Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ 3347qiw
A Hónap Játéka
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ Ic7783

Share
 

 Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/

Go down 
SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ Empty
TémanyitásTárgy: Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/   Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ EmptyHétf. Aug. 16, 2010 8:30 am

Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ Voldemort1
Név: Tom Rowle Denem//Lord Voldemort
Becenév:Sötét Nagyúr //azoknak akik félik őt: Ő Akit Nem Nevezünk Nevén, Tudjukki
Kor:72
Rangod:A világ leghatalmasabb mágusa
Nem: Férfi
Származás: félvér
Születési idő: 1926. december 31.
Születési hely: Anglia, London

Család:
Anya: Merope Gomold aranyvérű/boszorkány
Apa:Tom Denem mugli

Egyéb családtag:Morfin Gomold (nagybáty) aranyvérű/nagybátyj
Rowle Gomold (nagyapa) aranyvérű/varázsló
Háziállat: Egy kígyó akit Nagininek hívtak, azonban az alávaló Potter egy aranyvérű úgynevezett barátja megölte őt, azóta a feltámasztásán dolgozok...


Érdekesség:Az eredeti nevemet teljességgel megvetem, emlékeztet az alávaló szüleimre, a mugli származású apámra, és boszorkány anyámra, aki még arra sem volt képes, hogy egy egyszerű bűbájt elvégezzen a saját életbentartására. Amint megtudtam, hogy kik is a szüleim, nyomban megváltoztattam azt egy sokkal sötétebb és vészjóslom névre, arra, amitől a Varázslók többsége úgy retteg. Az előző feltámadásom során egy kígyóval keveredtem, így azokra már jobban hasonlítok, mint a saját szüleimre.

Személyes tárgya: A horcruxaim, amik nagy részét Potter és Dumbledore megsemmisített, még csak nem is sejtettem, hogy ennyi mindent tud rólam.

Pálcád: Tiszafa főnixmagos tollal

Iskolai házad: Mardekár

Előtörténet: 72 évvel ezelőt születtem egy londoni árvaházban, édesanyám belehalt a szülésbe, így egyedül maradtam ott. Ahogy lassan felcseperedtem egyre több képességem mutatkozott meg. Legelőször a telekinézissel szembesültem, azaz képest voltam tárgyakat mozgatni az akaratommal, hamarosan észrevettem azt is, hogy az állatok mindent megtesznek ,amit mondok nekik, legyen az bármilyen trükk. Amikor erre rájöttem, felettébb nagy lett az örömöm, azt hittem az embereken is tudok uralkodni és hogy egyedüli vagyok, azonban tévedtem az emberek esetében koránt sem működött az amit csináltam. Helyette viszont rájöttem, hogy képes vagyok fájdalmat okozni másoknak, és ez messze pótolta az akkori hiányosságomat. Amint betöltöttem a hetedik évemet, megjelent egy fura magát varázslónak mondó alak, aki különlegességeimről érdeklődött. Sajnos kiderült, hogy nem vagyok egyedüli bármennyire is szeretném, sőt a varázsló, Dumbledore sokkal többre volt képes mint én. Viszont az iskolák arra vannak, hogy tanuljon az ember, így a csalódottságomat nem mutattam neki. Utoljára még mielőtt elment közöltem vele, hogy tudok beszélni a kígyókkal, azaz párszaszájú vagyok,kiderült, hogy ez egy ritka dolog, így a korábbi csalódottságom csökkent, hiszen most már van olyan dolog ,amihez én értek jobban és nem ő.
Az iskolát elkezdve keményem tanultam. Sokkal több házi feladatot csináltam meg, mint ami ki volt adva, sokkal több könyvet olvastam el, és tanultam meg. Az eredménye ennek meg is lett nem sokkal a kezdésem után a tanárok mind-mind nagy becsben tartottak, azonban Dumbledore előtt nem „villogtam”, hiszen ő tudott a sötét titkaimról, hogy elvettem másoktól, amire szükségem volt kérdés nélkül. Barátokra nem igazán volt szükségem, teljesen felesleges másokban bízni, aztán átvernek így vagy úgy, viszont a tanulásnak meg lett az eredménye. Alig másodikos koromban olyan szintű bűbájokat ismertem, amiket csak az RBF szinten kérdeznek, így elég sokan nagyra-tartottak miatta, jó pár ember körém gyűlt, hogy tanulhasson tőlem, és bármit megtettek volna értem. Emlékszek ekkor olvastam el az egyik könyvet a zárolt szekcióban, ami meghatározta az életemet, mégpedig a fekete mágia hatalmáról. Olyan dolgokat lehet vele tenni ,amiről még csak nem is álmodik a varázslók többsége, de úgy éreztem ha megtanulom az egészet mindenre képes lehetek, akár a halálon is uralkodhatok, persze akkor még sokat kellett tanulnom, hogy ezt elérjem. A roxmortsi hétvégéket a hoppanálás gyakorlásával töltöttem, hiszen nagyon hasznos dolog így elutazni valahova. Tudtam elvileg csak 17 éves koromban tehetném le a vizsgát, de jól megtanultam a jeleket eltüntetni a mágia után, így nyugodtan használhattam a pálcámat akár nyáron is. A nyarakat a családfám kutatásával töltöttem, először megtudtam, hogy apám elhagyta az anyámat,mert megtudta, hogy boszorkány. Szánalmasnak tartottam őt, így úgy döntöttem meglátogatom, otthon volt a második családjával, úgy tűnt eszébe sem jutottam, meg is bosszultam őt, a teljes családdal végeztem, de a családfám kutatását továbbra sem adtam fel. Lassan megtudtam ,hogy a Gomoldokkal vagyok rokonságba, és ők pedig Mardekár Malazár egyenesági leszármazottai, így tudtam én vagyok az egyetlen aki kinyithatja azt. Előbb persze meg kellett tudnom valamit. Roxfort egyik fekete mágiáról szóló könyvében olvastam egy horcruxnak nevezett dologról, amiről akkor még fogalmam sem volt mit jelenthet, hiszen csak annyit írtak, hogy rendkívül sötét és fekete mágia terméke. Ez engem egyáltalán nem zavart, karácsonykor, a vonattal az Abszol útra mentem. Kevés pénzem volt, de mágiámmal rá tudtam venni az emberket, hogy adják oda azt ami kell nekem. A Borgin&Burgs ebből a szempontból jó hely volt. Nyomban kiokosítottak mi is a horcrux és még a szükséges bűbájt is megtaláltam. Ezután a következő vonattal visszatértem Roxforba, és lassan eljött az idő Lumpsluck professzor szokásos vacsoráihoz, amire engem, mint az iskola egyik legkiválóbb tanulóját mindig meghívott. Tudtam ő az egyetlen aki a kérdésemre választ tud adni, az ő tapasztalatával mindenképp tudhat erről is. Ott maradtam nála a est végén, és egy kis ügyeskedéssel megkérdeztem tőle mi a horcrux. Természetesen én akkor már tudtam a választ, de akkor nem erre voltam kíváncsi, sokkal inkább arra, hogy lehet-e többet készíteni. Nem kellett sokat ügyeskednem elárulta a dolgot. Ölni kell hozzá, a Borgin&Burgsben megszereztem a bűbájt, most meg megtudtam, hogy lehetséges többet is készíteni, akár hetet is, amitől végleg halhatatlan lennék. Megkerestem a titkok kamrájának bejáratát, és megtaláltam benne a baziliszkuszt, ami lehetőséget adott arra, hogy ölhessek, akár Roxfortban is, így kipróbáltam a bűbájt, mégpedig az első arra járó kis boszorkányon,Mirtlye-n. A bűbájt sikeres volt, és a napló, amibe helyeztem megtartotta a lelkem egy darabját, most már csak el kellett rejteni valahol, de tudtam, hogy az a horcrux nem biztonságos, hiszen az csak egy könyv, ezért nem sokkal azután készítettem egy másikat még a nyáron, a Gomoldok gyűrűjét, ami az ősőmtől Mardekártól származott. Míg az iskolát befejeztem négy horcruc készült el, és persze iskolaelsőként végeztem.
Sokak azt várták tőlem, hogy a minisztériumba vállaljak állást , de az a terv csak másodrangú volt, ahhoz képest, hogy megcsináljam mind a hetet, a Borgin&Burgsben számos értékes tárgy megfordult már, ott találtam meg Hugrabug kelyhét is, vissza akartam térni Roxfortba ezután, hogy taníthassak, legalábbis ezt mondtam mindenkinek, az igazi célom Hollóháti diadémja volt, amivel teljese lenne a sor a négy ház alapítóitól a tárgyak. Dumbledore elutasított, azonban, míg vártam rá, tettem egy kis kiruccanást és megtaláltam amit kerestem. Tudtam kihez kell menni, a Hollóhát szellemjéhez, akitől megtudtam, hogy hol van. Ezzel majdnem teljes lett a sor. Eddig rejtőzködtem, azonban most már nyíltam léptem ki varázsló világ elé. Olyan hatalmam volt, ami addig egy boszorkánynak vagy varázslónak sem volt, kivéve persze egynek, legalábbis addig még nem harcoltunk egymással így csak a világ gondolta azt, hogy második vagyok. Számos boszorkány öltem meg imperius- átkokkal próbáltam átvenni az uralmat a mágia-ügyi minisztériumban. Végül egyik hű szolgám, Perselus Piton elmondta nekem jóslatot, hogy egy valaki van, aki diadalmaskodhat rajtam. Nem igazán vettem komolyan, de azért lehetőségnek lehetőség volt, így meg kellett akadályozzam. Július hónapban két családnak született gyermeke. Az egyik egy aranyvérű gyermek a másik egy félvér. Az aranyvérűt nem tekintettem fenyegetésnek, hiszen hány aranyvérű állt át az én oldalamra, meg se tudnám számolni őket. A félvér Potter gyermek. Perselus fejében láttam, hogy James Potter milyen volt és a jelleméből kiindulva tudtam, meg kell öljem a gyermekét. Dumbledore valahogyan tudomást szerzett tervemből, valaki elárult engem. Viszont ekkor valaki más is átállt hozzám. Peter Petrelli más néven Féregfark elmondta, hogy hol található a család. Nyugodtan léptem a ház felé. Muglik voltak a környéken, valami fura hóborttal foglalkoztak, a gyermekek jelmezeket vettek fel. Így én sem voltam feltűnő a talárban. Legszívesebben mind megöltem volna egyszerre, de nem akkor én másért mentem. Kinyitottam az ajtót, és még mielőtt James bármit tehetett volna ellenem én megöltem őt. Aztán Lily következett volna, aki egy mocskos sárvérű volt, de hát ha Perselusnak gusztusa támadt hozzá, akkor nem ölöm meg, hiszen a halálfalók közül ő volt a legkiemelkedőbb ő tudta a legtöbbet a fekete mágiáról. De nem, nem volt hajlandó félreállni gyermektől. Könnyedén eltaszíthattam volna őt, de tudtam, hogy a düh sok mindenre ráviszi az embert, még a végén ostobaságot művelt volna a nő, így hát vele is végeztem, következett a gyermek, ekkor olyan történt, amit igazán nem vártam. Az átok visszapattant rám az átok, és majdnem meghaltam.
A horcruxaimnak köszönhetően életben maradtam. Satnyám voltam a kísértettnél, gyengém minden élőnél és halottnál, elsorvadtam de éltem. Egyedüli képességem maradt meg képes voltam másokat megszállni. Az emberek megszállásához túl gyenge voltam, az állatokkal próbálkoztam. Albánia felé vettem utamat, folyamtatosan váltogattam az állatokat, míg végül 7 év után arra nem járt egy vakmerő varázsló Mógus, akit könnyedén meg tudtam szállni, hiszen az akarata gyenge volt, és elméjében olvasva tudtam, hogy Roxfortban tanít, másrészt arról is tudomást szereztem, hogy a bölcsek kövét is ott fogják tárolni. Az életelixírrel könnyedén visszanyerhettem volna a testem, így elmentem Roxfortba. A gyermek, akitől meghaltam közben felcseperedett elkezdte az iskolát, ami megerősítette tervemet, ha rá tudnám venni, hogy álljon át az én oldalamra, akkor hatalmas varázslók lehetnénk, hiszen valahogy visszavert egy olyan átkot, amit addig soha senki nem tudott.
Roxfort abból a szempontból is jó hely, hogy számos unikornis él ott, így a vérükkel megerősödhetek. Sajnos a tervem nem jött be a fiú ismét legyőzött engem, közben Perselussal is találkoztam, aki láthatóan jól élt, persze ő Mógust csak egy nagyravágyó varázslónak nézte, de nem akartam megmutatni neki igaz valómat, mert nem tudtam, hogy most melyik oldalon áll. Következő évben a napló mutatta meg magát a Potter fiúnak, ő már szánt szándékkal meg akarta őlni őt, megszállva egyik elsős aranyvérű gyermeket. Weasley volt de hát vele kellett beérjem a napló hozzá került, Luciustól, akinek fogalma sem volt, hogy mit is kellett őriznie. A baziliszkuszt Potter a karddal ölte meg, és a fogával elpusztította a horcruxot, ha erről előbb tudomást szerzek, akkor máshogy teszek a horcruxokkal kapcsolatban, jobban örízném őket, és komolyabb bűbájokkal védeném, de sajnos nem így történt. Aztán egy évvel később meglátogatott valaki, akire igazán nem számítottam, féregfark. Róla aztán nem feltételezné az ember, az biztos, megjelenése azonban megváltoztatott mindent. Tervet eszeltem ki, hogyan szerezhetném vissza a hatalmamat, és ügyetlen ápolása sem volt hátrány az biztos, valamennyire sikerült visszanyernem az erőmet, már képes voltam pálcát fogni, igaz ehhez nagini mérgére is szükségem volt. Hamarosan egy újabb látogatóm érkezett, aki kevésbé volt olyan balfácán mint Féregfark, így komolyabb feladatot is rábízhattam, de erről már mindenki tud. Ismét rejtőzködésre kényszerültem, de sajnos a Potter fiú mindent látott, de megvolt rá a módszer, hogyan hallgathassam el egy ideig. Dumbledore-on kívül senki nem hitt volna egy tizenéves kölyöknek, főleg ha a Reggeli Próféta szerzőit egy kicsit megfizették, konkrétan Lucius révén érhettem el ezt, hiszen tudtam a gyermeke Dracoval is épp olyan ellenséges a viszonya, akár csak velem. Bármennyire is szerettem volna a jóslatot, Lucius nem tudta megszerezni, így az Aszkabanba zárattam, ott nagyobb biztonságba volt tőlem, mint hinné, legszívesebben megöltem volna, de hát az aranyvér nehogy már kárba vesszen, a csata Dumbledore-t láthatólag kimerítette, korántsem volt már olyan gyors, mint annak idején, és túlságosan védte a fiút, akit addig könnyen kontroll alatt tudtam tartani a legilimenciával, viszont akkor valahogyan, sikerült kitaszítania engem magából, azóta se értem, hogyan történhetett de megtörtént. A következő évben már ismét nyíltan támadtam, Draco-t küldtem el, hogy ölje meg Dumbledore-t, bár ez inkább büntetés volt Lucius számára, az igazi feladatot Perselusra bíztam és meg is tette amit kértem, immáron valóban én lettem a leghatalmasabb varázsló a világon, azonban előttem állt még egy csata, ami 17 évvel ezelőtt kezdődött, és már rég meg kellett volna tennem, azonban a Potter fiút elnyelte a föld, legalábbis nem sokat tudtam róla.
Közben tudomást szereztem egy pálcáról, amivel legyőzhetetlen lennék, mert az első támadásom a pálca miatt kudarcba fulladt, senki nem tudta megmondani, még Olivander sem, pedig rendesen megkínoztam őt, nehogy kifelejtsen véletlenül valami részletet, végül sikerült is megszereznem, azonban kudarcot vallottam a pálca nem szolgált engem, így az átkom hatástalan volt, és ismét visszapattant rám. Ismét gyengébbé váltam a kisértetnél, elsorvadtam,de éltem. Hála az egyik Horcruxomnak, amiről nem tudott senki, még magam sem, véletlenül hoztam létre az utolsó átkommal, ami visszapattant rám, de nagy szerencsém volt, hogy megtörtént. A lelkem egy darabja egy darabig még keresgélte, hogy hova mehetne, végül egy roxmortsi gyenge varázsló testét szállta meg,úgy tűnt elég gyenge ahhoz, hogy a lelkem átvegye rajta az irányítást, és a mágiámmal ismét átalakíthattam a testét a számomra megfelelőre és a nagy zűrzavarban eltűnhettem onnan, hogy új tervet kovácsoljak, a tévedéseimet kijavíthassam, és újult erővel válhassak a Sötét Nagyúrrá.
Jellem: Önző típus vagyok, a saját érdekeim fontosabbak mindennél és mindenkinél. Legfőbb célom, hogy én válljak a legnagyobb varázslóvá, és legyőzzem a halált, amely az ember egy csúf és ironikus végzete, mégis hogy lehetséges az, hogy annyi hatalmas varázsló még az ő képességeikkel elpusztulnak és az enyészetté váljanak, ezért a célért mindenre képes vagyok még Ölni is, aki elárul szintén erre, vagy rosszabb sorsra jut, egyszer bocsátottam meg a halálfalóknak többször nem fog előfordulni, hiszen Perselus áruló volt Narcissa is, kiben bízhatnék meg ezek után. Úgy döntöttem ezentúl csak azok szolgálhatnak akik maguk keresnek meg, és közben tanulok tovább, hogy még erősebbé váljak, hiszen Potter immáron hétszer is legyőzött, utolsó alkalommal majdnem végleg...

Kinézet:
Feltámadásom utáni:
Kígyószerú arc, vörös, kígyóra hasonlító szemek, ezek jellemeznek leginkább, szürke talárt hordok ebben érzem jól magam, orrom szintén elvesztette emberi mivoltát, ezenkívül kopasz vagyok. Annak ellenére, hogy nem vagyok valami szép látvány mégis büszke vagyok rá, hiszen ebben az alakban győztem le a halált először, valamint félelmet kelt az emberekben aki meglátnak egyszóval tökéletes arra, hogy én legyek a legjobb.

Feltámadásom előtti:
Fekete haj és szemmel rendelkeztem, egyébként teljesen átlagos külső, viszonylag magas termet, és persze elég sovány is voltam, egyébként a bőrőm is elég sápadt volt még akkor is, az iskola elvégzése után, leborotváltam a hajamat, és teljesen kopasszá váltam, valahogy ezt jobbnak találtam, persze ezzel félig kígyóként nem igazán volt gondom, hiszen azokon nincs szőr.
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ 8

_________________
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/ P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
 
Lord Voldemort /Tom Rowle Denem, Sötét Nagyúr/
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Varázslók :: Félvér-
Ugrás: