Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Új Előtörténetek - Page 4 Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Új Előtörténetek - Page 4 Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Új Előtörténetek - Page 4 Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Új Előtörténetek - Page 4 3347qiw
A Hónap Játéka
Új Előtörténetek - Page 4 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Új Előtörténetek - Page 4 Ic7783

Share
 

 Új Előtörténetek

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Varázsló
Draco Malfoy

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 1582
Join date : 2010. Jul. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyKedd Márc. 15, 2011 7:45 pm

Cho Chang írta:
Lányok, hogy Perselust idézzem:
Perselus Piton írta:
A következőkben csak 2 fiú karakter után jöhet lány!

Mayara és Persephoné, bármilyen jó karakterlapot alkottatok, én egyelőre nem engedem játékba egyikőtöket sem. Ennek oka a fentebb idézett szabályzat. Vagy átírjátok a karakterlapot, vagy megvárjátok mit mondanak a feljebbvalóim.

Vagy ez, vagy szóba jöhet név változtatás, de ez esetben csak olyan canon karakter nevet választhattok, akiknek nem ismert az előtörténete! Ha ilyen kérésetek van, akkor megmaradhat a karakterek neme, előtörténete csak a neveket változtatják meg az Adminok egy kikért canon kari nevére. Amint megváltozott a név, küldünk egy e-mailt a megadott e-mail címekre, hogy értesítsünk az új felhasználó nevetekről!

Üdvözlettel: Draco admin
Vissza az elejére Go down
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyKedd Márc. 15, 2011 7:02 pm

Lányok, hogy Perselust idézzem:
Perselus Piton írta:
A következőkben csak 2 fiú karakter után jöhet lány!

Mayara és Persephoné, bármilyen jó karakterlapot alkottatok, én egyelőre nem engedem játékba egyikőtöket sem. Ennek oka a fentebb idézett szabályzat. Vagy átírjátok a karakterlapot, vagy megvárjátok mit mondanak a feljebbvalóim.
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
Vendég
Vendég



Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyKedd Márc. 15, 2011 6:16 am

Új Előtörténetek - Page 4 Gabycv

Név: Mayara Gabriela Albuquerque
Becenév: May, Gaby
Kor: 30
Rangod: tanársegéd
Nem:
Származás: Félvér
Születési idő: 1968. május 6.
Születési hely: London, Egyesült Királyság

Család:
Anya: Gioconda Mirabel, 65, leginkább otthon van, vagy teázik a barátnőivel, foglalkozásaként talán a háztartásbeli lenne a legmegfelelőbb, de mivel otthon sem csinál semmit, így nem nagyon tudom megfogalmazni azt, hogy mi a foglalkozása.
Apa: Jonathan Albuquerque, 67, a Wizengamot egykori tagja.
Testvérek: nincs
Egyéb családtag: nincs
Háziállat: Hómancs, egy perzsa cica


Érdekesség: A Mayara Maja istennő portugál továbbképzett alakja, aki a tavasz istennője volt a római mitológiában. Róla nevezték el a május havat, amelyben születtem. A szüleim egyszerűségének vagy nem is tudom, talán a nem túlságosan találékony természetének tudhatom be, hogy ezt a nevet kaptam.
Személyes tárgya: Egy ezüst nyaklánc a családi címerrel ellátva.

Pálcád: 13 és fél hüvelyk, fűz, unikornis szőr maggal.
Iskolai házad: Mardekár

Előtörténet:
Apám aranyvérű varázsló volt, anyám félvér boszorkány. Miután anyám és apám összeházasodtak, apámat kitagadták, ezzel együtt jött egy válság az életükbe, de szépen lassan helyrejöttek. Én már ebbe a családi idillbe születtem, és egyedüli gyerekként a szüleim mindent megadtak nekem. Nem lettem egy elkényeztetett lány, el tudtam fogadni a nemet, bár eléggé nehezemre esett. Elég hamar elkezdtem érdeklődni a könyvek iránt, meg úgy egyáltalán minden tanulással és tudással kapcsolatos dologért. Amikor megkaptam a Roxfortból a levelet, már szinte mindent tudtam az iskoláról, amit egy kívülálló tudhat. Talán kicsit tudálékos is voltam. Miután bekerültem az iskolába, folyamatosan a tanuláson járt az eszem, és persze a célok. Elsősorban olyan akartam lenni, mint apám, hatalmas mágus, elismert ember. Aztán az évek során egyre jobban változni kezdtem. Változtak az álmok és a célok. Talán harmadikos lehettem, amikor egy véletlen folytán sikerült tökéletesen összehoznom egy bájitalt. Talán az új tanáromnak volt köszönhető, aki Lumpsluck helyett érkezett, és aki hozzám hasonlóan egykor Mardekáros volt. Nem más volt ő, mint Perselus Piton. Mindenben meg akartam felelni az elvárásainak, nem volt más vágyam csak elérni azt, hogy ő megdicsérjen. Már-már a rögeszmémmé vált, hogy Neki megfeleljek. Rémisztő, ugyanakkor nemes feladatnak tűnt. Próbáltam visszafogni a tudálékosságot, rögtön észrevettem, hogy ez neki nem nagyon jön be. Nem tudtam, hogy mit tehetnék: kövessek el különböző dolgokat, hogy megbüntessen, esetleg vele maradhassak büntetőmunkán, vagy e helyett mutassam meg, hogy mennyit tudok? Hamarosan rájöttem, hogy a tudás sok mindenben a segítségemre lehet. Reménykedtem abban, hogy egyszer majd nála lehetek tanársegéd, az ő keze alatt dolgozhatok. Ez lett a célom. A pályaválasztási tanácsadáson csak hümmögést kaptam azért, amikor elmondtam neki a tervem, majd tárgyilagosan közölte, hogy miből és milyen szinten kell teljesítenem.
A RAVASZ évében rengeteget gyakoroltam, persze bájitaltanból nem tudtam nagyon mást tenni, mint a könyveimet bújni, hiszen csak nem kérhettem meg Pitont, hogy engedjen a laborjába, és hagy gyakoroljak az órákon kívül is. Az egyik diák mondta ugyan, hogy szerinte, ha valami hatalmas dolgot elkövetnék ellene, vagy más iránt biztosan büntetőmunkára küldene, de az nem állna másból, minthogy sárkánykörmöt aprítok, vagy üstöket takarítok pálca nélkül. Így vártam. Vártam arra, hogy sikerüljön erőt és bátorságot gyűjtenem a kérésre, hogy egyszer hagy mutassam meg neki, mit tudok. A vizsgák előtti hónapban került sor erre. Odamentem hozzá az egyik óra előtt, és megkértem, hogy hagy készítsem el neki akármelyik RAVASZ szintet meghaladó bájitalt. Ha elszúrom, soha többet nem zaklatom ilyen kéréssel. Ha sikerül, segít felkészülni. Elzavart, mondván, hogy nekem pont elég a tudásom így is, aztán másnap mégis belement, miután sikeresen felrobbantottam az egyik üstöt, persze szándékosan. Akkor először meséltem neki arról, hogy mik a terveim, és talán most jobban odafigyelt rám, mint két évvel ezelőtt. Megígérte, hogy amiben tud, segít.

A főiskolai évek után mindenhol egyfajta garancia volt az, ha felmutattam, hogy nekem bizony személyesen Perselus Piton írt ajánlólevelet, de aztán történt az a Dumbledore-ügy és mindenhol zárt kapukat találtam. Miután tisztázódott az ügy és a Roxfort újra megnyitotta kapuit, Minerva felajánlott egy tanársegédi állást, természetesen Piton mellett. Hogy Perselus mit fog szólni ehhez? Na, ez még nekem is rejtély, hiszen Minerva azt mondta, hogy majd ha én is megérkeztem, fog szólni Pitonnak a dologról.

Jellem: Hogy miért a Mardekárba kerültem? Ez még nekem is homályos, minden esetre én jól éreztem magam, és azon kevés tanulók közé tartoztam, akik nem szívesen harcoltak Voldemort ellen semelyik csatában. Kedves, aranyos, tisztaszívű. Talán ezek jellemeznek a leginkább, és az, hogy mindig elérem, amit akarok. Ennek érdekében, ha kell praktikákat is bevetek, de mindig a jó cél érdekében cselekszem. Nem elítélem a halálfalókat, van köztük rendes ember is, csak nem értek egyet a céllal. Én magam is félvér vagyok, sőt, talán az aranyvér jobban dominál bennem mégsem örülnék neki, ha a nagyiékat, akik muglik lemészárolná egy csapat halálfaló. Műveltnek tartom magam, sokat olvasok. Rendszeresen járok különböző konferenciákra. Inkább alárendelt, mint uralkodó típus a személyiségem, szeretem, ha valaki irányít, ez igaz a párkapcsolataimra és a munkámra is.


Kinézet:
168 centiméter magas, körülbelül 50 kilogramm, hosszú fekete, hullámos hajjal és barna szemekkel. Elegánsan öltözködik, a talár viseletétől azonban viszolyog. Haját általában kiengedve hordja, kivéve, ha edzése van, mert akkor szoros lófarokba fogja. Otthon általában melegítőben van, ami valószínűleg egyáltalán nem előnyös számára, de ez nem foglalkoztatja. Sokat mosolyog, de nem egy feltűnő jelenség.
Vissza az elejére Go down
Sally-Anna Perks
7. Évfolyamos diák
Sally-Anna Perks

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 41
Join date : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyKedd Márc. 15, 2011 2:51 am

[Only mods are allowed to see this image]


Név: Sally Ann Perks
Becenév: Sall
Kor: 17
Rangod: Diák
Nem:
Származás: Aranyvérű, Boszorkány
Születési idő: 1981. Július 17
Születési hely: Anglia, London
Család:
Anya: Payton Perks/41/hobbiszinten talártervező Madam Malkinnál/
Apa: Avior Ryan Perks/50/a Mágiaügyi Minisztériumban a pénzügyi osztályon igazgató/
Testvérek: Adam Gabriel Perks/24/
Háziállat: egy Magyar Vizsla, Sába, akit Sall borzasztóan szeret
Első átalakulás: Sall animágus, de a szülei erről mit sem tudnak. Regulus Black tanította animágiára s egészen 10 éves kora óta tud Fehér Farkassá változni.
Érdekesség: Ha teheti gyöngyvirágot tűz a hajába, ami egyben a családja címerét jelképezi és a Mardekár házhoz fűződő elhivatottságát, ugyanis a gyöngyvirág roppant mérgező; akár egyetlen csepp a gyanútlan személy poharába s holnap már nem kell elviselnünk. (Titkos jelentést is foglal magában ez a virág: Regulus emlékét is birtokolja.)
Személyes tárgya: egy ezüstből készült, kék, cseppkő alakú medalion, amit még Regulustól kapott halála előtt. Megszállottan őrzi, úgy gondolva, hogy így örökre életben tarthatja Regulus emlékét.
Pálcád: Magyal,10 hüvelyk, magja: sárkányszívhúr
Iskolai házad: Mardekár
Évfolyamod: 6. Évfolyam
Előtörténet:
A nevem Sally-Ann Perks. Egy aranyvérű, hatalommániás családban születtem Londonban. A családomnak az volt a normális, ha az embereket pénzért vehették meg s fel sem tűnt nekik, hogy nem lehet mindenkit megvásárolni. Egyedül a bátyám volt, aki némileg megkísérelt elzárkózni ettől, de később őt is utolérte, habár szoros testvéri viszony van köztünk. Minekután ők, így gondolták nekem is ebbe a légkörbe kellett beleszoknom, de próbáltam kitörni a bűvkörükből. Kedvelik a manipulálást s gyakran gondolnak magukra úgy, mint a sárvérűrellenes családok egyikére. Mindig kitüntető figyelemmel díjazták Voldemort sorozatos kegyetlenkedéseit s nekem is gyermekkorom óta, azt mondogatták, hogy egyetlen embernek kell elköteleznem magam: A Nagyúrnak.

Sok olyan barátjuk volt, akiknek egyezett a véleményük, így tettünk szert a méltán híres Black család látszatbarátságára. Már-már eszüket vesztették a nagy istenítésben s nekem, mint lázadó, a berögzött rendszerrel szembehelyezkedő lánynak nem tetszett, hogy rendelkezni akarnak az életemmel. Soha nem jöttem ki azokkal sem, akik Voldemort-ellenes eszméket vallották, sőt megvetettem félelmüket. Utáltam a rettegést, a hatalmaskodó embereket, ámbár én is uralkodni akartam felettük. Azonban 10 éves koromban elegendő elszántságot és bátorságot éreztem magamban, ahhoz, hogy megszökjem a családi szektafészekből, de mikor már kiléphettem volna a kastélyunkból, megszabadulva az irányított életemből, valaki elkapta a derekamat, befogta a számat és behúzott az árnyékba.

- Hova igyekszel kicsi lány? – kérdezte az idegen s lassan fekete, kesztyűs kezét elvette a szám elől. Édeskés, gyöngyvirág illata volt, ami keveredett némi friss földszaggal. Megpróbáltam legyűrni a félelmet, emlékeztetve magamat az elveimre, koncentrálva a szánalomra-méltó arcokra, akik engedik, hogy a sorsuk felettük uralkodjon.
- Minek látszik? – válaszoltam szemtelenül. Azzal beleharaptam a mellkasomon pihenő mutatóujjába, mire feljajdult s eleresztett. Magamra libbentettem a fekete köpenyt és futásnak eredtem. Alig jutottam el a kastély vaskapujáig mikor egy ordas farkas állta el a kijáratot. Kivillantotta hegyes szemfogait, majd rózsaszín nyelvével végignyalta a szája szélét, mintha evéshez készülődne; már célba vette a falatot, de kedve volna játszadozni az étellel: Fuss kicsi lány, hadd kapjalak el!- üzente a szemeivel. Sötétkék szemében valódi sóvárgás tükröződött, mire megfagyott bennem a vér. Átkoztam a napot, amikor úgy döntöttem megszököm, de méltósággal tartottam magam. Lassú léptekkel közeledtem az állathoz, magam előtt tartva a kezemet. Majd mikor már csak egy leheletnyi réteg választotta el az ujjaimat a szőrétől, ő maga dugta a kezem a fejéhez. A hasamban görcsölő csomó engedni látszott, de akkor elkezdett visszaváltozni. Soha nem láttam még folyamatban lévő animágiát, így reflexszerűen visszahúztam a jobb kezem. Ott állt ő. A fekete kesztyűs alak, aki előbb behúzott az árnyékba. Olyan 16 éves forma lehetett finom arcvonásokkal; a haja sötétbarna, és a farkaséról jól ismert sötétkék szemek.
- Megharaptál – vigyorgott.
- Te is megtehetted volna – vágtam vissza.
- Bizony – mosolyodott el féloldalasan. – Regulus Black – nyújtott kezet. Nem fogadtam el. Ismerősen csengett a Black név, de ez nem volt elegendő indok arra, hogy megbocsássam, ahogy megkísérelt elrabolni. – Tudod, Orion és Walpurga Black gyermeke. A szüleim jóban vannak veletek.
- Akarod mondani a szüleimmel. Én nem tartozom közéjük – fordultam el tüntetőleg.
Ferdén nézett rám, majd túllépve a dolgon, magyarázkodásba kezdett:
- Attól tartottam, hogy szökni készülsz, ezért kaptalak el mielőtt meggondolatlanságot követnél el.
- Nem lenne meggondolatlanság! – húztam el keserűen a számat. – Nem akarok beletartozni az átkozott szektás ügyeikbe s Voldemort szolgája végképp nem akarok lenni – odaugrott mellém és újra betapasztotta a számat, majd rosszat sejtve körülnézett. Még mindig a számon tartva a kezét, komolyan a szemembe nézett:
- Soha ne mondj ilyeneket!- parancsolt. – Nem tudhatod hol vannak kémek, s nem lehetsz biztos benne, hogy elnézik az ellenszegülésed – leguggolt hozzám és megcirógatta az arcomat. – Gyere – nyújtotta a kezét. Ezúttal elfogadtam, engedve, hogy visszakísérjen a kastélyba.

A történtek után, amikor csak lehetett együtt voltunk s apránként a legjobb barátokká váltunk. Megtanított az animágiára, így egy fehér farkas képében futhattam az oldalán. Arra oktatott, hogy ne szegüljek ellen a nagyobb hatalomnak, hiszen a halálfalók nem kegyelmeznek meg senkinek.
Mindig megpróbálta visszafogni lázadó természetemet, de mindazon alkalom sikertelennek bizonyult. Együtt tanultunk meg hoppanálni, így amikor csak kedvünk tartotta elugrottunk a tengerhez. Lassanként olyan szorossá, bensőségessé vált a viszonyunk, hogy a diák-mentor kapcsolatunk immár többnek bizonyult. Lopott csókok, epedező pillantások kísérték végig az éveinket s én hiába kértem őt, hogy valljuk be a szerelmünket ő nem akarta megtenni.

Amikor betöltöttem a 15. életévemet Regulus egyre furcsábban kezdett viselkedni. Volt, hogy hetekig nem látogatott meg s ezen alkalmakkor beleörültem a hiányába. Gyűlöltem érte, hogy egyedül hagy s úgy éreztem ő lenne az egyedüli mentsváram ezen a helyen. Mikor már harmadik hete nem jött el hozzám, elmentem a Grimmauld térre, hogy felkeressem és bocsánatot kérjek tőle, amiért ilyenre akartam kötelezni. Mikor megérkeztem a család nem volt otthon csak Sipor, a házi manójuk, aki mindig szívélyesen fogadott, ha arra jártam. Most még beesettebb volt az arca s kopott aranybarna szemei szomorúságról árulkodtak.

- Mi lelt barátom? – léptem oda hozzá vigasztalón, de az elrántotta a fejét s egyre csak piszkos, rongyruhájának balszegletét szorongatta. – Hol van Regulus?- követeltem a választ növekvő aggodalommal.
- Nem! – tiltakozott. – Nem mondhatom el úrnőmnek. Az úrfi parancsa. – préselte össze az ajkát kegyetlenül.
- Sipor én nem vagyok az úrnőd – lágyult meg a szívem, de csak az információt akartam kiszedni belőle. Belátva a szavaimban rejlő igazságot, engedett. Elmesélte, hogy Regulus halálfaló és, hogy őt, Siport ajánlotta fel Voldemortnak segítségképp, de a Nagyúr elárulta őt s ott akarta Siport hagyni a barlangban, ahova Tudjukki elrejtette a horcruxot. Miután a házi manó elmesélte Regulusnak, ő maga akart bosszút állni és megsemmisíteni Voldemortot. Megitta a kőtálban lévő mérget, hogy kicserélhessék a medálokat egy hamisítványra, mire Regulus holtan esett össze. Az inferusok berántották magukhoz élettelen testét, de a manó nem tehetett semmit. - Befejezte. Lerogytam a földre és vigasztalhatatlanul sírni kezdtem. Úgy mart bele a szívembe a férfi elvesztése, mintha engem öltek volna meg s még arra sem voltam képes, hogy megszólaljak, vagy egy kicsit is méltóságteljesebben viselkedjek. Egyetlen dolog jutott el a tudatomig: Voldemort a felelős Regulus halálért. S ő fog megfizetni ezért!

Csak órák múlva tápászkodtam fel, hogy elmenjek a megmaradt önérzetemmel, de akkor Sipor előhúzott egy agyongyűrt levelet, amin az én nevem állt, Regulus kézírásával. Magamhoz szorítottam az utolsó emléket, ami őt jelképezte; magamba szívtam a levél illatát, amin éreztem még ismerős gyöngyvirágillatát, azzal hazaindultam. Még aznap megkértem a szüleimet, hogy írassanak át a Roxfortba, hogy ott szövetségeseket szedhessek Tudjukki ellen.
„Kit a bosszú hajt, s a vérengzés, nem győzheti le ellenfelét.”

Jellem: Makacs és lázadó természetű. Soha nem hallgat másokra, s nem hagyja, hogy irányítsák őt. Kivívja az igazát, mégha az adott helyzetben tévesen ítélkezett is. Maximalista, így nem bírja elviselni a kudarcot. Szókimondó, pikírt személyiség, aki nem fél visszaszólni, így nem igazán jön ki senkivel. Mindig szüksége van egy célra, ami előtte lebeghet, máskülönben saját magában őrlődik. Súlyos törést okozott számára Regulus elvesztése, akit tényleg szeretett. Olyan emberi értékekkel ruházta fel őt, amit egy ilyen család mellett soha nem kaphatott volna meg; a tényleges szeretetet, a méltóság érzését, bár nem viseli el, ha valaki csorbát ejt a méltóságán, büszkeségén. Regulus halála után megfogadta, hogy soha többé nem fog sírni s nem hagyja, hogy valaki annyira közel kerülhessen hozzá, mint a férfi. Igazi páncéllal övezett jéghegy, akinek nehéz a bizalmába férkőzni. Elszánt, bármire képes. Mivel a Mardekár kvidicscsapatának tagja, eme sporttal le tudja vezetni a feszültségét is.

Kinézet: Hosszú, barna haj, igéző, kékeszöld szemek. Vékony, porcelánarcú nő, finom arcvonásokkal. Egyenes orr, telt ajkak, figyelemreméltó tekintet. Karcsú testalkat, magas termet. Ismertetőjelként lehet illetni a gyöngyvirágot a hajában.


A hozzászólást Sally-Anna Perks összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 18, 2011 10:23 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyVas. Márc. 06, 2011 3:53 am

Üdvözöllek Lily. A karakterlapod érdekesre sikerült, tudtam volna még olvasgatni. Természetesen játékba engedlek,
Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
Margaret Lily Anderson
6. Évfolyamos diák
Margaret Lily Anderson

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2011. Feb. 28.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptySzomb. Márc. 05, 2011 3:37 am

[Only mods are allowed to see this image]

Név: Margaret Lily Anderson
Becenév: Lily
Kor:16
Rangod: diák
Nem:
Származás: Félvér (Mugli + Varázsló)
Születési idő: 1982. január 5.
Születési hely: London, Egyesült Királyság

Család:
Anya: Margaret Anderson, Utcalány, maghalt.
Apa: ismeretlen - valószínűleg volt halálfaló
Háziállat: [Only mods are allowed to see this link], madagaszkári tarka gekkó, 2 éves


Érdekesség: Dadog - ebből kifolyólag ritkán beszél. Varázsolni csakis nonverbálisan tud.
Személyes tárgya: egy fából faragott [Only mods are allowed to see this link], az egyetlen emléke az édesanyjától. Mindig magánál hordja.

Pálcád: 11,5 hüvelyk, mahagóni, főnix toll mag.
Iskolai házad: Hollóhát
Évfolyamod: 5. évfolyam

Előtörténet: Lily gyerekkora nem volt leányálom. Kisgyerekként az édesanyjával és annak egy barátnőjével, Evaval, lakott együtt egy két szobás apartmanban, egy bérház 3. emeletén. A fürdőszoba a folyosón volt, és két másik lakás lakóival osztoztak rajta. Ennek ellenére sosem érezte magát rosszul. Édesanyja igazán mindent megtett, hogy a körülményekhez képest a kis Lily a lehető legjobbat kapja. Napközben rengeteget játszottak, kacagtak, esténként azonban, miután elaludt, anyja mindig elment dolgozni. Ha éjjel felébredt, rosszat álmodott, csak Eva volt ott, hogy megvigasztalja. Aztán egy esős szeptemberi reggelen (1987. szeptember 12-én), hiába várta a szokásos kakaót. Margaret Andersont életének 35. évében holtan találták meg egy londoni sikátorban.
A korábban is beszédzavarral küszködő Lilyt árvaházba vitték, és a rossz bánásmódnak köszönhetően elvesztette minden önbizalmát.
Az egyetlen tárgy, amit megtarthatott az a fából faragott yoyo, amit anyja mindig az éjjeli szekrényen tartott. Fogalma sincs, honnan származik, de számára ez egy kapocs az anyjához.
Az árvaház által szervezett iskolában tanult írni-olvasni, számolni... Tanárai nem ismerték fel dadogása valódi okát, azt gondolták csak egy félénk kislány, s mivel a dolgozatai mindig jól sikerültek, nem is foglalkoztak vele különösebben. Barátai nem voltak, hiszen mindig csak csúfolták. Az sem segített, hogy az intézetben Margaretnek hívták, és el is várták tőle, hogyha esetleg látogatók jöttek - jövendőbeli szülők - akkor így mutatkozzon be. Számára ez komoly megpróbáltatás volt, és legtöbbször ilyenkor történetek körülötte azok a furcsa dolgok, amik miatt később félni is kezdtek tőle a társai. Apró tárgyak repültek ide-oda, egy-egy pohár eltörött. Egyértelmű jelei, egy kis boszorkány érzelmi ingadozásainak.
Nem csoda, hogy nagyon megörült, amikor megkapta a felvételi levelét Roxfortból. Igaz eleinte kétségesnek tartotta a dolgot, hiszen mint minden mugli ő is így úgy gondolta, boszorkányok csak a mesékben léteznek.
Azonban hamar kiderült, hogy a Roxfort valóságos és a kezdeti nehézségek ellenére sikerült úgy-ahogy beilleszkednie. Eleinte csak az elméleti dolgokban volt jó. Sok baleset is akadt körülötte, elvégre a dadogással nem tudott egy bűbájt sem végrehajtani. Köszönhetően azonban a tanároknak, különórákon vett részt, és a többiekkel ellentétben már másodikos korában megtanulta a nonverbális varázslást.
Az apjáról nem sokat tud, édesanyja csak annyit mondott neki, hogy az apjának köszönhetően különleges. Csak a Roxfortban eltöltött néhány év után jött rá, hogy ez azt jelenti az apja varázsló volt.
Két éve nyaranta dolgozik, mert utálja, hogy az iskola fizeti neki a talárt és a könyveket.

Jellem: Csöndes, ami nem csoda, hiszen dadog. Ugyanakkor szereti ha társaság van körülötte, és szívesen hallgatja a többiek csevegését. Nagyon szorgalmas, de ez inkább makacsság. Amióta a Roxfortba jár, azóta próbál jobb lenni mint Hermione Granger - ami egyenlőre lehetetlennek tűnik. Makacssága más területeken is megmutatkozik, ha egyszer valamit a fejébe vesz, nem nyugszik, amíg azt meg nem valósítja. Nem igazán segítőkész típus, csak akkor tesz valamit másokért, ha abból neki valamilyen előnye származik. Általában komoly, de könnyű megnevettetni.

Kinézet: Nem túl magas, 165 cm. Haja vállig érő, fekete, általában kibontva hordja. Ha nem kell talárt vennie, szereti a kissé kihívóbb, nőiesebb ruhadarabokat, hisz édesanyján is mindig ilyesmiket látott. Bőre szinte hófehér, másokkal ellentétben sosem napozik. Szereti magát sminkelni, nem riad meg a vadabb színektől sem. A körmeit általában feketére vagy vörösre festi.
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyPént. Feb. 25, 2011 11:24 pm

Lavender Brown írta:
Hermione Granger írta:
Levander, Ginny mivel távol van én alám tartozol. Elolvastam az előtörténetedet, és természetesen Elfogadva!

Köszönöm Hermione! Smile

Szívesen! Smile

Figyelem egy LÁNY karaktert el tudunk fogadni, aki NEM CANON KARI!

_________________
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
Lavender Brown
Boszorkány
Lavender Brown

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2011. Feb. 22.
Tartózkodási hely : London

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyPént. Feb. 25, 2011 10:03 pm

Hermione Granger írta:
Levander, Ginny mivel távol van én alám tartozol. Elolvastam az előtörténetedet, és természetesen Elfogadva!

Köszönöm Hermione! Smile
Vissza az elejére Go down
http://remesvakacio.mindenkilapja.hu
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyPént. Feb. 25, 2011 8:32 am

Levander, Ginny mivel távol van én alám tartozol. Elolvastam az előtörténetedet, és természetesen Elfogadva!

_________________
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptySzer. Feb. 23, 2011 7:01 pm

Alex Lockwood! A Karakterlapod átnéztem, és meg kell mondjam, tetszett. Így természetesen: Elfogadva!
Jó játékot!


Lavender, neked még egy kicsit várnod kell.
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
Lavender Brown
Boszorkány
Lavender Brown

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2011. Feb. 22.
Tartózkodási hely : London

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyKedd Feb. 22, 2011 8:52 am

[Only mods are allowed to see this image]

Név: Lavender Jacqueline Brown
Becenév: Lavender
Kor: 17
Rangod: diák, boszorkány
Nem:
Származás: Aranyvérű
Születési idő: 1980. március 10.
Születési hely: Franciaország, Aix-en-Provence

Család:
Anya: Amélie Brown ( [Only mods are allowed to see this link]), 45, gyógyító
Apa: [Only mods are allowed to see this link], 48, sárkánykutató
Testvérek: -
Egyéb családtag: [Only mods are allowed to see this link], 18, diák (Beauxbatons Mágusakadémia)
Háziállat: egy [Only mods are allowed to see this link] nevű perzsa macska



Érdekesség: Lavender a középső nevét anyai nagyanyja, Jacqueline Hongroise után kapta.
Személyes tárgya: [Only mods are allowed to see this link], amit tizenegy éves korában kapott szüleitől, amikor felvételt nyert a Roxfortba. A medált ki lehet nyitni és a szülei képe van benne. A medált mindennap a nyakában viseli.

Pálcád: 11 és fél hüvelyk, Fenyő pálca, Unikornisszőr
Iskolai házad: Griffendél [Only mods are allowed to see this image]
Évfolyamod: hetedik

Előtörténet:
Édesanyja, Amélie Brown az Unikornisvér Ispotályban dolgozik (London), mint gyógyító.Itt ismerkedett össze 1975 őszén Roger Brownnal, egy angol sárkánykutatóval, akit súlyos sérülésekkel szállítottak oda, miután egy sárkányt próbáltak többen befogni. Amélie gondosan ápolta hosszú heteken keresztül,így rengeteget beszélgettek és egymásba szerettek.Mikor a férfi teljesen rendbe jött, megkérte a nő kezét.
Lavender Brown 1980. március 10-én született Dél-Franciaországban, Aix-en-Provence városának szívében.Édesanyja Amélie Brown (született Amélie Hongroise), aki maga is francia, éppen családját látogatta meg,mikor elindultak a szülési fájások. Az apát azonnal értesítették, de mire seprűre szállt már kint is volt a kis Lavender.A lány imád úszni, otthonukban szinte csak a medencében lehet őt nyaranta megtalálni, amint a buborékokat bűvöli. Ami nem is csoda, hiszen szülővárosát a szökőkutak városaként szokták emlegetni.Édesanyja minden nyáron elviszi magával Dél-Franciaországba, ahol meglátogatják a család többi részét és a kislány remekül elsajátítja a francia nyelvet.Itt köt néhány életre szóló barátságot, többek között az unokatestvérével, Papillonnal. A kislányt édesanyja mindenképp a Beauxbatons Mágusakadémiara szerette volna küldeni, hogy kövesse édesanyja ágán a családi hagyományt.Ám az apa nem akarta, hogy kislánya másik országban tanuljon (és ebben később mindkét szülő már egyetértett), ezért itthon, Angliában kerestek neki egy megfelelően színvonalas iskolát, így esett választásuk a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolára. Lavender kicsit szomorú volt, mert legjobb barátnőjét nem a Roxfortba íratták be, hanem a Beauxbatons Mágusakadémiára. Természetesen megfogadták, hogy legalább hetente küldenek baglyot egymásnak és a téli szünetet együtt fogják tölteni. Édesanyja indulás előtt egy nappal vigasztalta Lavendert, hogy ne aggódjon: rengeteg barátot fog találni a Roxfortban is.
Így is történt, a Roxfortba kerülésekor a Teszlek Süveg a Griffendél házba osztotta be. Szinte azonnal szoros barátságot kötött Parvati Patillal, mivel az ő ikertestvére Padma pedig a Hollóhátba került. Az első pár év unalmasan telt Lavender számára, szörnyen hiányzott neki Papillon. A harmadik évben azonban már izgalmasabb órákat vettek fel, Lavender kedvence a jóslástan lett és egyben kedvenc tanára is Trelawney professzor lett. Ötödikes korában csatlakozott a Dumbledore Seregéhez, melyet Harryék alakítottak Umbridge professzor igazgatósága alatt. Hatodikban összejött Ron Weasley-vel, pár hónapig randizgattak, de a fiú dobta őt. Lavender bármennyire is az ellenkezőjét állítja, még mindig fáj neki a szakítás.

Jellem: Nagyon pozitív egyéniség, mindenkihez kedvesen viszonyul, de jaj annak aki felbosszantja! Néha sajnos kicsúszik olyan a száján, aminek nem kéne, de ettől eltekintve nagyon odaadó és hű barát tud lenni. Imád mindenről tudni, amit persze egyből Parvatival meg is oszt. Emiatt néhányan pletykásnak is tartják őt, ám ha egy számára közeli személy bízza meg egy titkával azt senkinek sem adja tovább.

Kinézet: Lavendernek vállig érő természetes sötét szőke, egyenes haja van, amit általában kibontva hord. Ha nem tanórán van, akkor imád olyan ruhákat hordani, amik kiemelik gyönyörű világos kék szemeit. Általában csak felkap magára egy farmert meg egyik kedvenc pólóját, persze csak a roxmortsi látogatások alkalmával. Bőre mindig világos kreol színű, mert folyton kint van a szabadban, mivel imád a birtokon sétálgatni és álmodozni.
Vissza az elejére Go down
http://remesvakacio.mindenkilapja.hu
Alex Lockwood
Vámpír
Alex Lockwood

Hozzászólások száma : 2
Join date : 2011. Feb. 20.

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyKedd Feb. 22, 2011 7:42 am

[Only mods are allowed to see this image]

Név: Alexander Brian Lockwood[/b][/color]
Becenév: Alex
Kor: 17
Rangod: diák, vámpír
Nem: Férfi
Származás: félvér
Születési idő: 1880. május 9., 1897. június 31.
Születési hely: Írország, Dublin

Család:
Anya: Susan Lockwood, 50, gyerekorvos, meghalt
Apa: Brian Lockwood, 49, auror, meghalt
Testvérek:
Sophie Lockwood, 76, meghalt
Matthew Lockwood, 60, meghalt
Egyéb családtag: nincs
Háziállat: egy fekete macska a neve, Candide
Mikor változtattak át: 1897. Június 31.


Pálcád: 13,5 hüvelyk, mogyoró fa, hipogriff toll
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 7

Előtörténet: Úgy száz éve születtem egy meleg, májusi napon, Dublin egyik nyüzsgő negyedében. A gyerekkorom átlagos volt .Majdnem szürke. A szüleim imádtak, ami nem is csoda, hiszen én voltam az angyali gyerek akire minden szülő vágyik. Sosem sír éjszaka, rendesen eszik, a zöldséget és húst is. Nem csatangol el a boltban az anyukája szoknyája mellől, szófogadóan kapaszkodik bele apukája kezébe, amikor átmennek az úttesten. Nem keveredik bajba az óvodában, nincs rá panasz, nem húzgálja a lányok haját, nem veszi el a társaitól a játékot és még sorolhatnám, de a legegyszerűbb ha azt írom jó gyerek voltam. Komolyan.
Kicsi voltam, amikor apu és anyu leültetett beszélgetni. Nem örültem neki, hiszen éppen a kis képeskönyvet kellett ott hagynom, a vicces mozgó figurákkal. De nagyon komoly volt az arcuk, így nem vitatkoztam. Akkor mondták el, hogy anyu újra babát vár. Nem egészen értettem a dolgot, de belenyugodtam. Egy kicsi gyerek anyu pocakjában. Rendben, elfogadtam, és kilenc hónappal később sem gondoltam másképp, amikor a kis üvöltő, ráncos kopasz kis jövevény éjszakánként a velőtrázó sírásával felverte az egész lakást.
Szerettem Sophiet, hiszen nem volt rá okom, hogy ne tegyem. Kicsi volt, és védtelen, szóval kedveltem. Amint hazahozták a kórházból azonnal feléledtek bennem a testvéri ösztönök, az idegen, vagy ritkán látott rokonoknak, csak hosszas győzködés után hagytam, hogy akár csak benézzenek hozzá, a szobába.
De két év múlva jött is az újabb meglepetés. Matthew. Őt is szinte beteges módon féltettem. De Sophie már nem jött ki vele olyan jól, mint én. Vagyis biztos vagyok benne, hogy szerette, de a viselkedésén nem ez látszott. Az évek alatt rengeteget veszekedtek, de én mindi ott voltam, hogy a kellő pillanatban szét válasszam őket, mert egyikük sem bírta volna megállni, hogy össze ne verekedjenek.
Apu auror volt, így nem okozott nagy meglepetést, hogy engem is felvettek a Roxfortba. Sőt, apám majd kibújt a bőréből. Izgatottan tervezgetni kezdte a jövőmet, mi lesz, miután letettem a R.A.V.A.SZ. –t, én is auror leszek egész biztosan, szóval nem lehetett leállítani. Én is izgatott voltam, mindenki alig várta a indulás napját. Kivétel Sophie-t mindent megtett annak érdekében, hogy én ne legyek a vonaton, amikor az elindul. Még aznap is győzködött, eldugta a csomagokat, a pálcát, elengedte a baglyot, és amikor már csak a búcsúzás volt hátra sírva kérte, hogy vigyem őt is magammal. Én azonnal beleegyeztem volna, csak ne sírjon, de apuék megígérték, hogy pár év és ő is jöhet velem. Vitára viszont nem volt idő, mert a vonat elindult, én meg izgatottan vártam, hogy végre odaérjünk.
A beosztás hihetetlen volt. Majdnem elájultam annyira vártam, hogy rám kerüljön a sor, és ehhez még hozzácsapódott, hogy egész nap nem ettem semmit… mikor a Süveg kimondta a házam nevét, vidáman, mégis szédelegve botorkáltam oda az asztalhoz.
Az életem nem sokban változott, továbbra is megmaradtam a szokásos, szófogadó srác, akire soha nem volt panasz. A jegyeim is jók voltak, nem volt okom panaszra. Az évek gyorsan és nyugodtan teltek. Kivétel az utolsót. Azt sosem fejeztem be, vagy legalábbis nem emberként.
Az utolsó nyáron valami egészen különös történt, ami mindent megváltoztatott. Éjszaka volt és éppen hazafelé tartottam a pályaudvarról. A szüleim nem tudtak elém jönni Londonba, így egyedül utaztam. Még elég messze voltam a házunktól, amikor éles fájdalom hasított a nyakamba. Éreztem, hogy gyengülök és meg sem próbáltam küzdeni.
Még aznap éjjel a saját szobámban ébredtem, a családom körében. Anyámon a teljes pánik lett úrrá, apám meg egyik minisztériumi barátjától hopponált a másikig. Egy idő után azért kiderült, hogy mi is vagyok, és őszintén be kell hogy valljam nem igazán örültem a dolognak. Ők sem, amit meg is értek. A nyarat a pincében töltöttem, a szüleim az öcsém és a húgom is rettegtek tőlem. Életem legrosszabb élménye volt, alig ettem valamit, tudtam, hogy hiányzik de mégsem fogadtam el, hogy valójában a vérre vágyom. Amint lehetett megszöktem és elmentem megkeresni a vámpírt. Kiderült, hogy ő is utánam kutatott. A neve Joseph volt, aki végül elmagyarázott mindent, de nem engedte, hogy visszatérjek a roxfortba.
A Joseph elég idős vámpír volt, több száz éves és a többiekkel ellentétben ő nem volt kegyetlen vagyis ha lehet így mondani a normális kereteken belül mozgott. Olyannak látszott, mint aki belefáradt az életbe, és nem akart nagy felhajtást semmi körül. A szüleimmel nem találkoztam azóta sem. Néha meglátogattam őket, hogy tudjam mi van velük, de ők nem nagyon vettek észre ebből semmit.
Azóta évek teltek el, végignéztem a szüleim halálát, az öcsémét és végül a húgomét. A két kistestvérem időközben családot alapított, lettek gyerekeik, és unokáik is. Az egyik most is a Roxfortba jár… nem hiszem, hogy tudna a létezésemről, és én se nagyon vettem észre, csak két három hónapja. A lány nagyon hasonlított Sophira, így egyre többet figyelek rá.
Tíz vagy tizenkét éve, a vámpír aztán öngyilkos lett. Szép mondhatom gyönyörű. Kezdett elege lenni mindenből, így egyszer csak kedve támadt megnézni a napfelkeltét…
Tehát teljesen egyedül maradtam, és két vagy három éve döntöttem úgy, hogy talán ideje lenne, befejezni a Roxfortot. Tehát beszéltem az igazgatóval, aki külön szabályok bevezetésével megengedte, hogy ott tanuljak. Persze a tanulókat, és a tanárokat békén kellett hagynom, de ez nem is esett nehezemre, hiszen nem messze ott van Roxmorts…

Jellem: A vámpírrá válásommal levetkőztem a jófiús viselkedést és mivel nem akartam kilógni a többi vámpír közül, én is rideg és távolságtartó, óvatos lettem. De miután Joseph meghalt, kicsit visszavettem az öldöklési vágyam is jelentősen leapadt, most meg megpróbálok visszatérni a régi önmagamhoz, nem sok sikerrel, mert teljesen elszoktam az emberi viselkedéstől. Néha egészen gyerekes vagyok, néha meg véresen komoly, nem könnyű kiigazodni rajtam, de alapvetően jó szándékú vagyok, csak a dolgok nem mindig úgy sikerülnek, ahogy én tervezem. Gyakran nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom és ez folyton hülye helyzetekbe kever.
Viszont bennem is megvan az az életuntság, ami Josephben volt, és néha nekem is kedvem támad kint maradni reggel, a szabadban. Nehéz kizökkenteni, nagyon ritkán vagyok dühös, sőt talán kicsit lassan reagálok mindenféle sértésre...

Kinézet: Koromhoz képest talán kicsit alacsonynak tűnök. És nem csak tűnök, az is vagyok, igaz csak pár centivel. Régebben ölni tudtam volna ezért a pár centiért, de most is vannak pillanatok, amikor rettenetesen zavar a méretem. De ezt talán sikerült kompenzálnom az izmos, erős testalkattal, bár ezt ki látja a ruha alatt? A hajam szőkés barna, téli vagy esős napokon egészen sötét, nyáron viszont inkább világosnak mondanám. A szemem élénk zöld, a bőröm szinte betegesen sápadt, hófehér, itt- ott sebhelyek és pár tetoválás is díszíti, de az egyenruha ápol és eltakar.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyVas. Feb. 13, 2011 1:39 am

Köszönöm Cho (:
Vissza az elejére Go down
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptySzomb. Feb. 12, 2011 8:27 pm

Tyler kedves, üdvözöllek. Ellenőriztem a karakterlapod.
Nekem tetszett, semmi akadálya hogy ellene legyek. Tehát: Elfogadva!

Jó szórakozást Smile
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
Vendég
Vendég



Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyPént. Feb. 11, 2011 11:59 am

Új Előtörténetek - Page 4 3f67abc146ae44dd8c3f1f3

Név: Tyler Rounds
Becenév: Ty, T-Rex
Kor: 17
Rangod: diák, varázsló
Nem: Férfi
Származás: Félvér (Mugli+varázsló)
Születési idő: 1980. augusztus 28.
Születési hely: Spanyolország, Barcelona

Család:

Anya: Doris Rounds ( Doris Green), 40, újságíró (boszorkány)
[b]Apa: Christian Rounds, 42 vízimentő (mugli)
Testvérek: Nincs
Egyéb családtag:
Nagybátyj (anyai ágon) Andreas Green, 47, auror
Liz Green, 16, boszorkány, ő is az iskola diákja
Háziállat: Solo, egy 7 éves ónémetjuhász kutya

Érdekesség: Balkezes. A keresztneve csempét/cserépréteget jelent, ha szó szerint fordítjuk. Szülei valószínűleg mikor eldöntötték, hogy így fogják nevezni még nem voltak tisztába azzal, mennyire illik rá ez a név. Nem minden az aminek látszik. A gondtalan és laza csávó, akit csak a haverok meg a csajok érdekelnek, annak az illúziónak a kirakós darabjai (cserépdarabok), amelyekkel gondosan elfedi igaz énjét – ez egy tudatosan keltett illúzió - amit még senkinek sem tárt fel.
Személyes tárgya: Egy aprócska zsebkés, (mindig a bal hátsó zsebében hordja) és egy arany kereszt, amit még apjától kapott, mikor megszületett.
Pálcád: Mogyorófa, 7 hüvelyk, .sellőhajszál mag
Iskolai házad: Hugrabug
Évfolyamod: 6. évfolyam, harmadikban megbukott
Előtörténet:
Barcelona - 1981. augusztus 28. péntek 00:11. Dobhártyaszaggató ordítás a Vall d’Hebron kórház szülészeti-nőgyógyászati osztály 108-as kórtermében. Az ezután következő pár perc csend bénítóan hat a környező kórtermekre és a szinte teljesen kihalt folyosókra. Ekkor csak hangos szuszogás, majd halk nyöszörgés, egy mély sóhaj hallatszik az egyébként fájdalmas némaságban, de nem kell sokáig várni, mert jön az újabb üvöltés. Így megy ez már legalább három órája, mióta az aprócska, törékeny nő vajúdásának legfájdalmasabb szakaszához ért. Mikor behozták a kórházba egy finom, elragadó asszony látszatát keltette. Nem hazudott, általában tényleg szeretetreméltó és bűbájos, de most, a verejtékben úszó, könnyeivel küszködő, szenvedésektől kimerült nő egyáltalán nem vonzó látvány. A folyosókon sétáló orvosok és ápolók arca még csak meg se rezdül a fülsüketítő hang hallatára, az ő fülük már megszokta az efféle zajt. Számukra ez is egy átlagos munkanap, csak mennek a maguk dolgára, és hangosan beszélgetnek ki tudja miről.
00:35 Néma csend, majd halk, de egyre erősödő síráshang. Egy csecsemőé. Igen, ez én vagyok, és a már megkönnyebbülten mosolygó nő pedig az anyám, Doris Rounds. A szorosan mellette álló férfi pedig az apán, Christian.
Minden történetet az elejéről kell kezdeni, ezt a szabályt most sem akartam megszegni, ezért kezdtem rögtön a legelején, nehogy aztán belém köthessenek, hogy nem vagyok elég precíz. (Ami egyébként tényleg nem jellemző rám.)
Először bemutatnám a szüleimet, hiszen úgy illik. Anyám, Doris Rounds, aki brit származású, egészen huszonkét éves koráig élt Londonban. Ezután ismerte meg a spanyol macsót, az apámat, Christian Rounds-ot amikor barátnőivel két hetet nyaraltak Barcelona partjain. Egy tipikus amerikai filmbe beleillő jelenet volt megismerkedésük pillanata, Doris túlságosan bement a vízbe, és nem tudott kiúszni, Christian pedig vízi mentő lévén kihozta őt a habok közül, és első látásra egymásba szerettek. Anyám nem ápolt túl jó kapcsolatot szüleivel, - mindkettő mugli volt, és őrültnek nézték amikor elment a varázslóiskolába, és nem fogadták jó szívvel akkor sem, amikor az iskola elvégzése után hazatért – így hát inkább ott maradt, és odaköltözött a vonzó férfihoz. Nagyon jól megvoltak, apám egy évre rá elvette feleségül anyámat és amolyan tökéletes párként működtek. Doris muglinak álcázta magát, hiszen újdonsült férje is az volt és újságíróként dolgozott egy vállalatnál. Nem sokkal utána megszülettem én is, és amint elértem a tizedik életévemet, elkezdtek furcsa dolgok történni velem és a környezetemmel. Értem ezt az alatt például, hogy mikor felhúzott egy gyerek a suliban. Elég volt egy gonosz pillantást intéznem felé és ráborult a fölötte húzódó könyvespolc, vagy amikor véletlenül felgyújtottam apám iratait. Anyukám rögtön rájött, hogy mi a helyzet, és nagyon megijedt, mivel tisztában volt vele, hogy ezt nem tudná feldolgozni férje.
Egyik este leült mellém és elmesélte nekem, hogy mi is történik velem, de megkért rá, hogy ez maradjon a mi titkunk és egy szót se szóljak apámnak erről. Szót fogadtam, és csukva tartottam a szám, de kezdett feltűnni neki, hogy szokatlanul sokat vagyunk elzárkózva tőle kettesben. Anyám mindenre megtanított, amit egy kezdő varázslónak tudni kell,megmutatta a pálcáját is, de sose adta a kezembe, mondván, hogy veszélyes ez egy tudatlan gyerek számára. Mesélt Harry Potterről, megtanította a varázsvilág történelmét, hallottam a Sötét Nagyúrról is, de valahogy annyira nem tudott lázba hozni, mint amennyire illett volna. Pár évvel később egy napos tavaszi reggelen (ekkor voltam 11 éves) megérkezett egy levél, amelynek tárgya, hogy felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Szerencsétlenségünkre éppen akkor érkezett, (egy bagoly által) amikor én iskolában voltam, anyukám pedig a munkahelyén és csak apukám volt otthon. Már gondolom eleve furcsa volt neki, hogy egy bagoly hozta a levelet, és még jobban furdalta a kíváncsiság az oldalát, amikor meglátta a címzettet, azaz engem. Gondolkodás nélkül felbonthatta a levelet, ahogy ismerem, és amikor anyu és én hazaértünk rögtön rákérdezett a dologra. Ekkor már nem volt mit tenni, elmesélt mindent, bevallotta, hogy varázsló, megmutatta a pálcáját és elmagyarázta, hogy én is az vagyok. Apám nem tudta felfogni az eseményeket, teljesen kiakadt, és ordítozni kezdett. Ezután bejelentette, hogy elköltözik és azzal fenyegetőzött, hogy leleplez minket, ami nála annyit jelentett, hogy a pszichiátrián fogunk kikötni az ő közreműködésével. Rendesen benne voltunk a pácban, de anyám feltalálta magát, és elmormolt egy gyors varázsigét
-Exmemoriam! – És apukámnak úgy ahogy volt, elszállt minden emléke. Nem ismert fel minket többé, nem volt többé az apám. Ráadásul amint fuccsot mondott a memóriája, úgy határozott, hogy elmegy innen, és hiába próbáltuk marasztalni, a tudatalattijában valahogy megmaradt, hogy ez a környezet nem biztonságos számára többé. Rettenetes érzés volt, távozása után még napokig sírtunk, és nekem kellett gondoskodnom anyámról, amíg felépült.
A nyári szünet alatt anyum kiíratott az akkori mugli iskolámból és elköltöztünk Londonba, hogy rendesen fel tudjak készülni az előttem álló Roxfortos éveimre. Londonon belül ideiglenesen (amíg Doris nem talált állást magának) anyám testvéréékhez költöztünk: Andreashoz és feleségéhez, Aliciahoz, és lányukhoz (az eddig számomra ismeretlen unokatestvérem) Lizhez, akik ugyancsak varázslók. - Unokatestvérem egyébként utánam jött egy évvel a Roxfortba, de mivel ő nem bukott, ezért most ő is hatodikos, mint én. - Elmentünk az Abszol útra, megvettük a tancuccokat, a pálcámat, a seprűt és mindent ami kell. Ekkor kaptam meg a kutyámat is, Solot, aki most is itt van velem az iskolában. Anyukám eközben talált magának új állást, és mivel itt már nem kellett rejtegetnie magát, így a mágiaügyi lapokban írt, és még most is ír, mint újságíró.
Már az iskolába való utazáskor is sok gyerekkel összebarátkoztam, és alig vártam, hogy meglássam a leendő helyet, ahol tanulni fogok. A Teszlek Süveg a Hugrabugba osztott be, ahogy annak idején anyámat is, így kifejezetten örültem a döntésének. A repülés és a kviddics nagyon megtetszett, hamar bele is tanultam, és máig is nagyon szívesen űzöm ezt a sportot. Az elméleti tárgyak nem mentek túl jól, a gyógynövénytan és a legendás lényekről való leckéket például kifejezetten untam, és harmadikban ez utóbbiból meg is buktam. Kezdettől fogva szerettem viszont a sötét varázslatok kivédését és az átváltoztatás tant, ahhoz van érzékem azt mondják. Persze bukásomnak másik oka az volt, hogy a Trimágus Tusa jobban izgatott, mint a tanulás, főleg, hogy kiderült, hogy Harry is benevezett a versenyben, pedig neki jogilag nem is lett volna szabad. Egyik leglelkesebb szurkoló voltam, de magam sem tudtam kinek, egyik versenyző sem volt valami közeli barátom. De azért érdekelt a dolog, jobban mint a nyamvadt vizsgák. Miután újra kijártam a harmadikot, nagyon elkezdtem igyekezni és a tanulmányi eredményeim javulni kezdtek. Aztán jött a nagy mérkőzés, az igazi csatajelenet, amikor Harry Potter legyőzte Voldemortot. Nagyon durva volt, próbáltam én is segíteni amennyire tellett, de azért meg kell mondjam, nem volt egy könnyű küzdelem. De legalább már vége, és az iskolában újra helyreállt a béke és a rend. Csak Dumbledore igazgató úr ne vesztette volna el életét, ő mindannyiunknak rettenetesen hiányzik….

Jellem: Általában a laza, a lusta és a flegma szavakkal lehet jellemezni, de emellett még rendkívül vakmerő, pimasz és nemtörődöm. Soha nem mutatja ki, ha fél, vagy, ha bántja valami, nagyon jól ért mások megtévesztéséhez és manipulálásához. Könnyen zavarba hozza az embereket nyíltságával és gátlástalanságával. Optimista, szabad jellem és nagyon kalandvágyó. Barátkozó típus, igazi társasági lény, hiányzik belőle a bizalmatlanság, ez nem kevés gondot okozott már neki. Néha nyers modorú, kertelés nélkül kimondja amit gondol, legyen az jó, vagy rossz. Céltudatos, ha valamit meg akar szerezni, akkor azt meg is fogja bármi áron. Szereti a kihívásokat, az akadályokat nem elkerüli, hanem legyőzi. Tipikus falkavezér, ő az alfa hím a fiúk körében, mivel kellő önbizalommal és irányító képességgel rendelkezik, azonban túlzott makacsságával és önfejűségével gyakran rohan fejjel a falnak.

Kinézet: Mivel félig spanyol születésű, és tudniillik, hogy a mediterrán származáshoz hozzátartozik a kreol bőrszín, ez alól ő sem kivétel. A haja és a szeme színén viszont látszik, hogy nem az a tipikus spanyol. Zöld szeme és világosbarna kócos sérója van. Egy kb. 188 cm magas, sportos, izmos testalkatú srácot kell elképzeli, ha esetleg meghalljátok ezt a nevet. Fehér, rendezett fogsora gyakran kivillan a folytonos mosolygás révén, feltűnően hosszabb szemfogai összetéveszthetőek egy vámpíréval, pedig köze sincs hozzájuk. Hangulatához híven öltözik, általában lazán (farmer, póló párosítás), de mindig igényes és fiú létére nagyon hiú.
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyHétf. Jan. 31, 2011 5:16 am

A következőkben csak 2 fiú karakter után jöhet lány!

_________________
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyHétf. Jan. 31, 2011 5:09 am

Nathaniel üdv nálunk előtörténet Elfogadva.

_________________
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyHétf. Jan. 31, 2011 4:52 am

Layla Olson, üdvözöllek nálunk, a javítást Elfogadom!
Kellemes játékot!

_________________
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyHétf. Jan. 31, 2011 3:19 am

Új Előtörténetek - Page 4 Izydt3

Név: Layla Olson
Becenév: Lay
Kor: 24
Rangod: -
Nem:
Származás: mugli
Születési idő: 1974.07.18.
Születési hely: London (Anglia)

Család:
Anya: Hilda Drow / meghalt 47 éves korában, 5 éve / ápolónő
Apa: Peter Olson / 55 éves / író
Testvérek: Michael / 15 éves / Roxfortos diák
Egyéb családtag: -
Háziállat: -

Érdekesség: Egy földhözragadt ember voltam, nem hittem a természetfelettiben, a mágiában, semmiben sem. Egészen addig, amíg az öcsém meg nem kapta a Roxfortos levelét és nem kezdett el ott tanulni. Azóta rendületlenül hiszek ebben és támogatom Michaelt.
Személyes tárgya: egy ezüst nyaklánc, melyet az édesanyám adott nekem a halálos ágyán.

Előtörténet: 1974-ben születtem Londonban. Anyám ápolónőként dolgozott, imádta azt a munkát. Nagyon rajongtam anyámért, és nagyon szerettem benne, hogy önzetlenül segített bárkinek. Ő volt a példaképem. Aztán pár évvel ezelőtt meghalt hasnyálmirigyrákban. Nagyon megviselt az elvesztése. Apám már anya halála előtt is a maga kis saját, mindentől és mindenkitől elzárt világában éldegélt. Nem foglalkozott se velem, se az öcsémmel, sőt még szerintem anyával sem igen törődött. Állítása szerint azért volt ez így, mert ő író, és az írók mind ilyen begyöpösödött, maguknak való emberek. Nos, én ezt nem nagyon hittem el neki. Szerintem apa azért ilyen, mert a gyerekkorában sok rossz dolog történt vele. Az apja állandóan verte, az anyja pedig a testét árulta, gyakran vitte házhoz a "pácienseket", a szobája ajtaját meg minduntalan "elfelejtette" becsukni. Apám nem egyszer látott néhány dolgot, pedig még csak hat-hét éves volt. Egy ilyen idős gyereket az is biztos megrázott. Aztán anyám halála után kiderült, hogy mégis szorult belé valamennyi érzés. Már úgy anyámat illetően. Ugyanis miután meghalt, apám fogta a cókmókját és elköltözött. Én az öcsémmel maradtam, aki nem sokkal később megkapta a Roxfortos levelét. Azelőtt úgy igazán nem hittem semmiben, főként nem az ilyenekben. De az a levél nemcsak a kisöcsém életét változtatta meg, hanem az enyémet is. Miután Michael elutazott újdonsült sulijába, sokat töprengtem azon, hogy mihez kezdhetnék az életemmel. Egy évet szalasztottam az egyetemen, tehát ott folytattam a tanulmányaim. Egy éve szereztem meg a tanári diplomám, de eddig még nem sikerült elhelyezkednem. Most egy éjszakai szórakozóhelyen dolgozom, mint táncosnő. Valamiből meg kell élnem. Ráadásul nem is keresek vele olyan rosszul. Az öcsém már ötödéves a Roxfortban, és amikor épp hazajön, egyfolytában az iskoláról beszél. Néha annyira irigylem Michaelt, hogy oda járhat. Egyszer szívesen körbenéznék abban az iskolában, ha már az öcsém ennyire odavan érte. Egyébként ha ez számít, a szerelem nagyban elkerül. Nem is nagyon hiszem, hogy valaha megtalálom azt a bizonyos lelki társat...

Jellem: Nem vagyok az a nyugodt típus. Nagyon hamar fel szoktam kapni a vizet és jól kitombolom magam. Egyébként ezt leszámítva kedves szoktam lenni, de csak ha az adott személytől is ezt kapom vissza. Maximalista is vagyok szakmai téren is és a magánéletemben is. Már volt néhány komolyabb kapcsolatom, de egyik pasiban sem találtam meg az igazit. Bizalmatlan vagyok, nehezen nyílok meg másoknak. Egyébként nagyon jól tudok titkot tartani, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az öcsém esete.

Kinézet: Hosszú barna hajam és barna szemem van. Nem vagyok se túl magas, sem pedig túl alacsony, 167 cm. Szeretem a divatos, csinos ruhákat és az erős sminket. De persze ez nem jelenti azt, hogy visszafogottabban nem is szoktam sminkelni. Mindössze a munkám megkívánja a kihangsúlyozott szemeket és szájat.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Colmen
Vámpír/7. éves Diák
Nathaniel Colmen

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 84
Join date : 2011. Jan. 28.

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyVas. Jan. 30, 2011 9:25 am

[Only mods are allowed to see this link]

Név: Nathaniel Colmen
Becenév: Nath, Nathi ( így csak édesanyám hívott)
Kor: 16
Rangod: Diák (Vámpír)
Nem: Férfi
Származás: Félvér Varázsló
Születési idő: 1981.Március. 12.
Átváltozás ideje: 1994.Február.8.
Születési hely: Anglia, London

Család:
Anya: Milly Ashford, 39 éves, auror
Apa: Christopher Schleker, 40 éves, mugli, ügyvéd
Testvérek:-
Egyéb családtag:
Nagybátyám: Eliot Ashford, 33 éves, varázsló
Háziállat: -

Személyes tárgya: Egy kereszt alakú [Only mods are allowed to see this link] ami egy bőrnyakláncra van ráfűzve amit még nagybátyámtól kaptam mikor felvettek a Roxfortba.

Pálcád: Kőrisfa, 12 hüvelyk, sárkány szívizom húr maggal
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 6.évfolyamba

Előtörténet:
Egy szép tavaszi napon születtem azaz 1981. Március.12-én. Szüleimmel Londontól nem messze egy erdő mellett laktunk. Ahol már kiskoromban imádtam játszani, bár mivel nem voltak testvéreim kénytelen voltam mindig a szüleimet nyaggatni ha játszani akartam. Bár ezt ők sem bánták mert mindig sokat foglalkoztam velem attól függetlenül, hogy mindkettőjüknek sokat kellett dolgozniuk.
Mikor már betöltöttem a hatot anyáék elmondták, hogy lehet, hogy varázsló vagyok mint anya, aminek nagyon örültem, hogy én különleges vagyok nem úgy mint a többi gyerek akit ismertem a környéken, de ettől függetlenül ugyanúgy járnom kellett mugli iskolába… Ráadásul még kötelező is volt az atlétika a fiúknak szóval azt is tanulhattam bár pár hónap után rájöttem, hogy még sem olyan rossz mint ahogy az látszik és még ráadásul tehetségem is volt hozzá vagy legalábbis ezt mondták. Mikor már 10 éves voltam valahogy sikerült felrobbantanom az egyik legszörnyűbb vázát a házban ami miatt még nem is szidtak le a szüleim, mert végre megnyugodtak, hogy én is varázsló vagyok. Én meg csak azt sajnáltam, hogy nem sikerült a többi vázát is eltüntetnem a házból.
11 évesen végre megkaptam a levelet a Roxfortból, hogy felvettek ezért édesanyámmal még aznap elmentünk megvásárolni a szükséges holmikat. Aztán lassan, nagyon lassan elérkezett az a nap is mikor végre indultunk a Roxfortba. Szüleim biztatgattak, hogy nem lesz semmi baj, de végül még sem nekik lett igazuk… Dementorok jöttek fel a vonatra mert állítólag Sirius Blacket keresték. Bár tény ezután a vonaton semmi gond nem történt és a Teszlek Süveg is a Griffendélbe osztott be bár édesanyám Hollóhátas volt, de nem baj nekem mindig is jobban tetszett a Griffendél.
Ahogy teltek a napok egyre jobban kiismertem magam a Roxfortban és sok barátra tettem szert, de aztán jött a hír Black bejutott a kastélyba. Így az a maradék kis vidámság is tova szállt, mindenki félt és őszintén szólva az én bátorságom is eléggé megrendült. De végül azért sikeresen zárult az első évem.
A második év pedig remekül kezdődött, mivel kiderült, hogy a Roxfortban rendezik meg a Trimágus Tusát, ami azért engem is vonzott, de tudtam hogy ha nem is lenne korhatárhoz szabva a jelentkezés még akkor sem lenne esélyem az idősebekkel szemben, sajnos. De mikor megláttam mi is az első feladat rögtön elmentem a kedvem a fantáziálgatástól, hogy mi lett volna ha engem is kiválaszt a serleg. Szerencsére azért Harry ügyesebbnek bizonyult mint sokan hitték és minden egész jól is ment az utolsó próbáig mert annak sajnos az lett a vége, hogy Harry Cedric Diggory holttestével érkezett és azzal a hírrel, hogy Tudjukki visszatért! Ekkor tudatosult bennem, hogy ez az év még sem olyan jó mint ahogy elkezdődött, de végül ennek az évnek is vége lett.
A szünet is kissé borús hangulatban telt nálunk otthon is mert anyáék hittek Harrynek, hogy Tudjukki visszatért és féltek, hogy mi lesz majd ezután. Mikor harmadikban visszatértünk a Roxfortba ismét egy új SVK tanárt kaptunk mégpedig Dolores Jane Umbridge-t, akiről már első órán kiderült, hogy egy kiállhatatlan vén banya! Ráadásként semmit nem is tanított mert az elméleti oktatás sokkal fontosabb. Ezért megalapították Dumbledore Seregét rövidebb nevén a DS-t ahova én is csatlakoztam és sok mindent meg is tanultam. Harry szerintem remek tanár volt, csak egy probléma volt az egésszel, hogy a Főinspektori Különítménynek hála leleplezték a DS-t mindenki nagy sajnálatára. Végül csak eltelt az év és a Minisztériumban történteknek köszönhetően fény derült arra, hogy Voldemort valóban visszatért.
Ez a tény sajnos teljesen megbélyegezte mindenki életét mindenki rettegett a Sötét Nagyúrtól, hogy vajon mikor visz végbe ismét egy szörnyűséget. De számomra a menekülést ezen problémák elől az erdő nyújtotta, minden este az egyik fáról néztem a naplementét de egyik nap mikor már besötétedett és sétáltam haza egy sötét árnyat láttam az erdőben és ez után már csak a szúró fájdalomra emlékszek amit nyakamban éreztem és itt végleg elsötétült minden.
Majd mikor magamhoz tértem nagybátyám volt az akit először megláttam és ő elmagyarázott mindent, hogy ő mi és hogy olyanná váltam mint ő azaz vámpírrá, de én egyszerűen nem akartam neki hinni és mikor azt kérdeztem tőle, hogy miért tette csak annyit válaszolt, hogy nem volt választása.
Én még aznap este hazasétáltam mivel szüleimmel nem laktunk messze nagybátyám házától csak körülbelül 3 kilométerre. Mai napig emlékszek arra a boldog mosolyra amivel fogadtak a szüleim mert el sem tudták képzelni, hogy hova tűntem. Csak egy dologra nem számítottam, hogy ezután édesapám elkezd szidni, hogy miért tűntem el és hogy igazán szólhattam volna arról, hogy meglátogatom a nagybátyám meg még ehhez hasonló dolgokat vágott a fejemhez. Amitől persze én is dühös lettem és a szóváltás folyamán szinte a teljes erőmből neki löktem a falnak és hát nem lett jó vége a dolognak mert kórházba került és akkor döntöttem el, hogy soha többé nem hagyom senkinek, hogy ennyire felidegesítsen és visszamentem Michaelhez. Mert azután amit tettem édesanyám nem akart látni. Szóval a szünet további részben megtanultam pár dolgot a vámpírokról.
Sajnos el jött a negyedik év eleje is bár én nem akartam visszamenni a Roxfortba, de nagybátyám győzködött, hogy menjek vissza és én végül engedtem neki visszamentem a Roxfortba miután beszéltem Doumbledore professzorral. Aki engedte, hogy vámpírként tovább tanuljak az iskolában és amelyik órákra nem tudtam volna bemenni a nap miatt azokra az órákra nem kellett bejárnom bár azért ugyanúgy tanulnom kellett és a házit is elkellet készítenem úgy mint a többieknek és engedélyezett egy-két esti sétát és, hogy ne legyen belőle probléma az igazgató úr elmondta a házvezető tanároknak, hogy vámpír vagyok. Ezért nem kellett bujkálnom esti sétáim közben.
Amúgy számomra egész nyugodtan telt ez az év azt leszámítva, hogy most kezdtem el igazán kiismerni magam a Roxfortban mert különböző titkos folyósokat kerestem az órákra való eljutás céljából. De sajnos év végén bekövetkezett az amit senki sem várt volna, Dumbledore-t megölte Piton. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg lehetséges. A legnagyobb varázslót megölték, bár tény hogy az ő temetésénél szebbet és szívszaggatóbbat még soha életemben nem láttam. Komolyan kezdem azt hinni, hogy egy olyan év sem lesz a Roxfortban amikor nincs valamilyen tragédia vagy baleset.
Ezt a szemléletemet a következő tanévben ismét bizonyították mert Voldemort került hatalomra és a Roxfortban is elkezdődött a csata ahol én is segédkeztem ahogy csak tudtam és végre végett ért a csata bár sokan haltak meg közben, de a Kis Túlélőnek ismét sikerült legyőzni Voldemortot…

Jellem: Vámpírrá válásom előtt mindenkivel kedves voltam, de ettől függetlenül szerettem másokat megviccelni. Csak egy baj volt ha én is visszakaptam a vicceket akkor kicsit hamar lettem dühös. Ami meg a bátorságomat illeti néha túlságosan is bátor vagyok, de hát mit is várnánk egy Griffendélestől?
Azonban miután vámpír lettem sok minden megváltozott… a bátorságomon kívül. Már közel sem viccelődők annyit. Majdnem mindenkivel ridegen viselkedek mintha soha semmit nem éreznék, pedig ez nem így van. Csak remekül tudom leplezni érzelmeimet és azóta még nagyon felidegesíteni sem lehet, ha valakinek mégis sikerül inkább hagyom mert nem akarok még egy balesetet.

Kinézet: Kb. 180 cm magas vagyok, barna szemem van és rövid sötétbarna hajam, testalkatra vékony vagyok, de azért elég izmos is. Ruhák terén csak színekben vagyok válogatós mivel a fekete és fehér és néha kék ruhákon kívül nem hordok más milyet. Amúgy meg mugli öltözet vagy talár nekem mindegy csak jól álljon.


A hozzászólást Nathaniel Colmen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 31, 2011 4:58 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptySzomb. Jan. 29, 2011 3:45 am

Üdvözöllek Jack!
Egyetlen megjegyzés: kérlek tedd ki az avatarod, valamint az előtörténetedben szereplő képet a megfelelő helyre áthelyezni (az előtöri elejére és nem az aljára)

De ami az előtöridet illeti:
Elfogadva! Kellemes időtöltést nálunk Smile
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
Vendég
Vendég



Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptySzomb. Jan. 29, 2011 3:07 am

Új Előtörténetek - Page 4 Zac%20Efron

Név: Jack Cromwell
Becenév: Jack
Kor:16.
Rangod: Diák
Nem: Férfi
Származás: Aranyvérű
Születési idő: 1982.12.12
Születési hely: Anglia, London.

Család:
Anya: Josefina Grey /35/Könyvnyomdász/
Apa: Thomas Cromwell/41/Minisztériumi alkalmazott/
Testvérek: nincsenek.
Egyéb családtag: Robert nagybácsi (Cromwell)/Pálcakészítő.
Háziállat:Narancs, egy narancssárga házi cica.

Érdekesség: Jack igen lelkes kvidics játékos. Sajnos a lelkesedése nem társul kellő tehetséggel. Sőt valamiért az egyébként jó seprő lovas srác játék közben kész katasztrófa. Kvidicsezés közben állandó jelleggel veszélyezteti valaki életét, leggyakrabban a saját magáét.
Személyes tárgya:Egy megbűvölt kanapé, ami varázsszóra zsugorodik gyufás doboz méretre, vagy éppen megnő kényelmes használatra késznek. Ha teheti, mindig ezen lustálkodik. Mindig magánál hordja egy kis fém dobozban.

Pálcád: Bodzafa pálca 14 hüvelyk szfinx sörény maggal.
Iskolai házad: Hubrabug
Évfolyamod: 6. évfolyam, év vesztes.

Előtörténet:Nem sokat tudok mondani magamról, hiszen még mindig csak 16 éves vagyok. Mondhatni ilyen idősen nem történik annyi minden az emberrel. De egy mugli gyermekhez képest az biztos, hogy sokkal izgalmasabb gyermekkorom volt. Már csak rögtön a szüleim miatt is. Bár ez az én élettörténetem, de szerintem ki kell térnem rájuk is, hogy igazán értékelni lehessen azt a légkört, amiben felnőttem. Édesapám, és édesanyám is régi aranyvérű családok leszármazottjai, így már kis koruktól fogva ismerték egymást, bár apám jó pár évvel idősebb anyámnál. Bár ez annak köszönhető, hogy a Grey és a Cromwell család sosem volt jóban egymással. Ugyanis a Cromwellek már nemzedékek óta csak csupa griffendéles, míg a Grey család nemzedékek óta mardekáros. Erre jött a két fiatal, akiknek úgy látszik egy a sors más utat szánt. Anyám volt az első Griffendéles a családjában, ahogy apám meg az első Mardekáros a sajátjában. Hiába ismerték mégis mindig egymást, semmi jelét nem mutatták annak, hogy kisebb lenne az ellentét köztük, mint a családjaik közt. Egy nap pedig miután már mind a ketten elvégezték a roxfortot történt valami. Pontosan nem tudom micsoda, de amennyit kiszedtem, belőlük az az volt, hogy apám már majdnem halálfaló lett, mikor meg jelent az anyám és meg mentette ettől. Mint mondtam, nem tudom pontosan mi történt akkor, de valami nagy harc volt, ahol kényszerű szövetségben harcoltak egymás oldalán, meg ismerve a másikat egy kicsit. Attól a naptól fogva, valahogy elválaszthatatlan barátok lettek, majd a barátságból pedig szép lassan szerelem lett, ahogy állandóan együtt lógtak. Mindenkit meg lepve vele, mikor titokban össze is házasodtak. A házasságukat követő évben pedig megszülettem én is. Ennyit a szüleimről.
Itt vagyok helyettük én. Nos, nem tudom, mikor lettem álmodozó, akinek a kedvenc időtöltése a felhők bámulása, de az tény, hogy igazi kis örök mozgó voltam. Házi manók hátán lovagoltam, vagy vigyorogva rohangáltam fel és alá az abszol úton. Rossz gyerek voltam, akire állandóan figyelni kellett, mert mint valami kerti törpe állandóan valami rosszban törtem a fejem. Vagyis nem rosszban, egyszerűen csak a kíváncsiság vezérlet. Akkor is mikor apám otthoni dolgozó szobáját véletlen fel robbantottam a bájitalainak összekeverésével. Vagy mikor édes anyám a munkahelyére behurcolva kis híján idegbajt kapott, mert össze kevertem a nyomdagépek lemezeit, és legyártottak 200 olyan „mugli ismeret” könyvet, aminek minden második lapja a bájitaltan „keverjünk mérgeket” példányáé volt. Vagy az első mágikus kitörésem, mikor ebéd közben az asztal lábai életre keltek, és meg vadult ló módjára szaladt el az ebédünkkel.
Ezek után tanított meg édes anyám seprőn repülni. Szerette volna, hogyha olyan jó kvidics játékos leszek, mint a régi barátja James Potter. Nos ez nem jött össze. Bár tehetségesen száguldok mindenféle seprőnyélen, de akárhányszor kvidicsezni próbáltam az tragédia volt. Ennek ellenére imádom a játékot. Tudom, hogy egy nap még remek játékos lesz belőlem.
Azután a szeleburdi kölyök, aki voltam szép lassan lenyugodott. Nem változott ez akkor sem, mikor már a Roxfortba indultam. Azt hiszem ezek után a családban már senki nem lepődött meg, hogy a Hubrabug házba kerültem.
Azt hiszem innentől fogva már szinte nyílt könyv az életem. Bár elsősként elég furcsa volt megélni a dolgokat. Vagyis, a híres Harry Potter miatt egy év sem volt unalmas. Noha személy szerint én kerültem minden bajt. Elsős voltam, mikor Black a hírhedt mugli gyilkos megszökött, másodikos a trimágus kupa idején, amit igen csak élveztem, amíg Cedric meg nem halt. Harmadikos, mikor a minisztérium év végén szintén elismerte Tudjuk ki visszatérését, persze meg kell említeni, hogy én is fellélegeztem Umbridge távozásával. Negyedikes, mikor a halálfalók megölték Dombledor professzor urat. És ötödikes, mikor sor került a hírhedt Roxforti csatára. Nem kell említenem, hogy ezek az évek nem csak a varázsvilág hőseinek volt nehéz, hanem mindenkinek. Még a született aranyvérűeknek, mint én is sok gondja volt a Carrow testvérekkel.

Jellem: Jack egyik legjelentősebb jellemvonása, hogy imádja a lányokat. Ha egy szép lány feltűnik, a közelében szinte biztosan udvarolni kezd neki. Energiát nem kímél, hogy tegye a szépet a szép lányoknak. A második jellemző tulajdonsága a lustaság. Hiába jó képességű és eszes, hiába nincs híján bátorságnak. A lustasága miatt, ha lehet, kerüli a veszélyes helyzeteket. Hiszen ha tehetné, egész nap csak a felhőket bámulná, vagy a csillagokat. Azonban nincs híján igazságérzetnek, és segítőkészségnek. Ha valaki a barátait bántja az elsők közt ragad pálcát harcolni. Viszont jobb, ha senki nem kéri, hogy segítsen neki a leckében.

Kinézet: (Zac Efron) A korához képest átlagos magasságú szürkéskék szemű mosolygós srác. Sportos testalkatú és izmos, noha soha senki nem látta sportolni. A haja világos barna és a méz szőke keveréke, fél hosszú.


A hozzászólást Jack Cromwell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 29, 2011 4:02 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Varázsló
Draco Malfoy

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 1582
Join date : 2010. Jul. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyHétf. Jan. 24, 2011 8:32 am

Ronald Weasley... el vagy fogadva... -.-"
Sok szerencsét Hermionéhoz! Twisted Evil
Vissza az elejére Go down
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyHétf. Jan. 24, 2011 1:20 am

Hermione Granger írta:
Cho üdvözöllek nálunk Smile
Természetesen Elfogadva!

Kellemes időtöltést nálunk Smile


Köszönöm!!!!! Very Happy
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 EmptyHétf. Jan. 24, 2011 1:17 am

Cho üdvözöllek nálunk Smile
Természetesen Elfogadva!

Kellemes időtöltést nálunk Smile

Ron, te Draco alá tartozol, kicsit még várnod kell!

_________________
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Új Előtörténetek - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Új Előtörténetek   Új Előtörténetek - Page 4 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Új Előtörténetek
Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Vegyes :: Nem használt dolgok-
Ugrás: