Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Nappali és étkező Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Nappali és étkező Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Nappali és étkező Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Nappali és étkező 3347qiw
A Hónap Játéka
Nappali és étkező 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Nappali és étkező Ic7783

Share
 

 Nappali és étkező

Go down 
SzerzőÜzenet
Fleur D. Weasley
Boszorkány
Fleur D. Weasley

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2010. Aug. 19.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptySzomb. Nov. 27, 2010 8:15 am

{ Bill }

* Bár még csak huszonegy éves voltam, ahhoz már átéltem egyet, s mást, hogy rájöjjek: a férfi ideál minden korban más és más, minden nőnél.
Vannak, akik a mackós típus hívei, mint Édesanyám; vannak, akik még mindig a Szőke Hercegről álmodoznak fehér Tűzvillámon, mint a húgom, Gabrielle. Ohh, igen az én drága, fiatal testvérkém még mindig hitte a meséket, a királyfit, aki a maga zavarba ejtő tökéletességével elvarázsolja, elbódítja, átkarolva vezeti a szerelmek viharában, hogy soha ne szakadhasson el tőle ...
Én mára már biztosan tudtam: a Herceg nem létezik. A történetek színes hőse, aki megmenti a lányt, legyőzi a sárkányt és elnyeri a jutalmat, a szíve hölgye egyetlen csókjával; ez az ideál, ez a kép pusztán álom. A semmiből a képzelet koholta csak, hogy minden kislány évről-évre, generációkról-generációkra elcsábulhasson a kék szemek varázsára, a csodásan metszett arc él gondolatára ... Ezért alkotta meg valaki a tökéletes férfit, semmi másért! Az egész becsapás! nincs itt és sosem volt szó semmilyen szőke hajról, kék szemről, makulátlan arcról!
És, hogy én ezt mind honnan tudtam? Onnan, mert az egyetlen férfi aki szóba jöhetett volna a fent leírt tulajdonságok alapján vörös hajú volt, barna szemű, karmolásokkal az arcán. És csak az enyém volt!
Bárki megkérdezhette, miért nem zavar engem Bill harci sebesülése. Én mindig készen álltam a válasszal.
Mert százszor, ezerszer boldogabb voltam így, mint egy meglepően szimmetrikus arcú gyáva féreg oldalán, aki nem tesz semmit a jó létért, a szabadságunkért! Bele borzongtam a gondolatba. Egy ilyen ember mellett nem lettem volna boldog; tudom és már akkor is tudtam, mit beszélek.
Az évek során sok úr próbált megkörnyékezni, de ezek mind csak a szépségemet szerették, abba voltak szerelmesek, nem az igazi Fleur-be, aki akkor tájt még rémesen rossz szakács volt, szinte mindenhová rajongói gyűrűjében érkezett és ... és hideg volt, közönyös. Aztán kinyílt, mint egy virágzó orchidea ...
... Bill Weasley nyitotta ki, tárta fel, mutatta meg neki az élet apróbb örömeiben rejlő szépségeket! Bizony. Bill tett azzá, aki ma vagyok, aki mindig is lenni akartam!
Már amikor először megláttam tudtam, éreztem belül, ahol az ilyet érezni szokás, hogy megtaláltam azt a fiatalembert, akit egész életemben kerestem! Őt nem zavarta sem a konyhai ügyetlenkedésem, sem az akcentusom, sőt! Ennek kapcsán ismerkedtünk meg. Máig mosolyogva gondoltam arra az első alkalomra, mikor megpróbált a fejembe verni egy angol szókapcsolatot, nekem pedig csak franciául jött a számra. Elvigyorodtam.
Végül a kedvesem hangja rántott vissza múlt emlékeiből a valóság, a jelen talajára. Alig mertem elhinni, amit mondott. Aztán megéreztem a karjait a derekam körül, és készségesen elvesztem az ölelésében. *
- Áh, száhmból vehtted kih á szhót! * helyeseltem suttogva, majd a nyaka köré fontam a karjaimat, s alig telt bele két másodperc mire ajkam már az övén volt. Ez nem olyan csók volt, mint az eddigiek. Feltűnt benne valami más is ... de változatlanul egy szerelmes feleség odaadását idézte, aki boldogabb, mint valaha!
Mikor nagy nehezen elhúzódtam tőle és pillantásom a befejezetlen vacsorájára esett felvontam a szemöldököm. *
- Nehm vágyh máhr é'es? * nem akartam elrontani a pillanatot, viszont nem szerettem volna elvonni sem a figyelmét a vacsorájáról, hisz alig tíz perce még kopogott a szeme. *
Vissza az elejére Go down
William Bill Weasley
Varázsló
William Bill Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 102
Join date : 2010. Sep. 11.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptyCsüt. Nov. 04, 2010 8:08 am

<3 Fleur <3

Mióta Fleur körülírta azt, hogy szeretne egy kisbabát, nekem is egyfolytában ezen jár az agyam. Az teljesen biztos, hogy ha lenne gyerekem a mostaninál is sokkal boldogabb lennék pedig az már szinte lehetetlen.. hiszen még most sem tudom teljesen feldolgozni, hogy egy ilyen gyönyörű nő a feleségem és csakis az enyém senki másé. Minden pillanatban amikor meglátom újra belé szeretek és érte bármire képes lennék. Bármit megtennék amit kér..
Viszont ha lenne egy kisbabánk is akkor a föld felett röpködnék 1 méterrel..
Milyen szép is lenne amikor esténként hárman sétálhatnánk a tengerparton, végig nézni ahogy felnő és felfedez új dolgokat, vagy amikor biztonságért búj a karodba..
Egy kis mosollyal az arcomon sóhajtottam fel. Akaratlanul is de egyre jobban bele éltem magam a dologba. Mondhatjuk úgy, hogy már vágytam rá, minél előbb a karjaimba szerettem volna tartani és boldogan mosolyogva sétálni Fleurrel és a kicsivel. Viszont most jönne a kérdés, hogy fíú vagy lány.. Nekem teljesen mindegy, mindkettőt ugyanúgy szeretném nem változtatna a dolgon a neme, de ha mindenképp választani kéne, akkor lányt választanék. Ő ugyanolyan gyönyörű lenne mint az anyukája mindenkit teljesen elkápráztatna maga körül.. Hm csodás lenne..
Teljesen belemerültem a gondolataimba, szinte mindent kizártam a gondolataimból de amikor kinéztem a sötétségbe ahol csak a hold világit a tengerre magamat láttam. Magamat láttam ahogy kedvesemmel sétálok akinek nagy hasa van, terhes.. Aztán a következő kép amikor egy kislány is ott sétál közöttünk a kezünket fogva, majd legugol és kavicsokat szed a földről felénk nyújtva apró kezét..
Kicsit ráztam a fejemen, hogy kitisztuljon. Ez azért már rémisztő. Képeket látok ami a lehetséges jövőnkről szól, lehet hogy meghibbantam?
Kissé félredöntött fejjel néztem ki újra az ablakon. Megrémisztett a dolog, hogy vágytam látni ezt a lehetséges jövőt. Fura volt így nézni magamat, főleg hogy én is és kedvesem is úgy néztünk ki mint teljes valójában, a kislány aki közöttünk volt minden bizonnyal gyönyörű volt, bár az arcát nem láttam de én úgy ítéltem mint a világ legszebb dolgát..
Messzi hangként érzékeltem Fleur beszédét.. Válaszolni is kéne rá..
Lassan felé fordítottam a fejem és próbáltam felfogni amit mond. Azt azért be kell vallanom, hogy ilyen kábultan elég nehéz felfogni a dolgokat. Olyan most mint amikor diák koromba a bájitaltan teremből jöttünk ki. Kissé kótyagos voltam utána, a különféle illatok keveredtek egymással, ez az érzésem van most is. Mintha több fajta bájitalt dugnak az orrom alá, amit én egyszerre lélegzek be… Kábító..
Végül sikerült megértenem azt amit Fleur mondott..
–Igen a ti ízlésetek két külön világ! – Mosolyodtam el. Nem hiszem, hogy szívesen zárnám össze anyámat és kedvesemet mondjuk egy házrendezésre. Biztos vagyok benne, hogy a házon semmi változás nem menne végbe de a két számomra oly fontos személy összeveszne egy életre.. Azt pedig semmi képen nem szeretném, hogy választanom kéne kettejük közt. Képtelen lennék úgy választani,, hogy ne bántsak meg az egyiket.. Hisz a házas férfi kit választhatna ha nem a feleségét? Mindenképpen nehéz döntés hisz az édesanya is nagy szerepet játszik az életében, de a feleség most új, mellette kell kitartani.. És én minden bizonnyal nem tudnék választani köztük..
–Nem kényszerítessz! Én is szeretném.. Ideje lenne egy kicsit hangosabbá tenni a házat nem gondolod?- Mosolyodtam el kissé huncutul majd felálltam és Fleur mellé sétáltam. A kezemmel végigsimítottam az arcán majd kezénél fogva húztam fel magamhoz. Kezeim automatikusan fonódtak a dereka köré.
Vissza az elejére Go down
Fleur D. Weasley
Boszorkány
Fleur D. Weasley

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2010. Aug. 19.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptyCsüt. Nov. 04, 2010 5:26 am

{ Bill }

* Életem nagy értelme Ő, döbbentem rá ismét mikor enni kezdett. Érte még főzni is képes voltam megtanulni, pedig őszintén szólva, nem vagyok, és sosem voltam egy konyhatündér. Épp ellenkezőleg!
De aztán, amikor megismertem Billt, hirtelen megláttam a jelentést aközött, hogy egy étteremből hozatok-e vacsorát neki vagy én magam készítem el. Az ilyen dolgoknak igenis súlya van egy házasságban, bármilyen apróknak is érezzük őket kezdetben! Persze nem mondhatnám, hogy a csillámporos köd feloszlott, de mostanság már sokkal céltudatosabban teszek mindent, tudván, valakit rám bízott az ég. Valakit, aki számít rám, aki velem van akkor is, ha mások nem.
Ezzel sosem volt problémám életem során, hiszen már eleve népszerű lányként debütáltam minden környezetben. Ám most, mikor asszony lett belőlem már igazán megengedhettem magamnak, hogy a külsőmön, a modoromon kívül másra is figyelmet fordítsak. Példának okáért a szerelmemre, aki a világ legboldogabb nőjévé varázsol engem minden együtt töltött pillanattal! *
~ Azt hiszem, ez a szerelem. ~ * állapítottam meg magamban mosolyogva, aznap immár sokadszorra. Szerelem. Mit is jelent ez a szó?
Számomra Őt, számára engem. Ez szimmetrikus, és így helyes. Így van rendjén ...
Sosem tudtam meg, mi az a plátói vonzalom. Engem mindig mindenki szeretett, ezért is voltam akkor olyan nagy gondban, mikor én is szerelmes lettem, életemben először és utoljára. Boldogsággal töltött el a tudat, miszerint ez a férfi itt mellettem csak engem szeret, senki mást. Olyan, amilyet mindig éreztem, mikor arra gondoltam: megvan mindenem amire valaha is vágytam! Egy kivétellel ...
Bill hangja rántott vissza az elmélkedések csillámos ködéből, de nem durván, nem követelőzve. Pontosan ugyanúgy viselkedett, mint máskor. A kérdése, bár hízelgő volt, hogy rám is gondolt, megdöbbentett. Húst? Én? *
Inkább nem feleltem, nehogy megbántsam. Csöndben néztem, ahogy táplálkozott és magamban a pokol kénköves fenekére átkoztam Fenrir Greybacket, aki ezt tette vele! De máig úgy tartottam, hogy a sebei nem akadályozzák a boldogságunkat, mert azok csupán a bátorságának ékes bizonyítékai.
A felvetésére bólintottam. *
- Náh ighen! Bo'sáss megh, deh édhesányád íhzlése, 'ogy is mohndjám ... gyökheresen eltérh áz enyéhmtől! * fejeztem ki magam elég diplomatikusan. Ez mondjuk csak enyhe kifejezés volt arra a gyomorforgató érzésre, ami minden egyes Celestina Magica számnál a hatalmába kerített. Bill édesanyját ugyan szerettem és tiszteltem, mint anyóst, de az ízlésével nem tudtam megbarátkozni. még akkor sem, mikor szakácskönyvet kaptam tőle azzal a felkiáltással, hogy hízlaljam fel a fiát! Na persze. Mintha az olyan könnyű lenne ...
A töprengésből ismét Bill riasztott fel. Teddy szép kisbaba. Igen, igaza van ... nagyon szép ...
A pillantásából úgy éreztem, rájött, mit akarok mondani. vagy, hogy mire utaltam. És a következő kissé félszeg megállapítása is ezt tükrözte. KIssé megborzongtam a megállapításra, szinte hallani véltem, ahogy a kés meg a villa csörren a tálcán. Utána gyorsan megembereltem magam és kihúztam a hátam. *
- Ighen, né'á nekhem is ehszembe jht ehz áhz elmé'let ... * mondom halkan, ám mikor pillantásom találkozott az övével megszűnt létezni a világ. * - Deh Drághám, éhn nehm ákárhlák kényszerítheni semmihre. 'á Teh mégh nem szehretnél kisbábáht, megérhtelek ...
Vissza az elejére Go down
William Bill Weasley
Varázsló
William Bill Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 102
Join date : 2010. Sep. 11.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptyCsüt. Nov. 04, 2010 3:47 am


<3 Fleur <3

Kiéheztetnek és agyon is dolgoztatnak, azoknak semmi sem szent, mert ők képesek napokig megállás nélkül dolgozni. Már várom, hogy vége legyen ennek az időszaknak, hogy ne kelljen reggeltől estig bent lennem és széfeket nézegetnem. Ennél unalmasabb alig ha van, főleg, hogy én nekem nem is ez a hivatásom.. Mondjuk, hogy most itt van Fleur nekem jobb is, hogy nem küldenek ki Egyiptomba, vagy esetleg egyéb olyan helyekre ahol az eredeti állásom tudnám végezni. Szerettem átoktörőként dolgozni és nem tagadom, hogy hiányzik az akkori életformám de változások nélkül unalmas lenne az élet. Az én életembe pedig most jött el az idő ahol változás történi. Vagy mondhatjuk azt is, hogy a csúcson kell abbahagyni, én ott hagytam abba.
Hirtelen pattant fel az ölemből és a következő pillanatban pedig már hozta is elém az ételt. Ránézésre is össze futott a nyál a számban és az illata..hmm már ettől sokkal jobban várom, hogy az ízét is megérezzem a számban. Nincs is jobb amikor az éhes has azt kapja amit a legjobban szeret, ez jelen esetben nálam a félig átsült még véres hús, a köret pedig nem is számít annyira..
A kezembe vettem kést és a villát is majd vágtam egy szeletet. Már a szám tele volt hússal amikor eszembe jutott, hogy Fleurt is meg kéne vele kinálni..
–Te nem kérsz?- Kérdeztem amikor sikerült legyűrnöm a nagyobb falatot, úgy, hogy közben ne fulladjak meg. Nagy szemeket meresztettem rá és felé nyújtottam egy falatot, bár nem hiszem hogy kérni fogja de azért ez az illendő..
Aztán mondta, hogy a karácsonyt az Odúban töltjük, remélem nem lesz borzalmas és nem kell egészvégig Celestina Magicát hallgatni, már csak azért sem mert tudom, hogy Fleur gyűlöli, és hogyha ez lesz akkor , hát nem szeret, hogy megtörténjen..
–Hát akkor ki kéne találni, hogy miket vegyünk karácsonyi ajándéknak, meg lehet meg kéne kérnem valakit, hogy „tüntesse el” Celestina Magicát a házból!- Gondolkodtam el egy pillanatra. Igen biztosan ez lesz a helyes megoldás, így biztosan mindenkinek jó lesz, mondjuk nem hiszem, hogy anyámnak is tetszeni fog a megoldás de szerintem jobban örül majd egy összeveszés mentes karácsonynak mint egy nagy veszekedéssel telinek..
Még mindig várakozva tartottam Fleur felé a hús szeletet de arra gondolva hogy ez már kihült, bekaptam. Milyen igazam is volt.
–Inkább megettem mert már teljesen kihűlt de az ajánlatom még mindig áll, tehát kaphatsz a húsból! – Mosolyogtam rá kedvesen..
A következő témát hallva majdnem megakadt a torkomon a falat. Ez most egy egyszerű mondta vagy hátsó szándék is rejlik mögötte? Hát én az utóbbira tippelnék. Kisbabát szeretne, ez teljesen egyértelmű, nem mintha én nem akarnék csak nem tudom, hogy fel tudnánk-e készülni rá. Kilenc hónap biztosan elég rá..
–Ühüm, biztos nagyon szép baba..- Motyogtam az orrom alatt. Egy kisbaba sok mindenkinek örömet okozna legfőképpen nekem meg a feleségemnek de anyám is repdesne az örömtől. Most így belegondolva tényleg jót tenne egy új Weasley a családunknak, mondjuk egy kislány vagy egy kisfiú esetleg mindkettő..
Tudat alatt kezdtem én is jobban bele élni magam a dologba, és én is kezdtem vágyódni egy csöppség után.
–Talán nekünk is jót tenne ha nem ketten lennénk.. – Tettem le a kést meg a villát.
Vissza az elejére Go down
Fleur D. Weasley
Boszorkány
Fleur D. Weasley

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2010. Aug. 19.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptyCsüt. Szept. 16, 2010 5:42 am

{ Bill }

* Felkuncogtam a szavaira. Az a mérhetetlen nyugalom, ami a jelenlétében átjárt kenterbevert, elsöpört minden mást. Aggodalmat, fáradtságot, problémát ... ez utóbbiból hála Merlinnek, nem volt túl sok, mióta Harry örökre eltűntette Tudjukkit. De ez mit sem változtat a tényen, hogy vissza kell rázódni a rendes kerékvágásba. Abba, ami a borzalmak előtt volt! *
~ Furcsa lesz nyugalombvan élni. Na nem gond, majd jönnek a dolgok szép sorjában. Talán Fred elveszi Angelinát ... ~
* Próbáltam nem kerítőnőt játszani, s persze az előbbi páros összemelegedése sem az én munkám volt, de mivel Weasley-ék már így is elég sokan voltak alig tudtam kiváérni, vajon merre terebélyesedik tovább ez a számomra olyan kedves família, akikhez mostmár én is tartozom egy ideje. Azt hiszem, ez volt életem legjobb döntése. Az érzelem, ami a férjemhez köt bizonyítottan erősebb a legerősebb varázslatnál is, meg aztán anno még azt sem tudtuk, megérjük-e a holnapot, minek vártunk volna? Az, hogy a szerelmünk kiállta a családja ellenszenvét irántam amúgy is csak azt mutatja, mennyire egymáshoz valók vagyunk. Én nem hittem a sorsban. Az esküvőm napjáig nem ...
Sóhajtva hallgattam a mondókáját. Igen, valószínüleg széfről-széfre járkálni is elég idegesítő volt, főleg egy olyan manóval a hátad mögött, mint Ampók. Grrr ... az emlékbe máig beleborzongok! *
- Áh léhnyeg, 'ogy mohtsmáhr ihtt vágy vehlem! * mosolyogtam rá, majd lágy csókot leheltem az ajkaira. A sebeivel már valóban jó ideje nem törődtem, de néha ... esténként, mikor álmatlanul bámultam az ablakon besütő sápadt, ezüstös Holdfényt arra gondoltam akaratlanul is, hogy vajon ez mennyire befolyásolja az életét. Én szeretem ezzel együtt is, jobban, mint az felfogható. De vajon ... ferde szemmel néznek-e rá a munkatársai? Már mint .. nem, nem vérfarkas, de sok dologban megváltozott. És a legfontosabb : ha egyszer gyerekünk születik, Ő kis mértékben ugyan, de örökölni fogja az apai géneket?
Az elmélkedésemből végül Bill gyomrának korgása ugrasztott ki és ezt nem is igazán bántam. Gyűlöltem a múlton gondolkodni, legalábbis a múltnak azon a részén, amin már nem lehet változtatni. *
- Ehzt nehm 'sodáhlom, drághám! Ahzok ohhtt á Gringotts-báhn kié'eztehttnek Téhged! * pattantam föl az öléből és már rohantam is a vacsorájáért. Nem is értettem, hogy várhattam vele addig, hiszen olyan vékony, nem tesz neki jót ez a sok herce-hurca. Ha az anyja látná nem hinne a szemének! Vagy elmondana mindennek, amiért éheztetem a fiát. Na neeem, itt nem lesz semmiféle éhezés!
Alig két pillanat múlva mosolyogva tértem vissza hozzá egy tálcával a kezemben, rajta a félig nyers, kissé véres hússal és a nyúlfarknyi körettel, ami nevetségesen profán kis semmiségnek tűnt a hatalmas mennyiségű fehérje mellett. A tálcát átnyújtottam neki, majd leültem vele szemben és hosszú pillanatokig csak néztem. Aztán ... *
- Megíghértehm Édhesányáhdnák, 'ogy á Kárá'sonyt náhluk töhltjük. Ahz éhn szühleim Gabrielle-lel elutháznák Olászhországhbá. * mondom mosolyogva. Persze, ha Celestina Magicát fogunk hallgatni, én nem garantálom, hogy vérmentes, békés karácsonyunk lesz.
Amíg ezen töprengtem, még elgondolkodni sem volt időm mikor már kicsúszott a számon a következő téma, amit már időtlen idők óta meg akarok vitatni vele. *
- Drághám ... ihtt vohlt Tohnks, á kis Tehddy-vel. Nágyon szhép kisbaba, gyohrsán nő ... * éreztem, ahogy elfogy a levegőm. Még sosem éreztem magam ilyen kínosan. Igazság szerint meglehetősen furcsának tartottam, hogy Életem Szerelme előtt . Pláne valamiben, ami mindkettőnket érint ... *
Vissza az elejére Go down
William Bill Weasley
Varázsló
William Bill Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 102
Join date : 2010. Sep. 11.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptyHétf. Szept. 13, 2010 11:43 pm

<3 Fleur <3

Bent a házban olyan jó érzés fogott el. Éreztem a virágok keveredő illatát, ahogy összekeveredve egy finom és jellegzetes illatot árasztanak. Nem tudnám mihez hasonlítani. Csak olyan jó. Az egészházban érezni. Talán olyan egzotikus, hogy a kinti hideg sós levegő után, bent egy ilyen egzotikus illat kúszik be az orrodba és elbódít. Annyira bódítóan tud hatni emberekre. Számomra megnyugtató. Tudom, hogy haza értem és bent van Fleur. Ez pedig boldogsággal tölt el.
Rögtön mosoly kúszott az arcomra ahogy rá gondoltam. Meghallottam gyöngyöző kacagását, amire nekem még nagyobb mosoly kúszott az arcomra. Imádom őt, és annyira sajnálom, hogy ilyen kevés időt töltök vele, de ez változni fog. Holnap kiveszem az egy hét szabadságomat és el se mozdulok a feleségem mellől. Egésznap ott leszek a sarkába és semmivel nem tud majd levakarni.
Jólesően megborzongtam, ahogy puha kezével végigsimított az arcomon amin ott voltak a sebek. A sebek amiket egyetlen olyan teremtmény okozott aki ellen bosszút esküdtem. Nem vagyok az a bosszúálló fajta de vannak dolgok amiket sohasem felejt el az ember. Ez is egy ilyen dolog. Sohasem fogom megbocsátani Fenrir Greybacknak, hogy elcsúfított harapásával és megfertőzött. Ugyan én nem változom át a teliholdas éjszakáknál, mint szegény Remus, de sokkal jobban vágyom a véres húsokra mint az előtt. A harapás előtt kifejezetten utáltam a véres, félig átsütött húsokat most meg még a nyerset is képes lennék megenni.
- Nem akartalak megijeszteni!- Ráztam a fejem és nagy szemeket meresztettem rá. Egyáltalán nem akartam megijeszteni, azért köszörültem meg a torkomat is, de legközelebb majd csapok valamilyen nagyobb zajt.
Már eléggé szomjas voltam így egy intéssel magamhoz hívtam két pohár töklevet. Ha én iszom akkor eléggé illetlen lenne, hogy nem kérdezem meg kér-e. Így sokkal egyszerűbb.
Elvettem az egyik tökleves poharat és belekortyoltam, közben pedig a szememmel egyfolytában Őt vizslattam. Annyira jó volt egy ilyen hosszú nap után végre a karjaimban tartani, hogy azt szavakba se tudnám önteni. Talán olyan mint egy varázsló aki több mint ezer éve nem varázsolt és most újra megteheti. Felemelő érzés. Ezt érzem én is mikor végre a karjaimban tarthatom, holott nekünk nem kell évszázadokra elválnunk egymástól, mégis olyan mintha több ezer éve nem láttam volna. Minden egyes percben hiányzik, azt hiszem ezt nevezik szerelemnek. Ő képes rám várni napokat, amikor sokkal jobb férjet is találhatott volna mint én. De Ő engem választott.
Már csak azt vettem észre, hogy befejezte a mondandóját, ami szerint unatkozott egésznap és örül, hogy már itthon vagyok.
–Én is örülök, hogy itthon lehetek veled!- Simítottam végig az arcán.
- Én is borzalmasan unatkoztam nélküled, kész szenvedés volt a mai nap. Minden egyes széfet át kell nézni, hogy meg van-e benne a pénz. Ehhez persze kellenek az akták amiből annyi van, mint a doxikból! Azt hiszem holnap ki fogom venni az egy hét szabadságom. Sőt sokkal jobb, ha holnap be se megyek inkább küldök egy baglyot, hogy megbetegedtem! Mit szólsz hozzá? Tettem le a poharat szemeimet pedig izgatottan ráfüggesztettem . Biztos vagyok benne, hogy neki is tetszeni fog a dolog azon része, hogy itthon maradjak, bár úgy gondolom, hogy az kevésbé, hogy hazudok. De a koboldok hajthatatlanok ha nem beteg a varázsló vagy nincs valami fontos esetleg halálos hír, akkor nem engedik el. Egy olyan nap mint a mai, felér egy Cruciatussal. Na jó csak hasonlít. Képesek halálra dolgoztatni minket míg ők csak az aktákat keresik mi meg utazhatunk egy folytában a föld alá azokban a fránya kocsikban.
A hasam hangos korgással jelezte, hogy nehogy megfeledkezzek róla, mire én szégyenlősen elmosolyodtam. Ne tehetek róla, de ma még alig ettem valamit csak egy tökös derelyét tudtam a munka közben befalni, pedig nem is nagyon szeretem. De hát nem volt más választásom. Ha a tökös derelye és az éhezés közt kell választanom inkább a derelyét választom.
Eldöntöttem, hogy ha törik ha szakad én holnap biztos nem megyek be dolgozni.


A hozzászólást William Bill Weasley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 04, 2010 2:12 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Fleur D. Weasley
Boszorkány
Fleur D. Weasley

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2010. Aug. 19.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptyVas. Szept. 12, 2010 4:02 am

{ Bill }

* Az óra ketyegése lassan ütemes alapzajjá módosult, ahogy ott álltam, sóhajtozva cserélgettem a jácintokat a tulipánokkal és azon tűnődtem, vajon miért nem telhet az idő elég gyorsan. Miért kell elmennie ahhoz, hogy aztán vissza jöhessen? Hogy a találkozás újdonságát megtapasztaljam? Ha csak egy szoba, egy jelentéktelen fal választana el tőle, akkor lennék a legboldogabb. Az maga lenne a mennyország! De így, ennek a lehetőségnek a hiányában csak egy megoldás maradt, kompromisszumok nélkül: várni.
Ettől a lelombozó megállapítástól vezérelve színsorrendbe állítottam a váza elkészült tartalmát, majd mikor rájöttem, hogy a világoskék függönnyel nem harmonizál a vörös tulipán neki álltam elölről az egésznek.
Meglehetősen fárasztó munka, főleg úgy, ha épp nincs jobb dolgod, mint a faliórát szugerálni.
Franciaországban, a Beauxbatonsban mindig volt mit csinálni. A háború alatt úgyszintén, tehát nem unatkoztam egy pillanatig sem. Talán ezért nem visszakoztam akkor sem, mikor Bill megkérte a kezemet; mert tudtam, hogy a házasság lesz életem legnagyobb kalandja! Hogy minden reggel őmellette ébredni a legcsodásabb élmény lesz, még úgy is, hogy valójában nem történik semmi más.
Ehhez képest mostanában Ő mindig hajnalban kel, én pedig nem ritkán nem tudok lépést tartani vele! Így míg az Ő napja konkrétan a munkahelyén kezdődik, az enyém a konyhában, az étkezőben, a nappaliban ... és ami a fontos, egyedül!
Nem mondanám, hogy megbántam, hiszen Bill átoktörő, ez foglalkozási ártalom. Ahogy a sebhelyek is az arcán, de ... néha azért örülnék, ha a dolgok egy kicsivel egyszerűbbek lennének! mondjuk, mint az esküvőnkön, ahol minden olyan szépen indult! Aztán, hogy mi lett belőle, azt ne firtassuk ... razzia ... halálfalók kincsesbányája, ahol az alkalom profán semmiségnek számít, a megfelelő öltözetről nem is beszélve.
Tekintetem ekkor a szekrényen álló üvegvitrinre siklott és felsóhajtottam. *
- Visszhá kell vihnnem Muriehl-nek á diáhdémját! * bukott ki belőlem; saját hangom meglepően érdesnek hatott a több órás megszakítatlan hallgatás után. Hiába, ha nincs társaságom a dúdoláson kívül én sem szólalok meg túl sokszor. Ha mondjuk lenne egy minden lében kanál portrénk valakiről, akkor bizonyára nem lennék ennyire magányos, de Merlin szerelmére mondom! Hogyha Bill egy nap haza állítana egy patinás, ősrégi képpel én nem engedném be a házba! Nem hiányzik nekem egy idős hölgy vagy úr, akinek folyton jár a szája, Muriel néni alkalmi látogatásai így is épp eléggé borzalmasak!
Na persze a jó társaság fogalma szubjektív. Én példának okáért, egy újszülöttel is remekül megérteném magam, pedig az ilyen apró emberkékkel aztán nem érdemes bonyolult filozófiai beszélgetéseket folytatni. Na, de ha mégis ...
Töprengésemből a jól ismert és legalább annyira szeretett hang ébresztett föl. Azonban mielőtt megfordulhattam volna már ott is volt mögöttem, karjai a derekamon, ajka pedig a nyakamon. Libabőrös lettem az érintésére, majd egy gyöngyöző kacagás kíséretében, csak úgy tapogatózva, megsimogattam az arcát. A sebekkel nem foglalkoztam. Nem szokásom. *
- Meghijesztehhtél! * jegyeztem meg halkan, majd a második kérdésére az ajkamba haraptam. Nekem milyen napom volt? Unalmas. Módfelett unalmas. De nem akartam Őt ezzel traktálni, így inkább engedelmesen követtem a székhez,majd a lehető legkényelmesebben elvesztem az ölelésében. *
- 'ogy őhszinte lehgyek nágyohn unátkohztám. De öhrülök, 'ogy ihtt vágy! * mondtam, miközben ujjaim végig jártak arcának minden szegletén. Még így, sebesülten is lehengerlően festett. *
- Éhs nehked mihlyen nápod vohlt? * kérdeztem végül suttogva. Volt egy téma, amiről mindenképp beszélni akartam volna vele, de még vártam. Nem igazán tudtam, hogyan lehetne elővezetni legmélyebb kívánságomat, ami már egy ideje érlelődött bennem és amire Mrs. Weasley oly' sokszor és oly' váratlanul célozgatott. Végül is az ilyet meg kell beszélni, egy kisbaba nagy felelősség. *
Vissza az elejére Go down
William Bill Weasley
Varázsló
William Bill Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 102
Join date : 2010. Sep. 11.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptyVas. Szept. 12, 2010 3:24 am

<3 Fleur <3

Egésznap a Gringottsban voltam és robotoltam. Nem hiszem el, hogy a koboldok nem képesek egyedül újjá építeni a bankot. Nem is értem mért kell minden széfet átnézni, hogy minden rendben van-e? Vagy minden egyes galleont átvizsgálni, hogy nem –e hamísított. Sohasem értettem, hogy a koboldok mért nem család centrikus lények. Mért kell nekik magányosnak és mogorvának lenniük?
Emlékszem amikor Ampókot láttuk vendégül. Hát egyáltalán nem volt jó. Mindenkit ugráltatott, amivel Fleurt teljesen kikészítette. De nem csak Őt engem is és szerintem Harryéknek sem volt az ínyükre a dolog. De már vége, nem kell többet elviselni a házamban, mondjuk a bankban néha találkozok vele, de akkor igyekszünk átnézni a másikon.
Most végre sikerült elszabadulnom a Gringottsból, és elindulhatok haza. Merlinre esküszöm, hogy ez rosszabb mint az Azkaban, mondjuk nem mintha tudnám, hogy milyen ott.
Elköszöntem a normálisabb lényektől majd sietősen kisétáltam a bankból. Ránéztem az órára. Már bőven elmúlt tizenegy óra. Fleur már biztosan vár rám.
Vagy már alszik is. Mondjuk nem hiszem általában meg szokott várni, hogy elmesélje milyen napja volt. Utána pedig én is elmondom, hogy mi volt bent. Ilyenkor mindig szóba kerül valahogy anyám. Ő mindig arról papol, hogy mikor lesz már egy unokája. Mióta meglátta a kis Tedy Lupin-t azóta akárhányszor meglát, mindig evvel kezdi. Kezd már az idegeimre menni evvel az egésszel. Mi lenne ha nem szólna bele, és ha mi úgy tervezzük akkor lesz unokája. Szerintem Fleur már nem is szeret anyámékhoz járni ez miatt.
Végre kiértem a hoppanálási ponthoz, és már el is tűntem.
Pillanatok múlva megláttam a házunkat, Kagylólakot, bár még sétálnom kellett, mert a házunkra felruházott védőbűbájokat még nem szüntettük meg. Jobb félni mint megilyedni, vagy hogyan mondják ezt a muglik.
Egyre nagyobbakat lépkedtem, hogy minél hamarabb otthon lehessek. Hiányzott már Fleur, a napokban alig találkoztunk, de ha sikerül felújítani azt a fránya bankot akkor esküszöm, hogy kiveszek egy hét szabadságot és egésznap itthon leszek a feleségemmel.
Kinyitottam az ajtót és beléptem, rögtön megpillantottam az én szőke hajú szépségemet, aki csak is az enyém. Nem akartam megijeszteni, ezért megköszörültem a torkom és megszólaltam.
– Szervusz Édes!- Léptem mögé, és csókoltam bele a nyakába. Kezem rögtön a dereka köré fonódott, és mélyen beszívtam édes illatát.
–Milyen napod volt ma Édes?- Suttogtam a fülébe. Biztos érdekesebb lehetett neki mint nekem. Egésznap széfről-széfre járni és próbálni nem arra gondolni, hogy milyen egy szépség vár otthon, nagyon nehéz feladat. Most viszont már itthon lehetek vele és nem kell már semmi mással törődnöm csakis vele.
Körbenéztem a szobában, tökéletes volt a rend és a tisztaság, mint mindig. Olyan furcsa, hogy az Odúban soha nem volt ekkora rend, mindig megszoktam, hogy mindent kerülgetni kellett.
Kagylólak teljesen más mint az Odú, de jó értelemben más. Mindig rend van, tisztaság és csend. Néha hiányzik az ahogy, anyu Freddel és Georgeal kiabál, vagy, hogy Ginny üvöltözik, de be kell vallani, hogy sokkal jobban örülök, hogy itt élek Fleurrel. Ő mindent kárpótól. Lesz majd egy kicsi babánk aki majd feléleszti ezt a házat. Na tessék kezdek olyan lenni mint anyu, de nem tehetek róla, hogy tényleg jó lenne egy kisbaba. Ezt még egyenlőre nem említem meg Fleurnek, hagyom, hogy egy kicsit csillapodjanak a kedélyek és persze előtte beszélek, anyámmal is.
Leültem az egyik székre, szerelmem pedig az ölembe húztam és vártam, hogy kezdjen beszélni. Szeretem hallani, a hangját olyan selymes. Mondjuk még nem tanulta meg rendesen az angolt, de már szépen beszéli. Szerintem sohasem fogja úgy megtanulni, mint ahogyan én beszélem a nyelvet. A franciát igen nehéz más nyelvel egyeztetni. Engem viszont nem zavar, hogy van egy enyhe akcentusa, az olyan aranyos. Viszont azt nem bírom, hogy Ginny le Francicázza. Szerencsére ezt Fleurnak nem szokta mondani, mert akkor ellátnám a baját az édes kicsi húgomnak, aki mostanában nagyon kezd hasonlítani drága jó anyánkra. Mindegy is most nem evvel akarok foglalkozni, sokkal inkább avval a nővel aki egyenlő életem szerelmével. Szemeimet rá függesztettem és vártam válaszát.


A hozzászólást William Bill Weasley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 04, 2010 2:11 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Fleur D. Weasley
Boszorkány
Fleur D. Weasley

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2010. Aug. 19.

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptySzomb. Szept. 11, 2010 10:22 pm

{ Bill }

* Amióta Mr. Olivander és az a koszos kis Ampók elmentek, a ház elég üres. Kihaltabb, mint azt ifjú asszonyi szívem szeretné. Bár meg kell hagyni, hogy ha választani lehetne hát egyiküket sem kívánnám újra ide. Előbbivel még csak-csak kijöttem, mert a pálcakészítő egy finom úriember volt, aki nem akart minden áron központi figyelmet magának. Ezzel szemben Ampók a legkiállhatatlanabb, legmakacsabb, legborzasztóbb vendége volt a Kagylólaknak, mióta beköltöztünk. Nem óhajtott velünk együtt étkezni, a saját dolgát mindenkiénél előbbre valónak tartotta. Egy szóval nem bizonyult könnyű esetnek ...
Bár nem mondom, hogy először futottam bele koboldba életem során. A Gringottsban a munkaerő nagy része ezekből az apró, ám nem ritkán szolgálatkész emberkékből áll, akikkel nekem alapjáraton tényleg nincs semmi bajom, de Ampók kihúzta a gyufát! Már eleve azzal is, hogy állandóan velem üzengetett Harryéknek, mikor velük akart beszélni. Én pedig nem és nem vagyok bájos kis kifutólány, aki zokszó nélkül engedelmeskedik egy zsémbes kis " törpe " minden kívánságának!
Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az újjáépítés ideje alatt csak a saját társaságomat élvezhettem. Nymphadora ... vagyis bocsánat, Tonks néha meglátogatott a kis Teddy-vel, aki mit tagadjam? Egyszerűen tündéri! Azzal az édes pofijával, a nagy sötét szemeiről nem is beszélve. A fő atrakciója pedig az édesanyjától örökölt különleges képessége, a metamorf mágia. Mikor legutóbb itt jártak, a kicsinek épp citromzöld, hosszú göndör haja volt. Igazi angyal, bár azt még senki nem tudja, kire ütött nagyobb mértékben ... nem könnyű hasonlóságokat keresni egy folyton folyvást változó csecsemőn!
Ilyenkor persze akaratlanul én is néha elgondolkozom azon, hogy mennyire szeretnék már én is egy ilyen gyönyörű gyereket a karjaim közt tartani, akiről elmondhatom, hogy én vagyok az anyja. Persze drága anyósom ezt a dolgot minden látogatásunk alkalmával feleleveníti, néha már a kellemetlenség határát súrolva, ennek ellenére azokban a pillanatokban igazán nem tudok haragudni rá, amiért unokára vágyik. Hét gyerekből aligha sokáig húzhatja még a dolgot; ha azt nézzük is, hogy Ginny még csak tizenhét, akkor is ott van már, ha Ron nem is, de Fred, George, Percy és Charlie, akik már mind jócskán beléptek az érett férfikorba. Persze az ikreket nyilván a hóbortos karrierjük jelenleg jobban vonzza a boszorkányoknál, de ez még koránt sem döntött el semmit.
Ezekkel a gondolatokkal felvértezve cserélgettem a vázákban a virágokat, természetesen varázslat segítségével. Kerestem a legmegfelelőbb összeállítást a nappali világos színeihez; nem árt, ha az ember lányának az ereiben csordogál egy kis vélaság is, amivel ösztönös szépérzék párosul. Ráadásul szeretem a férjemet mindig egy tiszta és rendezett otthonba haza várni, mert az Ő boldogságától én is jobban érzem magam.
Tekintetem a falon békésen ketyegő órára siklott, amit még a szüleimtől kaptunk nászajándékba majdnem egy éve. *
~ Bill most már bármelyik pillanatban megérkezhet ... ~
* Továbbra is kitartottam annál az észrevételnél, hogy a férjem bátor ember. De azt már kevésbé fogtam fel, miért kell késő estig az újjáépítésen dolgozni. A Gringotts-beli alkalmazottak is kaphatnak pihenőt nem? *
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Nappali és étkező   Nappali és étkező EmptySzomb. Szept. 11, 2010 8:53 am

...

_________________
Nappali és étkező P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Ajánlott tartalom




Nappali és étkező Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali és étkező   Nappali és étkező Empty

Vissza az elejére Go down
 
Nappali és étkező
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Varázs Világ :: Házak :: Kagylólak-
Ugrás: