Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Fonó Sor Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Fonó Sor Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Fonó Sor Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Fonó Sor 3347qiw
A Hónap Játéka
Fonó Sor 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Fonó Sor Ic7783

Share
 

 Fonó Sor

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptySzer. Szept. 08, 2010 6:13 am

Játék vége!
Játéktér Szabad.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyKedd Szept. 07, 2010 6:27 am

- Perselus Piton -

* Sóhajtva tanulmányoztam a vonásait. Nyugodtabbnak tűnt, mint én, s bár a saját arcomat nem láttam, ez az elmélet minden egyes pillanatban bizonyosságot nyert. Saját borzalommal vegyes riadalmam csak Per lélektükreiben vehettem szemügyre, de ez is bőven elégnek bizonyult.
Megráztam a fejem; ki akartam tisztítani. Azonban a várt hatás sajnos elmaradt.
Ám a szavai úgy értek engem, mint holmi villámcsapás. Elismeri Harryt? Azt a Harryt, akit hét éven át masszívan gyűlölt?! Az én fiamat? *
~ Biztosan rosszul hallok! ~
* Még élénkebben kezdtem figyelni, de ez feleslegesnek bizonyult. Az előbbit mind-mind, szóra pontosan jól hallottam. Borzongás futott végig a gerincemen, miközben hitetlenkedve felpillantottam az arcába. *
- Nem hittem volna, hogy ezt fogod mondani. De ... igazad van. Mindenképp. * mondtam egy fáradt mosollyal. Legalább Őmiatta már nem kell aggódnom. Ám a második kijelentése szöget ütött a fejemben. *
- Remélem azt is bele kalkuláltad, hogy Te az utóbbi években több időt töltöttél a fiammal, mint én magam. Mondhatni, Te jobban ismered, bárhonnan nézzük is. Így rád kell hagyatkoznom. * jegyeztem meg cseppet sem vidáman. Elborzasztott a gondolat, hogy a ... a szeretőm jobban ismeri Harryt nálam. Ezen azonban túl kellett lendülnöm, egy magasabb cél érdekében. *
- Igazán szeretném, ha barátok lennétek. Ha már Jamesszel ezt el is mulasztottátok ...
* Felsóhajtottam. A falióra hangosan kongott; ideje volt indulnom. *
- Mennem kell. Addig ... gondolkozz a dolgon, kérlek! * kértem szinte esdeklőn, majd felkaptam a kosaramat és hátra vetettem a hajamat idő közben rákvörösre gyúlt nyakamból. *
- Szeretlek! * tettem hozzá, majd még egy gyors csókot leheltem az ajkaira és már indultam is az ajtó felé. Ez nagyot fog szólni ... *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyKedd Szept. 07, 2010 5:49 am

~~Lily~~

Kezdett nagyon úgy tűnni, hogy elkezdtünk kétségek között vergődni. Lily nem tudta eldönteni, hogy most mégis mi legyen, én nagyon vele akartam menni nem akartam, hogy valami baja essen. Ki tudja mire képes Potter, ha ideges, bár inkább úgy vagyok vele, hogy engem hibáztasson, de Lilynek semmi baja ne essék, ha valakin ki akarja élni a bosszúját akkor inkább én legyek az.
Nem akartam újra magányos lenni, most felragyogott a csillagom a boldogság egén és pont azzal az emberrel akit mindennél jobban szeretek. Érte bármire képes vagyok, de nélküle inkább nem is élek. Nem tudnék már olyan életet élni mint az előtt. Még arra is képes lennék, hogy Harryvel is megbékélek. Ugyan az is igaz, hogy vele soha nem volt semmi bajom, de a látszatot fent kellett tartani. Nagyon jól tudtam, hogy sokkal többet örökölt az anyjától mint az apjától, sőt egyenesen ki is mondhatjuk, hogy az apjától egyedül csak a szabályokhoz való kritikus hozzáállást örökölte a többi mind Lilyé. Na meg a külseje az is inkább Lily.
És most itt áll előttem ez a nő és csak az jár a fejemben hogyan is köthetném magamhoz.
-Nem akarom bántani a fiadat, hiszen, ha őt bántom akkor az neked is fáj és én megmondtam nem akarok neked fájdalmat okozni. Harry egyébként is érettebb az átlagnál hiszen már fiatalon szembe kellett néznie néhány nehézséggel.- Mondtam neki bátortalanul, hiszen tudtam, hogy nem ezt várja el tőlem. Ahogy mindeki meglepődne ezen gondolom ő is így érez. tudom, hogy nehéz lesz majd Harryvel beszélni, mert ő csak a szörnyeteget látja bennem és nem a jó embert akit az édesanyja is ismer.
-Remélem Harry adni fog nekem egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy méltó vagyok rád. Az elmúlt éveket pediglen nem James miatt élted túl, hanem a fiad végett.- mondtam neki csendben. -Meg talán azért mert lelki furdalásod volt miattam.- Ezt már egészen halkan mondtam és szinte biztos voltam benne, hogy nem is hallotta.
Kezdett úgy tűnni, hogy már fáradt és nem akarja folytatni ezt a beszélgetést, de nem éreztem erőt magamban, hogy elengedjem mivel még mindig nem tudtam, hogy mikor látom és érzem újra és nagyon kíváncsi voltam arra is hogy ő mit érezhet, hiszen nem igazán nyílt meg nekem az elmúlt pár ora alatt és nem tudom, hogy most neki mi lesz a következő lépése. A fejemben már kezdett össze állni egy terv amivel a Potterek elé lehetne állni.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyPént. Szept. 03, 2010 6:13 am

- Perselus Piton -

* Eddig minden szép és jó, szinte már irreális volt, de abban a pillanatban, mikor kimondtam az utolsó szavaimat borzasztó fájdalom hasított a szívembe. Nem betegség, nem vírus, nem Avada Kedavra ... olyat ígértem, amit nyilván nem tarthattam be! Hiszen Ő is tudja, mi a dolgom. Haza menni Godric's Hollowba úgy, mintha mi sem történt volna. Elviselni, csöndben, James vádjait, ha már tud az ügyről. És a válasz erre a kérdésre minden pillanatban egyre nyilvánvalóbbá vált ...
Tudtam, mi vár rám, mikor beteszem a lábam az otthonomba, ahonnan reggel elindultam, s ahová már órákkal ezelőtt vissza kellett volna térnem. A férjemhez, akinek ezek után nyilván az üres gyomra lesz a legkisebb problémája.
Felsóhajtottam.
Perselus olyan szívszaggatóan kért; mintha nem lenne már amúgy is elég problémám! Először is el kell rendeznem az otthoniakat, ami nem lesz egy sétarepülés, ha igaz az elmélet és már mindent tudnak. Aztán pedig költöznöm kell, mert James nyilván páros lábbal fog kirúgni. Aztán a válás ...
Szép kis tortúra! A fiam pedig, akit tizenhét éve nem láttam gyűlölni, becsmérelni, pocskondiázni fog és jogosan! Ez benne a legszörnyűbb. Az eddigi életét szülők nélkül élte le és most kell rájönnie, a családunk egyesülésekor, hogy az anyja egy közönséges szajha?!
Penge vékonyra préseltem az ajkaimat; valahogy elszállt a kedvem. Az ölelése nem segített, távoli érintésnek éreztem, ráadásul bántóan feszesnek. Ezt Perselus nem értheti ... most mindenemről lemondtam miatta ... kezdve a fiam boldogságával! *
- Nem lehet ... * motyogtam a vállába, miután úgy tetszett, sosem fog elereszteni. Aztán folytatta, s én ismét hátrább húzódtam. Amikor a pillantásunk találkozott kedvem lett volna elmenekülni. Akkor jöttem rá, hogy mindent tönkre tettem. Perselust, akinek nem adhatok eleget magamból. Jamest, akinek bele tiportam a boldogságába. És Harryt, akinek úgyszintén ...
Így inkább a válasz adásba menekültem. *
- Első sorban azért, mert mellette lettem az, aki most vagyok. Ha Ő nincs, ezt a borzalmas tizenhét évet sosem élem túl. A másik ok pedig ... * nagyot nyeltem. * ... Harry. Akármi lesz is, Ő mindig a legfontosabb lesz számomra, ezt, remélem, tudod. És valószínűleg kénytelen leszel megszeretni ... már ha hajlandó lesz szóba állni velem ezek után!
* Egy újabb mély, fájdalmas sóhajjal jeleztem, nincs több mondani valóm a témában. Ezt Perselusnak is meg kellett értenie, különben köztünk nem lehet semmi. Számomra mindig is Harry volt és lesz is a legfontosabb; tehet bármit Ő vagy James!
A felelősség vállalásáról alkotott elmélete fölött elsiklottam. Nem akartam ezzel törődni, bár egyszer bizonyosan sort kell keríteni rá. Jól esett, hogy el akart kísérni, de féltettem is ... James Potter és Perselus Piton egy szobában? Ez egy vicc, ugye?
Aztán eszembe jutott Harry és az áldozatok, amiket a varázsvilágért hozott. Hát, a nemes természetét nem az anyjától örökölte, az egyer már biztos! *
- Valószínűleg igen, de ne feledd, hogy Harry jelenleg épp felépülőben van élete legnagyobb megpróbáltatásából. Nem akarom még jobban ... megbolygatni az életét! Már így is több felelősség hárult rá, mint bármely tizennyolc éves fiúra! * mondtam lesütött szemekkel. Azt hiszem, Harry talán képes lesz megérteni ... ismeri Per érzéseit ... de mi van az enyémekkel?! *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyCsüt. Szept. 02, 2010 3:23 am

~~Lily~~

Nagyon boldog voltam abban a pillanatban. Legszívesebben felvittem volna a hálószobámba, de tudtam, hogy ez neki még nagyon korai lenne. Most csak az a lényeg, hogy végre ő is rájött arra amit én már réges rég tudok.
Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy most mi legyen a következő lépés. *Lehet beszélgetnünk kéne arról, hogy mi fog történni ezek után...? Vagy hagyjam hagy történjen úgy minden ahogy annak lennie kell...? Nem azt nem lehet mert még a végén Potter meggyőzi arról, hogy ne hagyja őt el. Ezt nem hagyhatom!*
Szorosan hozzá bújtam és csak öleltem magamhoz, talán egy kicsit erősebb is volt mint kellett volna lennie.
Simogattam a fényes hosszú vörös haját és fejemet a vállára hajtottam és úgy szívtam magamba a bőrének az illatát.
-Szeretném, ha itt maradnál. Örökre.- Mondtam neki és nem akartam a szemébe nézni, mert ha jól gondoltam akkor most épp egy kicsit riadt arcot vághatott.
Hallgattam a hangját és nem igazán jutottak el a szavai az agyamhoz, de egy mondat mégis fülön ütött.
-Mit értesz az alatt, hogy hálával tartozom Pott... illetve Jamesnek?- Fejemet kicsit hátrébb húztam, hogy most végre, ha egy percre is, de bele tudjak nézni.
Onnan vártam a választ. Nem tudom megérteni miért védi folyton. Lehet, hogy nem gyáva, de nem ő harcolt a végső csatában a Nagyúr ellen és nem ő szerzett maradandó sérüléseket, hanem én meg a drágalátos fia.
-Lehet, hogy inkább azt kéne megbeszélnünk, hogy miként fogjuk ezt közölni, Jamessel, hiszen már biztos tud rólunk csak a személy kilétét nem tudhatja.- Mondtam teljesen logikusan. -Azt tudnod, hogy szeretnék veled ott lenni, mert vállalom mindenért a felelősséget, csak bízz bennem. -
Lehet előbb a fiával kellene beszélni, mert ő még akkor is sokkal értelmesebb mint az apja. Lehet már az első perecekben megátkozna minket.
-Talán, ha Harryvel beszélnénk előbb akkor James nem venné annyira zokon a lényeg az, hogy őszintének kell lennünk vele, amúgy meg Harry tudja, hogy mit érzek irántad, hiszen látta az emlékeimet a merengőben.- Mondtam el neki a kész tényeket amivel még számolni lehet.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptySzer. Szept. 01, 2010 5:27 am

- Perselus Piton -

* Valószínűleg én vagyok a világ legbolondabb nőszemélye, de akkor és ott ez mind üres vagdalkozásnak tetszett, mintha egy alagút végéből szólt volna. Így figyelmen kívül is hagyhattam. Gondoltam, majd lesz idő mikor rágódhatok, tépelődhetek, amíg az nem jön el .. hát ... a mellékelt ábra szerint addig sem fogok unatkozni!
Kíváncsian pislogtam fel az arcába, mikor ajkaink elváltak egymástól. Valami furcsa érzés kerített hatalmába a gyomrom tájékán, mintha izgatott lettem volna, pedig arról szó se volt! Kezdtem azt gondolni, hogy kamaszlányokat megszégyenítően viselkedem; úgy, ahogy az egy hölgyhöz nem lenne méltó. De ettől függetlenül nem léptem el Perselustól. Nem hátráltam meg, képletesen sem, pedig tudtam, mi az ára, ha maradok. A házasságom tönkre megy. A fiam meggyűlöl. Kitaszítanak a társadalomból ...
Ha másért nem is, Harryért és Jamesért mennem kellett volna! Akkor miért nem tettem? Mert önző voltam, csak nem a dolog univerzális értelmében. Azért maradtam, hogy Perselus álltalam boldogabb lehessen, s közben szemet hunytam a legfontosabb személy, a kisfiam fölött. Kisfiam? Már felnőtt férfi, vagy ha nem is az, legalább fiatalember.
Fiatalember, aki nagyon dühös lesz rám azért, amit tettem és aki valószínűleg soha többet nem akar majd látni.
Kirázott a hideg a gondolatra.
És mégsem léptem egy tapodtat sem. Felelőtlenség, meggondolatlanság, dőreség, hiba ...
Ám mikor Perselus megszólalt nem bírtam vissza folytani az elégedetlenkedésemet. Szétáradt bennem, kiült a vonásaimra, s így egy pillanat alatt sikerült hátrébb lépnem tőle. *
- Egy valamit azért tisztázzunk, légy szíves. Én nem bosszúból mentem hozzá Jameshez és nagyon szeretném, ha nem hívnád Őt így! A választásomhoz hozzátartozik, hogy az a " semmirekellő Potter " sosem szidott téged, pedig hidd el, közel húsz év alatt bőven lett volna ideje rá! És tudod én nem igazán méltányolom, ha a szeretteimet szidják ... * fejeztem be karba font kezekkel. Perselus már rég észre vehette volna, hogy ez nem harc! Nem küzdelem. Nem kell jobbnak lennie Jamesnél és azzal sem ér el semmit, ha énelőttem becsméreli!
Sóhajtottam. *
- Mellesleg pedig hálával tartozol neki. Ahogyan én is. Ezek után nem kéne pocskondiázni, nem gondolod? * vontam fel a szemöldököm.
A biztatása ugyan némiképp megkönnyítette a dolgokat, de még így is rengeteg tennivaló hárult rám. Nem egy súlyos teherként. Ezeket pedig Per sem tudta magára vállalni, bárhogy próbálta is. A szerelem ugyanis nem minden. Legalábbis számomra egyáltalán nem!
De végül, milyen gyönge az emberi természet, ismét elvesztem a karjaiban, s megkönnyebbüléssel elegy kíváncsisággal vettem tudomásul, hogy olyan, mintha évek óta várnék erre az érintésre. A szavaira elmosolyodtam. *
- Ha szeretnéd ...
* Pedig már rég haza kellett volna mennem ... *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyVas. Aug. 29, 2010 2:30 am

~Lily~

Álltam félre az útjából, hogyha akar nyugodtan elmehessen. Ugyan ő nem ezt tette, hanem hanem vészesen elkezdett közeledni felém, mikor megéreztem a száját a számon teljesen megrökönyödtem. Talán most jött rá, hogy mi is az igazság, hogy tényleg engem szeret? Igen, biztos. Szorosan öleltem magamhoz és igazán boldog voltam.
Mikor szét váltunk akkor szegeztem neki a házassági úgymond ajánlatomat.
-Ha ezt több mint húsz éve tesszük meg akkor most az én feleségem lennél. Ha akkor nem rontok el mindent amiatt a semmirekellő Potter miatt akkor nem érezném azt, hogy csak bosszúból mentél hozzá.- Lehet gúnyosan hangzik, de ezt mosolyogva mondtam neki. Most bebizonyította nekem, hogy érdemes érte küzdenem, tudom, hogy mit érez irántam.
-Lily ha engeded nekem és magadnak akkor most már biztosan boldogok leszünk és bármilyen gond vagy probléma lesz azt ketten meg fogjuk tudni oldani.-
Próbáltam biztatni mert éreztem, hogy nagyon nem tudja mit csináljon. Még mindig ölelve tartottam és újra elé kerekedtem, remélem nem hiszi azt, hogy most hagyom elmenni, mert nem fogom elengedni.
Megszólalni nem tudtam most már inkább én is vissza csókoltam és élveztem a boldogságot ami hirtelen elárasztott és amire oly régen várok. Ez az érzés nagyon szokatlan volt számomra, hiszen évtizedek óta nem éreztem azt, hogy valaki velem van és, hogy törődik velem.
Két csók között csak néhány szót tudtam mondani neki.
-Szeretlek, maradj velem.-
Az nem igazán érdekelt, hogy a Potterek mit fognak szólni, csak az érdekelt, hogy Lily végre az enyém legyen és talán a család amiről már rég lemondtam.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyVas. Aug. 29, 2010 1:39 am

- Perselus Piton -

* Lesütött szemekkel álltam a padlót, a cipőmet fixírozva, mint a rossz gyerek, mikor büntetésre vár. Abban biztos voltam, hogy ezúttal nem létezik akkora megtorlás, ami enyhíthetne a lelkiállapotomon. Pillanatok alatt a nullával vált egyenlővé az önbecsülésem, amin így utólagosan már nem is csodálkoztam. Azt hittem, kicsit erkölcsösebb vagyok. De csak egy egész kicsit; már az is megmentett volna ettől az orbitális ballépéstől. Amit már meg is bántam!
Szerintem itt akadtam el a gondolatmenetben. Megbántam? Ez hazugság ... énem egy része egyáltalán nem csinálta volna vissza és amilyen szerencsém van, még a végén ez a rész kerekedik felül amúgy jelenleg befolyásolható érzéseimen.
Sóhajtva ráemeltem a tekintetem az előttem álló férfire és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Még Ő próbál engesztelni, vígaszalni engem? Mikor minden rajtam dőlt el, és most mindenki megnézheti, mi lett belőle! Katasztrófa. Vagy már ez sem igaz? *
~ Valószínűleg kezdek megőrülni ... ~
* Mikor azonban felismertem a parancsoló felhangot, ami ott bújkált a kijelentésében, miszerint neki csak én kellek, senki más, akaratlanul is felvontam a szemöldököm. *
- Nagyon kérlek ne beszélj velem úgy, mintha az egyik diákod lennék! * förmedtem rá előre megfontolt szándék nélkül. Nem akartam így reagálni, de kellett valami, ami eltereli a figyelmem a szavairól. Már így is zsongott a fejem a temérdek információtól, aminek mindegyike sorsdöntő volt. Ránk nézve mindenképp.
A magyarázat, amivel előállt nem segített. Semennyire. Hát persze, hogy csak akkor törhetem meg a bűbájt, ha az " igaz szerelmemmel " találkozom! Ezt a kijelentése nélkül is érezem, bár mennyire is tagadtam, rejtegettem még saját magam elől is. Ami egy egyezség, egy szerződés felbontását takarja az sosem jár jó végkifejlettel. A varázslóháborúk is mind ezt bizonyítják. A Végzet Pálcájának útja ezért van vérrel szennyezve. Mert mi, varázslók, mindig küzdöttünk a másik ellen, csaltunk, loptunk, hazudtunk, elnyomtuk a varázslényeket, akik minket szolgáltak ... Hát ki csodálkozik, mikor a Gringotts koboldjai sztrájkolni kezdenek? Vagy a Minisztériumban emelést akarnak kicsikarni a mágikus gondnokság dolgozó? Csak azok, akik maguk menekülnek a nyilvánvaló tények elől.
De így bele gondolva én sem vagyok semmivel sem jobb, mint ezek az emberek. Csak az én bűnöm egy életre szól! Na igen, " csak " ...
De egyenlőre könnyebb volt felülbírálni Per elméletét, mint elgondolkodni a következményeken. *
- Ha ez igaz lenne, akkor a Te feleséged lennék! Ha valóban te lennél az igaz szerelmem ...
* Így kimondva láttam realitást a dologban. Nem tetszett ugyan, de láttam. És egy örvénylő pillanatig felsejlett előttem egy másik élet képe. Fájdalmasan élesen, mintha ki akarná belőlem szorítani a levegőt, mintha el akarna feledtetni velem minden mást. Sikerült is neki, nem mondom.
A Fonó Sori ház egyáltalán nem hasonlított mostani önmagára. Tiszta volt, teljes mértékben látszott rajta, hogy asszonyi kéz gondozza évek óta.
Össze szűkült szemekkel néztem, vizsgáltam ezt a felhővé fakuló, furcsa képsort.
Hallottam a furcsán ismerős női hangot, amint áttört a csendes előszobán és egy rövid pillanatig még a fekete hajú, sötét szemű gyermeket is láttam, ahogy a szülei karjába repül ...
Hirtelen zökkentem vissza a valóságba. Jó ideig csak pislogni bírtam, feldolgozni azonban gyenge voltam az imént látottakat. És az érzést, miszerint így is lehett volna. Vagy azt, hogy én magam is vágytam rá, hogy így legyen!
És mire észbe kaptam már félre is állt. Pár percig azt sem tudtam, miért teszi ezt, ám mikor rájöttem hirtelen gyorsasággal hoztam meg a végleges döntést. Elengedett azért, hogy boldog és kiegyensúlyozott életem lehessen? Hogy boldog legyek?
Szám sarkában egy bátortalan mosollyal közelebb léptem hozzá. Pilantásomat a szemeibe fúrtam, abba a két fekete íriszbe. *
- Ugye tudod, hogy ezt még mindketten nagyon megfogjuk bánni? * kérdeztem suttogva, s már csókoltam is, ezúttal közel sem olyan bátortalanul, mint az imént. *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyPént. Aug. 27, 2010 2:32 am

~Lily~

Nagy lendülettel indultam el a konyhába, mert ha ő nem is éhes én viszont nagyon. Viszont amit mondott rögtön elvette az étvágyamat. Még hogy ő hűtlen, nem az nem lehet. Ha Potter rá is jött Lily mit követtet el az ellen úgysem tehet semmit, hiszen Lily igazából most hallgatott rendesen a szívére. Ezekkel a gondolatokkal vigasztaltam magam és próbáltam arra gondolni, hogy nem veszíthetem el újra. Most küzdeni fogok érte, ha törik, ha szakad. Még egyszer nem követhetem el ugyan azt a hibát mint húsz évvel ezelőtt. Elé álltam és próbáltam megakadályozni, hogy elmenjen.
-Ne beszélj butaságokat- kezdetem neki- nekem nem kell más csak te és nem érdekel, hogy mit mondasz én akkor sem választok mást.- Mondtam neki határozottan és talán kicsit olyan hangnemben amivel a diákokat szoktam megtisztelni.
-Az a baj, hogy még magadnak sem akarod bevallani, hogy kit szeretsz. Értsd meg ezt a bűbájt csak akkor törheti meg valaki, ha az igazi szerelmével találkozik és úgy tűnik veled is ez történt.- Próbáltam kedvesebb lenni hátha meggondolja magát, de nem akartam megijeszteni sem.
Ha valaki menni akar akkor hagyni kell elmenni, de azt nem akartam, hogy emiatt ő szenvedjen viszont én is boldog akartam már lenni és ez okból kifolyólag önző érdekek vezérelnek.
-Ahogy gondolod menj haza és tisztázd a dolgokat, de tudnod kell, hogy rám mindig számíthatsz- Ránéztem és félreálltam, hogy szabad legyen az útja

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyHétf. Aug. 23, 2010 5:37 am

- Perselus Piton -

* Minden egyes pillanatban közelharcot vívtam énem azon, kevésbé nemes részével, amelyik újra meg akarta csókolni.
Csak azért, mert már az első eset is jól esett. Énem másik oldala pedig el akart szaladni. El a kötelezettség, a fájdalom
elől, amit meggondoltlanságomban okoztam. ki azonban azt hiszi, hogy ezek elől csak úgy el lehet menekülni, az
tévesen informálódott. Ugyanis a lélek ilyen sebei elől még a halál sem rejt el. Nem. Ezeket a síron túlra viszi mindenki,
akinek volt bátorsága az életben társat lelni bennük, magával hurcolni őket a végtelenségig. Én azt hittem, ennél jóval
tisztességesebb vagyok. Nem a frigyek felbontására, az eskük megszegésére neveltek ...
Fejemben úgy visszhangzott a múltam egy igen meghatározó hangfelvétele, mintha csak ismételten átélném.

Lily Rose Evans, ígéred, hogy jóban, rosszban kitartasz az itt jelen lévő James Potter mellett, hűséges leszel hozzá
egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?


Én pedig akkor erre igennel feleltem. Százötven ember a megmondhatója, és akkor még nem számoltam a férjemet,
a tiszteletest és magamat! Mi lett azzal az esküvel? Semmivé foszlott volna?
Nem, az nem lehet. Én téptem szét önös érdekből, én vagyok a hunyó ebben a morbid bújócskában és már csak pillanatok
kérdése, hogy mikor kap el engem valaki. A lelkiismeretem ...
Ekkor azonban eszembe jutott még valami, amire addig nem is gondoltam. A bűbáj. Ugyanis tudniillik, hogy mikor a
varázsvilágban két ember házasságot köt, a feleségre bűbájt bocsátanak, aminek következtében az egy férfire sem néz
rá a hitvesén kívül. De akkor ... ez, hogyan történhetett?!
Végül az egyetlen magyarázatba kapaszkodtam. A Perselus iránti vonzódásom sanszosan közel áll a szerelemhez,
mivel nem egyszerű testi vágyról van szó. A bűbáj pedig első sorban ez utóbbitól véd. Amit Per iránt érzek az ... mélyebb,
de ugyan akkor érthetetlen. Feldolgozhatatlan. Megmagyarázhatatlan!*
~ És, ha a bűbáj megtört arról már James is tud! ~ * villant át az agyamon, mire egy hosszú pillanatig minden levegő
kiszorult a tüdőmből.
Kezeimet a mellkasomra szorítottam, miközben próbáltam egyenletesen lélegezni. Ha James rájött ... szentséges ég!
Perselus szavai úgy tetszettek, mintha csak távoli susogás volna az egész. Egy másik élet evilági lenyomata ...
Végül, jobb ötlet nélkül, megráztam a fejem, hátha kitisztul a látásom. Nem történt semmi. Sőt! Hirtelen még inkább
összekuszálódtak a dolgok.
Végül megtaláltam a hangom, de az még hozzám képest is nevetségesen erőtlenül csengett. *
- Per ... ezt ... ezt nem tehetjük többet, értsd meg! Én férjnél vagyok és egy ilyen húzással tönkre tenném James életét ...
Harryről és rólad már nem is beszélve!

* Kelletlenül felálltam, de csak azért, hogy lépést tarthassak vele. *
- Nem vagyok éhes. * suttogtam erőtlenül keresgélve a szavakat, de csak az önutálat mocsarát találtam. Úgy éreztem,
egy falatot sem bírnék lenyelni ezek után! Nem érdemlem meg, hogy megkínáljon, nem érdemlem meg a bizalmát!
Ahogyan a családomét sem!
Felsóhajtottam. *
- Most ... haza kell mennem ... kimagyarázni ezt az ... egészet ... de kérlek, értsd meg! Te jobbat érdemelsz nálam!
Valakit, aki ... aki igazi és hűséges ... mert, mint láttad én nem vagyok az ...
* a monológ végére menthetetlenül
könnyekben törtem ki. Már csak azt a nyamvadt kosarat kerestem. *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyPént. Aug. 20, 2010 8:21 pm

~Lily~

Ültem és nem tudtam mihez kezdjek most.Végig az járt a fejemben, hogy ezzel a tettel elfogom üldözni magam mellöl ami majdhogynem sikerült is mikor elkezdett beszélni és felmutatta nekem a gyűrűjét. Gondolom ezzel akarta jelezni, hogy hányadán is áll ezzel a dologgal ami történt köztünk. Ez betudható lenne annak a pillanatnyi gyengeségnek a a másnaposságom miatt kialakult. Itt csak az a legfurcsább, hogy ő is érez irántam valamit ami biztos is hiszen mondta is, hogy nem vagyok közömbös a számára. Viszont mi van a mágikus házasságkötés erejével. Ezt a részét nem igazán értem ebbe a pillanatban.
Amikor egy férfi és egy nő megházasodik a varázsvilágban akkor egy olyan bűbájt bocsájtanak a feleségre, hogy a férjén kívül más férfit nem tart vonzónak, és épp ezért nincs házasságtörés a varázsvilágban. Viszont akkor Lilyt nem értem, most mondta, hogy érez irántam valamit ami biztos, hogy több mint egy sima barátság hiszen megcsókolt ezt ha a bűbájt nézzük nem tehette volna meg, tehát ebből egyenesen lehet arra következtetni, hogy nem Potter az igazi szerelme... khm... hanem én. Ez a gondolat kiülhetett az arcomra mert hirtelen olyan boldogságot kezdtem el érezni, amit nem tudtam eltitkolni és csak mosolyogtam Lilyre.
-Megértettem, hogy te férjnél vagy hidd el nem is szándékozom bele tiporni a házasságodba.- Mondtam neki az enyhe hazugságot amit akarva akaratlanul is ő maga árult el, hiszen ő is kimondta azt a szót amit én már több évtizede el akartam neki mondani. Azt láttam rajta, hogy szenved és nem tudja hová rakni az érzéseit, hát igen soha nem tudta titkolni az érzelmeit nem úgy mint én. Bármi is lesz elfogadom, de ha most megtörte a bűbájt akkor a drágalátos férje már tud mindenről. Most, hogy ezen gondolkozom rá kell, hogy jöjjek, ha most mindent tud akkor bizony Lily még jobban fog szenvedni, de bármi is történjék én mellette fogok állni mindenben. Csak végre az enyém lehessen.
-Ne érezd magad rosszul látom, hogy bánt valami kérlek nekem őszintén elmondhatsz mindent és bármikor számíthatsz rám.- Mosolyogtam és azon gondolkoztam, hogyan is tudnám meggyőzni arról, hogy ne csak a délelőttöt töltse nálam, hanem az egész napot.
-Na menjünk együnk valamit reggelire, mert nem hiszem el, hogy még nem vagy éhes. Én ugyanis igen.- Felálltam és a kezemet nyújtottam neki, hogy ő is jöjjön velem ki a konyhába.- Mit szeretnél bármit el tudok készíteni.- Mondtam nagy mosollyal az arcomon. Olyan jó érzés, hogy van egy ember aki elől nem kell titkolnom ezeket a megnyilvánulásaimat. Azt tudtam, hogy ezt még megakarja velem beszélni csak arra vártam, hogy mikor hozza fel mert én nem akartam elrontani a pillanatnyi örömömet.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyCsüt. Aug. 19, 2010 3:21 am

- Perselus Piton -

* Világ életemben elítéltem a csalárdságot, ezt hadd szögezzem le. A házasságtörést
a legrútabb bűnök egyikének tartottam, tartózkodtam is tőle, bár ez nem volt nehéz
feladat, mikor James mellett egy férfire se néztem rá. Ez egyszerűen képtelenség volt
számomra, nem akartam, nem is tettem soha semmit. Hisz, ha az ember több évnyi
házasság után is együtt van valakivel, aki ráadásul élete első szerelme, akkor nagy
valószínűséggel nem lép félre. Az pedig meg sem fordult a fejemben, hogy Perselusra
ne csak barátként tekintsek! Elég kimerítő, zavaros, és joggal kérdezhetné mindenki,
akkor ezt most miért tettem ...
Igazság szerint erre elég egyszerű a válasz, szinte már nevetségesen az! A boldogsága,
bár mennyire is szégyellem, ezen a ponton szorosan kapcsolódik az enyémhez. A tétje.
És nem, attól nem éreztem jobban magam, hogy megcsókoltam egy olyan férfit, aki nem
a férjem, nem a párom, gyakorlatilag barátságot érzek iránta és valami mást is, ami elöl
tizenöt éves korom óta menekülök. Nem! Az viszont sokkal boldogabbá tett, hogy nem
akárkivel történt, ami történt, hanem Perselusszal! Ez nem enyhítő körülmény, isten ments!
Épp ellenkezőleg, ez inkább csak megkuszálta a dolgokat ...
Éreztem a kezét a kezemen, ahogy a nyakamon is. Egyszerre váltott ki belőlem két teljesen
ellentétes érzést. Egy részt kényelmetlen volt, mert tudtam, éreztem, ami már amúgy is
nyilvánvaló volt: Ő nem James. És engem, a férjemet leszámítva, még nem csókolt meg
senki más! De a másik részem, az, amelyik kevésbé erkölcsösen reagált, elképesztően
boldogan kacagott az elmém egy eldugott zugában. Mert az már időtlen idők óta erre
az érintésre várt és nem, nem James Pottertől, hanem Perselus Pitontól ... Még akkor
is, ha ez számomra több, mint banális és hihetetlen!
Amint az ajka eltávolodott az enyémtől szinte azonnal utolért az emberi lélek legnagyobb,
leghatásosabb önpusztító fegyvere: a bűntudat!
Éreztem, ahogy az arcom először elfehéredik, majd végül csúf, vörös színt öltött. Nem
Perselusra haragudtam, sokkal inkább magamra. Mert én kezdeményeztem ezt az egészet!
Én voltam gyönge, én engedtem az alantas, emberi késztetésnek, ami ugyan más esetben
megengedhető lett volna, de vele nem! Ő vele ez már egy más kategóriába tartozott ...
A fejemben makrancos dobolásba, dübörgésbe kezdett egy mindent elsöprő erejű szó.
Házasságtörés.
Óh, igen. Bár kicsit kevesebb fantáziával, meggondolatlanul, előre megfontolt szándék
nélkül, de ez az volt! El sem kellett volna jönnöm! Most berántottam Őt a bűnbe, rávettem,
hogy vállalja magára egy csalárdság terhét, hogy legyen egy mocskos kis titok az életemben.
Még úgy is, ha soha nem akartam ezt. És mégis valahol mélyen olyan igaznak tűnt ez a
pár pillanat, olyan tisztának, mintha csak természetes lenne. NEM! Ez minden volt csak
nem természetes ...
A gondolataimból Per szavai riasztottak fel, amiért ezúttal roppant hálás voltam. *
- Nem tudom, mit érzek irántad. * közöltem végül halkan. * De abban biztos vagyok, hogy
bármi is az, több, mint barátság. Ha ez ...
* itt az arca elé emeltem a jobb kezem, aminek
gyűrűsujján azóta is ott fénylett az apró, koboldmunkával készült gyűrű * ... nem lenne ...
* Nem volt szükség arra, hogy befejezzem a mondatot. Ő is értett mindent. Én nem különben!
A pár perces csöndben pedig szinte hallottam, ahogy kattog az agya. Vajon mi lesz ezután?
Én is ezen töprengtem. Most, hogy rájöttem, van más választásom is, ha nem is a helyes,
morálisan elfogadott úton, hirtelen ez a második esély borzasztóan csábítónak tűnt!
Talán azért, mert egy pillanatra nem tekintettem át a következményeket. Egy viszony
felőrli a benne mozgó embereket. Perselust is ... neki pedig egy kígyómarás épp elég volt
egy életre! És a családom ... James magánkívül kerülne! Tizennyolc évnyi házasság után.
Ahol, mit tagadjam, mindent megtettünk a másikért. Harry pedig ... nem mutathatok neki
ilyen példát! Lassan felnőtt férfi, sőt, már nagykorú egy ideje! Ha egyszer házasságra adja
a fejét a csélcsap anyja jusson eszébe és az, hogy ha a mamának szabadott akkor neki
is?! Nem, mert nekem sem szabad. Nem engedhetem meg magamnak!
Ismét Per hangja zökkentett ki a gondolataimból. egy pillanatig arról sem volt fogalmam,
mit kérdezett egyáltalán, csak pár másodperccel később jöttem rá. *
- Nem kérek semmit, köszönöm. * feleltem gyorsan. Ha most eltérünk
a témától valószínűleg sosem térünk rá vissza. Ezt viszont határozottan MOST kell
megbeszélnünk! *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptySzer. Aug. 18, 2010 7:53 am

~Lily~

Abban a percben éreztem azt, hogy ha most meghalnék az jó lenne. Azt hiszem most vagyok a legboldogabb az idáigi nyomorúságos életemben. Amikor megéreztem, hogy ő nincs ellene annak, hogy közelítek felé és ő is közelebb húzódott hozzám éreztem az ajkát az ajkamon. Úgy éreztem a csók örökké tart pedig tudtam, hogy csak egy pár perc és vége lesz.
Kezemmel a nyakát fogtam a másik kezemet az ő kezére tettem és szorítottam, nem akartam elengedni.
Mikor véget ért nem tudtam mit mondani, most talán bocsánatot kéne kérnem, de nem miért is kérjek én nem bántam meg. A kezét még mindig fogtam és a szemébe néztem. Eszembe sem jutott legillmentálni, mégis valahogy az volt az érzésem, hogy bántja amit tettünk. Szeretem őt és már ki is mondtam.
-Te is engem?- Kérdeztem -De nem úgy ahogy én szeretlek Lily én szerelmes vagyok beléd.- kezdtem magam egyre kényelmetlenebben érezni én soha nem tudtam, hogy kell érzelgősnek lenni csak azt tudom, hogy Lilyvel nem tudok gonosz lenni. nem is akarok.
-Hidd el már nagyon régóta...- Nem tudtam folytatni, mert nem akartam minden titkomat elmondani, attól féltem, ha teljesen őszinte vagyok megijesztem. Azt akartam, hogy még jöjjön ide hozzám rendszeresen, ha másra nem egy két lopott csókra. A belső hang ami minden emberben bent van rögtön elkezdte a magáét mondani.
Perselus mekkora hülye vagy te, most nézd meg mit csináltál, itt ül veled szemben az ártatlanság megtestesítője és te megrontod, hogy fog a férje szemébe nézni legközelebb.
Sehogy válaszoltam magamnak. Nem érdekel majd megoldja legfeljebb elválnak és akkor végre vissza kapom.
Elmosolyogtam magam a belül folyó szó csatán. Végül vissza tértem a valóságba és megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni miközben még mindig simogattam a kezét és a hátát.
-Nem vagy szomjas vagy éhes. Elég korán itt voltál biztos akarsz valamit enni.- mondtam inkább mit kérdeztem. Beszéltem pedig nagyon nem akartam inkább újra érezni akartam a száját érezni a bőrét, de nem akartam róla beszélni és akkor a legnagyobb félelmem az volt, hogy nehogy ő hozza fel.
Kezdtem érezni, hogy szenvedek a tehetetlenségtől, hogy most mi lesz és most ettől éreztem úgy, hogy megbénulok felajánlottam neki, az ételt és az italt mégsem indultam el a konyha irányába csak ültem rendíthetetlenül.
Azt hiszem most vesztem el örökre azokban a zöld szemekben amik már annyi éve rabul ejtenek és nem engednek.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptySzer. Aug. 18, 2010 6:50 am

- Perselus Piton -

* Akaratlanul is megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor láttam, hogy a bájital lecsúszik a
torkán. Reménykedtem a minél gyorsabb hatásban, nem akartam sokáig ott ülni és várni a
csodára. Meg aztán sokkal nyugodtabb lettem volna, ha végre mozogni is látom, nem csupán
magatehetetlenül fekszik. Jobban éreztem volna tőle magam, ha legalább elmosolyodik, bár
hogy a miértjére nem találtam választ. Csak ... olyan régen láttam Perselust nevetni!
Kiskorunkban annyit mókáztunk együtt, ő mesélt a dementorokról, én pedig megosztottam
vele minden ügyes-bajos gondomat, félelmemet. Leginkább az Azkaban aggasztott, de Per
megnyugtatott: amíg nem használom valamelyik főbenjáró átkot, addig nem vihetnek el oda.
Én pedig azóta sem használtam se az Avada Kedavrát, se a Crucio-t, de még az Imperio-t
sem ...
Erre pedig világ életemben büszke leszek! Én sosem gyilkoltam. Mostanság is csak annyi
embertársam látom meghalni, ahányat nem tudok megmenteni.
Gondolataimból az első látványos változás ébresztett fel: Perselus megszólalt!
Már nem olyan szánalmasan, haloványan, mint eddig. A hangja most erősebb volt, élettel
telibb. Könnyebben elhittem róla, hogy lélegzik és jól van. Vagy, hogy halad a gyógyulás felé.
Ez pedig nagyon sokat jelentett nekem! Többet, mint azt elsőre sejtettem volna ... *
- Olyan nehéz elhinni, hogy fontos vagy nekü ... nekem? * kérdeztem összeráncolt homlokkal,
olyan hangon, mintha egy kisgyerekhez beszélnék, ennek ellenére egyáltalán nem lekezelően,
vagy lesajnálóan. Épp ellenkezőleg. Most végre, először húsz év után, megláttam az
értelmet emögött az egész mögött. Azt, amit eddig hiába kerestem!
A második kérdésére azonban kénytelen voltam mérges arcot vágni. Alig bírtam hinni a
fülemnek. Mindig Potter. Ez a " jó " szokása megmaradt volna az iskolás éveinkből?
Abból az időszakból, mikor minden veszekedésünk úgy kezdődött, hogy : " Tetszel neki,
tetszel James Potternek!
" . Sóhajtottam. *
- Kérlek vedd észre, hogy a férjemről beszélsz! Mellesleg pedig James sosem szól bele,
hova megyek. Mindig megbeszéljük vagy előbb vagy utóbb, a titoktartás ugyan is egy
kapcsolat halála. Viszont, ha zavarlak akár mehetek is haza, reggelit csinálni a családomnak!

* Már épp álltam volna fel, készen arra, hogy megfogjam a kosaramat és kilépjek az
ajtón, amikor ismét megszólalt. A szavai, amik most meglepően őszintén csengtek, vissza
ültettek a kanapé szélére. Egyszerűen nem voltam képes itt hagyni. Nem most, mikor végre
kész megnyílni előttem! Úgy látszik, ehhez a bizalomhoz nem kellett más csak egy bájital.
Még úgy is, hogy nem is ezt a hatást vártam tőle ...
Fél szemmel láttam, figyeltem az óvatlan, határozatlan mozdulatait, ahogy az arca egyre
közelebb került az enyémhez és, mit ne mondjak, először megrémültem! A szándéka
olyan nyilvánvaló volt ... félelmetesen erős intenzitással bírt már ez a pár, szinte öntudatlan
rezzenés. A hangom azonban csak akkor akadt el igazán, mikor kimondta azt a szót, amire
húsz évvel ezelőtt elképesztően vágytam. egy részem talán azóta is mindennap ...
Majd belém csapott a kétségbeesés. Mit mondjak én erre? Mi az, amivel nem követek el
hibát? Mert, hiába is tagadnám, Per mindig is részese lesz az életemnek. Az a bizonyos
rész belőlem, bármekkora legyen is, nem James után áhítozott, ezt pedig éveken át
sikerült elrejtenem. Az más kérdés, hogy nagyon szeretem a férjemet. És miért? Azért,
mert minden ember többféleképpen szeret és többféle szerelmet érez. Bármilyen furcsa is,
ez így van. Az én életemben is ...
Így végül a legkézenfekvőbbet válaszoltam, bár legbelül a feleség, az anya, a házastárs
hangosan, sikoltva ágált ellene. *
- Én is téged.
* És azt hiszem, ez volt az a pillanat mikor megszabadultam minden terhemtől, amit
húsz éven át cipeltem. Ez adhatott elég erőt ahhoz, hogy néhány másodperccel később
ugyan bátortalanul, ugyan óvodásokat megszégyenítő szemérmességgel, de megcsókoljam
egykori legjobb barátomat ... *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptySzer. Aug. 18, 2010 5:11 am

~Lily~

Figyeltem, hogy mit csinál és legszívesebben csak mosolyogtam volna, ha arc izmaim engednének ilyen megnyilvánulást.
Arra amit mondtam úgy reagált, hogy az első fiolát el is törte. Na szép hatással vagyok rá, valószínűleg megremegett az idegességtől. Hallgattam amit mondott miközben odajött hozzám és elkezdte belém tukmálni az üvegcse tartalmát.
Miután megittam, és lenyeltem sikeresen lassan kezdtem érezni a hatását. kellemes melegség járt át mintha jégből húznának kifelé. Lassan kezdtem el érezni, hogy meg tudom mozdítani a kezeimet és sorban az összes végtagomat.
Miközben a testem újra kezdett képes lenni arra, hogy szolgáljon engem, én is nekiálltam beszélni hozzá.
-Sajnálsz engem igaz és most lelki ismeret furdalásod van mi?- Kérdeztem, de nem gúnyosan, örültem neki, hogy legalább ennyit is érez irántam vagy talán még többet.
Elkezdtem megpróbálni felülni és azon gondolkoztam, hogy mi az a bármi amit megtenne.
-Mond ezen kívül, miért akarsz rólam gondoskodni? Komolyan nincs jobb dolgod? Ja és Potter nem fog örülni, hogy a felesége hol tölti az egész délelőttöt.- Mondtam, de nem akartam. Nem akartam, hogy elmenjen soha, azt akartam, hogy maradjon velem mindig, de tudom ez nem lehetséges.
-Szeretném, ha maradnál, sokat jelent nekem- úgy döntöttem, hogy most őszintének kell lennem -bár csak soha nem telne el ez a kis idő.- Suttogtam neki.
Már stabilan ültem és néztem őt ahogy ott ül a kanapé szélén, jött egy hirtelen gondolatom, elkezdtem közelíteni az arca felé és megakartam csókolni. Teljesen magával ragadt az, hogy ott van mellettem és, hogy valakivel nyílt lehessek, úgy mint régen.
Mielőtt vészes közelségbe kerültünk volna kimondtam neki azt a szót amit már vagy 20 éve akartam.
-Szeretlek- Tudtam, hogy egyszer megbánom azt, hogy megnyíltam és, hogy elvesztettem a hidegvérem, mégis ez most kellett nekem.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyHétf. Aug. 16, 2010 11:24 pm

- Perselus Piton -

* Miközben szárított gurrgyökeret adagoltam a főzetbe azon gondolkodtam, vajon helyes-e
amit csinálok? Régen is próbáltam gondoskodni Perselusról, védeni Őt és mi lett belőle?
Na igen, arról a napról jobb nem is beszélni. Azóta persze sok minden történt, de akkori
legkedvesebb barátom szájából hallani a megbocsáthatatlan, " mocskos sárvérű " szó
kapcsolatot, mit is mondjak? Pusztítóbb volt mindennél!
Mondjuk mondhatni már eltemettem ezt a sérelmet. Akkor, mikor tizennyolc évvel ezelőtt
megtudtam, hogy Per halálfalónak állt; na igen, akkor végleg megszakadt bennem még
az is, amit addig úgy hittem, nem szakít meg semmi.
Amit Harry a Merengőben látott az egyfajta sokként ért ugyan, de voltam már annyira felelősségteljes,
hogy ezt ne mutassam előtte. Ismerem a fiamat, tudom, mennyire ki nem álhatta Pitont
mióta először betette a lábát a Roxfortba. Amire, nem mondom, perselus rá is szolgált!
Hisz végülis milyen ember az, aki egy ártatlan gyermeken tölti ki a dühét azért, mert ...
Az ok tegnap óta ugyan világos volt előttem, de alig mertem elhinni. Perselus komolyan,
igazából azért gyűlölte éveken át Harryt, azért tette azt, amit tett, azért viselkedett
menthetetlenül gorombán, mert ... mert Harry nem az ő gyereke?
Azt hiszem, ha nem tudnám milyen, még meg is sajnáltam volna. De a történtek ismeretében
nem tudtam mivel mentegetni Pert. Könnyebb volt tudomást sem venni a
nyilvánvaló tényekről és a bájitalra koncentrálni, mint azzal foglalkozni, mi lett volna,
ha mégsem megyek hozzá annak idején Jameshez ...
Nem, ezt a gondolatot gyorsan el is vetettem. Akkor minden sokkal rosszabb lenne. Harry
sosem született volna meg, ezen kívül Voldemort talán még mindig szabadon garázdálkodna!
Ezzel sikerült meggyőznöm magam, épp mikor a figyelmem ismét a kanapén fekvő,
kiszolgáltatott helyzetéből szabadulást kereső Perselusra irányult . *
- A legkevésbé sem. * közlöm hideg udvariassággal, majd ismét megpróbálok a fortyogó
főzetre koncentrálni, de amikor Perselus megszólal elfelejtem, mit is akartam eredetileg.
Mekkora áldás ilyenkor a nyugalom álarca! *
- A saját fiamat sem ütöttem meg soha, miért bántanálak téged? * kérdeztem vissza
az üstben egyre drasztikusabban elváltozó, de a recept szerint jó irányba haladó
főzetre szegezve a pillantásom. Majd a könyvecske fölé hajoltam és újabb adag sisakvirágot
szórtam a kérdéses keverékhez. Ekkor az furcsa, vibráló kék színűvé változott, s én már
teljesen biztosan állíthattam: remekül sikerült!
Neki álltam kimerni egy részét egy apró üdvegfiolába, amiből aztán csak annyi lett,
hogy Perselus szavait hallva a kicsi tárgy kiesett a kezemből és száz meg száz piciny
darabra tört a kőpadlón. Ijedtemben felsikoltottam, de aztán végre sikerült össze szednem
magam és egy " Reparo " - val helyre hoztam a hibát. Azonban nem folytattam a munkát
azonnal, helyette Piton felé fordultam és dorgáló pillantással karba fontam a kezem. *
- Befejezhetnéd már, Per. Borzasztó dolgokat mondasz. És ráadásul még nem is igazak!
* A hangom erős volt, amolyan anyai szigorral teli. Pedig, lássuk be, Perselusnak bármilye
lehetnék ... kivétel az anyja! De nem bírtam magamban tartani, a késztetés erősebb volt
a józan észnél. Kimertem egy jó adagot a főzetből, majd leültem a kanapé szélére és
neki álltam megitatni vele a " mesterművet " . Közben nem bírtam abba hagyni, tovább
beszéltem, de olyan hévvel, mintha nem is egy ember, hanem egymillió élőtt szónokolnék
az érzéseimről. *
- Bármit megtennék azért, hogy boldog legyél! Bármit ... és tudom, hogy tegnap nem volt
szép, amit csináltam ... nem kellett volna elmennem, de ... nem értem, mégis, hogy
lehettél ilyen felelőtlen! Úgy csinálsz, mintha ez maga lenne a pokol, pedig nem az.
Csak elhiteted magaddal! De ... ha szeretnéd ... itt maradok veled ... akár délig is!
És nem érdekel, hogy tudsz-e normális ételt főzni vagy nem! Majd én csinálok valamit.
Ilyen állapotban ez a legkevesebb. És ... Jamest meg majd elrendezem.
* tettem hozzá
bíztatóan. Nem volt szívem magára hagyni. *


_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyHétf. Aug. 16, 2010 7:19 am

~Lily~

Csak feküdtem és néztem magam elé, még a fejemet sem tudtam forgatni, úgyhogy csak akkor láttam az arcát amikor fölém hajolt. Nem tudom most mire is gondolhat, de én az ő helyében biztos elkészíteném a bájitalt és utána elmennék.
Ő is arra gondolhat mint a többi ember, hogy mennyire szánalmas is vagyok ebben a helyzetben és, hogy egy ilyen embernek felesleges segíteni. eddig csak azért volt értelme az életemnek, mert Lily halálát kellett megbosszulnom, de most már semmi értelme csak a tanítás maradt. A hangokból arra következtettem, hogy már elkezdett készülni a főzet.
már épp ott tartottam tehetetlenségemben, hogy egy kicsit lehunyom a szemem, ha megpróbálok egy kicsit pihenni akkor lehet kevesebbnek tűnik a főzési idő, mikor is meghallottam a hangját.
-Csak nem megsértődtél?- kérdeztem úgy mintha semmi bántót nem is mondtam volna. pedig tudom, hogy megbántottam nagyon is azzal, hogy azt feltételeztem, hogy nem tud már bájitalokat főzni.
Mikor újra megszólalt akkor rendesen meglepődtem a kijelentéseire.
-Hogy hogy megkapom a magamét? A térdere fektetsz és elfenekelsz?- csöpögött a szarkazmus a szavaimból.
-Magamra soha nem gondolok Lily csak rád. Mindig.- hangom halkult és egy kicsit el is csuklott.
-Az lenne a legjobb, ha meghaltam volna akkor most neked nem lenne semmi gondod, nyugodtan a férjeddel lehetnél ahelyett, hogy egy szerencsétlen denevérrel foglalkozol, ahogy a diákjaim hívnak.- És ez volt a szomorú igazság.
-Én csak vesztettem azzal, hogy még élek, mivel tudom, hogy én nem arra születtem , hogy engem szeressenek.-
Hallgattam a fortyogó üstöt amiben a bájitalom éppen elkezdett felforrni és arra gondoltam, hogy nem is kéne meginnom.
Már nekem is fájtak a saját szavaim, úgyhogy az volt a legegyszerűbb, ha itt egy ideig nem szólalok meg, mivel nem láttam az arcát nem is akartam vele beszélni, ha ő beszél akkor én csendben hallgatom.


_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyVas. Aug. 15, 2010 10:25 pm

- Perselus Piton -

* A bagoly idő közben jobb ötletté vált, mint kezdetben hittem volna. Ahogy a másodpercek
peregtek egyre tanácstalanabb lettem. Lassan már úgy éreztem, én jobban küzdök, mint
Perselus! Én próbáltam használhatóvá vállni, segíteni rajta, de, mi tagadás, nem nagyon
sikerült. Esküszöm, tényleg akartam! Jóvá akartam tenni mindent, amit elrontottam!
A szél azonban kiszökött a vitorlámból.
Amikor Perselus halkan kipréselte magából a nevemet, szabályosan elakadt a lélegzetem.
Egy pillanat törtrészéig megdermedt a kezem a levegőben, ami már indult is, hogy megpróbálja
felhúzni Őt a díványról. Ám, mint már mondtam, a mozdulatnak oly' sebesen vége lett, mintha
elvágták volna. Pislogtam egyszer, kétszer, csak mert fel akartam fogni a szavainak értelmét.
Nem, mintha nem értettem volna már első próbálkozásra is, mit mond csak ... olyan ...
nehéz volt ez az egész. Az elmúlt években nem sokszor feleltem embertársaim életéért,
annak ellenére, hogy terv az mindig kellett; végszükség esetére. De nem, James sosem
nézett rám így, ahogyan ezúttal Perselus. Ő sosem állt bénulás közeli állapotban. Ezért
ilyen helyzetbe már nagyon rég futottam bele.
Ha jól emlékszem, már pedig valószínűleg jól emlékszem, utoljára az aurorképzőben
lehetett dolgom hasonló esettel. Az iskolán kívül erre még nem volt precedens. Talán azért,
mert eddig senkit nem mart meg a közvetlen közelemben Tudjukki állatkája. Akaratlanul
is borzongás járt át a gondolatra ...
Mikor aztán végre ismét szalonképes állapotba kerültem szinte azonnal megpillantottam
az említett, fekete naplót, bár a borús pincehelyiségben egyáltalán nem volt könnyű
dolgom. Az üstből szivárgó álmos fény és a lombikokból lassan a plafon felé tekergődző
fénycsíkok ellenére is meglepően sötétnek tűnt minden. De mikor a kezembe vettem
a fekete kötéses könyvecskét, hirtelen átvillant az agyamon: csak nem adhatom oda neki!
Mivel fogná meg először is? Bénultan fekszik, Merlin szerelmére!
Így végül csak kikerestem a mondott bájitalt és hümmögve végig futtattam tekintetem a
gyártási folyamaton. Ám mikor Perselus rákérdezett, vajon el tudom-e készíteni, muszáj
volt elszámolnom magamban tízig. Mintha nem tudná, dörmögött bennem egy hang
arrogánsan. Nem értettem, miért vagyok ilyen ingerült. Talán így vezetem le a feszültséget,
gondoltam menedéket keresve az önsanyargatás elől. *
- Hát persze, hogy meg tudom! * feleltem végül megeresztve egy feszült mosolyt, mintha
az ellensúlyozná a tényt, miszerint nem ártana sietni!
A receptet olvasva oda léptem a legközelebb álló üsthöz és tekintetem le sem véve a
könyvről, hozzá láttam a művelethez. Az aurorképzés alatt a bájitalokra is nagy hangsúlyt
fektetnek, ez pedig olyan, mint a seprűlovaglás, vagy mint nálunk, mugliknál a
kerékpározás. Ha egyszer megtanulod, nem lehet elfelejteni ...
Miközben szinte oda sem figyelve neki álltam kimérni a szükséges mennyiségű juharfátyolkát,
úgy döntöttem, a halotti csönd csak tetőzi Perselus istentelen álapotát,
ezért megpróbáltam valami témával előrukkolni.
Ami, nem tagadom, végül elég szánalmasra sikeredett. *
- Ugye tudod, hogy amint ez elkészült, megkapod tőlem a magadét? * kérdeztem fel se
pillantva az arcára. * - Nem értem, hogy lehettél ilyen felelőtlen. Magadra nem gondoltál?
És ... és rám? Szerinted mit tettem volna, ha ma arra érek ide, hogy elszállítottak a
Mungóba, mert a halálodon vagy?
* kifejezéstelen arccal kavartam egyet az idő közben
felforrósodott főzeten. *

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyVas. Aug. 15, 2010 1:42 am

~Lily~

Te jó isten mikor lett ilyen határozatlan ez a nő. Ilyen hülye kérdést, hogy kijózanodtam e már? Persze hiszen tegnap este ittam nem most. Most már csak nagyon másnapos vagyok. Ezért nem szoktam én inni egyszerűen nem bírom a macskajajt. A fejem rettenetesen fáj és alig bírok miatta beszélni. Tudtam, hogy csak akkor fogok tudni újra megmozdulni, ha megiszom az ellenmérget amit a Mungóban is rendszeresen belém diktáltak. Ezzel csak annyi a baj, hogy ezt el kell készíteni és frissen bevenni, ami azért nehéz, mert vagy én készítem vagy a Mungó egyik gyógyítója, amiben természetesen nem bízok, úgyhogy marad az, hogy Lily fogja elkészíteni.
-Lily- szólítom meg -Hozd ide a fekete naplómat- hangom nagyon hörgött mivel éreztem, hogy Nagini mérge újra dolgozik a szervezetemben. Igen ez lesz az amitől, soha nem fogok szabadulni, minden nap magamnak, kell elkészítenem ezt a főzetet ahhoz, hogy élni és mozogni tudjak. Szép kis élet ez.
megpróbálom megerőltetni magam és elkezdeni Lilynek magyarázni. Minél hamarabb elkészül a főzet annál hamarabb szabadulunk.
- Kérlek keresed meg benne az Adversus Venenum nevű bájitalnak a receptjét és főzd meg a hozzávalók a szekrényben vannak. Remélem meg tudod csinálni?- kérdeztem enyhe gyanakvással, ki tudja mikkor főzött utoljára bájitalt, lehet , hogy még az iskolában. Ennél jobban nem is lehettem volna kiszolgáltatott helyzetben. itt feküdni miközben egy határozatlan nőre vagyok kényszerülve. Vagy ez vagy a Mungó, hát az sem lenne túl jó mivel akkor elkezdhetnék magyarázkodni, hogy miért is ittam amikor nagyon is tisztában voltam a mellékhatásával. ezzel az egész helyzettel csak az a rossz, hogy ihatok én bármennyit akkor sem fogom magam halálra inni, csak a bénulásig amiből egy nagyobb ivás után már valószínűleg nem tudnának segíteni sem, de még akkor sem halnék meg, csak várnám magatehetetlenül a halált.
-Bocsáss meg, hogy erre kérlek, de nem akarok a Mungóba menni, ha ezt Minerva megtudja ugrott az állásom, kérlek Lily ne szólj senkinek.- Kérleltem hátha hatok rá annyira.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyVas. Aug. 15, 2010 12:41 am

- Perselus Piton -

* Fogalmam sem volt, hogyan tovább. A remény minden apró szikráját kioltotta elmémben
a tény, miszerint már rég megmozdult volna, ha magánál lenne! Ugyan nem tartottam túl
célra vezetőnek a pánikot, de sajnálatos módon a félelem minden más érzést kiszorított
belőlem. A józanész nem létezik, elvész, ha ott van valaki, aki segítségre szorul, de Te
nem tudod, mit és hogyan tegyél!
Egy pillanatra eszembe ötlött, hogy talán csak elaludt, de ettől a képtelen feltételezéstől
nem lettem jobban. Helyette halkan, sötéten felnevettem saját butaságomon. Persze ...
alszik. Nem vagy normális, Lily, súgta egy gonosz hangocska a fejemben, s ezúttal nem
állt távol tőlem, hogy higgyek is neki. Egy valamit azonban még mindig nem értettem.
Miért nem jövök rá a megoldásra? Máskor mindig volt legalább egy mentő ötletem, tizennyolc
év bujkálásban rendesen megedződtem ilyen szempontból. És akkor most? Hol van a
találékonyság, a megmentési-ösztön, amit idáig minden kétségek közt töltött napon,
órában, pillanatban éreztem? Hova tűnt, miért késik, miért nem karol fel most és küld valamit,
ami segíthet?
Összeszorult a torkom a feltevésre. Talán azért, mert nincs remény és ezt már minden
sejtem érzi, elfogadta csak én ágálok ellene makacsul. Nem, nem halhatott meg ...
Hirtelen fellángolt bennem a düh és a harag érdekes egyvelege. Miért itta eszméletvesztésig
magát, mikor eddig semmi ilyesmire nem mutatott hajlandósságot? Vagy legalábbis
nem tudtam róla. Tizennyolc év volt, Merlin szerelmére! De az a Perselus Piton, akit én
hajdan ismertem sosem folyamodott volna az alkoholhoz. Főleg nem egy nő miatt ...
Halk, szinte suttogássá módosult hörgésre lettem figyelmes és felkaptam a fejem.
Perselus beszélt, vagy legalábbis megpróbált, de a hangját elnyelte a még a lélegzésem
is. Még közelebb csúsztam hozzá, hogy legalább egy kis részét elkapjam a szavainak,
s fáradozásom végül siker koronázta. De szinte azonnal le is taglózott, amit hallottam.
Nem volt időm reagálni, megdermedtem. Nem ... nem tud megmozdulni?!
Hosszú másodpercekbe telt, mire megtaláltam a hangom valahol a gyomrom legmélyén. *
- Mit tegyek? Van ... valamilyen főzeted? * kérdeztem kissé élesen, ugyan is a dermedés
elmúltával kezdett visszaszökni belém az élet. És a borzalom. Mit tehet ilyenkor az ember?!
Mégis mire számítottam? Valami újabb csodaszerre, ami talán segít? *
- Ettől függetlenül józan vagy? * kérdeztem hideg nyugalommal. Így könnyebb volt,
mint engedni a szívem mélyén akaratosan dörömbölő félelemnek. Hogy juthatott ilyen az
eszébe?! *
- Küldjek baglyot a St. Mungóba? * kérdeztem végül tanácstalanul, remegő hangon.

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyPént. Aug. 13, 2010 6:47 am

~Lily~

Hát azt hiszem nagyon rég ütöttem ki magam így. Csak feküdtem a szemeim csukva, de közben éreztem és hallottam, hogy Lily magához hívta a főzetemet és azt is éreztem ahogy a számba tölti.
Nagy hülye vagy Perselus, mondta egy hang a fejemben. Nincs még két hónapja sem, hogy kiengedtek a kórházból, most egy kis találkozó miatt felrúgtad mindazt amit megígértél a gyógyítónak és biztos nem lesz elnéző azért, mert te majd egy nővel fogsz mentegetőzni. Próbáltam magam összeszedni, hogy legalább annyit tudjak neki mondani, hogy nyugodtan menjen el innen, de egy hang sem jött ki a torkomon és a szám sem mozdult. idő közben az eszméletem is elveszthettem, mert hirtelen el sötétült előttem minden. Nem tudom mennyi idő telt el, de kezdtem azt érezni, hogy meg kell próbálnom beszélni. Elkezdtem Lilyt szólongatni, hátha ott van még a közelben, amit persze nem reméltem.
Egy pillanattal később sikerült kinyitnom a szemeimet és elkezdte lassan körbe nézni, már amennyire ez lehetséges volt mivel még midig feküdtem. A következő amit megláttam az Lily volt közvetlenül mellettem feküdt és csak a szuszogását hallottam. Arra még nem volt erőm, hogy felüljek és valószínűleg képes sem lettem volna így csak szólongatni tudtam.
-Lily...Lily.. hallasz engem? Válaszolj kérlek. Lily nembirok megmozdulni.- A hangomban volt egy kis kétségbe esés is mivel, tudtam, hogy ezzel az akcióval, lehet elértem azt, hogy többé nem kelek fel.
Féltem nagyon féltem, mert ha így lesz akkor nekem végem. Engem csak addig ápoltak amíg a Mungóban voltam. igaza volt abban Lilynek, hogy nem bírom, ha foglalkoznak velem. Igazából nem azt nem bírom, hanem azt ahogy rá tudnak nézni az emberre azzal a tömény sajnálattal a szemükben.
Lily szemében is láttam, de ő volt az első aki tudott a gyerekkori szenvedéseimről és csak ő az egyetlen aki előtt nem akarom ezt eltitkolni. Most itt fekszem mozdulatlanul és nem tudom mi tévő legyek.

_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyPént. Aug. 13, 2010 4:59 am

- Perselus Piton -

* Hosszú, gyötrelmes órákká olvadtak össze a percek, amíg Perselus vállát rázva szólongattam. Nem tudtam, miért
nem ébred fel, de abban biztos voltam, hogy elég erőteljes alkoholos befolyásoltság alatt áll. Más esetben talán
megdorgáltam volna, mert ez csak egy újabb fok az önpusztítás mélybe vezető lépcsőjén, tegyük hozzÁ. lefelé, de
jelenleg sem az idő, sem a hely nem tűnt alkalmasnak az anyáskodásra. Majd akkor, ha magához tér, döntöttem el
végül, miközben letérdeltem a kanapé mellé, hogy nagyobb erőt fejthessek ki. A kőpadló hideg volt, még a nadrágomon
át is éreztem. S erre még inkább elborzadtam.
Sajnáltam Perselust, amiért tizennyolc éven keresztül ilyen mostoha körülmények közt kellett élnie, a szünidőben.
Az elhatározás hamarabb megért, mint ahogy végig gondoltam a dolgot. Amint felébred, kitakarítok. Nem hagyhatom
Őt itt ... ilyen állapotban!
A gondolataimból mocorgás riasztott fel. Izgatottan Perselus felé kaptam a pillantásom, aki e pillanatban úgy nézett ki,
mint valami fekete szemfedővel letakart halott. Elszorult a torkom a félelemtől ...
... aztán hirtelen felült, s én hátra hőköltem a nem várt mozdulattól! A következő másodpercben pedig találkozott a
pillantásunk, Perselus meg ... hát ... az én meglepetésem semmiségnek tűnt az övéhez képest! A fekete szempár
másodperc törtrésze alatt kerekre tágult, s bennem egyre erősebben érlelődött a sejtés, miszerint már megint a frászt
hoztam rá. És, hogy tulajdonképpen nem volt üdvös ide jönnöm.
De végül, mert semmi sem rosszabb a hallgatásnál, végül mégis sikerült elmosolyodnom. Egy kicsit. *
- Szervusz, Per! * köszöntem halkan, szinte suttogóra fogva a hangom. Nem tudtam, mennyire másnapos, viszont
annyit magamtól is kiötöltem, hogy nincs hangoskodós kedvében. Viszont eddig sosem láttam ittasan ...
Perselus halkan nyöszörgött, néhány szót áértettem az elcsukló mondatból, ami egyszerű suttogásnak hatott, aztán ...
Se kép, se hang. A test, ami addig tartotta magát, elernyedt. Perselus hátra hanyatlott és nem mozdult többé.
NMásodpercek alatt háromszorosára gyorsult a pulzusom. *
- Perselus! Perselus, hallasz engem?! HALLASZ?! * kezdtem ijedt jajveszékelésbe, majd minden teketóriázás nélkül
neki álltam pofozni a holtsápadt arcot. Ez általában be szokott válni, nem?
Azonban az ütések nem használtak, engem pedig már a rosszullét kerülgetett. Nem akartam magára hagyni, de rémlett,
hogy pár pillanattal ezelőtt valami szérumról beszélt. Így ismét előkaptam a pálcámat. *
- Invito kijózanító főzet! * kiáltottam a dermedt csöndbe, s alig pár pillanat múlva megjelent a
lépcső tetején lebegve egy apró fiolányi, szikrázó anyag. Am,int a kezeim közt éreztem a hideg üveget azonnal
Per mozdulatlan teste felé fordultam és már öntötte is a szájába. Nem érdekelt, hogy talán nem is szájon át kell beadni,
gondolatban már a Szent Mungó számára megfogalmazott levélen törtem a fejem. És a patrónus alakon, amit majd
haza küldök Godric's Holllow-ba és ami az én hangomon fog megszólalni, ha Perselus nem ébred fel. Ami elmondja,
hol vagyok, mit teszek és, hogy egy életet tettem tönkre a felbukkanásommal ...
Éreztem, ahogy az arcomat ellepik a könnyek, de az ájult Perselus előtt nem éreztem ezt a gyengeség jelének.
A fiola lassan kiürült, én pedig a padlóra roskadtam, mert lábaim felmondták a szolgálatot ... *


_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyCsüt. Aug. 12, 2010 6:54 am

~Lily~

Régen volt már ennyire borzasztó napom, ezt már csak úgy lehetett volna megkoronázni, hogy magamra robbantok egy üstöt. Mikor az éjszaka közepén felkeltem azt hittem már reggel vagy legalábbis hajnal van. Hát nem igazán, amit én annak hittem az a hold fénye volt. Örök rejtély, hogy hogy tud a pincébe is besütni?
Korántsem húsz éves csontjaim rögtön megérezték a kényelmetlen pozíciót így a kanapé mellett döntöttem ami sokkal jobb megoldásnak bizonyult. Ennél már csak az volt a jobb, hogy még álmodtam is. Most ép nem a régi kínzásokról, hanem Lilyről és a gyerekkorunkról. Akkor voltam útóljára boldog. Egy kis idő elteltével furcsa hangokat hallottam, de hozzá kapcsoltam az álmomhoz és em foglalkoztam tovább vele. Aztán a következő percben egy kis világosság szűrődött be a szemhéjam alatt amit annyira sem tudtam megmozdítani, hogy legalább csak kilessek rajta. teljesen úgy éreztem magam mint Nagini marása után akkor voltam útóljára így lebénulva.
Azt persze még csak gondolatban sem ismerném el, hogy a kígyó mérge és az alkohol még rosszabb párosítás és beutaló egyenesen a Szent Mungóba. Erőt vettem magamon, mielőtt még vissza aludtam volna és megpróbáltam figyelni. Ebben a pillanatban egy kéz érintette meg a vállam és kezdte el rázni. Érezni éreztem csak reagálni nem tudtam rá. A kézhez csatlakozott elég gyorsan egy hang is és aki engem szólongatott.
Kezdtem azt érezni, hogy ez a folyamat már vagy órák óta tart és mikor az agyam és a maradék agysejtjeim is magukhoz tértek akkor hirtelen felültem. Lassan körbe néztem és egy kissé meglepődtem, hogy a pincében vagyok, de aztán minden emlék az előző estéről elkezdett visszamászni a szemem elé és Lilynél egy kicsit elidőzött a képzeletbeli fényképtár. mikor ezzel is megvoltam finoman és lassan oldalra fordítottam a fejem és hátra kaptam. Akit az előbb magam elé képzeltem az épp ott állt felettem vagy inkább előttem? Nem igazán néztem rá mert gyanítottam, hogy rögtön vette a lapot és rájött, hogy én tegnap este holtrészegre ittam magam.
-Szia Lily- Mondtam neki nyögve még mindig ülve, annyira felakartam már állni, de valami azt súgta, ha most ezt megpróbálom hamarabb kötök ki a padlón. Nem volt másra szükségem csak egy kijózanító főzetre, a hiba csak az az egészben, hogy az valószínűleg a hálómban lévő éjjeliszekrényben pihent. Kérjem meg Lilyt az milyen megalázó lenne. Felnéztem Lilyre és tudtam, hogy az arcom most nem a zord pinceszörnyé, mint akit megszokhatott mindenki. Rettenetesen szégyelltem magam és csak az járt a fejemben, hogy most mit gondolhat rólam, hogy én minden nap leiszom magam?
-Lily lehetne egy kérésem kellene egy főzet... nekem...- mire ezt nagy nehezen kimondtam éreztem, hogy elnehezül a fejem és hirtelen se kép se hang. Sikeresen elájultam ami persze azért is következett be, mert az óriás kígyó mérge még bennem volt mivel, megmondták, hogy soha nem fog a szervezetemből kimenni, viszont együtt lehet vele élni, ha nem mérgezem magam mással is mint például alkohollal. Na igen idáig sikerült is betartanom, kb. két hónapig nem ittam egy kortyot sem és tegnap este is csak annyit akartam amennyitől könnyebben elalszom.
Hát ez most sikerült. a padlón fekve másnaposan.




_________________
Fonó Sor P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Lily Evans Potter
Boszorkány/Mentor
Lily Evans Potter

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 499
Join date : 2010. Jul. 27.

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptySzer. Aug. 11, 2010 11:04 pm

Új játék


- Perselus Piton -

* Az éjszaka gyorsabban elröppent, mint vártam. Ha rajtam múlik még húztam, halasztottam volna egy kicsit.
Nem esett jól belegondolni, hogy ígéretemhez híven másnap újra el kell látogatnom a Fonó Sorra. Legszívesebben
eltöröltem volna az egész napot. A levélváltást, a találkozást múltam egyetlen olyan személyével aki iránt egyszerre
éreztem dühöt és még valami mást is, ami igazság szerint nem őellene szólt, de legalább annyira lényegesen
motoszkált elmém egy rejtett zugában. Sajnáltam őt. Nem lesajnáltam, sokkal inkább vágytam arra, hogy segítsek
rajta. Az élethelyzet, amibe az én hibámból került, mert nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy én tehetek
mindenről, borzalmas, fekete űrként ásított felém. Teherként nehezedett a vállamra; helyre akartam hozni, amit
elrontottam évekkel ezelőtt.
Korán ébredtem. Nem tudtam tovább feküdni és gondolkozni, magamra öltve a közöny álarcát. Örültem annak a pár
lopott pillanatnak, amit még csöndben tölthettem el, mert biztos voltam benne, hogy amint Harry felébred megint
kezdetét veszi a csattogás, puffogás. Akár egyedül is belevetné magát a munkába, egészen addig, míg szegény
Tűzvillám a felismerhetetlenségig eldeformálódik.
Az egész házban hasonló félhomály uralkodott, mint a Fonó Soron kevesebb, mint egy napja, de ez a szűrt fény
számomra teljesen mást jelentett. Itt a derengő sötétségben olyan tárgyak sejlettek fel, amikre öröm volt ránézni.
Tizennyolc év kézzel fogható emlékei voltak ezek. Fotók régebbről, képek olyan emberekről, akik közel álltak, esetleg
állnak hozzánk. Persze azért vannak dolgok, amik nem változtak. Ilyen például az is, hogy bár évekkel ezelőtt
eldöntöttem: csak úgy, a létezésüket bizonyítandó, felakasztok egy képet a konyhába Petuniáról és családjáról,
de ezt a tervet sosem valósítottam meg. Egyrészt azért, mert James azt mondta, butaság volna olyan emberekkel
tele aggatni a házat, akik megtagadtak minket, másrészt pedig, mert egyetlen egy használható fotót sem találtam.
Ez persze megkönnyítette a dolgot bizonyos értelemben, de ... a nővéremmel való kibékülésről nem tettem le teljesen!
Végül, jobb ötletem nem lévén, leültem az étkezőben és vártam. A falióra meglepően hangosan kattogott a sűrű,
ólomsúlyú csöndben. Katt. Katt. Katt.
Aztán csöngés jelezte: kereken hét óra van.
S ekkor bennem is megmozdult valami. Ugyan nem közöltem a minap a látogatásom idejét, de szerettem volna minél
hamarabb menni, hátha a fáradtságtól Perselus nem kezdeményez majd beszélgetést. Utolsó hozzám intézett
szavai így is, egész éjszaka kísértettek. Álmomban nem összefüggő szövegként hallottam őket, hanem csak
részletekre bomolva, ennek ellenére a jelentésük nem változott. Nem csábított túlságosan egy újabb társalgás gondo-
lata, nem is az vett rá arra, hogy neki álljak öltözködni.
Halkan, észrevétlenül mozogtam, nem akartam felébreszteni egyiküket sem. Akkor biztosan kérdések árját kaptam
volna a nyakamba, attól pedig még inkább rettegtem. Mert tudtam, hogy nem vinne rá a lélek, hogy ismét hazudjak
nekik.
Végül, mikor az óra elütötte a fél nyolcat, kiléptem az előkertbe, gondosan becsukva magam után a bejárati ajtót.
Még rápillantottam a nap első sugaraira, amikor a fényes korong már teljes egészében kibukott a horizont fölé, majd
megpördültem és ismét magába rántott a sötétség ...
Egy szempillantás alatt ismét ott álltam a Fonó Soron. Az ismerős, sötétbe burkolódzó ház előtt. Még egy utolsó
sóhajjal megigazítottam a blúzomat, majd kopogtam. Semmi. Ismét kopogtam. Még mindig semmi.
Kezdtem megijedni. Mi van, ha holtan fekszik a nappaliban, mert a tegnapi találkozás megártott a méregtől már amúgy
is kikezdett szervezetének? Ez a rémes gondolat aztán erőt adott ahhoz, hogy invitálás nélkül is belépjek.
Sötétebb volt, mint vártam. A fásult, fagyos csöndben mindenhol tárgyak sziluettjeit láttam, de egyikről sem tudtam
megállapítani, mi is az. Perselus pedig nem volt sehol.
Lépteim hangos visszhangot vertek a nyikorgó parkettán és már beláttam, hogy nem volt a legjobb ötlet ilyen
kényelmetlen lábbelit húzni egy ilyen látogatásra.
Tekintetem végig siklott a sötét nappalin, az ajtók sokaságán, amik mind-mind más irányba nyíltak. Végül megakadt
a szemem az egyiken. A nehéz fa túl oldalán is rémisztő, fekete üresség tátongott, de mivel nyitva volt felébredt
bennem a remény. Gondolkodás nélkül beléptem rajta, s szinte azonnal meg is bicsaklott a jobb lábam. A lépcsővel
nem számoltam. De, szerencsémre, még épp sikerült elkapnom a kilincset, mielőtt nem épp nőiesen lebucskáztam
volna az ismeretlen, föld alatti helyiségbe.
Micsoda áldás ilyenkor egy pálca! Mikor végre ismét szilárd talajon álltam elő húztam sajátomat a nadrágzsebemből
és előre szegezve elmormogtam a varázsigét. *
- Lumos.
Az apró fénypont sokat segített a lefelé haladásban, így könnyebben is ment, mint azt vártam. Alig két perc múlva
elfogytak a lépcsőfokok, az orromat pedig förtelmes alkoholszag csapta meg. Körülnéztem a meglepően tágas
pincehelyiségben és szinte azonnal megpillantottam a keresett személyt. Perselus a pince jobb falához állított fesletten
kárpitozott kanapén feküdt. Úgy döntöttem, a pálcára innentől nem lesz szükség. A bájitalok és egyéb keverékek
elég fényt szolgáltattak ahhoz, hogy lássam, hova lépek. A Nox -ot már Perselus fölött állva mondtam ki, mire az
apró, kerek fénypont késlekedés nélkül kialudt. Azonban innentől tanácstalan lettem.
Nem tudtam, jó volna-e, ha felébreszteném, vagy inkább csak a kosaramért mennék és eltűnnék. Szívem szerint
az utóbbit választottam volna, de aztán rájöttem, udvariatlanság lenne csak úgy elvinni, ráadásul azok után, hogy
a szó legszorosabb értelmében betörtem.
Így végül, jobb ötlet híján, finoman rázni kezdtem Perselus vállát. *
- Perselus ... ébredj ...
* Idő közben rájöttem, honnan is áradt a mérhetetlen alkoholszag, s ebbe bele facsarodott a szívem. Vajon szokása
holtrészeggé inni magát vagy csak a tegnap történtek fényében fordult a szeszhez?

_________________
Fonó Sor 9f5svbvt3yosn81w5dq2
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor EmptyKedd Aug. 10, 2010 11:49 pm

Játék Vége!
SZABAD JÁTÉKTÉR!

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Fonó Sor Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Fonó Sor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fonó Sor   Fonó Sor Empty

Vissza az elejére Go down
 
Fonó Sor
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: London :: London :: Mágusok Lakta rész-
Ugrás: