Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Kocsma rész Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Kocsma rész Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Kocsma rész Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Kocsma rész 3347qiw
A Hónap Játéka
Kocsma rész 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Kocsma rész Ic7783

Share
 

 Kocsma rész

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyVas. Júl. 08, 2012 1:37 am

Érdeklődve hallgattam Ron szavait, amelyek egytől egyig igazak voltak. De az már a múlt, ami előttünk áll az pedig a jövő, amit mi határozunk meg. Mi döntjük el, hogy hogyan folytatjuk eztán és ezek a döntések csak rajtunk állnak, nincs semmilyen kényszer.
- Azt hiszem ez így volt jó. Fiatalok voltunk, akiknek korán kellett felnőniük, ami nem volt egyszerű. - feleltem az igazságnak megfelelően, elvégre kevés olyan embert ismertem a Roxforton kívül, akiknek 16évesen részt kellett venniük egy egész társadalmat fenyegető háborúban, méghozzá annak egyenesen a célkeresztjében ültünk. Erről eszembe jutott a gondolat, hogy vajon Harry elmondta-e Ronnak, hogy Voldemort az újraéledésén dolgozik, mert még nincs ereje teljében. Nem sok hiányzott hogy Harry tényleg megölje, és ha Draco nem szól időben, akkor még mindig azt hinnénk, hogy annak a rémálomnak vége van egyszer és mindenkorra. A késői órára tekintettel azonban nem most akartam belemenni egy ilyen hosszú és felkavaró beszélgetésbe, amennyiben még nem szerzett tudomást a dologról.
- Persze, nekem is vissza kell mennem, holnap sok a dolgom. - nevettem fel halkan, amikor megjegyezte, hogy nem csak akkor találkozhatnánk, amikor éppen bocsánatot akar kérni valami miatt. Az ötletét őszintén helyeselte, ezért is vetettem fel hogy találkozzunk majd az Abszol úton, de ezt természetesen csak hétvégén tudjuk majd megoldni, mivel a hét minden napján óráim vannak délelőtt és délután is. A hétvégémet viszont majd úgy alakítom, hogy minden javítani valót elintézek hét közben még akkor is ha ehhez le kell faragnom az alvási időmből.
- Akkor hétvégén. Majd küldök baglyot. - mosolyogtam rá, majd felálltam és magamra terítettem a köpenyemet. Mosolyogva intettem a csapos felé és a számlát Ronra bíztam, mivel nem az utazó köpenyem volt nálam, és minden knútom a kastélyban, a jó meleg lakosztályomban lapult az egyik asztalfiókban.

//Köszönöm//

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ronald Weasley
Varázsló
Ronald Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Jan. 13.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyVas. Júl. 08, 2012 12:53 am

Látom rajta, hogy komolyan meglepte, ahogyan lelkileg kitárulkoztam, és ez várható is volt. A Roxfortban például, vagy amikor a horcruxokat kajtattuk, egyszerűbb volt egymagam megbirkóznom a bennem zajló érzésekkel, és kételyekkel. Sosem adtam ki magamból az ilyesmit, met így mindig is könnyebb volt nekem. De azok az idők már elmúltak, a háborúval együtt. Mint minden, úgy én, Ron Weasley is megváltoztam, és úgy hiszem, már éppen ideje is volt ennek. Mégis van egyetlen dolog, amin nem vagyok hajlandó változtatni. Az ő barátsága, és Harryé. A két legjobb barátomé, és mindig is azok lesznek. Tudom. Ennek ellenére mégis széles mosoly jelenik meg az arcomon a kijelentése hatására, miszerint már nem haragszik rám. Ez egy óriási megkönnyebbülés a számomra.
- Nagyon nagy megkönnayebbülés ez nekem, hogy mindezt elmondhattam... és tudom, talán mondhattam volna régebben is,akkor esetleg nem civakodtunk volna annyit. - nem voltam hajlandó elfogadni, de már tudom, hogy ami volt, az nagy mértékben az én hibám, bármennyire próbáltam is tagadni, ez az igazság. Makacs voltam, önfjű, és ostoba. No meg vak. Csak néhány azon tulajdonságok közül, amelyekre egyáltalán nem vagyok büszke.
[color=#3EA99F]- Sokat jelent nekem, hogy megbocsátottál, ígérem neked, mindent elkövetek, hogy jobb ember legyek, mint voltam.- szólok immáron ismét mélyen a szemébe nézve, hiszen azt akarom, hogy érezze, komolyan is gondolom a szavaimat. Ez az igazság. Ideje változtatni! Ekkor meghallom az ötletét, amelyre egyenesen felcsillan a szemem, és hálás mosoly terül szét érte az arcomon.
- Komolyan? Az fantasztikus lenne! - nézek rá őszinte lelkesedéssel. Azt hiszem a mai napom már nem is lehetne boldogabb... feltéve ha nem lenne még mára egy elintézendő feladatom valami különös, öreg házzal, amiről odabent hallottam. Merlin gatyájára, tényleg! A munka! Bármennyire is szeretnék még akár órákig beszélgetni Hermionéval, attól tartok lassan ideje lesz indulnom, hogy hamar letudhassam azt is. Csalódottan nézek ismét rá.
- Lassan mennem kell. Van még sajnos egy kis meló mára, amit el kell végeznem. De azért többször is leülhetnénk így beszélgetni.... és nem csak akkor, mikor épp meglepő módon valamiért bocsánatot akarok kérni. - küldök felé egy mosolyt.
- Mit szólsz?


A hozzászólást Ronald Weasley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 08, 2012 1:42 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzomb. Júl. 07, 2012 6:37 am

Amikor hirtelen beszélni kezdett őszintén megdöbbentem a szavai hallatán. Mások lehet nem így tettek volna én azonban ismertem Ront, úgy mint Harryn és Ginnyn kívül senki más. Még emlékszem arra a napra, amikor az érzéketlensége nyomán közöltem vele, hogy egy teáskanál is több érzelemre képes, mint ő. Erre most itt van ugyanaz a fiú, bocsánat immáron férfi, aki nem kevesebbig, mint az aurori pályáig vitte és most őszintén beszél az érzéseiről, amely hozzánk a legjobb barátaihoz kötik. Mert nem számít, hogy mi történt a múltban, a sebek idővel begyógyulnak, hogy mindent folytathassunk tovább. Nincs olyan tökéletes kapcsolat, amelynek nincsenek komolyabb buktatói, és ez alól még a mi barátságunk sem képez kivételt. Ez azonban azt jelenti hogy nem adjuk fel az első akadály nyomán, hanem újra és újra közelítünk egymás felé. Ismételten megküzdünk a gondokkal, amelyek egymást követik, akár többször ugyanazzal, hogy végül túljussunk rajta.
- Már nem haragszom rád Ron. Továbbra is a barátomnak tartalak, a lényeg, hogy megpróbáljuk és ha nem megy, akkor nekifutunk újra. - mondtam neki magabiztosan ezzel arra utalva, hogy nem várom el tőle, hogy ő és Draco azonnal képesek legyenek kulturáltan elviselni egymás társaságát. Erről még csak álmodni sem álmodtam soha és nem most fogom elkezdeni. Mindkettejüknek le kell győzni a másik iránt érzett ellenszenvet, de talán képesek lesznek rá, legalább arra az időre, amíg majd találkoznak. Mert nincs mese, igen is fognak! Mindketten az életem szerves részét képezik és ezt a másiknak el kell fogadni, nincs más választás, nem választok közülük, nem vagyok rá hajlandó! Vannak dolgok az életben amelyeket nem vagyok hajlandó kiengedni az irányításom alól, ez pedig az én döntésem kell hogy legyen, anélkül, hogy bárki is kényszerítene.
- Mit szólnál ha valamelyik nap elmennénk az Abszol útra. Természetesen hoznám a lányokat is. - vetettem fel a lehetőséget, hiszen mesélni egy dolog róluk, de szerettem volna ha személyesen is megismerkednek egymással. Ezen felül már nagyon későre járt az idő és tudtam, hogy hamarosan akár akarok akár nem, vissza kell mennem a kastélyba. Nem szeretném ha Dracónak feltűnne a hiányom és aggódni kezdene, arról nem is beszélve, hogy reggel még jó néhány dolgozatot ki kell javítanom és foglalkoznom kell a kis szabályszegőkkel is a nap folyamán. Amíg Ron válaszára vártam ismételten a kezembe vettem az előttem lévő bögrét és kiittam belőle a maradék immáron langyos teát, amely kellemesen felmelegített.

