~Viktor Krum~
Most hogy rövid időre ismét a Roxfort falai között lehettem, nem tudtam nem felkeresni újdonsült seprűmmel az olyannyira szeretett kviddics pályát. Ahogy kiléptem az iskola hatalmas faajtaján a parkba láttam, hogy jó néhány diák a fák árnyékában vagy a pázsit közepén ücsörög. S meglepetésemre néhányuk kezében még tankönyveket is láttam, pedig még igazán az év elején járunk, és még mi sem vetemedtünk ilyesmire. De mint tanár helyettes, ezt nem lenne illendő hangosan is kimondanom, így csak bujkáló mosollyal az arcomon sétáltam tovább a pálya felé. Ahogy hallottam a háború nem tett benne túl nagy kárt, leszámítva néhány torony sérülését, hiszen Tudjuk ki az átellenben lévő Tiltott Rengetegbe fészkelte be magát. Soha nem akarom átélni újra azt, amit a világnak át kellet, amikor az a szörnyeteg nemrégiben másodszor jutott hatalomhoz. De szerencsénkre Harry véglegesen végzett vele. Emlékszem anya mennyire féltett, hogy majd engem is begyűjtenek és őt is, apáról nem is beszélve, ezért kellett bujkálnunk. De már vége, és én nem akarok többé a rosszra gondolni, hiszen ez az időszak már elmúlt. Most a béke és a boldogság következik, ahogy az lenni szokott és ahogy annak lennie kell.
Ahogy megérkeztem a pályára meglepődve tapasztaltam, hogy valaki már van odafent. Túl magasan volt, így nem tudtam megállapítani, hogy ki lehet az, de abban egészen biztos voltam, hogy nem Ginny vagy Ron Weasley. Az ő mozgásukat bárhol felismerném, ahogy a többi csapattagomét is. Ez a mozgás viszont kissé merev volt, ám kétségkívül remek, azonban számomra tökéletesen ismeretlen. Nem akartam megzavarni az illetőt ezért felmentem a Griffendél lelátójára és oda leülve figyeltem a fent repkedő alakot.
Tárgy: Re: Kvidics Pálya 
