Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore (Igazgató)

Név: Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore
Becenév: Egyszer becéztek a a Carrow testvérek
Kor: 117
Rangod:A kor legnagyobb mágusa
Nem: Férfi
Származás: Félvér Varázsló
Születési idő: 1881. július
Születési hely: Egyesült királyság, Mould-on-the-Wold

Család:
Anya: Kendra Dumbledore, mugliszármazású, halott
Apa: Percival Dumbledore, aranyvérű, halott
Testvérek: Ariana Dumbledore, félvér, halott
Aberforth Dumbledore, félvér, Szárnyas Vadkan tulajdonosa, 115

Egyéb családtag: -
Háziállat: Fawkes, főnix

Érdekesség: Az Albus egy latin szó jelentése: fehér, tiszta. A Dumbledore óangol nyelven dongót jelent. A bal térde fölött van egy átokheg, ami London teljes metróhálózatát ábrázolja. Percival Arthur egyik lovagja volt, aki megtalálta a Szent Grált. Wulfric jelentése farkaserő, és a hős Beowulf(erős medve-farkas) legendájára emlékeztet, aki fiatal korában legyőzte Grendelt. Brian jelentése nem ismert.
Személyes tárgya: A Pálcák Ura

Pálcád: bodzafa, tesztrálszőr,
Iskolai házad: Griffendél
[
Előtörténet:
1881. nyarán születtem a kies Mould-on-the-Wold településen. Itt élt a családom már egy jó ideje. Nem sokkal utánam megszületett az öcsém, Aberforth, és a húgom, Ariana. Ezek után jelentkeztek a problémák. Arianát látta varázsolni három mugli fiú. Odamentek hozzá, bántalmazták és megfenyegették, hogy ne használjon olyan trükköket, amiket nem tud megmagyarázni. Ekkor Ariana elhatározta, hogy nem fog többet varázsolni, azonban a képességeit nem tudta elnyomni. A saját mágiája időnként kitört belőle és ilyenkor veszélyes volt. Apánk, Percival ekkor már Azkabanban ült, mert ellátta a három mugli fiú baját. Soha többé nem tért haza.
Ezután anyám nem sokat tehetett. Elköltöztünk Godric’s Hollowsba. Itt könnyebben el tudtuk rejteni Arianát, s így nem került a Szent Mungóba. Az évek során szárnyra kapott egy hír, hogy a húgom kvibli. Ezt anyám is terjesztette, mert így nem kérdezősködtek az emberek annyit. Senki sem tudta a teljes igazságot, csak Bathilda Bircsók, akivel nagyon jóban volt anyám. Azonban anyám időközben megöregedett és egy napon 1899-ben megölte őt Ariana. Én ebben az évben végeztem a Roxfortban és egy világkörüli útra indultam volna a kedves, Elphias Doge-zsal. A halálhír hallatán én rögtön lemondtam és hazatértem, hogy magamra vegyem a családfői terheket. Bár nem tudtam elmenni Doge-zsal több tanulmányomat is publikáltam a Transzformációs Szemlében, a Bűbájtani beszámolókban és a Főzetkutatásban.
Azon a nyáron megismerkedtem Gellert Grindelwalddal, Bathilda unokaöccsével. Elkezdtünk tervezgetni, hogy hogyan uralhatnánk, mi mágusok, a világot. Augusztus végére sikerült a terveket véglegesíteni. El akartunk menni egy körútra, hogy hvíeket szerezzünk és megtaláljuk a Halál ereklyeit, de egy napon elénk állt az öcsém, Aberforth. Ő leszidott minket, mert nem akarta elengedni Arianát az útra, mert túl instabil az állapota. Igaza volt, de Gellert ezt nem ismerte el, s előhúzta a pálcáját, hogy megátkozza. Én beláttam ezt és Aberforth oldalára álltam. Elkezdünk párbajozni, de a villongások és a zaj újabb kitörésre késztették Arianát. A következő pillanatban csak annyit láttam, hogy a húgom holtan terül el a földön. Grindelwald ekkor elmenekült, mert már otthon priusza volt. Emiatt sohasem tudtam meg, hogy kiölte meg a húgomat. Én abban a hitben éltem, hogy az enyém volt a halálos átok. Aberforth is így gondolta, s Ariana temetésén eltörte az orrom két ütésével, amik ellen nem védekeztem. Én ezután Londonba költöztem, ahol különböző varázslatokat fejlesztettem tovább vagy találtam fel.
1928-ban visszatértem a Roxfortba, mint átváltoztatás-tan tanár és igazgatóhelyettes. Így én felügyeltem a felvételiztetést. 1945-ben már nem tudtam tovább halasztani a Grindelwald elleni párbajom és kiálltam ellene. Legyőztem őt, így enyém lett a pálcája, a Pálcák Ura. Őt a saját börtönébe, Nurmengardba, zártam. Eddig és ezután is Nicholas Flamellel dolgoztam és megtaláltuk a sárkányvér tizenkét felhasználási módját. Közben figyelemmel kísértem egy Tom Denem nevű fiatal, de tehetséges varázslófiú tanulmányait. Bár gyanította, hogy Denem nyitotta ki a Titkok Kamráját, de minden bizonyíték egy Rubeus Hagrid nevű harmadéves fiút állított be a Kamra kinyitójának és a gyilkosság elkövetőjének. Szerencsére sikerült rávennie az akkori igazgatót, Armando Dipettet, hogy Hagridet képezzék ki vadőrnek. 1955-ben kineveztek a Roxfort igazgatójának. Nem sokkal később Tom Denem meglátogatott és újra el szerette volna nyerni a Sötét Varázslatok Kivédése tanári kinevezését, de nem engedtem kérésének, mert hallottam tetteiről és azok nem tetszettek nekem. Tom ezután távozott és elkezdett embereket, úgynevezett halálfalókat toborozni. Miután elég veszélyt jelentett és az emberek nem bíztak egymásban és a Minisztériumban megszerveztem a Főnix Rendjét, amivel Voldemort és az emberei ellen harcoltam. Eleinte sok tagja volt, de Voldemortnak sikerült levadásznia többeket közülük. Egy jóslat miatt a következő, s egyben legutolsó célpontja a Potter család volt. Ekkor viszont különös dolog történt. Az ifjú Harry ki fogott rajta és ahelyett, hogy a csecsemő halt volna meg maga Tom Denem halt meg. A legtöbb ember szerint. Én viszont már tudtam a horcruxjairól, bár még magam sem tudtam, hogy hol keressem ezeket.
Ezután pár évig bujkált Tom, de visszatérése elkerülhetetlen volt. A Trimágus Tusa után közvetlenül Harrytől tudtam meg a rossz hírt. Két órával később, Perselus Piton, a hozzám hű kém visszatért Tom halálfalói közé, én pedig újra összehívtam a Rendet, amibe sikerült új tagokat beszervezni. Rögtön védeni kezdtük a jóslatot, nehogy Voldemort megszerezze. Ez viszont nem volt könnyű, mert a Minisztériumban tárolták és a hivatalos álláspont szerint Cedric Diggory nem Tom keze által, hanem balesetben halt meg. Voldemort elég későn jött rá, hogy csak ő vagy Harry érhet hozzá. Kieszelt egy tervet és majdnem sikerült is megszereznie. Én csak az utolsó pillanatban értesültem az eseményekről, mivel másodjára is sikerült eltávolítani az igazgatói posztomról a minisztérium embereinek, így nem az iskolában és nem is a Rend főhadiszállásán voltam, hanem a horcruxokat kerestem. Épp időben értem vissza és sikerült megmenteni Harryt Tomtól, de majdnem vesztettem. Ekkor viszont már a minisztérium is elismerte azt, hogy Voldemort visszatért, mivel Tom távozása előtt érkezett meg a miniszterelnök az embereivel. Ezután visszakerültem a Roxfort élére és sikerült egy információt szerezni egy horcrux lehetséges helyzetéről. Nyáron meg is találtam. Amikor megláttam, hogy ez a Feltámadás köve nem tudtam ellenállni és felhúztam a kezemre. Tudtam, hogy Tom erős mágiával védelmezte, de botor módon azt hittem, ha elpusztítom a mérgezés is megszűnik, de nem ez történt. Perselus az utolsó pillanatban nyert nekem egy évet. Ez alatt én Harrynek tovább adtam minden információt. Egyrészt azért, mert neki kellett megölnie Tomot, másrészt Nicholas Flamelnek sikerült megtalálnia a méreg ellenszerét, de ez azzal járt, hogy egy évet tetszhalottként kell feküdnöm valahol. Ezt viszont nem árultam el senkinek és Nicholast is megkértem a hallgatásra.
Június elején, amikor megszereztem Harryvel egy másik horcruxot kezdett rossz irányba fordulni a tervem. Az iskolát megtámadták. Én rögtön oda siettem Harryvel. A toronyban, ahol leszálltunk az ifjabb Malfoynak sikerült lefegyvereznie. Nem sokkal később több halálfaló, majd Perselus is megjelent, aki megölt. Látszólag. A halálos átok nem engem talált el, hanem egy láthatatlanná tett elnémított baglyot. Viszont Flamel módszere hatni kezdett és én leestem a toronyról. Szerencsére felkészültem erre és párnázóbűbájt raktam a ruhámra.
Egy évnyi pihenő következett. Az évvége felé találkoztam Harryvel a halál felé vezető úton. Ez azt jelentette, hogy nagy valószínűséggel működik is a tervem. Akkor elhitettem a fiúval, hogy én halott vagyok és nem térhetek vissza, de ő igen. Miután eltűnt biztos lettem, hogy a tervem sikerülni fog. Majd letelt az egy év, s én felébredtem a koporsómban. A kezemben ott volt a szeretett pálcám, bár az első varázslatoknál tudtam, hogy használta valaki. hisz Harry is mondta, hogy Tom elrabolta. Szerencsére a hoppanáláshoz nem kell pálca, így sikerült a régi Godric’s Hollows-i Dumbledore-házba visszatérnem, amit szerencsére csak én használtam, mivel Aberforth a Szárnyas Vadkanban lakott. A régi pálcámat, amit a bodzafa előtt használtam, itt hagytam régen, s ezért most el tudom látni magam a legszükségesebb dolgokkal. Most itt élek, de lassan eljön az idő, hogy pár embernek felfedjem a titkom, hogy élek.


Jellem: Általában vakmerő, de néha kivárja a megfelelő pillanatot a cselekvésre. Sokan azt mondjak, hogy gyengesége az, hogy képes megbízni a megbízhatatlan emberekben. Remek humorérzéke van. Mindig nyugodt, amivel felbőszíti az ellenfeleit a párbajokban. Ellentétben Voldemortta,l szerinte nem fontos az aranyvérűség, mert az embereket nem a származásuk, tulajdonságaik, hanem a döntéseik határozzák meg.

Kinézet: Magas és sovány hosszú hajjal és szakállal. Kék szeme van, az orra hosszú és görbe (mintha eltört volna. Ugye Aberforth?). Hosszúak az ujjai.