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ronald Weasley
Varázsló
Ronald Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Jan. 13.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyPént. Júl. 06, 2012 11:20 pm

A válasza teljesen furcsa volt a számomra. Érthető, de furcsa. El is indult bennem a gondolatmenet, mert hát szép dolog, hogy mindent megtett a védelem érdekében, ennek ellenére azért a végeredmény mégis eléggé furcsa lett. Eléggé szokatlan, hogy valaki önfeláldozásból szerelembe esik... főleg egy olyan majomképű hernyóba, mint Malfoy. Tartok tőle, ez egy olyan dolog lesz, amit soha az életben nem fogok már megérteni... és talán nem is akarom. Ő döntött így, nekem csak le kell nyelnem, mégha teljes őrültségnek tűnik is, hiszen az a görény mind a hét roxfortos évét arra áldozta, hogy nekünk, és különösképpen neki, keresztbetegyen. Persze, ha Harry-ről van szó, nyilvánvalóan én is kész lennék belemenni bármibe... do, hogy aztán végül esetleg tényleg Malfoy-jal haverok legyünk... na neeem, azt aztán nem! Inkább kapjak arcba egy Crutiatus-átkot, de nincs az az isten, hogy én elviseljem az ő társaságát. Végül azonban mégsem szólalok meg a feleletére, helyette csak nyelek egy nagyot, mintha saját véleményemet zárnám magamba ezzel a cselekedettel, majd megértően bólintok rá egyet. Mégha valójában nem is értem meg annyira, elegem volt abból, hogy folyton vitázzunk egymással, és abból, hogy nem találkozhatok vele néha, mert nem is vagyunk már barátok. Bármennyire is visel meg az, ami történt, ezt nem tudom elviselni. Így aztán nagy megkönnyebbülést jelent a számomra, hogy mesél egy pár szót a lányairól. Látni rajta, mennyire közel is állnak ők a szívéhez, és az, hogy ilyen élményeket oszt meg velem róluk, az az én szememben már mindenképp előrehaladás. Egy jel, hogy még nem ástam el magam előtte, mint barát, s bár ezen sebek nem fognak soha begyógyulni a lelkemen, ez mégis nagyon sokat jelent nekem, amint az valószínűleg az arcomon is láthatóvá válik, mert széles mosoly jelenik meg rajta. A jellemzésből ítélve legalább annyi szerencsét nyugtázhatok, hogy mindkét gyermek az anyjára hasonlít. Szegényeknek nem túl sok jót tudnék jósolni a jövőre nézve, ha olyanná válnának, mint az apjuk. Aztán mikor minket hoz szóba, ismét elfog a nosztalgia. A sok emlék, arról, amiken át kellett mennünk a Roxfortban. Az akadályokra már elsőévben a Bölcsek Kövéig, melyeket le kellett küzdenünk. Az út a Titkok Kamrájába, a vesszőfutás Pettigrew-val, Tudjukki visszatérése a Trimágus Tusa végén, a harc a jóslatért a Minisztériumban, az ostrom és a horcruxok utáni hajsza. 7 év alatt több kalandot éltünk át mi hárman, mint bárki más egész életében. Mi mégis, bármi történt, kitartottunk egymás mellett. Mint egy igazi testvériség. Ezt pedig, a jelenlegi nehézségek ellenére sem szeretném elveszíteni soha. Ezen pont viszont már annyira érzékeny a számomra is, hogy nem tudom magamban tartani többé, amiket érzek. Ki kell adjam! Azért, hogy ő is tudja. Eddig az asztallapra szegezett tekintetemet most komolyan a szemeibe fúrom, olyan kemény képpel, mintha a végakaratomat készülnék éppen kinyilvánítani. Hangom kissé megtört ugyan, de végig határozottan beszélek, mert ez most komoly.
- Figyelj... bármi volt is... mindegy mi van most... tudnod kell, hogy nagyon fontos vagy nekem, és mindig az is leszel! - mondom, majd gyorsan az elejét véve egy esetleges közbevágásnak, szinte azonnal folytatom is.
- Legutóbb... mondtam dolgokat... amikre nem vagyok büszke. Egyáltalán nem! Ezekért pedig szeretnék most bocsánatot kérni. Csak hagytam, hogy az érzéseim elragadjanak, és nem vettem észre tőlük, mi is az, ami igazán számít. Nekem pedig az a Ti barátságotok. Tiéd és Harryé. - oké, ilyet nem sűrűn csináltam, s kezdem úgy érezni, hogy mindjárt megsülök szégyenemben, és félelmemben, amit a válaszára való várakozás hoz ki belőlem. Mindig is az ő bocsánatát volt nehéz kivívnom, és most még a bűnöm is nagy. De bármennyire rosszul áll is a szénám, a szavak ezúttal csak dőlnek belőlem, mert úgy érzem, ideje őszintén beszélnem arról, ami bennem dúl, mégha ilyesmi nem is sűrűn fordul elő velem. Nem sűrűn? Szinte soha. Harry az egyetlen, akivel bele szoktam menni egy beszélgetés alkalmával az érzésekbe, de még mi sem visszük túlzásba az ilyesmit.
- Úgy érzem, ha bármelyikőtök barátságát elveszíteném... én nem akarnék tovább élni. - szemem ezúttal ismét bekönnyesedik, nem értem, miért, ezért aztán tekintetemet ismét lekapom róla, és az asztallapra pillantok, remélve, hogy sikerült elrejtenem ezzel előtte a kényelmetlen tényt, hogy elérzékenyültem. Nem akarom, hogy észrevegye, mennyire egy gyönge, nyúlszívű gyökér vagyok, ha ilyesmiről van szó.
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyPént. Júl. 06, 2012 12:02 pm

Tudtam, hogy azt a napot sosem fogom elfelejteni és nem a fájdalom miatt, amelyet a szülés okozott, hanem a boldogság miatt, amikor mindketten kimondtuk az igent anélkül, hogy bárki is felállt volna és tönkre tette volna valamivel a ceremóniát. Kezdetben bár senkinek sem beszéltem, nagyon féltem tőle, hogy a dolog rosszul fog elsülni. Attól a pillanattól kezdve, hogy édesapám úgy határozott nem jelenik meg. A tanúm Ginny volt, az oltárhoz pedig végül Harry kísért Draco nem is kis meglepetésére. Bár ami azt illeti, arról fogalmam sem volt, hogy az ő tanúja Bellatrix lesz. Szóval összességében az esküvőnk valójában a meglepetések napja volt, amelyre a lányok érkezése tette fel a pontot. Utólag visszagondolva úgy érzem az ő születésük volt az egyetlen olyan pillanat aminek mindenki egyformán örült, még Lucius Malfoy is.
- Sosem hazudtam neked Ron. Voltak dolgok, amiket nem mondhattam el, de csak azért mert a barátunkat védtem. - feleltem neki őszintén egyenest a szemeibe nézve. Nem szégyelltem magamat a történtekért, mert pontosan tudtam, hogy ha a helyemben lett volna ő is pontosan gy cselekedett volna. A háború alatt is mindent megtettünk Harryért hiszen annyi mindene keresztülment már, úgy vélem teljesen érthető, hogy amikor összeállt a családja nem hagyhattam hogy Draco verje be az utolsó szöget a koporsójába azzal, hogy közli, az anyja elfogja hagyni az apját az ő keresztapjáért. És lám azzal, hogy mindenáron hajlandó voltam megvédeni Harry titkát, most szerelmes vagyok és nekem van a két legszebb lányom az egész világon.
- Sophie nagyon szereti ha beszélünk hozzá, a Roxfort történetéből szoktam felolvasni nekik, amin Gaby elég hamar elalszik, Sophie viszont imádja. Gaby rettentősen eszes, pontosan tudja hogy érjen el dolgokat. - feleltem halkan felnevetve ahogy szembejutott mit meg nem volt képes tenni azért, hogy csak 5 egész percet lebeghessen az apjával egy seprűn. Három napig megállás nélkül nyúzott miatta, és nem adta fel, egyre és egyre csak az érveivel bombázott addig csűrve-csavarva a dolgokat, amíg rá nem bólintottam.
- Kicsit hármunkra emlékeztetnek. Úgy értem, ahogy egymáshoz viszonyulnak, meglehet azért mert ikrek, de nem hiszem. Annyira különbözőek és mégis el nem eresztenék egymást kezét. - meséltem Ronnak és valamiért hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy nekem sem kell eleresztenem az ő kezét. Ron a barátom volt, és szerettem volna ha a barátságunk megmenthető lesz és most kaptam rá egy esélyt, amit nem akartam elszalasztani.

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ronald Weasley
Varázsló
Ronald Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Jan. 13.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyPént. Júl. 06, 2012 7:21 am

Éppen a reakcióját várva fürkésztem az arcát, mikor teljesen hirtelen aztán rácsapott az asztalra. Erre még össze is rezzentem, de ugyanakkor halványan el is mosolyodtam. Nem a dühének örülve, de ez a mozdulata felébresztette bennem a régi emlékek képeit, mikor hasonlóképpen fel tudtam őt paprikázni, csupán egy-két mondattal. Ugyanakkor más felől is érdekes reakciónak tűnt, egyszerre keverednek benne a tanári és az nyai ösztönök, amik őszintén szólva mindig is meg voltak benne, így "kitörése" csak még szélesebb mosolyt csal az arcomra. Viszont észreveszem, hogy komolyan bántja a kérdés, ezért eltüntetem arcomról a mosolyt, mert nem szeretném, hogy azt higgye, az tett boldoggá, hogy felhúzhattam. Így aztán a torkolásra csak lehajtott fejjel szólalok meg. Tényleg elragadtattam magam azzal, hogy ilyen ingerülten vágtam vissza neki.
- Igazad van, ne haragudj! - mondom csendesen, majd hallgatom tovább, amiket mond, következő mondatára viszon nem tudok nem újra ingerülten reagálni.
- Bár hinni tudnék neked! - szólok epésen, de végül nem fitatom tovább a dolgot, nem akarom, hogy megint ideges legyen, de nem akarom, hogy olyasmiket mondjon, amiről mindketten tudjuk, hogy nem is igaz.
- Nos, rendben. - sóhajtok végül beletörődően az elutasításába, s nem csak ezért hagyom ennyiben. Hisz az is nyilvánvaló, hogy akármeddig is vitatkoznék vele, nem tudnám rávenni az ellenkezőjére. De az arcán is látni, mennyire érzékeny pont ez a számára... és nekem ez elég. Csak ezt akartam tudni. Már ez az ő élete. Természetes, hogy nem akar beengedni. Ezt még az esküvőről való merengése is csak alátámasztja. Bármennyire nem szerettem volna... ideje volt elfgadnom az igazságot. Ezzel csak egy baj volt, ami fájt eddig is: akkor nekem végem. Nem volt más Herms-en kívül olyan, aki iránt így éreztem volna. Nem tudom, mit tehetnék ezután.
- Akkor legalább csak mesélj róluk! Kérlek! - nézek ismét mélyen a szemeibe. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fáj borzalmasan ez az egész... de ő boldog. Ez a fontos! Én pedig nem tehetek semmit, csak megpróbálok örülni a boldgságának. Még akkor is, ha abban nekem nincsen helyem.

//No... íme a Ront átvevő első reagom. Remélem élvezetes játék lez mindkettőnk számára, és nem lett annyira ciki már az első hozzászólásom! Embarassed //
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyHétf. Feb. 27, 2012 12:49 pm

Tudtam jól, hogy mivel jár a leggilimencia, és eszem ágában sem volt ennek kitenni Ront. Teljesen más dolog, tudni azt, mint látni, hogy hozzámentem Dracóhoz és, hogy szeretem őt. A tudat is elég volt, ahhoz hogy több mint egy év teljen el a legutolsó beszélgetésünk óta. Akkor nagyon megbánta éreztem magamat, arról nem is beszélve, hogy mennyire rosszul esett, ahogy kimondta, hogy tudja, hogy terhes vagyok. Az a düh, amivel akkor kiejtette a szavakat a száján, olyan volt, mintha gyűlölte volna a még meg nem született lányaimat. Most azonban egy év elteltével itt ül velem szemben és meg akarja ismerni őket, az én emlékeim keresztül. Én pedig az első sokk után azt sem tudom, hogy hova legyek örömömben és mégsem vagyok felhőtlenül boldog, mert nem mutathatom meg neki. Ezek egyszerűen nagyon személyes és magánjellegű emlékek.
Halk sóhaj kíséretében tettem le a már félig üres teás csészét az asztalra, s a tekintetem óhatatlanul is megállapodott Ron immáron teljesen üres whiskys poharán. Erről pedig akaratlanul is eszembe jutott Harry, hiszen vele is elég régen nem beszéltem már, ahogy Ginnyvel sem állt módomban a szülése óta találkozni.
- Először is Ronald Weasley, ne merd felemelni velem szemben a hangodat! - csaptam mérgemben az asztalra, amire a rajta lévő poharak kissé megugrottak és még a csapos is felénk fordult egy pillanatra. Én pedig hirtelen úgy éreztem magamat, mintha csak az egyik diákomat fegyelmezném, aki valami nagyon rossz fát tett a tűzre.
- Másodszor pedig, egyáltalán nem gondolom rólad, hogy ostoba vagy, kérlek, ne hidd ezt. - tettem végül hozzá immáron halkabban. Sosem szerettem a figyelem középpontjában lenni, kiváltképpen nem úgy, hogy az éjszaka közepén kiabálok a kocsmában. Mindazonáltal Ronnak úgy tűnik, még mindig félelmetes tehetsége van ahhoz, hogy igen könnyen kihozzon a sodromból. Az utolsó szavai azonban váratlan ostorcsapásként értek.
- A legszemélyesebb emlékeimet akarod látni Ron. Olyanokat, amikkel úgy érzem, kiadnám a férjemet. Erre nem kérhetsz. - feleltem végül rekedtes hangon, de már amint kimondtam a szavakat tudtam, hogy erősen össze kellett volna harapnom az ajkaimat, mert ezzel talán jobban megbántottam, mintha bármi mást mondtam volna. Mindazonáltal nem állt szándékomban ismételten veszekedést szítani kettőnk között, így egy köztes megoldásra jutottam.
- Az esküvőn indult meg a szülés, éppen amikor Mr. Malfoyjal táncoltam. - jegyeztem meg csendesen, ám tekintetemet mereven az asztallapra szegeztem. Ám a halovány kis mosolyt az arcomról így sem tudtam eltüntetni, ahogy eszembe jutott milyen kétségbeesett arcot is vágott az apósom.

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ronald Weasley
Varázsló
Ronald Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Jan. 13.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyHétf. Feb. 27, 2012 5:32 am

Nemleges választ kaptam, de tekintve, hogy a mindig megfontolt és minden részletben körültekintő Hermionéval ülök szemben ez nem is volt meglepő. De nagyon jól tudtam miért mondott nemet és emiatt valami leírhatatlan forróság költözött belém.
- Úgy mondod, mintha nem tudnám mire vállalkoztam - szóltam némi ingerültséggel a hangomban. - Mintha nem tudnám, milyen következményekkel jár az ha az emlékeiden keresztül nézem a múltadat. Nagyon jól tudom mi az a legilimencia, ne hidd, hogy holmi kósza felvetés volt - mondtam, de nem tudtam abbahagyni. - Azt is nagyon jól tudom, hogy minden amit ma az életednek nevezel az Dracohoz köthető. Ezt már akkor is tudtam, mikor úgy döntöttem, hogy félreteszem a büszkeségem és megpróbálom rendbe hozni ami tönkrement közöttünk, úgyhogy ne mondd nekem, hogy szerinted ez nem egy jó ötlet! - Azon kaptam magam, hogy egyre jobban szorítom az üres Whisky-s poharat. Éreztem, hogy valami ismét fellobbant bennem aminek nem kellett volna. Nem akartam felkapni a vizet, és leginkább azt nem, hogy veszekedésbe torkolljon a beszélgetés mégis folytattam.
- A megbántással már rég megvoltál, Herms. Ne most próbálj megóvni a fájdalomtól.. - mondtam, mostmár alig hallhatóan, de szemeimet nem sütöttem le, csak meredtem a mélybarna csillogásba.
Egyébként a látogatás kósza gondolata bennem is felötlött, de rögtön el is vetettem a dolgot. Nem fogok annyira megalázkodni, hogy megvárjam amíg Draco elmegy és csak akkor látogassam meg Hermionét és a lányait. Gondolom Herms nem titkolná el előle a látogatásomat, de biztos nem repesne az örömtől, leginkább attól nem, hogy személyesen találkozzon velem. Nem külömben én. Kizárt dolog, hogy azzal a gyáva ficsúrral egy szobában tartózkodjak. Lehet, hogy ő képes eldobni az elveit egy szép nő láttán és lehet, hogy Hermione is képes elfelejteni minden szitkot, bántást és ártást amiben aza szőke mitugrász részesített minket és a családomat, de én nem. Nem vagyok az a megalkuvó típus.
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyCsüt. Feb. 23, 2012 10:36 am

Örömmel töltött el, ahogy halványan elmosolyodott, hiszen annyira régen láttam már mosolyogni. Bár őt magát is nagyon régen nem láttam már, hacsak azt a kis közjátékot nem tekintjük annak a legfiatalabb Potter születésénél. Még mindig úgy vélem, hogy a lehető legjobb ötlet volt szépen csendben távozni, még ha nem is a legkedvesebb Ginnyvel szemben, de nem akartam feszültséget. Nem érdemelte sem ő, sem Harry, de legfőképpen a baba nem. Ott és abban a pillanatban úgy véltem, hogy bár Ginny a legjobb barátnőm és a bizalmasom, egy gyermek születése az a fajta családi pillanat, ahol nekem már véget ért a szerepem. De ezt egy percre sem bántam, hiszen számos idősebb Weasley volt ott, Siriusról és persze Harry részéről a nagyszülőkről nem is beszélve.
Érzékeltem, hogy kérdésem süket fülekre talált, amikor a feladatáról érdeklődtem, de ezt nem tettem szóvá. Tudtam, hogy nem beszélhet róla és mivel nem is tette, megmutatta, hogy ő már nem az a szeles, hirtelen haragú griffendéles fiú, aki egykoron volt. A háború természetesen mindannyiunk életére rányomta a bélyeget, s már akkor is érzékelni lehetett a változást mindhármunkon, de ez Ronnál úgy érzem most teljesedett ki igazán. És örömmel tölt el, hogy egy felelősségteljes férfi vált belőle, aki már talán nagyobb önmérsékletet is képes gyakorolni.
Kissé nehézkesnek érzetem a családomhoz fűződő érzelmekről beszélni, kiváltképpen Ronnak. Mindezek ellenére igyekeztem, hogy Dracót nem említsem, hiszen pontosan tudtam, hogy bár mi ketten most megpróbáljuk rendbe hozni a barátságunkat ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy Ron esetleg Dracót másik oldalát is meg akarná ismerni. Arról nem is beszélve, hogy biztos vagyok benne, Dracónak esze ágában sincs megmutatni a másik oldalát éppen Ronnak. Az ő ellentétük közel sem olyan, mint Harryvel, hiszen ahogy az esküvőn láttam, eléggé értelmesen voltak képesek beszélgetni és még csak azt sem tette szóvá, hogy ő kísért engem az oltárhoz.
- Én... én nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne. - feleltem végül némileg megijedve, amikor képes voltam szóhoz jutni a meglepetéstől. Nem azért nem akartam megengedni Ronnak hogy az emlékeim át megismerje a lányaimat, mert nem bíztam benne. Bár tény és való, hogy a barátságunk nagyon megszenvedte az utolsó évünket. Nem, és sokkalta jobban féltem attól, hogy az emlékeket látva, csak fájdalmat okoznék neki. A lányaim és Draco az életem szerves részét képezik, ők az egyik legfontosabb dolgok az életemben, s szorosan össze is kapcsolódnak. Nem tudnám anélkül megmutatni neki a lányaimat, hogy ne mutatnám meg neki a férjem másik arcát, azt, amelyikbe beleszerettem. Bár mindennél jobban szeretném ha ezt Ron is észrevenné, de nem így, nem ilyen formában. Ezzel úgy érezem, hogy elárulnám Dracó bizalmát.
- Mit szólnál ha az egyik hétvégén feljönnél megnézni őket? - kérdeztem végül, hiszen amikor megtagadtam, hogy az emlékeim át megismerje a lányaimat, még a tekintetemet is elkaptam róla. Ezt azonban most korrigáltam. Ismételten a szemeibe néztem teáscsészém pereme felül, miközben belekortyoltam a meleg italba. Úgy véltem az lesz a legjobb megoldás, ha személyesen találkozik rajongásig szeretett lányaimmal.

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ronald Weasley
Varázsló
Ronald Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Jan. 13.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzomb. Feb. 18, 2012 8:16 am

A "kis kővé dermesztés" kifejezésre halványan elmosolyodtam, hisz végül is Hermione még sziklává fagyva is nagyobb segítséget nyújtott mint bárki a Roxfortban a tanárokat is beleértve. Ha ő nincs sosem tudjuk meg, hogy egy gigantikus kígyó csúszkál a kastély csatornáiban, és hogy az tizedeli a mugli ivadékokat. Persze ha ébren lett volna akkor, biztos megpróbált volna minket lebeszélni a Rengetegbe tett kis kiruccanásunkról, de hát ismerem magunkat. Harry nem nyugodott volna amíg végére nem jár az ügynek, pontosabban a pókoknak, én pedig ha kelletlenül is, de segítettem volna neki. Mégse hagyhattam, hogy egyedül menjen, nem mellesleg Hermionét is minél hamarabb élő és mozgó állapotban akartam tudni és ha ehhez masírozó pókok ezreit kell követnem a Tiltott Rengetegbe, ám legyen. Én idióta.
A küldetésre vonatkozó kérdést tapintatosan elengedtem a fülem mellett, mivel bármennyire is megbíztam Hermionéban most már nem a legjobb barátokként ültünk egy asztalnál, hanem mint auror és roxforti tanár. Bármennyire szerettem volna, nem oszthattam meg még azt a kevés további részletet sem amit az akcióról tudtam, pedig régen mikor még a Roxfortba jártunk mindent megbeszéltünk egymás közt. Harry még olyan bizalmas dolgokról is beszámolt, mint a Dumbledorral való beszélgetések ami csak az egymásba fektetett feltétlen bizalmunkat bizonyította.
Tudtam, hogy Herms nem veszi magára ha többet nem mondok a feladatról. Tudtam, hogy ő is gondolkodott azon, hogy az aurori hivatást választja, és ezért feltételezem az összes erre vonatkozó olvasmányt részletesen tanulmányozta, ezek között a szabályzatot is, ami világosan kimondja, hogy mindenfajta bizalmas információ kiszivárogtatása súlyos következményeket von maga után.
De ezt követően egy sokkal érdekesebb és szorongatóbb téma került terítékre, amit végül is én kezdeményeztem. Hisz a kastély nem csak Hermione otthona volt, hanem a lányaié is és.....Dracé. Ahogy Herms kimondta a nevét akaratlanul is ökölbe szorult a a kezem.
Na meg "A kúria". Nevetségesnek tűnt még a gondolat is, hogy reggelente Herms kasmír hálóingben lesétál az ominózus, hivalkodó márványlépcsőn, és kilép a szabályosra nyírt tujákkal tarkított parkba ahol fehér pávák illegetik magukat. Micsoda giccsparádé. Persze a Malfoyok sosem hagyták ki a lehetőséget, hogy a vagyonukkal kérkedjenek. Teszem azt mikor a kedves apuka egy egész csapatnak való versenyseprűt vásárolt a Mardekárnak, csak hogy a kicsi fiát bevegyék a csapatba. És most ezzel az alakkal él együtt a lány akire egész életemben vártam.
Ezt képtelen voltam elviselni, de nem azért jöttem, hogy ismételten kiverjem a balhét. Végül is én kezdeményeztem a beszélgetést és most már csak egyetlen lényeges dolog maradt... Hermione kislányai. Minden igyekezetemet próbáltam bevetni, hogy kiűzzem fejemből azt a gondolatot, ami talán a legfájóbb volt a számomra; hogy ők Draco gyermekei is egyben. Próbáltam csak arra koncentrálni, hogy ők az egyik legkedvesebb barátom legfontosabb kincsei, és én minden áron többet akartam tudni róluk.
Mikor Herms a lányokról beszélt valami olyat láttam a szemében amit eddig még soha, talán csak édesanyáméban. Az anyai szeretetet.
- Látni akarom őket... - néztem határozottan Mione szemébe, aki tagadhatatlanul megdöbbent kijelentésem hallatán. - ...de nem holmi ócska képeken - folytattam még mindig mélybarna szemeit fürkészve - ...hanem az emlékeiden át.

//jöjjön egy kis legilimencia, hogy feldobjuk a dolgokat;)//
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzer. Feb. 15, 2012 6:16 am

Meg sem lepődtem, amikor nekem adott igazat, és még is most valamiért nagyon jó érzéssel töltött el. Régen nem számít mennyit vitáztunk, érdemi esetekben mindig nekem volt igazam, és bármennyire is nem akarta, vagy nem tetszett neki ezt kénytelen volt elismerni, ahogy Harry is. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy néha sajnálatos módon túllőttem a célon, például, amikor harmadikban Harry azt a vadonatúj seprűt kapta Siriustól. De mentségemre legyen mondva, akkor még a legvadabb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy Ron patkánya valójában Féregfark. Ez is azonban csak azt bizonyította be, hogy csámpás mennyire okos macska.
- Na, igen ezt valahogy teljesen megértem. Ahogy mesélted, akkor igazán boldog voltam, amiért nekem csak egy kis kővé dermesztés jutott. - jegyeztem meg, hiszen ha akkor ébren lettem volna, azonnal megmondhattam volna nekik, hogy amit Hagrid a gyermekeként nevelt fel az csak és kizárólag valami hatalmas és veszélyes varázslény lehet, akinek jobb lesz, ha még csak a közelébe sem mennek. Ez persze eszembe juttatta azt, is, hogy akkor főztem meg először a Százfülé főzetet, holott az csak később volt tananyag, mégis hibátlanul sikerült. Eltekintve persze attól az apró bökkenőtől, hogy a hajszál, nem azé volt, akinek lennie kellett volna. De persze akkor még diákok voltunk, és tanultam belőle! Csámpás be nem teheti a lábát abba a kis szobába, ahol a bájitalokat tartjuk, ahogy a Kúriában sincs bejárása a bájitalfőző szobába.
- Nos, nem annyira rossz. Úgy értem még mindig elég csendes, de engem és Minervát úgy tűnik elvisel, egymás mellett ülünk, és a szokásos csípős megjegyzésektől eltekintve úgy vélem a viszonyunk nem rossz. - feleltem elgondolkodva, azon, amit Ron mondott. Először valóban nagyon furcsa volt, hogy kollégák lettünk, hiszen nehezen tudtam másképpen tekinteni rá, mint Piton professzorra. Ez azonban hála a többi tanár befogadásának hamarosan elmúlt, bár akkor is úgy érzem, hogy amikor először szólítottam a keresztnevén, nos... az azt követő pillanatok elég gyilkos másodpercek voltak.
Ahogy Ron munkájára terelődött a szó érzékeltem, hogy kiszór körénk egy hangszigetelő bűbájt és ez halvány mosolyt csalt az ajkaimra. Már nem tűnt annak a felelőtlen kölyöknek, aki duzzogva került ki a folyosón, pusztán azért, mert valaki olyanba szerettem bele, akit ő nem kedvelt. Pedig nem történtek olyan régen ezek az események, most mégis itt ülünk a Három seprűben egy pohár tea és Lángnyelv whisky társaságában és úgy beszélgetünk, mintha az elmúlt egy év meg sem történt volna.
- Milyen feladatot kaptatok? - kérdeztem meg végül, és tekintettemmel próbáltam sugallni, hogy nem muszáj megosztania velem, elvégre tisztában voltam a szabályokkal, hogy folyamatban lévő ügyről, egy auror sem beszélhet civilekkel. Kellőképpen tanulmányoztam az aurorokat, hiszen a terveim között szerepelt, hogy én is csatlakozzam hozzájuk, azonban amint tudomást szereztem a lányokról, azon nyomban letettem erről a tervemről. Annyit küzdöttem már a békéért, hogy úgy éreztem, jár annyi, hogy a családommal lehessek.
Igyekeztem palástolni a meglepettségemet, amikor végül is eljutottunk ahhoz a témához, amelyet eddig úgy véltem mindketten udvariasan kerültünk. Ron, mert feltételezem nem akar arról hallani, hogy milyen a boldog házas életem Dracóval és a lányaimmal, én pedig mert nem akartam neki fájdalmat okozni, vitatkozni pedig a legkevésbé sem.
- Igen, de csak, amíg a lányok be nem töltik az ötödik életévüket. Utána ők és Draco hazaköltöznek a Kúriába. Én még nem tudom... sok időmet elvenné az ingázás az otthonom és az iskola között, mégis hajlok rá, hogy eszerint döntsek. Nem akarom magukra hagyni őket, hogy csak hétvégén láthassanak. - magyaráztam Ronnak. Azt nem tartottam szükségszerűnek megemlíteni, hogy miért költözünk, hiszen teljesen nyilvánvaló volt. A lányok nem nőhettek fel a Roxfort falain belül, hiszen mégis csak egy oktatási intézményről beszélünk. Így is csak Dumbledore professzor engedélyének köszönhetjük, hogy erre az öt évre az egész családommal lakhatunk a lakosztályomban. Erre korábban még soha nem volt példa az iskola történetében. Ennek fényében nem állt szándékomban visszaélni azzal az ajándékkal, amit kaptunk.

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ronald Weasley
Varázsló
Ronald Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Jan. 13.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyKedd Feb. 14, 2012 10:51 am

- Jogos - hagytam jóvá Herms válaszát, hisz nem egy kihágásunk az életünkbe is kerülhetett volna. Az más kérdés, hogy minket leginkább az események egymásutánja sodort olyan helyzetekbe ahol nem volt más választásunk, csak az életünk kockáztatása. Például Merlin jó szagú gatyájáért se léptem volna be a Tiltott Rengetegbe, főleg nem menetelő ízeltlábúakat követve ha nem lett volna égetően fontos.
- Aragog meg a "gyermekei" nagyobb nyomot hagytak bennem, de most, hogy mondod; Piton majdnem olyan rossz volt! - Viccelődtem, pedig bármennyire nem szívleletem az undok, zsíros hajú bájitaltan tanárt, a róla alkotott képem teljesen megváltozott a háború alatt történtek miatt. Bármennyire elképzelhetetlennek tűnt, tiszteltem őt és az önfeláldozását.
- Elég bizarr, hogy most már a kollégád - jegyeztem meg, mivel Hermionéval ellentétben én nagyon is tudtam, hogy tanári pályán helyezkedett el, hiszen legjobb barátnője a kishúgom volt, így akarva-akaratlanul de általában naprakész információkkal rendelkeztem róla. Úgy tűnik visszafelé ez nem volt igaz, hisz Herms feltehetőleg csak a talárom alapján következtetett jelenlegi munkahelyemre.
- Ja... igen - válaszoltam kérdésére - ha minden jól megy hamarosan hivatalosan is auror leszek - mondtam nem kis büszkeséggel a hangomban, hiszen erre vágytam egész életemben és bármennyire elérhetetlennek tűnt ez a cél, végül mégis valóra váltottam az álmomat.
- Tudod, elvileg még két év kiképzés várna ránk, de azt hiszem Harryvel több mágikus lénnyel meg halálfalóval küzdöttünk már mint az összes kadét együttvéve úgyhogy engedélyezték, hogy előbb letegyük az aurori vizsgát - magyaráztam, de Harry terveivel igazából nem voltam tisztában. Régen találkoztunk már. Engem lekötött a munka, őt pedig az unokaöcsém születése, vagy ha nem az, akkor se nagyon futottunk össze a Minisztériumban. A kórházban is csak felhúztam magam miatta. Hiába, még mindig nehezteltem rá amiért (nincs mit szépíteni) felcsinálta a 17 éves húgomat. Nem egy tini anyuka szerepét szántam az egyetlen lány testvéremnek, akivel annyi mindenen mentünk keresztül és küldetésemnek tekintettem megóvni őt mindentől és mindenkitől akit nem éreztem méltónak hozzá. Ironikus, hogy pont az az ember tette ezt vele akinek feltétlen bizalmat adtam.
- Egyébként most is a munka hozott ide. Átidőzítették az egyik küldetést, éjfélkor lesz megbeszélés a parancsnokságon - mondtam, miközben elővettem varázspálcámat és alig látható mozdulattal Disaudio bűbájt szórtam magunk köré. Nem akartam, hogy bárki bármit meghalljon a rajtaütés részleteiből, hiszen ez veszélybe sodorhatná az egész akciót és mindannyiunk életét. Nem mellesleg a csapos sem volt valami szimpatikus. Vámpír volt, ezt egy éves tömény kiképzés után könnyedén megállapítottam, és ez már alapból se volt valami megnyugtató. Ráadásul hallottam már egy vámpírról aki elvileg Roxmorts valamelyik csehójában dolgozik és nyíltan ócsárolja a "mocskos sárvérűeket". Az egyik kadét hallotta valamikor a közelmúltba mikor beugrott bedobni egy korsó Vajsört. Nem sok vámpírt ismerek Roxmortsban, úgyhogy elég valószínű, hogy vele van dolgunk.
Ahhoz képest Hermionét elég szívélyesen üdvözölte. Vagy ha már valaki a "hősies" Draco Malfoy felesége akkor máris szemet hunynak a származása felett, amit egyébként oly nagy becsben tartanak?
Az a lényeg, hogy ami a munkámmal kapcsolatos nem szivároghat ki. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy Hermione most már inkább Malfoyt képviseli, a volt halálfalót mintsem az ellenük harcoló Dumbledor híveit, de ezt az ötletet rögtön elvetettem. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy pont ő szája járna el, bármilyen apró kis részletről is legyen szó.

- Akkor ismét a Roxfort az otthonod? - tértem vissza a beszélgetésünkhöz, és finoman közelítettem ahhoz a témához, amihez igazából egyáltalán nem akartam közel kerülni.
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyHétf. Feb. 13, 2012 10:46 pm

Stephen mosolyogva biccentett felém, ez a mosoly pedig akkor sem távozott az arcáról, amikor felismerte, hogy Ronnal érkeztem. Mindössze csak a szemöldöke szaladt a magasba, de semmi mást nem tett. Amíg én kényelembe helyeztem magamat, addig Ron a pult felé vette az irányt. Mielőtt még leültem volna levettem a fekete taláromat, és leterítettem a székem háttámlájára. Most áldottam igazán magamat, hogy sietve felöltöztem, elvégre hálóruhában mégsem akartam kószáló diákjaim után eredni. Ennek köszönhetően öltöttem gyorsan magam egy őz barna szoknyát és egy kellemes színű zöld hosszú ujjút. Így is elég nagy meglepetést okozott számomra, hogy a kiszórt riasztóbűbájok egyike váratlanul jelzett. Bár Draco nálam is jobban meglepődött, amikor felriadt a sípoló hangra, amelyet igyekeztem a lehető leggyorsabban elhallgattatni, de nem voltam elég ügyes. Kész szerencse, hogy a lányok nem ébredek fel rá, köszönhetően a hangszigetelő bűbájnak, amit a bölcsőjük köré vontam.
- Köszönöm. - néztem fel hálásan Ronra, amikor visszatért az asztalunkhoz, egy nagy bögre teával és a saját számára, egy Lángnyelv Whiskyvel. Utóbbinak nem igazán örültem, de úgy döntöttem, hogy nem fogom szóvá tenni. Pálcámat elővéve köpenyem zsebéből kicsit megkavargattam vele a teámat, majd félretéve varázs eszközömet kezeim közé vettem a bögrét, és aprót kortyoltam a gyümölcsös csodába. Kellemesen meleg volt a kandallótól nem messze és tudtam, hogy a tea együttes erejével lassan átmelegíti majd megfagyott tagjaimat. Közben Ron is nagyot húzott az előtte lévő pohárból és egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy szeretném megtudni mi jár a fejében, de röviddel később azonnal meg is gondoltam magamat. Elvégre, ha szeretné, akkor úgy is elfogja mondani nekem.
- Az arckifejezésed alapján még élénken él benned az a rengeteg tekercs házi dolgozat és Perselus bájitaltanja. - nevettem fel egészen halkan Ron szavaira és arckifejezésére, amely eszembe juttatta, hányszor görnyedtek Harryvel a házi feladat fölé, amit persze a végén úgy is nekem kellett nekik lediktálnom. Aztán persze ott voltak azok az esetek, amikor egyszerűen csak lemásolták az enyémet... még csak át sem írták! Bár az is igaz, hogy után mindketten megkapták a magukét, elsősorban Minervától. Tekintetbe véve, hogy a bájital készítés gyakorlati tantárgy, ott még én sem nagyon tudtam nekik segíteni.
- Pont ezért Ron. Némelyik szabályszegés az életünkbe is kerülhetett volna. És amíg Hagrid a vadőr, egyértelmű, hogy az összes titkos kijáraton ott marad a riasztóbűbájom. - közöltem ellentmondást nem tűrő hangon, de ajkaim mosolyra görbültek. Közben visszatettem az asztalra a teáscsészémet, hiszen még mindig forró volt és nem akartam megégetni vele a nyelvemet. Elnézve Ront, szemet szúrt a széke támláján pihenő minisztériumi talár, amelyre eddig nem figyeltem fel, sokkalta jobban lekötött, hogy tulajdonképpen ki is áll előttem.
- A minisztériumban dolgozol? - tettem fel a kérdést mosolyogva, fejemmel a talárja felé intve. Ahogy pedig feltettem ezt a kérdést rájöttem, hogy az elmúlt egy év valóban nagyon rányomta a bélyeget a kapcsolatunkra, hiszen csak egy talárból tudom megtippelni, hol is dolgozik. Annyi mindent kérdezhettem volna tőle, nekem azonban még is ez az egy kérdés hagyta el a számat.

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ronald Weasley
Varázsló
Ronald Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 64
Join date : 2011. Jan. 13.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyHétf. Feb. 13, 2012 9:30 am

Hermionéhoz hasonlóan én is alig vártam, hogy végre bent tudhassam magunkat a kandallóval fűtött, barátságos helyiségben. Ahogy sietős tempóban belökte maga előtt az ajtót rögtön megcsapott a kiáradó levegő melegsége és az a jellegzetes illat amit nem tudnék más helyhez kapcsolni. Nem, nem holmi kocsma-szagra gondolok, hanem egy olyan jellegzetes illatra mint például a frissel pácolt fahordók aromája, vagy a tűzre dobott fenyő gyanta illata. Minden esetre elégedetten konstatáltam, hogy amíg én becsuktam magam mögött az ajtót, hogy végre teljesen kizárhassam a kint tomboló ítéletidőt, Herms addig befészkelte magát a kandallóhoz legközelebb eső asztalhoz. Úgy tűnik elég otthonosan érzi magát. Nem mintha én nem töltöttem volna itt elég estét vagy éjszakát ahhoz, hogy otthonosnak érezzem, de mégis csak eltelt egy év. Ami neki már jól megszokott, rám ismét a nosztalgia varázsával hat.
A csapos kedves mosollyal üdvözölt mindkettőnket. A pulthoz léptem, és kértem magamnak egy Ogden-féle Lángnyelv Whisky-t, és mivel lövésem se volt mit ihat egy újdonsült anyuka ezért egy nagy csésze forró tea mellett döntöttem. Ezzel nem foghatok nagyon mellé.
A víz hamar felforrt, abba egy kis lyukas kerámia kapott helyet amibe a szárított gyümölcsök kerültek. Egy biccentéssel megköszöntem, majd egy könnyed pálcaintéssel az asztalunkhoz lebegtettem őket. Alig vártam, hogy levethessem magamról a hótól elázott aurori talárt, amit rögvest a székem támlájára terítetem, hogy kicsit megszáradjon és felmelegedjen. Közben Hermionét figyeltem. Gyönyörű volt mint mindig, kalán kicsit fáradt, de ez nem meglepő ilyenkor. Főleg két kisbaba mellett.
Ahogy ebbe belegondoltam ismét az a jól ismert fájdalom hasított belém, mint mindig ha ez került terítékre. Az újságban, vagy ha valaki véletlenül megemlítette a társaságomban. Persze nagyon jól tudták, hogy a hideg kiráz az egész dologtól, de néha óhatatlanul is előkerült a téma.
Gyorsan lehúztam az erős, bronz színű italt, ami szó szerint égető nyomot hagyott maga után. Nem hiába Lángynyelv, ugyebár. Rögtön éreztem aszétáradó melegséget, és a kint uralkodó időjárás szinte csak egy egy rossz emlékképhez kezdett hasonlóvá válni, miközben ismét egy kósza pillantást vetettem Hermsre, aki éppen a forró bögrét próbálta kezei közé ügyeskedni. Az arcát kicsit megcsípte a hideg szél, édes kics pírt hagyva maga után. Olyan volt mint…. na jó itt álljunk meg! Utasítottam magam, azzal legurítottam a pohár maradék tartalmát.
Min gondolkodtam? Mondjam azt, hogy mindenen ami eddig az életemet formálta? Beszéljek a mindent elnyelő értelmetlenségről az életemben amibe részben a tőle való elszakadás kergetett? Kizárt.
- Hát csak tudod a régi dolgokon. A roxfortos éveken – szólaltam meg végül, és nem is hazudtam. Próbáltam egy halvány mososlyt magamra erőltetni, de leginkább egy kisfiús grimaszt tudtam kicsikarni magamból.
Végül egy pillanatra átsuhant fejemben a szökni próbáló diákok iménti húzása és őszinte vigyor ült arcomra.
– Amatőrök… - jelentettem ki egy sokatmondó pillantást vetve Hermsre szakadatlanul vigyorogva, aki szerintem rögtön értette, hogy a kastélybeli húzásainkra céloztam. – Nem értem, hogy vagy képes így fegyelmezni őket. Mintha mi nem szegtük volna meg a Roxfort összes létező szabályát az alatt a hét év alatt amíg ott tanultunk.
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzer. Feb. 08, 2012 7:02 am

Új Játék!

Reszketve álltam az egyre jobban szitáló hóesésben és azt kívántam, hogy bárcsak kisütne a nap és felmelegítene. Aztán rájöttem milyen nevetséges és ostoba kérés is ez valamikor az éjszaka közepén, amikor csak a hol és néhány csillag látszik az égen sötétlő felhőktől.
- Min gondolkodtál? - kérdezte meg végül félve, de úgy ítéltem, hogy előbb vagy utóbb mindenképpen feltettem volna ezt a kérdést. Így hát elébe mentem a kínos hallgatásnak, amely egy ideje már körülvett bennünket. Nem tudtam mit mondhatnék, hiszen utoljára Ginny és Harry fiának születésénél láttam, de akkor köszönés nélkül távoztam. nem akartam tönkre tenni Ginny és a baba pillanatát azzal, hogy Ron és én még csak szóba sem állunk egymással, inkább hazamentem a családomhoz. Draco persze halálsápadt lett, amikor sírva léptem ki a kandallóból, de persze hamar megkönnyebbül, amikor rájött, hogy ezek csak az örömöm könnyei.
Amikor Ron hirtelen megfordított és azt mondta, hogy mára nekem kimenőm van, egy pillanatra nosztalgikus mosoly suhant át az arcomon. Hányszor vették ki a kezemből a könyveket annak idején és cipeltek ki a kviddics pályára, vagy a parkba, esetleg Hagridhoz, csak hogy végre egy kicsit én is kikapcsolódjak és ne csak tanuljak. Arról nem is beszélve, hogy mennyi mindenbe belekeveredtünk, már az első évtől kezdődően.
- Re-rendben. - feleltem végül egy kicsit zavartan, majd együtt indultunk el a közelben lévő Három Seprű felé. Erről biztosan tudtam, hogy hajnalig nyitva tart, és holnap csak a diákok megérkezésével olyan tíz óra magasságában fog majd csak kinyitni. Sietve löktem be magam előtt az ajtót, majd mosolyogva biccentve a csaposnak, leültem a kandalló melletti asztalok egyikéhez. Valahogy mostanság ha betérek ide, akkor mindig ide ülünk le Minervával, vagy esetleg Aliciával.

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Kocsma rész Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Stephen Gold
Vámpír
Stephen Gold

Iskolai Házad : Hugrabug
Hozzászólások száma : 50
Join date : 2011. Sep. 09.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzomb. Okt. 01, 2011 8:14 pm

Luna


Felnevettem a kijelentésére. Lekezelően beszélt, de mégis volta a hangjában egy kis izgalom. Amiről ki is derült pár másodperc múlva, hogy miért van.
- Átváltoztatni? - húztam fel a szemöldököm.
Kicsit elgondolkodtam. Persze!
- Átváltoztathatlak, ha akarod. Mondjuk mennyünk fel a szobámba és megbeszéljük a részleteket.
Az utolsó mondatot kicsit titokzatosan mondtam, de szerintem értette, hogy mire célzok. Most már tényleg elhajt egy pofon kíséretében, vagy Ő is akarja, ami nekem jó. Ránéztem az órámra. 5 perc múlva 12. Délben mindig bezárok és ez most jól is jött. Kihajtottam a vendégeket. Kiraktam a ZÁRVA táblát, s közben még a válaszára vártam.

_________________
Kocsma rész Tumblr_m1wpc6up541rn2b2d
Vissza az elejére Go down
Luna Moon
Halálfaló
Luna Moon

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 119
Join date : 2011. Jan. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Titkos

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzomb. Okt. 01, 2011 5:30 am

- Szóval vámpír, aha. – mondtam neki. – Mondjuk már tudtam, de köszönöm a felvilágosítást. A sárvérűek pedig, ha megtennéd, ne ejtsd ki többet ezt a szót előttem, mert ahhoz sem lesz kedvem, amihez eddig volt. – villantottam rá egy kacér mosolyt. Tud kedves lenni? Hát én nem, pedig egy kicsit sem vagyok vámpír, mondjuk, szívesen lennék az.
Átült mellém a bárpulthoz és megmondta a nevét.
- Eddig sem akartam tudni, így már nem lesz olyan személytelen a dolog. – mondtam neki egy lemondó sóhaj kíséretében, majd eszembe jutott valami. – Nem akarsz átváltoztatni? – kérdeztem tőle, reménykedtem, hogy nem sokkoltam le nagyon, mert azért egy menetben még mindig benne lennék.
Vissza az elejére Go down
http://boszorkanynaplok.forump.net
Stephen Gold
Vámpír
Stephen Gold

Iskolai Házad : Hugrabug
Hozzászólások száma : 50
Join date : 2011. Sep. 09.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyPént. Szept. 30, 2011 8:51 pm

Kicsit elgondolkodott, aztán végig nézett rajtam. Barátságtalanul beszélt, de pár dolgot mégis megtudtam róla.
Hogy én mit meséljek magamról? Kicsit elgondolkoztam, aztán válaszoltam.
- Gonosz? Azt szeretem. - kezdtem egy bókkal. - Hm... hogy rólam mit kell tudnod? Szerintem észrevetted hogy vámpír vagyok. Ha pedig nem, akkor most megtudtad ezt is. Gonosz vagyok, de az attól függ, hogy kivel beszélek. Szóval azért tudok kedves is lenni. És persze utálom a mocskos sárvérűeket. - válaszoltam.
Kíváncsian vártam a reakcióját. Rámosolyogtam, aminek során kivillant a vámpírfogam.
Ezután átsétáltam a pult másik oldalára és leültem Luna mellé.
- Amúgy, ha még mindig tudni akarod, Stephen vagyok. - mondtam.

_________________
Kocsma rész Tumblr_m1wpc6up541rn2b2d
Vissza az elejére Go down
Luna Moon
Halálfaló
Luna Moon

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 119
Join date : 2011. Jan. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Titkos

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyCsüt. Szept. 29, 2011 8:20 am

Hogy meséljek magamról és vajon mit szeretne tudni, hogy én szervezem össze újra a halálfalók seregét, esetleg hogy még csak éppen 18 vagyok, de már több embert öltem, meg mint amennyit ő összesen fog egész életében? Mondjuk kivéve, ha vámpír. Jobban megnéztem és észrevettem a jeleket, jé, ő tényleg egy vámpír. Ez kellemes meglepetésként ért, így már szimpatikusabb. Azt hittem csak valami bolond, akinek nincs jobb dolga, mint egy egyéjszakás kaland egy nem túl kedves nővel.
- Nem sok közöd van az életemhez. – mondtam neki nemtörődöm módon. – De ha rólam akarsz hallani hát, mondom. – mondtam neki nem túl barátságosan. – Gonosz vagyok és nem olyan csajosan gonosz, hanem tényleg igazán nagyon gonosz vagyok. Ezen kívül hatalommániás és talán egy kicsit még szadista is. – mondtam neki, ami először eszembe jutott, majd rámosolyogtam. – És rólad mit kell tudnom?
Vissza az elejére Go down
http://boszorkanynaplok.forump.net
Stephen Gold
Vámpír
Stephen Gold

Iskolai Házad : Hugrabug
Hozzászólások száma : 50
Join date : 2011. Sep. 09.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyCsüt. Szept. 29, 2011 3:46 am

Végig engem figyelt. Picit elpirosodott az arca, amikor felhajtotta a whiskyjét.
Felnevetett, de nem olyan hűvösen, mint ahogy eddig beszélt. Mosolyogva, de mégis fagyosan közölte, hogy addig nem teszi be még egyszer a Roxfortba a lábát, ameddig sárvérűeket nem gyilkolhat.
- Azt hiszem, akkor van bennünk valami közös. - mondtam.
Tényleg. Igaz, én szerettem a Roxfortot, de a sárvérűeket ki enm állhatom. Pfujj. Pedig félvér vagyok. Nem tudom, mikor lettem ilyen gonosz. Pedig anyámat szerettem. Talán amikor vámpírrá változtattak? Na mindegy, ez már a múlt zenéje.
Még mindig azaz érzésem van, hogy találkoztam már ezzel a csajjal. A Roxfortban biztos nem. Ő fiatalabb is és a stílusából ítélve Mardekáros volt, miközben én a Hugrabugot boldogítottam.
- Hmm... mesélj magadról. Egyre szimpatikusabb vagy, és egyre kíváncsibb vagyok rád. - mondtam miközben arra számítottam, hogy most már egy pofon kíséretében ott hagy, mert túlságosan rámásztam.
Vissza az elejére Go down
Luna Moon
Halálfaló
Luna Moon

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 119
Join date : 2011. Jan. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Titkos

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzer. Szept. 28, 2011 6:51 am

- Köszönöm. – mondtam neki hűvösen nem mintha nem tudtam volna eddig is, hogy illik hozzám a nevem. „Hold”, nem vagyok az éjszaka teremtménye, de mindig is vonzódtam ehhez az égitesthez.
Ledöntöttem a whiskymet, nem sok tartott vissza attól, hogy köhögni kezdjek az italtól. Nem most ittam először, de még mindig végigégette a torkomat, mintha egy pohár tűzzel öblögetnék.
Nem mondta meg a nevét, nem mondom, hogy meglepődtem, mert nem. De azért érdekes volt figyelni, hogy milyennek akarja mutatni magát előttem. Akart valamit, ezt tisztán ki tudtam venni a testbeszédéből és abból, hogy bókolt. Közben viszont megpróbálta megmutatni, hogy ő egy igazi macsó, akit nem tudok csak úgy az ujjaim köré csavarni. Na majd meglátjuk, tehát: kihívás elfogadva. Elnevettem magam, és most nem gonosz nevetésemet hallattam, hanem el akartam csábítani.
- Ha csak nem azért vesznek fel a Roxfortba, hogy irtsam a sárvérűeket, akkor nem valószínű, hogy még egyszer beteszem oda a lábam. – mondtam neki még mindig mosolyogva, de azért megtartottam hűvös stílusomat. Nem egyszer kellett elcsábítanom egy férfit, hogy megszerezzem, amit akarok, azt hiszem ez most is menni fog.
Vissza az elejére Go down
http://boszorkanynaplok.forump.net
Stephen Gold
Vámpír
Stephen Gold

Iskolai Házad : Hugrabug
Hozzászólások száma : 50
Join date : 2011. Sep. 09.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptySzer. Szept. 28, 2011 4:30 am

Luna


Töltöttem neki egy whisky-t. A neve hallatán valami fura érzés fogott el. Mintha már találkoztam volna EZZEL a lánnyal. Elgondolkodtam, de nem jöttem rá, miért is lehet ez.
- Szép neved van. Illik hozzád. Szerintem. - mondtam.
Ittam a whiskymből. Imádom ezt a perzselést, ami ilyenkor végig szalad a torkomon.
Nem mondom e a nevem. Még. Valószínűleg pont erre számít. De nem vagyok olyan, mint a többiek. Engem aztán nem fog csak úgy az ujjára csavarni.
- És, mi szél hozott ide a semmi közepébe. Csak nem a Roxfortban akarsz tanítani? - kérdeztem kissé gúnyosan.
Nem úgy nézett ki, mint aki jó lenne tanárnak. De ki tudja? Nem is tudom, miért faggatom ennyit.... De mindegy a lényeg a lényeg. Fel akarom valahogy szedni, mert bejön. Csak nem épp hosszabb távon.....
Vissza az elejére Go down
Luna Moon
Halálfaló
Luna Moon

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 119
Join date : 2011. Jan. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Titkos

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyHétf. Szept. 26, 2011 5:42 am

Az italt természetesen kértem, nem vagyok nagy alkoholista, de a lángnyelv whiskey mindig jól esik.
- Meghívhatsz. – mondtam neki úgy mintha, ez egy kegy lenne hisz az is volt. Engem meghívni egy italra, az mindenkinek megtiszteltetést jelent.
- Ha azt mondom, hogy nem tudhatod meg, akkor tudom, hogy úgyis addig fogsz kérdezgetni, amíg elegem nem, lesz és el nem mondom, szóval a nevem Luna. – sok ember megjátssza magát, amikor ilyeneket mond, de én, csak ami a színemen az a számon típus vagyok amúgy is. Vagyis ami a szívem helyén… Nem kérdeztem meg mi az ő neve. Ismerem ezt a típust, kérdés nélkül is el fogja mondani. Nem tudtam mit mondjak neki ezért vártam a következő kérdését. Igazából érdekelt a pasi, helyes is volt meg nyomult is, de soha nem fejeztem ki több érdeklődést senki iránt. Persze, ha már jó irányba ment a dolog, akkor nagyobb szenvedélyt mutattam a dolgok irányába, de addig teljesen fölöslegesnek tartom a nyáladzást.
Vissza az elejére Go down
http://boszorkanynaplok.forump.net
Stephen Gold
Vámpír
Stephen Gold

Iskolai Házad : Hugrabug
Hozzászólások száma : 50
Join date : 2011. Sep. 09.

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyHétf. Szept. 26, 2011 5:14 am

Lunaa



Hűvös stílusban beszélt, ami szokatlan módon nagyon bejött.
Minél tovább néztem, annál jobban megtetszett.
A fekete feszülős nadrágja nagyon jól állt neki.
- Meghívhatlak egy lángnyelv whiskey-re? - kérdeztem ugyanazon a hangon, mint az előbb.
Aki nem tudná rólam, nagy csajozós vagyok. Bárkit fel tudok szedni, de Ő nehéz esetnek tűnt.
- Megtudhatnám, hogy mi a neved?
Miközben válaszára vártam, újra és újra végignéztem. A lábától az arcáig. Tetőtől talpig jól nézett ki.
Imádtam, ahogy kihívóan rám néz. Mintha vadmacska lenne és rám akarná vetni magát. Vagy tényleg ez a szándéka? Feltűrtem az ingem úját, s közben kiszolgáltam egy vendéget.
Vissza az elejére Go down
Luna Moon
Halálfaló
Luna Moon

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 119
Join date : 2011. Jan. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Titkos

Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész EmptyHétf. Szept. 26, 2011 4:48 am

Éppen Roxmortsba tartottam és a saját könnyelműségemen gondolkodtam. A Nagyúr meghalt, és én mégis itt vagyok, hogy őt segítsem. Vagyis a Halálfalókat, sajnos még nem én vagyok a vezérük és a csatát is nagyon kevesen élték túl. Most azért vagyok itt, mert állítólag a híres Draco Malfoy felesége az iskolában tanít. Arról sajnos nincs információm, hogy Malfoy merre jár, de elvileg tud valamit, ami segíthetne újra összeállítani a Halálfalók seregét. Tudom a Nagyurat visszahozni már nagyjából lehetetlen, de a sereget némi segítséggel még össze lehet szedni. Akik nincsenek az Azkabanban és élnek azokat már egész jól sikerült összeszedni. A többieket, meg csak ki kell szabadítani.
Miközben ezen gondolkodtam a lábam automatikusan a Három Seprű fele vitt. Ez volt az egyetlen hely az iskola közelében, amiről nem az volt az első gondolatom, hogy gyűlölöm. Ez volt az a hely, ahol találkoztam a Halálfaló nagynénémmel és leadtam a kért infókat neki. Ilyenkor olyan volt mintha nem lennék teljesen egyedül. Mikor beléptem egy ismerős arcot láttam, ugyanis a csapos ismerős volt. Nem tudtam, hogy eddig is ő volt-e vagy csak nagyon hasonlít valakire, de mindenesetre ismerős volt.
- Szia! – köszöntem neki vissza, szokásos hűvös stílusomban. – Nem lakom itt. – mondtam neki ugyan abban a stílusban. Olyan volt, mintha akarna valamit, de én mindig így beszélek. Nem tudtam, hogy reménykedjek-e benne, hogy nem ijesztem el. Igaz, hogy egy helyes vámpír volt, de akkor sem tudtam mit várhatok tőle.
Vissza az elejére Go down
http://boszorkanynaplok.forump.net
Ajánlott tartalom




Kocsma rész Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kocsma rész   Kocsma rész Empty

Vissza az elejére Go down
 
Kocsma rész
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Varázs Világ :: Roxmorts :: Három Seprű-
Ugrás: