Harry James Potter (Diák)

Név: Harry James Potter
Becenév: Harry, a "Kis Túlélő"
Kor: 18 éves.
Rangod: Diák (A jövőben auror)
Nem: Férfi
Származás: Félvérvarázsló
Születési idő: 1980. Július. 31.
Születési hely: Anglia, Godric’s Hollow

Család:
Anya: Lily Evans Potter /38 éves / auror /
Apa: James Potter / 38 éves / auror /
Testvérek: nincs testvérem
Egyéb családtag:
Sirius Black – Keresztapa
Margaret Dashwood – Keresztanya
Petunia Dursley – Nagynéni
Vernon Dursley – Nagybácsi
Dudley Dursley – Unokatestvér
Háziállat: Hedvig, a hóbaglyom.

Érdekesség: Párszaszájú vagyok, azaz értek a kígyók nyelvén és titkon Voldemort belőlem is Horcruxot csinált.
Személyes tárgya: Van egy láthatatlanná tévő köpenyem, ami évek óta apáról-fiúra száll, és ami a halál ereklyéinek egyike.

Pálcád: Magyal – főnix toll alapanyagú (Az igazgató úr főnixének, Fawkesnak egyik tollából készült.)
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 7. évfolyam

Előtörténet:

Most össze kellene foglalnom, mi történt velem eddig. Higgyétek el, nem egy könnyű feladat, mert a dolgok összekuszálódtak. Sokszor gondoltam arra életutam során, hogy amiben most élek, az egy álom és hamarosan fel kell ébrednem, hogy bevigyem a házba Vernon bácsi újságját, vagy, hogy Petunia néni helyett csináljak rántottát reggelire. Mert ki akarna felkelni akkor, amikor élete legszebb perceit éli át? Amikor nem hallottam meg az ébresztőm csipogását, akkor kellett szembesülnöm azzal, hogy ami velem történik az a valóság. Egy biztos! Soha, egyszer sem kívántam azt, hogy felriadjak Vernon bácsi dörömbölésétől, vagy Petunia néni visításától, hogy mikor kelek ki az ágyamból. Akár milyen szenvedésben volt részem, inkább választottam azt a cudar valóságot, amely összekötött a mágiával, mint azt, ahol ezek a dolgok nem léteznek…
1980-ban születtem július végén. Anyám Lily Potter és apám James Potter Sirius Blacket szánta keresztapámnak. Egy hatalmas, sötét varázsló tört az életünkre egy éjjel és meg akart ölni engem. Nem sikerült neki és erről csak egy villám alakú sebhely tanúskodik a homlokomon. Dursleyékhez kerültem még kis baba koromban, akik elhitették velem, hogy a szüleim autóbalesetben haltak meg. Rengeteget kellett szenvednem náluk azért, mert elítélték a mágiát.
A 11. Születésnapomon tudtam meg Hagrid által, hogy varázsló vagyok és hogy felvettek a Roxfortba. A vonaton ismerkedhettem meg Hermionéval és Ronnal, az iskolában, pedig a kviddiccsel. Hamar megtanultam, így én voltam az évszázad legfiatalabb fogója. A tanév során kiderült, hogy Voldemort nagyúr, aki tíz éve minden hatalmát elvesztette általam, megpróbálja megszerezni a bölcsek kövét, hogy így újra testet ölthessen, és visszatérhessen a hatalomba. Nekem és a barátaimnak sikerült megakadályoznunk. A következő tanévben merényleteket követtek el a mugliivadékok ellen. Kiderült, hogy a Titkok Kamráját kinyitották és az ott lakó baziliszkusz fenyegeti a „sárvérűeket”. Egy bőrkötéses, 50 éves napló segítségével – amivel Ginny megdobta Mirthilt, a hisztis kísértetet a lány mosdóban – megismerkedhettem Tom Denemmel, akiről kiderült, hogy ő a hajdani Voldemort 16 évesesen. Sikerült megküzdenem vele, megölnöm a Baziliszkuszt és kihozni Ginnyt a kamrából.
A harmadik év kezdődött el számomra a Roxfortban. Mielőtt elkezdhettem volna, megtudtam, hogy Sirius Black kiszabadult az Azkabanból és valószínűleg az életemre készül törni. Úgy tudtam, hogy ő árulta el a szüleimet is, amiért mérhetetlen haragot és kínt éreztem. Azonban végül kiderült, hogy nem Sirius Black - a keresztapám – a bűnös, hanem Peter Pettigrew, aki Ron Makesze volt 12 éven át. Siriust sikerül megmentenünk, de Féregfark megszökött. Ebben az évben szerencsére nem találkoztam Voldemorttal, de sajnos a dementorokat, már nem tudtam elkerülni. Meg tanultam védekezni ellenük a patrónus bűbájjal és az is kiderült számomra, hogy a patrónusom egy szarvas. A következő évben megrendezésre került a Trimágus tusa, amelyben 3 varázsló iskola méri össze tudását. A szabályok szerint, csak nagykorú vehetett részt a Trimágus tusán, azonban valahogy belekerült a nevem a serlegbe és az kiválasztott negyedik bajnokként. Rengeteget kellett tanulnom akkor, hogy helyt tudjak állni a próbákon, de szerencsére Rémszem professzor a segítségemre volt. A tusán az utolsó próba csapda volt: a serleg, zsupszkulcs volt, ami a temető vitt engem és Cedric Digoryt, ahol Voldemort és Féregfark várt minket. Az a nap volt az egyik legszörnyűbb az életemben és nemcsak azért, mert a szemem láttára ölték meg Cedricet. Voldemort újra testet öltött és ezúttal az én vérem is benne folyt az ereiben. Bár megmenekültem, muszáj volt beszámolnom Voldemort visszatéréséről. Dumbledore feltétel nélkül hitt nekem, azonban Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter, hatalmát féltve inkább ragaszkodott a társadalom biztonságának látszatához, és önmagát is meggyőzte, hogy hazudok.
A hatalmát visszanyert Voldemort nem lépett színre nyíltan, a Mágiaügyi Minisztérium pedig lejárató kampányt folytatott Dumbledore és én ellenem. A miniszter a Roxfortba küldte tanárnak, majd főinspektornak a szadista hajlamú boszorkányt, Dolores Umbridge-et, aki noha elvileg sötét varázslatok kivédését tanított, valójában megakadályozta, hogy a gyerekek gyakorlati önvédelmet tanuljanak, mert Caramel attól félt, hogy Dumbledore megtámadja a minisztériumot. Én és a barátaim ezért Dumbledore Serege néven titkos önvédelmi szakkört szerveztünk. Nekem mindeközben visszatérő álmom volt egy sötét folyosóról, míg végül kiderült, hogy – a hajdani, meghiúsult gyilkos átok következtében – Voldemorttal kölcsönösen beleláttunk egymás fejébe. Amikor Voldemort erről tudomást szerzett, csapdába csalt engem, és a kaland – amelynek végeztével a minisztérium is kénytelen volt elismerni, hogy a Sötét Nagyúr visszatért – Sirius Black életébe kerül. Megtudhattam, hogy Voldemort hajdan egy jóslat miatt tört az életemre, mert úgy vélte, én vagyok az egyetlen, aki elpusztíthatja őt. Kénytelen voltam szembenézni a ténnyel, hogy a sors akarata szerint végül vagy én fogom megölni Voldemortot, vagy Voldemort engem.
A 6. Évfolyamot elkezdve, Dumbledore közölte velem, hogy ebben az évben különórákat szeretne tartani nekem. Az órák során régi emlékekbe tekintettünk be, és képet tudtam alkotni Voldemort múltjáról. Megtudtam, hogy a Sötét Nagyúr hétfelé szakította lelkét: hat horcruxot készített, hogy így nyerje el a halhatatlanságot. Voldemort tehát mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az összes horcruxát meg nem semmisítették. Én eközben – a titokzatos „Félvér Herceg” régi tankönyvének segítségével zseniális bájitalfőzővé váltam – gyanakodni kezdtem, hogy Draco Malfoy valójában halálfaló, és Piton segít neki titkos célja elérésében. Dumbledore ismételten leszögezte, hogy feltétel nélkül megbízik Pitonban. Végül kiderült, hogy Malfoy terve – Voldemort parancsára – Dumbledore megölése volt. Malfoy azonban képtelen volt elkövetni a gyilkosságot, így Piton – számos halálfaló, valamint a láthatatlanul jelen levő szemem láttára – a gyilkos átokkal megölte Dumbledore-t. A gyilkosságot követő csatában számomra kiderült, hogy valójában Piton a Félvér Herceg. Elhatároztam, hogy utolsó évemre nem térek vissza a Roxfortba, hanem teljesítem a Dumbledore-tól rám hagyott küldetést: felkutatom és elpusztítom a horcruxokat, és ha sikerül, bosszút állok Pitonon is.
Hermione, Ron és én izgalmas és megrendítő kalandok során jutottunk a horcruxok nyomára. Az események egy csatában végződtek, amelyre a Roxfortban került sor. Kiderült számomra, hogy Piton Dumbledore kérésére végzett az igazgatóval, aki egy mágikus baleset (az egyik horcrux elpusztítása) miatt már amúgy is a halálán volt. Az is kiderült, hogy valójában én is egy horcrux voltam, amelyet Voldemort tudtán és akaratán kívül készített: amikor annak idején visszaszállt Voldemortra a gyilkos átok, a sötét varázsló amúgy is szakadozott lelkéből lehasadt egy rész, és bevette magát a szobában lévő egyetlen élőlény – vagyis az én fejembe. Így Voldemort mindaddig elpusztíthatatlan volt, amíg én életben voltam. Úgy döntöttem, hogy önként életem adom barátaimért, és védekezés nélkül állok Voldemort elé, aki ismételten kimondta rám a gyilkos átkot. Mivel azonban kalandom folytán nekem – a történelem folyamán először – sikerült egyesítenem három mágikus tárgyat, a Halál ereklyéit, a halál urává váltam. Dumbledore elmondta nekem, hogy mikor Voldemort a visszatéréséhez felhasználta a vérem, akkor megerősítette a kettejünk közötti mágikus kapcsolatot, ezért Voldemort nem tudott megölni. Azonban Voldemort lélekdarabjával végzett a gyilkos átok. A végső összecsapásban Voldemort még egyszer, utoljára megpróbált megölni, azonban az átok ismét visszapattant, és – az immár horcruxok nélküli – Voldemort meghalt.
Számomra máig zavarosak a dolgok, hogy végülis hogy kaptam vissza a szüleim és a keresztapámat, de nem is érdekel. Az a lényeg, hogy most újra boldog lehetek a családommal, azonban újra kell járnom a 7. évfolyamot.

Kívánjatok sok szerencsét, mert a tanulással azóta is hadilábon állok!

Jellem: Vannak rossz tulajdonságaim, mint a makacsság és az önfejűség. Ha valamit a fejembe veszek, megcsinálom, hiába visítoznak a nálam okosabb és bölcsebb emberek. Rendelkezem nem elhanyagolható jó tulajdonságokkal is, mint a bátorság, segítőkészség, önfeláldozás és tehetség. Valamint mindazok után, amiken átmentem, képes vagyok szeretni, ami szintén nagy szó.

Kinézet: Vékony, szemüveges kis ficsúr. A hajam rövid, fekete olykor inkább hasonlít bozótra, mint hajra. A szemem az anyámtól örököltem, zöld, mandulavágásúak. Van egy villám alakú jel a homlokomon, amúgy a magasságom 170 cm és 65 kg vagyok.