Egy regény, vagy bármelyen más mű, legyen az akár egy vers, a címe mindig nagyon fontos. Azt maga az író döntheti el, hogy mit szeretne ezzel sugallni. Azt szeretné, hogy az olvasó magából a címből képes legyen következtetni a műre? Vagy egy olyan címet ad az olvasmánynak, amely sejteti ugyan a történetet magát, de nagyon figyelni kell a részletekre? Ez minden esetben az írótól függ, bár tény és való, hogy a cím maga gerjeszti az értelmezéseket, ez azonban emberfüggő. Egy ugyanazon cím mindenkinek mondhat teljesen más dolgokat is. Lehet hogy ezeknek semmi közük a könyvhöz, de az is lehet, hogy mindegyik helyes, csak más szemszögből vizsgálva. Csak logikusan végig kell gondolni és figyelmesen olvasva az egész művet, emlékezni a legapróbb részletekre is, mert lehet hogy azok kulcsfontosságúak.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy maga az író nem értelmezheti a saját művét, elvégre akkor hogyan írhatná meg, ha nem értelmezi igazán. Csak a mű teljes ismeretével és a műben felvonuló érzelmek segítségével lehet számára megfelelő címet választani. Könnyen el lehet rontani egy nagyon jó írást azzal, hogy nem megfelelő címet ragasztunk rá, mert az emberek általánosságban mindig a cím alapján ítélnek. Ha az esetleg megtetszik nekik, akkor olvassák el a mű hátoldalán található rövid kis ismertetőt.
Nézzük meg például Madách Imre Az Ember tragédiája című művét. Ha az olvasó a kezébe veszi a könyvet, és csak a címet olvassa el, rögtön arra gondolhat, hogy egyetlen ember hánytatott sorsáról ír az író. Tételezzük fel természetesen, hogy az olvasó semmiféle ismerettel nem rendelkezik Madách Imre életéről és gondolkodásáról. Ennek fényében tehát, ha egy olvasó mindössze a cím alapján óhajt elolvasni egy könyvet, akkor lehetséges, hogy eléggé kevesen olvasnák el Madách művét. Hiszen vannak emberek, akik nem szívesen olvasnak mások hánytatott sorsáról, a mai világban. Főleg hogy ha alapul vesszük mennyi szörnyű balesetről, vagy éppen szándékosan elkövetett gaztettekről tudósít naponta a média. Ezért természetesebb ha inkább a vidámabb, néhol humorral tarkított történeteket kedveli az olvasó közönség. Mert ezáltal egy kissé elszabadulhat a „szörnyű valóságtól” kikapcsolhat és pihenhet is.
De persze vannak olyanok, akik nem ragadnak le a címnél, ha az mégsem tetszene nekik és teszi vissza a polcra a művet, hanem elolvassák a hozzá írt fülszöveget. Ebben az esetben hamar rájönnek, hogy igazából nem egyetlen emberről szól a mű, hanem magáról az egész emberiségről egészen a bibliában megfogalmazott kezdetektől, vagy is Ádám és Éva történetétől kezdve a XIX. századig, Madách jelenéig. A mű azonban nem arra épít, hogy bibliai ismeretek tárjon az olvasó elé, hanem hogy ezen keresztül ismertesse meg az olvasót a világban addig létrejött és lehanyatlott eszmékkel, amelyek befolyásolták az embereket.
Shakespeare Rómeó és Júlia nevezetű műve is érdekes címnek minősül. A címből az olvasó a fülszöveg elolvasása nélkül is azonnal rájön, hogy a regény egy szerelmes párról szól. Vagy is hogy minden bizonnyal Rómeó és Júlia egy párrá válásának menetét írja le, különböző bonyodalmakkal tarkítva. Azonban ha az olvasó végig olvassa a művet rá kell jönnie, hogy ez egy dráma, mert a szerelem pár tragikus halálával végződik, amelyet lényegében saját családjaik idéznek elő. Hiszem a viszálykodás miatt, sosem lehetnek igazán boldog, a szerencsétlen események sorozatának köszönhetően pedig a főszereplők csak a túlvilágon lehetnek egymásié. A mű tökéletesen bemutatja, hogy mit okozhat egy olyan szerelem, amely a viszály közepén jön létre. De még is tökéletesen leírja a következő idézet: ,, Az a rózsa, amelyik a viharban nyílik a legritkább és legszebb valamennyi közül.”
Ezen mű címe tekintettel van az olvasóra, mert nem kell feltétlenül elolvasni a fülszövegben leírtakat és ezáltal több olyan információhoz jutnia, amelyek a műben fokozatosan derülnek ki.
Kosztolányi Dezső Édes Annája akár egy leány gyermekről és annak életéről is szólhatna, legalább is első pillantásra erre a következtetésre is juthat az olvasó. Ennek a műnek a címe azonban óhatatlanul felhívja az olvasó figyelmét, hogy talán el kellene olvasnia a hozzá tartozó fülszöveget is, különben a cím elsőre becsaphatja. Abban nem tévedne, hogy egy lány sorsa áll a mű középpontjában, de arra talán sosem gondolna, hogy ez a kedves, szorgalmas lány egy éjjel megöli a munkaadóit. Kosztolányi Annán keresztül tökéletesen megjeleníti azokat a nehézségeket, érzelmi terheket, amelyek a mai világban is jelen vannak.
Tárgy: Magyar irodalom + Nyelvtan