Fajleírások

Kentaurok:
Mágikus lények félig ló félig ember. Fő jellemzőjük, hogy jövőbe látnak a csillagok állásából olvassák ki. A mendemondákkal ellentétben, a Kentaurok nem kedvelik a bort, teljesen józan életűek. A kentaurok között a legtöbb bölcs és békés teremtés, de akad közöttük erőszakos is. A Kentaurok rengeteg ismerettel rendelkeznek az építészetben, zenében, a fémművességben, a jóslásban és orvostudományban egyaránt, ám ezen titkaikat, szigorúan az adott csordán belül tárgyalják meg. Kiadni másoknak égbekiáltó bűn, s az illetőt a csorda száműzi.

A vérfarkasok emberi alakjukban, semmiben sem különböznek a többi mágustól. Ugyanolyan életet élnek, de a társadalomban, akiről kiderül, hogy vérfarkas, ne számítson sok jóra. Mert bár emberi alakjukban lehetnek jótét lelkek, odaadó szülők, vagy akár tanárok, amikor havonta feljön, a telihold előtör belőlük állati énjük. Ilyenkor senkit és semmit sem ismernek meg, emberi tudatuk eltűnik, mintha csak a víz alá merülnek, egyedül állati ösztöneiknek hódolnak, csak és kizárólag fajtársaik hívószavára reagálnak. Átváltozáskor a rajtuk lévő ruhák elszakadnak, illetve, amikor az illető visszaváltozik szintén meztelen lesz, mi több maga az alakváltás nem kevés fájdalommal jár, egyáltalán nem kellemes, hiszen a csontjai eltörnek, hogy idomuljanak állati alakjához. Az alany már a telihold előtti estéken is sápadt, s miután annak vége, néhány napig még szintén gyengélkedik, testének hozzá kell szoknia ismételten az emberi formához.
Vérfarkassá két módon válhat valaki. Örökölheti valamelyik szülőjétől is, gének útján, de harapással is azzá válhat valaki. Egyik ismert vérfarkas Fenrir Greyback, akit magát is gyermekkorában harapott meg egy vérfarkas, azóta ő maga is szórakozásból kap el gyermekeket Teliholdkor, s méri rájuk saját sorsát. Egyik ismert áldozata Remus Lupin, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola volt tanára.
A Vérfarkasok az egyszerű farkasokkal ellenétben, nem élnek csoportosan, inkább a magányt kedvelik. Átváltozásukat követően sokkalta nagyobbak és veszélyesebbek, mint az egyszerű farkasok. Éles karmaik mély sebeket okozhatnak, s harapásukkal örökítik génjeiket tovább.
A vérfarkasok képesek öngyógyításra, ám ez csak állati alakjukban jellemző. Rájuk is hatással vannak a bűbájok, ám megölni csak a halálos átokkal, vagy lefejezéssel lehetséges.
A Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn üldözési főosztálya ma is nagy erőkkel keresi Fenrir Greyback-et, hogy elejét tudják venni a szörnyűséges tetteinek, amelyeket még elkövethet a varázslótársadalom fiataljai ellen.

Azokat az emberek nevezzük Boszorkánynak/Varázslónak, akik emberfeletti képességekkel rendelkeznek s ennek segítségével képesek különböző varázslatok végrehajtására. Akiknek, fejlett a varázstudományuk azok már nonverbális varázslattal (hang nélkül) nélkül tudnak varázsolni. Ezen képességek már születésüktől kezdve bennük lappanganak, fejlesztésükre a világ négy mágus iskolája vállalkozott; a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, a Beauxbatons Boszorkánynevelő Intézet, a Salem-i Boszorkányképző és a Dumstrung Varázslóképző Iskola.
Ezen iskolákba minden varázslógyermek a 11. életévét betöltve nyer felvételt, a lakhelyétől függően.
Egy embernél sokkalta lassabban öregszenek meg, s nem ritka a 350-450 évet megélő varázslók/boszorkányok száma sem. De nem feledkezhetünk meg Nicholas Flamelről sem, aki a Bölcsek Köve életelixírjének köszönhetően megérte 500. születésnapját. A követ azonban elpusztították, a annak megalkotója is elnyerte végső megnyugvását.
Társadalom szempontjából sokan vannak, akik különbségeket tesznek egyes mágusok között. A társadalmi hierarchia legtetején állnak az aranyvérűek, akik származásukat tekintve tisztavérű mágus családból származnak, vagy is anyjuk, apjuk, sőt nagy és dédszüleik is tisztavérű mágusok voltak. Alattuk helyezkednek el a félvér mágusok, akiknek egyik szülőjük varázstalan ember (Mugli), míg másik Boszorkány/Varázsló. A legalján találjuk azokat a mágusokat, akik mugliszármazásúak, vagy is mindkét szülőjük varázstalan ember, bennük még is megvan a mágia adománya. Az ő erejük valószínűleg azon elődjüktől fakad, aki mágus volt ugyan, de varázstalan családba házasodott, s idővel a mágiája is elhalt, minekután gyermekei, csak varázstalan emberekkel házasodtak. Az ilyet úgynevezett mágia visszaütésnek nevezzük, mert, hogy akár generációkon át is lappanghat az utódokban, de csak egyiküknél tör felszínre.
A korunkban ismert három leghíresebb aranyvérű család:
- A Malfoy család
- A Black család
- Lestrange család

Ezen kívül megkülönböztetünk egymástól Jó és Rossz mágusokat is, azon szempontok alapján, hogy milyen okból, indíttatásból kifolyólag cselekszenek. A jó és a rossz között leginkább a Mágiaügyi Minisztérium húz éles határt. Azok minősülnek jó mágusoknak, akik betartják a törvényeket, óvják varázsukat a varázstalan emberek tekintete elől.
A mágusok eltitkolják az egyszerű emberek elől kik is ők valójában. Nem akarnak semmiféle konfliktust, szeretnék elkerülni a boszorkányüldözéseket, ahogy az a múltban volt. Csak az arra érdemes embereket avatják be, általában azokat, akikkel összekötik életüket. Amennyiben egy mágus még is lelepleződnek a varázstalan emberek előtt, akkor a Mágiaügyi minisztérium megfelelő osztálya, veszi a kezébe az ügyet és tünteti el a nyomokat. A minisztérium elsődleges feladata tehát a béke megőrzése és létezésük eltitkolása.
Annak ellenére azonban, hogy létezésüket titokban akarják tartani, számos átjárási lehetőség van a Muglik világába. Egyik ilyen az Ablszol úton található bár, amely London egyik utcája felől is megközelíthető. Az Abszol úton található többet között a Gringotts a varázslók banka, amelyet koboldok működtetnek és őriznek.
Rossz varázslóknak tekintik azokat, akik a három tiltott átkot használják, őket elfogásuk esetén halálbüntetéssel sújtják. Ezen három halálos átok a Cruciatus - kínok átka, az Imperius - befolyásolás átka és a leghalálosabb az Avada Kedavra - a halálos átok, amelyek ellen lehetetlen a védekezés. Ezt a három átkot nevezzük a főbenjáró átkoknak. Amely boszorkányra/varázslóra csak rávetül a gyanú, hogy használta bármelyiket is, annak a Wizengamot előtt kell felelnie tetteiért, amely a Mágiaügyi Bíróság szerepkörét tölti be. S amennyiben az illető bűnösnek találtatik, életfogytiglan letöltő börtönbüntetés az ítélete az Azkaban fogságában. Azkaban a mágusok börtöne, amelyet jól képzett Aurorok őriznek.
A Wizengamot 12 tagot számlál és annak elnökét, jelenleg ismert tagja Albus Dumbledore a Roxfort Boszorkány- és varázslóképző Szakiskola igazgatója.

A kísértet a meghaltak, sírjukban nyugodni nem tudó vagy a túlvilágra még el nem jutott lelke. A kísértet a halott személy testetlen szelleme, a lelke, ami a Földön maradt a halál után valamilyen okból kifolyólag. Olyan lények, melyek normális emberként élve sétálnak a még nem elhunyt emberek között, ám valójában egy másik létsíkon élnek. Képesek átformálódni, emberi szemnek láthatatlanná válni, ám a gépeket (például fényképezőgép, kamera) nem tudja becsapni. A kísértetek mérete és alakja megegyezik az élőlényekével, de "ezüstös", "homályos", "félig átlátszó", vagy "füstszerű". Ezt az anyagot nevezzük ektoplazmának, amely lényegében megkülönbözteti az élőket a holtaktól. A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása. Ám ez előfordulhat akkor is, ha a kísértet oka, amiért a Földön ragadt, nem elég erős ahhoz, hogy asztrál testet öltsön. Ilyenkor marad tehát a tárgyak mozgatása, illetve az álmokba való belépés, hogy azon keresztül üzenhessenek szeretteiknek.
Előfordul, hogy ha a szellemvilágból valaki üzenni akar nekünk, akkor nem kell feltétlenül a személyének megjelennie, hanem például, ha olyan illatot érzünk, ami egy elhunyt személyhez kapcsolódik érdemes utána nézni. A szellemek bármikor megjelenhetnek, de Mindenszentekkor, és karácsonykor biztos eljönnek hozzánk, mert ilyenkor kerül egymáshoz a legközelebb az élők és a holtak világa.
Kísértetek elsősorban, és többnyire általában olyan helyeken jelennek meg, ahol rengeteg haláleset történik. Katasztrófákban, balesetekben, háborúkban vagy más balszerencsés módon életüket vesztett emberek szívesen járnak vissza a túlvilágról, de az is előfordul, hogy különböző okok miatt itt ragadtak a földön.
Vannak olyan kísértetek, akik általánosságban csak ott jelennek meg, ahol elhunytak. Ebből kifolyólag jellemző hogy egy meghatározott időpontban (haláluk pontos idején) vagy éjjelente, amikor senki sem látja a Kórházak folyosóin sok kísértet sétálgat. A Szent Mungó dolgozói számára ez persze nem meglepetés, elvégre ők mágusok láván hozzászoktak.
A Muglik természetesen nem hisznek a kísértetekben, mondván ez csak dajkamese, a gyerekek ijesztgetésére tökéletes magyarázat. Ebből kifolyólag a kísértetek is szívesebben jelennek meg olyan helyeken, ahol mágusok élnek, elvégre ott legalább megbecsült helyük van a társadalomban. Muglik ritkán válnak kísértetté, minekután egyáltalán nem is hisznek bennük. Ám ha ez még is megtörténik az élők számára igen kellemetlen és ijesztő élmény egy velük való találkozás.
A múltban fájdalom és szörnyű kínok között elhunyt betegek szellemeinek azonban csak kis százaléka kísért. Egyes kísértetek felhívó, kifejező és tájékoztató kommunikációja mellett minden esetre nem szabad elsétálnunk, mert sosem tudhatjuk, mit szeretne velünk közölni. Nem minden szellem, ártó szándékú, legtöbbjük szívélyes, és segítőkész. Ám ne felejtsük el azt sem,hogy minden kísértetnek saját története van más és más problémákkal rendelkeznek.
A kísértetek megjelenése mögött az élők és holtak közti „csereviszonynak”, egyensúly-helyreállítási törekvésnek egy olyan vonatkozása van, amely szerint az evilágon bűnt elkövetetteknek haláluk után vezekelniük kell. Nem juthatnak véglegesen a túlvilágra, a holtak közösségébe, míg le nem róják tartozásukat az élők közössége felé, vagy míg valaki az élők közül „meg nem váltja” őket.

A Kísértetek között is különbségeket teszünk, elvégre a Kopogó Szellemek és a kísértetek nem azonos entitások egymással, bár megjelenésük hasonló.


Kísértetek: Sokkal valószínűbb, hogy kísértettel találkozunk, mint hogy kopogó szellemet hallunk. Bár a régi házakról általában azt terjesztik, hogy kísértettanyák, de az új építésűek is magukhoz vonzhatnak efféle szellemlényeket. Ugyanezt mondhatjuk az utakról, parkokról, kertekről, s minden más helyről, ahová emberek járnak.
A kísértetjárás kialakulása tehát annak köszönhető, hogy a kérdéses szellemi entitás nem tud elszakadni az adott helytől valamilyen okból kifolyólag.
Ám az összes Kísértet sem vehetjük egy kalap alá, közöttük is vannak különbségek, méghozzá az indokokban.

Történelmi Kísértetek: Ezek a szellemek régi házakban, birtokokon kísértenek. Nehéz olyan, bármely korból származó, kisebb vagy nagyobb épületet találni, amelyben ne lenne szellem, vagy ne lenne olyan híre. Ott felbukkanhatnak, az akkori korban élt személyek, akár híresek voltak akár nem. Ebbe a kategóriába soroljuk a Roxforti házak kísérteteit is, név szerint Sir Nicholas Mimsy Porpingtont, Hollóháti Helénát, a Véres bárót és nem utolsó sorban a Pufók Frátert.

Ciklikus vagy visszatérő szellemek: Többnyire a visszatérőknél, a felbukkanásoknál nincs semmiféle rendszeresség. Egyszerűen akkor bukkan fel, amikor akar, nincs semmi féle szabályuk. Viszont a ciklikusnál szabályos időszakokban bukkannak fel, általában évente. Bármi készteti is ezeket a szellemeket arra, hogy pontos időközökben, mondjuk 12 havonta jelenjek meg, mindig felbukkannak. Ide sorolhatjuk a visszatérő szellemek csoportjából Hisztis Mirtylt is, aki a második emeleti lány illemhelységben lelte halálát, s utána képtelen volt elszakadni a Roxforttól.

Családi Védő Szellemek: Vannak olyan szellemek, amelyek valamilyen különös okból egy bizonyos családhoz ragaszkodnak. Gyakran az a feladatuk, hogy figyelmeztessék a famíliát a közelgő veszélyre, vagy halálesetekre. Előfordul, hogy a szellem nem ölt emberi alakot, máskor egy elhunyt családtag képében jelenik meg, megint máskor pedig csupán egy tárgyra való hatással jelzi a jelenlétet. Addig vannak, amíg a családból akár egyetlen tag is él. Nem ritka az sem, hogy maga a család egyik régi felmenője látja el ezen feladatot. Azt mindig ő maga dönti el, hogy megmutatkozik-e vagy sem, bár kezdetben ez nehéz feladat számára, hiszen még nincs meg hozzá az ereje.

Kopogó szellemek: A "poltergeist" német eredetű szó, jelentése: "zajongó szellem", amely meglehetősen találó kifejezés. Igen kellemetlenek, örömüket lelik az ártatlan, emberek zaklatásában. Az "elemi erők" (Tűz, Víz, Föld, Levegő, Energia) hatására keletkeznek, amikor ezek sűrűsége elér egy bizonyos mértéket. Tehát nem éltek emberi életet, nem születtek meg, mint a többi kategóriába sorolt szellem. A Varázs világban nem ritka, hogy ezen elemek egy adott helyen összpontosuljanak, de a mai világban már ennek mértékére is ügyelnek. A kopogó szellemek, tehát pontosabban bolondos szellemek, akik néha fájdalmat is okoznak az élőknek. Ilyen vicc a tárgyak mozgatása, edények feldöntése, dobolások. Egyfajta üzenetet akarnak közvetíteni, amely általánosságban annyit tesz: Én is itt vagyok! Szeretik ha figyelnek rájuk, általánosságban igen neveletlenek, kevés varázslóra hallgatnak. Ide tartozik a Roxfort kopogó szelleme is, Hóborc.