Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) 3347qiw
A Hónap Játéka
Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) Ic7783

Share
 

 Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány)

Go down 
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Varázsló
Draco Malfoy

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 1582
Join date : 2010. Jul. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Roxfort

Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) Empty
TémanyitásTárgy: Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány)   Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) EmptyVas. Aug. 22, 2010 8:55 am

Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány) Image-253D_4C6E488C

Név: Fleur Isabelle Weasley / leánykori nevem Fleur Isabelle Delacour /
Becenév: Fleur, gúnynevem Francica
Kor: 21 éves
Rangod: Boszorkány
Nem:
Származás: Negyedrész véla, egyébként aranyvérű
Születési idő: 1977. április 28.
Születési hely: Párizs, Franciaország

Család:
Anya: Madame Appoline Delacour / 47 éves / Félig véla
Apa: Monsier Jaquarie Delacour / 50 éves / Varázsló
Testvérek: Gabrielle Yvette Delacour / 12 éves / Diák
Egyéb családtag:
Arthur Weasley - após
Molly Prewett Weasley - anyós
William Arthur " Bill " Weasley - férj
Charlie Weasley - sógor
Percival Ignatus Weasley - sógor
Frederic Weasley - sógor
George Weasley - sógor
Ronald Bilius " Ron " Weasley - sógor
Ginevra Molly Weasley - sógornő
Muriel Prewett / bármennyire is sajnálom /
Háziállat: nincs

Érdekesség: Negyedrészt véla vagyok, anyai ágról.
Személyes tárgya: Az eljegyzési gyűrűm és a pálcám.

Pálcád: 11 hüvelyk, rózsafa, véla-haj a magja
Iskolai házad: Én a Beauxbatonsban végeztem!

Előtörténet:

- Mesélhetnél magadról valamit!
- Á', nehm 'iszem, hogy kíváhncsi 'ágyh ráh!
- De mégis! Olyan rég találkoztunk ... emlékszel, velem jöttél a bálba, mikor a Roxfortban voltatok!
- Tuhdom, Ro'ger. Emlékhszem.
- Kérlek, Fleur!
- Jó' ván nehm báhnom ...



Franciaországban születtem 1977. tavaszán, a Delacour család első gyermekeként. A szüleim köztiszteletben álló varázslók voltak, Apám az ottani minisztériumban a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályát vezette, így Anyámnak nem volt kötelező munkát vállalnia. Egy fizetésből is remekül eltartottuk magunkat, mi több, a felsőbb varázsló rétegekbe tartoztunk. Ez talán annak is köszönhető volt, hogy Édesanyám szépségével is kivívta az emberek csodálatát. Ezüstszőke hajával, azúrkék szemeivel, márványfehér bőrével olyan volt, mint egy jelenés. Mint valami csodálatos, gyönyörű angyal. Apám anno első átásra beleszeretett. Ennek a szerelemnek a gyümöcse lettem én, szakasztott mása Appoline Delacournak ...
Szüleim az első pillanatoktól kezdve elhalmoztak szeretettel. Én lettem az apró Hercegnő, a kis királylány, aki csak a legjobbat érdemelte. Hatalmas, rózsaszín szobát kaptam a kúriánkban, olyan ággyal, olyan fésülködőasztallal, babaházzal, amire akkoriban minden más kislány is vágyott! Engem azonban ez vajmi' kevéssé foglalkoztatott, én jobb voltam mindegyiküknél, különb, szebb, okosabb. És még valamiben különböztem tőlük: volt varázserőm!
Ami a családomban ugye bár nem számított épp ritkaságnak. De a mugli gyerekekkel ennél fogva sosem érintkeztem. Meg aztán ... a varázsló gyermekek közt is mindig jobb voltam valamiben. Ha másban nem is, hát szépség dolgában többet kaptam az élettől. Ami, mondják, nem igazságos. Én egyesítettem az összes létező erényt, amit a franciák pártoltak: szépséget, gazdagságot, észt, erkölcsöt, erényt, humort. Maga voltam a tökéletesség!
Hosszú éveken keresztül magántanárok közt forogtam, olyan társaságokkal töltöttem az időm, akik teáztak, tele fújták magukat parfűmmel, részvényekről és ruhákról fecsegtek. Én pedig csak hamar ezt kezdtem otthonomnak tekinteni. Ezeket a felettébb sekélyes, kiszámíthatatlan varázslókat és boszorkányokat tartottam barátaimnak. És a gyerekeiket, akik semmiben sem különböztek tőlük. Fennhéjázó, makrancos fiatalok voltak, irigyek és mocskos szájúak. De közel sem olyan szépek, okosak és humorosak, mint én. A társaság lelke. A mindössze hét éves Fleur Isabelle Delacour!

Kilenc éves voltam, mikor a családunk egy újabb taggal gyarapodott a húgom, Gabrielle Yvette Delacour személyében. Gaby olyan volt, mintha csak a gyermekkori önmagamat látbám viszont. Szőke. Kékszemű. Márványos fehér bőrrel. Imádtam attól a pillanattól kezdve, hogy először felsírt. A gondjaimba vettem, ápolgattam, dédelgettem, az én legkedvesebb játszótársam lett már akkor, mikor még fel sem foghatta, ki vagyok. A szívem csücske. Nem éreztem iránta féltékenységet.
Amikor iskolába mentem a kapcsolatunk furcsa módon csak még erősebbé vált. Tizenegy évesen akor azonban engem már nem csak a kishúgom érdekelt. Én voltam a Beauxbatons sztárja, Madame Maxime legkedvesebb diákja, ahogy a legígéretesebb is. Éveken át csillagként tündököltem az iskola egén, ez a sikersorozat pedig akkor sem tört meg, mikor meghívást kaptunk a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába, Nagy-Britanniába. Már az első pillanattól kezdve ellenszenves volt számomra az az iskola. Régimódi, hideg kőépület, semmi finomság, semmi elegancia nincs benne, ráadásul tele volt faragatlan diákokkal, beszélő festményekkel, csörömpölő páncélokkal és egy neveletlen vadőrrel! Kész őrültek háza!
Természetesen neveztem a Trimágus Tusára, hiszen abból csak még több dicsőség származott! Gabrielle pedig, aki velem tartott, még büszkébb lett volna rám. Így, mikor én lettem a Beauxbatons bajnoka szinte repültem a boldogságtól!
Persze a Roxfort két diákot indított, nem is értettem, hogy merik ezt megtenni. Valami Cedric Diggoryt aki jóképű, ám kissé naiv fiú volt és Harry Pottert! Igen! Azt a Harry Pottert! A fiúcska túl fiatal volt a versenyhez, mégis bejuttatták csalással. Azonban ezzel én nem sokat foglalkoztam. Gondoltam, tőle nem kell félnem. Tapasztalatlan, még úgy is, hogy szimpatikus fiatalember. Krumtól már inkább tartottam. Agyafúrt egy fickó volt, ráadásul nemzetközi kviddics játékos, tehát felettébb ügyes is. Diggoryval nem alakítottam ki kapcsolatot, bajtársak voltunk, s egyben ellenfelek is ...
Az első próba nagyon megviselt. A walesi zöldsárkány ellen álltam ki, és egy jól irányzott altatóbűbáj segítségével megszereztem az Aranytojást. Azonban nem gondolkozhattam szabadon a titkán, ugyan is jött egy nagyon rangos esemény, amin feltétlenül részt akartam venni. A Karácsonyi bál!
Mivel választanom kellett valakit, akivel mehettem, nagyon sokáig kerestem. Nem találtam senkit, aki méltó lett volna hozzám. Végül, jobb híján, a hollóhátas Roger Davies mellett döntöttem, aki valószínűleg fel sem fogta, miképp érhette őt ekkora szerencse. Persze a legtöbb meghívás engem ért, de miután én a kezembe vettem a dolgokat sorban mindenkit kikosaraztam.
A bál végül meg sem közelítette az elvárásaimat. Az étel ehetetlen volt, a díszítés silány, a zene szóra sem méltatható. A partnerem pedig … nos … végül az egész estét a parkban töltöttük.
A második próbára sikerült megfejtenem a tojás titkát; Roger hallott egy fülest egy másik fiútól, aki Cedric Diggorytól tudta. Máig emlékszem arra a gyönyörű versikére!

Jöjj, várunk lent hol szól e dal,
Fent fül minket sose hall,
Gyere, hisz mi neked kell
Nálunk van, mi vettük el.
Csak egy órád van, ne feledd,
Hogy megtaláld és visszavedd.
Ha letelt már ne remélj.
Vége, többé nincs esély!


Tőlem az én kicsi Gabrielle-emet vitték el. De nem bírtam elbánni a Roxforti Fekete Tó mélyén garázdálkodó kákalagokkal. Már attól féltem, a drága húgocskám örökre elveszett, mikor Harry Potter és a barátja felbukkantak vele! Azóta örök hálával tartozom nekik ezért a hőstettért!
A Tusa harmadik próbájába is majdnem bele haltam. Végül Harry Potter mentett meg az ördöghuroktól és vissza küldött a kiindulópontra. Aztán … visszatért Krum is, de Ő sem tudott semmit a Roxfort két bajnokáról.
Mikor azonban harmadszor is megnyílt a labirintusból kivezető átjáró két alak bukkant fel benne. Potter és a félholt Diggory!
A sebesült fiút azonnal ellátták, a tömeget pedig feloszlatták. Én a húgommal, a többi Beauxbatonsos kíséretében vissza vonultam a lakosztályainkhoz. Ott vártuk a kihírdetést. Végül, mint az várható volt, a díjat Harry Potternek ítélték, de én nem bántam. Ő volt az egyetlen négyünk közül, aki megérdemelte.
A Tusát követően nem utaztam haza, Angliában maradtam és Londonban telepedtem le. A Gringottsban vállaltam munkát, ahol megismerkedtem életem nagy szerelmével, Bill Weasleyvel. Első látásra szerelem volt.
A családja ugyan kezdetben nem nagyon méltányolta a jelenlétem, Bill húga, Ginny elnevezett Francicának, ami kezdetben rosszul érintett. De mikor a Kedvesem szembe került Fenrir Greybackkel és az az átkozott vadállat elcsúfította az orcáját ékes jelét adtam az iránta érzett hű, igaz szerelmemnek.
Az esküvőnket nyáron tartottuk, Harry születésnapját követően, de, mit ne mondjak, nem telt eseménytelenül. A halálfalóknak épp akkor jutott eszébe razziát tartani, mikor a mulatozás folyt. A legtöbb vendég végül sikeresen megmenekült, de Potter, Bill öccse, Ron és Hermione Granger … eltűntek!
Akkor kezdtem összebarátkozni a férjem egy szem húgával is. Bátorítottam őt, mert nagyon megviselte Harry eltűnése. A vakáció többi részét nálunk töltötte, a Kagylólakban és tőlünk indult el szeptember elsején a Roxfort Expresshez.
A Nagy Csata idején találkoztunk újra Ginnyvel, ahol végre mindannyian megszemlélhettük a kis Teddy Lupint. Elbűvölő csöppség volt. Azonban erre akkor nem koncentrálhattam, a harcra figyeltem. Sorban estek el az emberek. Barát, ellenség vére megállás nélkül ontatott ki. De végül győztünk. Harry Potter önfeláldozásának hála!
Jelenleg a Kagylólakban töltöm a mindennapjaimat a Szerelmemmel és néha napján felmegyek segíteni a kastélyba.

Jellem: Kezdetben még fennhéjázó teremtés voltam, ma már azonban tudom, hogy a szépség egy bizonyos forduló után már nem számít semmit. Az eszes, humoros, közkedvelt vélából mára igazi nő lett, aki feleség is egyben. A családom a mindenem, bármit megtennék értük.

Kinézet: Mit is mondhatnék? A tündöklő báj, maga a tökéletesség. Sugárzó szépség, ezüstszőke hajzuhatag, azúrkék szemek. Szépen ívelő szemöldök, maga a tömör gyönyörűség. Ez még nem elég? Vékony, nőies alkat; mindig szépen, kifogástalanul öltözködöm.
Vissza az elejére Go down
 
Fleur Isabelle Delacour Weasley (Boszorkány)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Boszorkányok :: Aranyvérű-
Ugrás: