Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Jóslástanterem Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Jóslástanterem Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Jóslástanterem Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Jóslástanterem 3347qiw
A Hónap Játéka
Jóslástanterem 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Jóslástanterem Ic7783

Share
 

 Jóslástanterem

Go down 
SzerzőÜzenet
Charlotte Rose Cheney
Speciális Moderátor/Rúnaismeret Tanár
Charlotte Rose Cheney

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Roxfort környékén

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptyKedd Ápr. 10, 2012 8:44 pm

Játék vége!
Szabad Játéktér!
Vissza az elejére Go down
http://ezrolamszolcharlotte.blogspot.com
Iason Moorcock
Vámpír/Mágiatörténet Tanár
Iason Moorcock

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 167
Join date : 2011. Apr. 23.
Age : 39
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptySzomb. Nov. 19, 2011 9:28 am

Lisa

Nem panaszkodtam, számomra a világ legszebb nője állt előttem, aki a világot jelentette nekem. Most már biztosra vehetem, hogy sosem fogom elhagyni őt, hiszen nélkülem olyan gyenge lesz szegénykém. Ha én nem akkor ki tanítja meg őt helyesen táplálkozni? Ki mondaná meg helyettem, hogy kivel szabad és kivel nem kötözködni ha az elénk áll? Máris rosszabb lett a helyzetem, olyan apáskodó. Hát ilyen lehetett Andrew-nek amikor az úgynevezett gyermeke lettem? Ez valami elviselhetetlen lehet, de majd hozzá szokom, hogy most már van miért aggódnom is. Nem mintha eddig nem érdekelt volna Lisa élete, csak most más a helyzet. A láthatatlan fonál még szorosabb lett köztünk.
Valóban Lisára mosolyogtam amikor végre megszólalt? Talán. Ha igen akkor úgy látszott ez volt az eddigi legőszintébb mosolyom.
- Boszorkányokat és varázslókat szeretnél üldözni helyettem? Én szívesen adom a vérem és nem is járok annyi kockázattal.
Felnéztem rá, tulajdonképpen most legelőször azt akartam hazudni neki, hogy majd én vadászom helyette és akkor neki nem kell, mert kap a véremből. Ez úgy ahogy van h*lyeségnek tűnt, hiszen egyszer csak meg kell kóstolnia mások vérét. Én meg nem óvhatom örökre attól, hogy gyilkos ne legyen.
Egyszer úgyis annak kell lennie, csak ne legyen olyan rémes az ő első vadászata mint az enyém. Még most is tisztán emlékszem arra a napra, a kislány bízott bennem, vagyis próbált én meg a megmentője helyett a gyilkosa lettem.
- Nem kell semmit megbánnom ahhoz, hogy tudjam veled akarok lenni Lisa örökre. Ha csak így lehetek veled akkor miért ne? Miért ne tenném meg azt amire a leginkább vágyok? Nekem csak a te közelséged kell, melletted elfelejtem azt, hogy egy gonosz kis Mardekáros bújt belém amikor megszülettem.
Azt akarom, hogy boldog légy velem... és tudom, hogy csak így lehetsz örökre velem... mert most már tudom: hozzám tartozol én meg hozzád. Nem akarom, hogy azt hidd eszem ágában sem állt átváltoztatni téged. Képzeld csak el.. ez volt az egyetlen dolog amit mindennél jobban akartam ezen a világon.
Megköszörültem a torkomat, kicsikét sokat beszéltem és be sem állt a szám. Ez már jellemző rám. Rémes de nem ismerek magamra, amit igazság szerint már nem bánok.
Ő velem van és semmi más nem számít a világon.
Vissza az elejére Go down
Lisa Turpin
Jóslástan Tanárnő
Lisa Turpin

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 331
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptySzomb. Nov. 19, 2011 5:27 am

§Iason§



Az igazat megvallva, jól éreztem, hogy nem akar meggyógyítani. Jól sejtettem, hogy nem fog, és nem bántam. Annyira jól tudtam, hogy mit fog tenni, de nem érdekelt. Nem állítottam meg, mivel szeretem, és bármit megtennék, hogy örökké vele legyek. És úgy látszik ezt most meg is fogja nekem tenni. Amikor közelebb jött, egyszerűen belekapaszkodtam a felsőjébe és engedtem neki. Engedtem, hogy igya a vérem, pedig jól tudtam, hogy nem fog meggyógyítani. Egy halk sóhajt szakadt ki ajkaim közül majd még hátrébb vetettem a fejem. Az igazat megvallva, már forgott telem a szoba, de nem érdekelt. Lehunytam a szemem, és figyeltem, hogyan jut ki a vérem, Iason szájába.
Lassan elernyedtek az ujjaim, és már nem kapaszkodtam a felsőjébe. Nem akartam elengedni, és nem is fogom! Nincs semmi a világon, ami erre rávenne. Soha többet…Soha többet nem hagyom magára, nem hogy még elengedjem. Többet nem! Soha többet. Nagy levegőt vettem, bár már a fuldoklás szélén álltam. A testem elernyedt, Én pedig magatehetetlenül Iason karjaiba „estem”.
Hallottam mit beszél, jól hallottam minden egyes szavát, sajnos a válaszolásra, már nem volt elég erőm. Nagy nehezen ráemeltem tekintetem, és valahogy elmosolyodtam. Azután ismét becsuktam a szemeim, majd vártam. Nos, vagy meghalok vagy pedig tovább élek, mint vámpír. Igazából, már biztosra vettem, hogy meghaltam. Nem kaptam levegőt, de már nem is igyekeztem, hogy vegyek. Egyszerűen csak vártam, hogy legyen valami.
Nem sokkal később valami fémes íz került a számba, amint az első cseppek lefolytak a torkomon, csak még szomjasabb lettem. Erőt vettem magamon, és megszívtam a vérforrást. Igazából, nem ittam sokat, még is rengetegnek tűnt. Visszahanyatlottam a sötétségbe, és vártam, hogy jobban legyek. Szóval ilyen lenne vámpírnak lenni? Nem mintha, olyan sokat látnék vagy valami..Csukott szemmel nehéz…De akkor sem érdekel. A forgás, még mindig nem állt meg, így inkább várok. Képes lennék, most aludni. De nem tehetem….És igazából, nagyon aludni sem akartam, csak olyan jó lenne.
Nem sokkal később Iason csókjára ébredtem. Okvetlen viszonoztam és hozzábújtam. Nagy nehezen kinyitottam a szemem…Hát, nem volt valami okos ötlet. Minden homályos volt, és még forgott a terem. De egy valami biztos pontban állt előttem, méghozzá Iason. Ismét belekapaszkodtam, és vártam, hogy végre tisztuljon a látásom.
-Nem…Nem akarok rád támaszkodni….Nem veszem a véred…-Suttogtam, és ismét nagyra nyitottam a szemem, majd belenéztem abba a szempárba,amire már olyan rég óta vártam, hogy ilyen közel legyen hozzám. Kapva kaptam az alkalmon és megcsókoltam. Éreztem a vérének az illatát. Éreztem, a közelben lévőkét. És hallottam a lépésüket. Ezt még meg kell szoknom…
-Nem bántad meg?- Kérdeztem, majd nagy nehezen elengedtem, és nekidőltem a padnak. A kezemre támaszkodva ültem és néztem ki a fejemből….Valljuk be, nem épp a legjobb a reakcióm…Nem mintha tudnám mi lenne a legjobb, de ez olyan más volt, mint Én…Vettem egy nagy levegőt, és igyekeztem normálisan viselkedni. Ugyan úgy, mint régen…Csak kell az a kis idő…

//Nem lett olyan jó...Ne haragudj!!! Sad Szégyenlem magam miatta....Sad//
Vissza az elejére Go down
Iason Moorcock
Vámpír/Mágiatörténet Tanár
Iason Moorcock

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 167
Join date : 2011. Apr. 23.
Age : 39
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptySzomb. Nov. 19, 2011 4:11 am

Lisa

Furcsa érzés fogott el, olyan amit csak nagy nehezen tudok megmagyarázni. Mások szerelemnek hívnák, én a méregnek ami elvette az ép eszem. Pillangók százezreit képzeltem el Lisa köré, amikor felült egy padra és levette a kötést magáról. Ha nem vámpír lennék biztosan meghátrálnék és elfordulnék, hogy ne lássam mennyire szörnyű az amit magával tett.
Közelebb lépve hozzá úgy tűnt semmit sem akarok tenni, hiszen magának kereste a bajt. Elvégre nem én voltam az, aki azt kérte tőle, hogy megőrizze annak a napnak az emlékét a nyakacskáján. De nem tettem ekkora meggondolatlanságot, hiszen ha létezik bennem valami amit szerelemnek lehet nevez i akkor túlszárnyal minden bennem lakozó gonoszságot.
Nem is értem, hogy szemelt ki engem egy halálfaló, hiszen teljesen vak vagyok, mégsem döntöttem úgy, hogy egy félvért szolgálok. Már csak az hiányzik! Lisa mellett jó, nincs szükségem más parancsolóra, rajta kívül. Igaz eddig még semmit sem parancsolt nekem, de mellette embernek érzem magam, még ha tisztában vagyok azzal, hogy márpedig én sosem leszek élő.
Közelebb hajoltam hozzá, a cél kezdetben a nyakán lévő seb volt, de rögtön irányt váltottam amikor az eszem helyett a szívemre hallgattam.
Arra vágytam, hogy a szemeimbe nézzen és ezer meg ezer csókot lopjak az ajkairól. Persze ezt a hatást nem lehetett olyan könnyen elérni, ha az arcát elfordította. Honnan tudná mi jár a fejemben ilyenkor, hogy mik a terveim vele és miben áll a gyógyulása? Visszatértem az eredeti tervre, most úgyis jobbnak látszott nem gondolkodni csak cselekedni.
Igazából fel sem tűnt, hogy hezitáltam a gyógyítással kapcsolatba. Önző akartam lenni, ez már biztos, hiszen a vérét vettem, ami a gyógyításhoz elvileg nem is kell.
Egy pillanatra elfogott az az érzés, hogy mi lenne ha megölném az egyetlen szerelmemet... Na igen, azoknak a körülményeknek amiben magára hagynám biztosan nem lenne köszönete.
Ahogyan a vére is kevesebb lett a gonoszság csak nőttön nőtt bennem. Nem akartam vámpírrá tenni őt, még nem... azonban kikönyörögtem magamnak a helyzetet amikor már nincs más választás.
Elégedett csak akkor voltam, amikor Lisát gyengesége miatt a karjaimban tarthattam. Utolsó csókot adtam neki halandóként, tudomásul sem véve, hogy haldoklik és ideje lenne visszaadni az életét.
- Szeretném, ha örökre mellettem maradnál, úgy a jóban mint a rosszban. Ez csak a kezdet lesz, azonban halandó életed itt véget ért. Míg nem szeretnéd emberek vérét venni megkapod az enyémet. Titokban bármikor megtámadhatsz és a véremet veheted... De ne is szaporítsam a szót ugye míg te szenvedsz? - költői kérdésnek szántam, hiszen abban sem voltam biztos, hogy hallja amit mondok és valóban lát.
A saját csuklómba haraptam, amit régen sosem tudtam volna elképzelni, hogy én Iason Moorcock végre rászánja magát a 'vámpír gyermek' nevelésre.
Az első vércsepp kiszökése után nem hezitáltam magamnál tartani és sajnálni a vérem, az ajkaihoz emelve hagytam, hadd csepegjen az ajkaira a vér... az a vér amit vámpírságom elejétől átkozottnak tartottam.
Most meg tessék, minden cseppjét bátran elajándékozom az egyetlen nőnek akit szeretek ezen a földön...
Bizonyára vártam már arra, hogy felnyissa a szemeit és rám nézzen most már vámpírként . Boldoggá akartam tenni ezt a pillanatot, ezért is szántam magam el arra, hogy csókkal ébresztem fel, úgymond.
Vissza az elejére Go down
Lisa Turpin
Jóslástan Tanárnő
Lisa Turpin

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 331
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptyPént. Nov. 18, 2011 10:08 am

§Iason§



Igazából szégyelltem magam, hogy eddig nem mentem oda hozzá, nem mondtam el neki mennyire szeretem, és nem öleltem meg, ahogy azt az imént is tettem. Az már mellékes, hogy ez lendületesebb volt, mint amit akartam…De ez van. Bár most, hogy belegondolok jól esik a viszontlátás. Már mint, az effajta viszont látás. Szeretem, és ez a Mézesfalásban be is bizonyosodott. Sajnos..Én már előtte is jól tudtam. Méghozzá azon a reggelen, amikor gyakorlatra mentünk ki. Köd volt, és a napsugarak épp, hogy csak átjutottak a fátyolon. Ő már akkor is, csuklyában állt, egy fa árnyékában, de természetesen, amikor kellett, kijött onnan. Méghozzá akkor, amikor az Én ellenfelem volt. Akkoriban nem voltam a toppon…És szerintem ezt Ő is észrevette, tekintve, hogy egyszer sem talált el. És Ő nem arról volt híres. Bezzeg, az Én gyenge átkomtól egyből padlót fogott. utólag meg is akartam köszönni, de nem hagyott rá alkalmat, plusz a többi Mardekéros is útba állt…Mindegy. Ezt utólag egy levélben megírtam neki, már mint, hogy köszönöm. Mindegy is. Most már a helyzet, mi is idősebbek vagyunk, és már jelen pillanatban nem érdekel, csak Ő. Ő és senki más. Ő, akiért már akkor megtettem volna bármit, és a vérem adtam volna neki, ha ezt kéri., De egyszer sem jött érte….Azt gondoltam, nem kell neki a vérem, vagy nem elég jó neki. És már szinte azon voltam, hogy odamegyek hozzá és megkérdezem, hogy kér a véremből….De egyszer sem mertem odamenni. a távolból figyeltem, és amikor összeakadt a tekintetünk csak elpirult fejjel néztem tovább, míg ki nem zökkentettél vagy épp engem. Már akkor is vágytam rá, akár csak most…Csak akkor, nem tudtam, hogy Ő mit érez irántam, de most már tudom. És az sem érdekel, ha mással volt…Az a lényeg, hogy most velem van. És remélem ezután mindig.
Nagy levegőt vettem, majd leszálltam róla, és kezet nyújtva felhúztam. elsétáltam az egyik padig, majd felültem rá és teljesen leszedtem a kötésem, majd félrefordítottam a fejem. Jól tudtam, hogy ronda. Véraláfutás, kék és lila folt. Szerintem, néhol még a hús is előtűnt. Szégyelltem magam miatta. De egyszerűen, féltem, ha eltűnik a seb, akkor már nem fogom ugyan azt érezni Iason iránt.
-Ne haragudj…-Kértem tőle bocsánatot és reméltem érti mire céloztam. Mindenre, amire csak lehetett. Mindenre, ami velünk kapcsolatos, és amivel megbántottam Őt.
Vissza az elejére Go down
Iason Moorcock
Vámpír/Mágiatörténet Tanár
Iason Moorcock

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 167
Join date : 2011. Apr. 23.
Age : 39
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptyHétf. Okt. 10, 2011 5:22 am

Lisa

Boldogság, szeretet és vágy fogott el, valami olyan dolog után amit sikeresen a magaménak tudhattam. Úgy tűnt volt értelme neki adni magam, hogy csak az övé vagyok és senki másé - most már talán újra - ezen a földön.
Mit nevezhetnek a vámpírok önzetlen tiszta szívből és örökre szóló szerelemnek? Biztosan ezt, hisz már nem tengetem az életem tévutak között. Nincs az az ember akinek megengedném, hogy befolyásolja az érzéseimet Lisán kívül, a tévedések ideje lejárt. Nem hátrálhatok! Szolgálnom kell az én gyönyörű Hópihémet. Őrzője leszek, a gyilkos szerepét meg senkinek sem fogom kiosztani, csak én lehetek mindkét szerepben.
Ha hinnék a tündérekben, Lisát biztosan egynek képzelném közülük. Ő olyan szemet gyönyörködtető teremtés.
Szemeiből a könnyek gyöngyként hullottak rám, egyfajta megtisztulást és melegséget hozva nekem. A magam módján jégcsap voltam, ha akart volna sem talált volna nálam melegséget. Pedig sosem fáztam, azonban volt valami ami mindig előre jelezte, ha valóban hűvös vagyok.
Egy nő parancsait követni számomra olyan, mintha Rómeó helyett Júlia ragadna fegyvert és harcolna a Montague családdal.
Ez még engem is mosolygássá tesz, nem volt jó a példám. Látszik, hogy már csak egyetlen egy nő körül kering minden gondolatom.
Lehetséges volna, hogy megörültem... érte... és már képtelen lennék elválasztani a jót a rossztól? Abszolút így van/lehet. Vak lettem, az ellenségeim meg most biztosan kedvükre nevetnek, de legalább megérte.
Mindannyian örülünk valaminek, ők a bukásomnak és vakságomnak míg én egyetlen egy emberrel is beértem. Vagyis Lisával.
Összenéztünk, és nem bírtam nem mosolyogni, ahogy jó és rossz emlékek tucatjai suhantak keresztül rajtam amikor letörölte rólam a könnycseppjeit. Csakis a sors akarta így, hogy én mellette tartsak ki. Utolsó kérése hallatán csókot nyomtam a homlokára.
- Bármit kérj én meg teszem neked. - suttogtam, a hangos beszédhez nem volt merszem, hiába még ezt a nyugodt pillanatot sem szeretném megzavarni a hangommal.
- Mutasd csak a nyakad... ha nem tartod felém nem tudom meggyógyítani. - vigyorogtam egy kicsikét, bár végül komolyság került az arcomra.
Vissza az elejére Go down
Lisa Turpin
Jóslástan Tanárnő
Lisa Turpin

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 331
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptyVas. Okt. 09, 2011 7:18 am

§Iason§



Velem lenni, Iason ne tedd ezt velem. Kérlek! Alig sikerült magamból kizárjalak, egy apró kis lélekjelenléted…Erre Te azzal jössz, hogy adni akarsz nekem valamit? Miért teszed ezt velem? A kézfogásra, csak még gyorsabban vert a szívem, de már nem érdekelt, hogy mennyire elakartam Őt kerülni, hogy boldog legyen valaki mással…Valakivel, aki talán elhagyja..És nem marad mellette…Egyszerűen csak…Egyszerűen csak, reméltem, hogy azt mondja, hogy lett valakije…Aki nem Én vagyok, olyan valaki, aki olyan, mint Ő. Hiába akartam ezt, jól tudtam, hogy mire vágyok…És az Iason. Összekulcsoltam az ujjainkat, és legnagyobb meglepetésemre nem vette el a kezét. Szinte már ittam a szavait, és azon, hogy átírtam a működését, csak mosolyogni tudtam. Tudtam, hogy nagy szavak embere…De pont most nem kell a rizsa. Oké bevallom, imádtam, ahogy beszél, imádtam minden szavát, amit mondott, és legfőképpen azt, hogy olyan közel volt hozzám. Azt ahogy a lehellete simogatta az arcom, hogy a homlokunk összeért, és mindent, amit mondott igaznak éreztem. A következő szavára, elkerekedett szemekkel néztem rá, bele abba a szép szembe, ami anno megfogott. És megcsókolt. Mindent hittem, csak ezt nem. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ezt tette. De természetesen visszacsókoltam. Jól tudtam mit tettem, de nem érdekelt. Iason az életem, és ezt már képtelen lennék elnyomni magamban. Amikor elengedtük a másikat, én nekidőltem a falnak és sírni kezdtem…Komolyan, patakokban folyt a könnyem, még szerencse, hogy vízálló a sminkem. Egyszerűen, csak…Csak boldog voltam, hogy Itt van nekem. Hogy soha többé nem kell távol tartanom magam tőle.
Elé léptem, majd átöleltem a nyakát. Kicsit lendületesebb voltam, mint Én azt sejtettem, így eldőltünk, és Ő került alulra. Amikor feleszméltem, hogy rajta fekszek, elmosolyodtam és fölé hajoltam majd összeérintettem az orrunkat, és rámosolyogtam.
-Azt hittem, hogy elveszítelek…Minden..Amit mondtál szép…De nekem nem elég. Iason, Én minden éjjel álmomban veled vagyok. Ahogy ülünk a nagy tölgy alatt, és magadhoz ölelsz. De mind ez, jól tudtam, hogy álom…Elakartalak felejteni, azt hittem..Az a helyes…De egyszerűen nem ment.- Letöröltem az arcát, mert szegény arcára estek a könnyeim, majd rámosolyogtam. –Nem ment, mert Te beloptad magad a szívembe, és egyszerűen nem is tudtalak „kiszedni” onnan. Nem is akartalak. Iason…Én..Nélküled nem érek semmit! Kérlek…Kérlek, soha többé ne hagyj magamra.- Ezzel megcsókoltam és beletúrtam a hajába. Egyszerűen csak azt akartam, hogy velem legyen, hogy örökké engem szeressen, ahogy azt már jó múltkor megbeszéltük. Nekem más nem kell, csak Ő. Csak neki vagyok hajlandó kitárni a szívem, és Ő az egyedüli, akit örökké a szívemben szeretnék tudni.
A csók befejeztével kicsit felemeltem magam, majd leszedtem a kötésem. –Gyógyíts meg…Kérlek…-Néztem rá, majd nagy nehezen abbahagytam a sírást.
Vissza az elejére Go down
Iason Moorcock
Vámpír/Mágiatörténet Tanár
Iason Moorcock

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 167
Join date : 2011. Apr. 23.
Age : 39
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptyVas. Okt. 09, 2011 3:08 am

Lisa

Mit keresek itt? Bevallom jó kérdés, amire nem tudok konkrét válaszokat adni. Tettekre lenne szükségem, olyanokra amik felejthetetlenné tehetnék a mostani találkozást. Vagy akár végleg megsemmisíthetnék azt, hogy én valaha hozzá értem egy nőhöz. NEM!!!
Egyáltalán nem felejteni jöttem, hanem újra kezdeni mindent, valami olyat ami még el sem kezdődött vagy nem kezdődhetett el.
Mit mondhatnék neki? Az igazságot... miszerint nem tudok nélküle élni. Ha éltem is, csak arra vártam, hogy velem lehessen.
Ha Lisával vagyok, úgy érzem... élek.
- Csak azért jöttem, hogy adjak neked valamit. - megfogtam a kezét, a biztonság kedvéért tudni akartam mit érez most, hogy egyáltalán van értelme itt lennem... vele.
Nem az várt amire számítottam, nem utált és nekem ez pont elég volt.
- Én csak…el akartam mondani mindazt, amire sosem akadt megfelelő alkalom. Hogy megváltoztam, és más, de mennyire más lettem… hogy végre lélekben is felnőttem ahhoz, amit átéltem. Hogy rádöbbentem arra, mennyire, de mennyire rossz úton jártam, rossz helyen kerestem a válaszokat, és rossz megoldásokhoz nyúltam. Hogy többé nem érzek lelkiismeret-furdalást. Hogy a világ kinyílt, és szép hely lett, békés és nyugodt, mint régen. Hogy van benne hely számomra is. Hogy az egyedüllétem sem tud magányossá tenni többé. Hogy végre képes vagyok adni, és nem csak elfogadni. De legfőképpen azt, hogy átírtál minden működést a szívemben, és a legszentebb név, a legkedvesebb arc és a legboldogabb pillanat sem érte el azt a képzelt valóságot, amit mindenképpen rá akartam vetíteni. Ha a szemedbe nézek, semmi mást nem látok, csak azt az egykori önmagamat, aki mindent olyannak látott, amilyennek látni akart. De veled ez nem működik. Ezt nem lehet kikerülni: itt kell lennünk, neked és nekem, hogy pontot tegyünk valaminek a végére. Amíg mi ketten ezen a földön élünk, addig nem lesz nyugtunk egymástól. Kísérteni fogsz, akár egy lélekharang, nem rejtőzhetek el, nem hagysz számomra egy lélegzetvételnyi levegőt sem; újra és újra megjelensz kísértet-álmaimban, és addig szorítod a lelkem, amíg bele nem fullad. - közelebb hajoltam hozzá, szinte már a homlokunk is a másékét érintette, pusztán csak azért, hogy a lényeget képes legyek hatásosan és jól kimondani.
- Csak azt akarom mondani, hogy szeretlek Lisa. Téged és senki mást ezen a földön. - megcsókoltam, bizonyára a hatás kedvéért, vagy ezzel akartam megpecsételni a sorsom és azt, hogy nem tudok nélküle élni.
Vissza az elejére Go down
Lisa Turpin
Jóslástan Tanárnő
Lisa Turpin

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 331
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptySzomb. Okt. 08, 2011 9:41 am

§Iason§



A teremben minden tökéletes volt. Minden…Minden kivéve az, hogy Iason nem volt mellettem. Nem ölelt magához…És már fizikai fájdalmat jelentett, hogy nem volt mellettem. Ott lent Roxmorts-ban csodálatos volt vele azaz 1 óra, amikor még együtt voltunk..De amikor ott a Kávézóban odaült mellém…Áhh belegondolnom sem kellene. Egyszerűen fáj és kész. Hatalmas levegőt vettem, majd túl léptem ezen is. Túl lépni? Ohh felejtős…Iason örökre az életem nagy szerelme lesz…Ennyit arról, hogy valaha is megjavulok.
Tökéletes magányomat, egy lépés zavarta meg, amit magam mögül hallottam, de már nem volt időm megfogni a pálcám, hogy elmondjak bármilyen átkot is….Azaz illető aki mögöttem volt, megölelt. És Én már abban a pillanatban a mennybe kerültem. Jól tudtam ki az. De mielőtt bármit tehettem volna, egy csokor virág esett az ölembe. Normális esetben hozzáfordulok és megölelem, megcsókol, és azt suttogom az ajkaiba, hogy szeretem….De ezt nem tehetem, így csak élveztem azt a pillanatnyi kis örömet, amit a meglepettségnek tudhatja be. Hozzáértem a kezéhez…Végigsimítottam a kézfején, majd legnagyobb szívfájdalmamra leszedtem magamról a kezét. Magam mellé tettem a virágokat, amikor legszívesebben magamhoz ölelnék, vele együtt. Kicsit ellöktem magamtól, majd befordultam, átemeltem a lábaim és végül leszálltam az ágyról.
Nagyon nagy erőt vettem magamon, és ránéztem. De jól tudtam kár volt. A szívem egyre hevesebben vert, és kizárólag arra tudtam gondolni, hogy mennyire hiányzott már, hogy ennyire közel legyen hozzám. Oké közel nekem már ez a két lépés távolság is elég volt ahhoz, hogy nekidőljek az ablaknak, mert a lábam megremegett.
-Mit keresel itt?- Nem ez volt a legjobb köszönésem…De még is mit tehetnék? Ohh Iason, még is miért kellett tönkre tenned mindent? Ha nem jössz ide…Akkor minden…Minden pocsékabb lenne. Vettem egy mély levegőt. –Mire fel a virág?…És…És az ölelés?- Kérdeztem, de legszívesebben, a nyakába borulnék…És ahogy sejtem, Ő pontosan tudja, mire gondolok.
Vissza az elejére Go down
Iason Moorcock
Vámpír/Mágiatörténet Tanár
Iason Moorcock

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 167
Join date : 2011. Apr. 23.
Age : 39
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptySzomb. Okt. 08, 2011 8:17 am

Lisa

Újra egyedül voltam, a szobámban csak Lisa emléke az ami képes volt engem mosolygóssá tenni. Egyszerűen hiányzott és kész, ehhez meg még Edevis tükre sem volt elég, hisz őt csakis úgy látom ahogyan a szívem mélyén megőriztem az arcát. Az igazira volt szükségem, arra akit magamhoz ölelhetek.
Nők százezreivel is lehetnék, de egyik sem lenne ugyanaz. Lehet, hogy az elmúlt napjaimban csakis nőneműekkel társalogtam, azok között meg egyik sem volt Ő.
Persze lehet, hogy volt köztük szőke is, de nem az én Lisám. Lassan már az esti portyák sem tűntek ugyanolyannak, egy halandó levadászása nem jelentett semmit a tiltott rengetegbe való kis sétákkal együtt.
Lehet, az emberekkel és az unikornissal van a baj. Vagy én vagyok túl válogatós és mással nem elégszem meg, csak Lisával.
Alig láttam a gondolataimtól, s magam is meglepődtem mikor észrevettem, hogy voltaképp hová vitt a lábam. Az előbb még csak a szobámban voltam, most meg Lisa illatát követve a Jóslástantanterem ajtaja előtt álltam. Keserű mosoly ült ki a szám sarkába és már moccant a kezem, hogy belökjem a széles fa ajtószárnyakat, de meggondoltam magam.
Két percen keresztül újra gondolkodóba estem. Mit mondjak neki? Miféle kifogást keressek arra, hogy idejöttem hozzá?
Nem volt mit kockáztatnom, a józan eszemen kívül biztosan semmit. Benyitottam. A terem furcsa illatokat árasztott - jó értelembe furcsa illatokat- bár ez koránt sem ért fel azzal a gyönyörűséggel aki benne volt.
Lassan már csak arra kellet volna rájönnöm, hogyan somfordálhatnék oda hozzá. A válasz egyszerű volt, gyorsan és észrevétlenül. Persze vigyázva, nehogy ráijesszek, ha itt sikítozna biztosan nem lenne valami jó. A zene tökéletesen eltakarta azt, hogy kinyílt volna az ajtó, így nem volt mitől tartanom.
Már nagyon régen megtanultam, hogyan lepjem meg az áldozataim, ez is egy olyan helyzetnek tűnt.
Kihúztam a pálcám, csak azért mert varázsolnom is kellet, oda meg ki kell nyitnom a szám, de azt majd később. Megálltam Lisa mögött és megöleltem.
Ekkor hangzott el a jól időzített Orchidessis is, mivel nem hoztam virágot, gondoltam ez most jól jön. A virág Lisa ölében landolt én meg elégedetten vigyorogtam azzal amit tettem.
Vissza az elejére Go down
Lisa Turpin
Jóslástan Tanárnő
Lisa Turpin

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 331
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptySzomb. Okt. 08, 2011 7:24 am

§Iason§


Hatalmas segítséget jelentett az esti beszélgetés Helénával. Erőt merítettem belőle, és mindenben segített. Így arra is rájöttem, ha bár még mindig szeretem Iason-t, attól még nem élhetek árnyékvilágban. Így tehát nagy erőt vettem magamon, és túlléptem azon az érzésemen, amik ennyire a mélybe rántottak. Hatalmas levendula fürdőt vettem és kipihentem magam. Kész voltam túllépni Iason-on, és azokon az érzéseimen, amiket iránta tápláltam. Ez elméletben igen szépen hangzott, csak sajnos gyakorlatban Én még mindig szerelmes vagyok Iason-ba. Amikor kihűlt a víz, és megmosakodtam kiléptem a kádból, majd levendula illatú testápolóval bekentem magam és felöltöztem. Egy szék sötétkék farmert vettem fel, egy kék szűk, testhez simulós pólót, és arra egy fekete blézert. Feltettem egy vörös rúzst, és egy lehelletnyi sminket. Készülnék valahova? Áhh dehogy, csak egyszerűen úgy érzem, hogy ez lesz hátralévő életem első napja. És ezért tenni fogok. A hajam, átfésültem, de nem vesztett göndörségéből, így kénytelen voltam az első két tincsem hátul összefogni egy pillangós hajcsattal. Amint készvoltam megfogtam a pálcám, majd elhagytam a lakrészem-okveten bezártam az ajtót is- és elindultam a Jóslástanterem felé.
Amikor beértem a terembe becsuktam az ajtót és elhúztam a függönyöket. Épp félhold van, aminek fénye besütött az ablakon, megvilágítva a kristálygömbömet. Csodálatos. Gyújtottam pár kékszínű levendula illatú gyertyát, melyek illata, belengte az egész termet. Megnyugtató illatok ezek, számomra legalábbis. Nem csak Én illatozok így, de a terem is. Leültem a kristálygömb mögé és elmormoltam egy igen egyszerű bűbájt. És megláttam azt akire a legjobban vágytam….Az Én Iason-om mosolygott rám, sajnos nem élőben…De ez is több a semminél…A kötés, ami még mindig a nyakamon ékeskedett, már nagyon hozzám nőt…De ha egyszer lesz elég merszem…Elé állok és megkérem, hogy gyógyítson meg. Eltüntetem az arcát, majd felálltam és feltettem az egyik kedvenc számom. Persze nem olyan hangosan, de a teremben, bárhol legyek halljam majd. Amint felcsendült a zene, elmosolyodtam, majd kinyitottam az ablakot ráültem a párkányra, és kilógattam a lábam az ablakon, majd élveztem a hold fényben való fürdést és a lágy szellőt.
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Jóslástanterem   Jóslástanterem EmptyHétf. Júl. 19, 2010 3:44 am

...

_________________
Jóslástanterem P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Ajánlott tartalom




Jóslástanterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jóslástanterem   Jóslástanterem Empty

Vissza az elejére Go down
 
Jóslástanterem
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Kastély :: Kastély Belseje :: Hetedik Emelet-
Ugrás: