Név: Cho Chang
Becenév: Cho
Kor: 19
Rangod: Boszorkány
Nem: Nő
Származás: Aranyvérű
Születési idő: 1979. január 13
Születési hely: London, Anglia
Család:Anya: Aya Han
Apa: Jiro Chang
Testvérek: -
Egyéb családtag: -
Háziállat: van egy baglya, a neve Cserfes
Érdekesség:-Patrónusa: hattyú
-Neve jelentése: A Cho japánul pillangót jelent, a Chang kínai fordításban azt jelenti: szabad.
Személyes tárgya: a pálcája
Pálcád: 9 hüvelyk könnyed rózsafa, unikornisszőrrel. Természetesen Olivandertől.
Iskolai házad: A Hollóhát ház volt.
Előtörténet:Koreai szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1979 január 13-án, Londonban. Származása sosem befolyásolta a neveltetését, dolgos szülei a mások iránti tiszteletre tanították. Egykeként osztatlan figyelmet és szeretet kapott tőlük.
Cho eleven kislány volt, a korához képest okos és értelmes, hat évesen már nagy kviddics rajongóként profi szurkolókat megszégyenítve drukkolt a kedvenc csapatának. Tizenegy évesen az élete gyökeresen megváltozott, ugyanis a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába nyert felvételt, mint a Hollóhát Ház tanulója. A szülei büszkék voltak rá, Cho pedig nem szeretett volna csalódást okozni sem nekik, sem önmagának. Népszerű diák lett. Az értelmes, okos leányzó itta a tanárai szavait, mindemellett tehetségben sem szenvedett hiányt. Amellett, hogy lassan elsajátította a varázslás fortélyait, hódolhatott a kedvenc sportjának: a kviddicsnek. Ráadásul nem is akárhogy! Fogójátékosként kergette a cikeszt. A népszerű Hollóhátas lány a sok barát ellenére Marietta Edgecombe-ban bízott meg a legjobban. Szinte elválaszthatatlan barátnők voltak. Olyanok voltak, akár a testvérek.
A Roxfortban eltöltött első három éve úgymond unalmasnak mondható, de a negyedik év kétséget kizáróan rengeteg izgalmat és változást hozott az életébe. Egy Griffendél-Hollóhát meccsen találkozott először Harry Potterrel. Már akkortájt susogtak a szemüveges fiúról, akivel a későbbiekben egész jól összebarátkozott. Sőt, lehet hogy egy kicsit több is volt mint puszta barátság... Azonban Chonak akadt egy másik rajongója is Cedric Diggory személyében.
Kedvelte a Hugrabugros fiút, nagyon is. Randevúzgatni kezdtek, Cedric pedig elhívta a bálra, ami az év egyik legnagyobb eseménye volt a diákok számára. Cho igent mondott a Hugrabugrosnak, amit kicsivel később talán megbánt, hisz Harry is el akarta hívni, de ekkor már nem visszakozhatott. A bál csodálatosan sikerült, a lány még sosem érezte magát annyira boldognak, mint akkor. Mégsem bánta meg, amiért Cedricet választotta.
A Trimágus Tusa harnadik próbáján Cho boldogan szurkolt Cedricnek és Harrynek (úgy érezte egyikkel sem lenne fair ha csak a másiknak szurkolna) és igazán izgalmasnak találta mindkét fiú részvételét a próbákon. A sors azonban ellene fordult. Cedric meghalt, Lord Voldemort pedig visszatért. A lány lelke teljesen összetört. A fiú halála valamit végleg megváltoztatott benne.
A lelki sebek lezárása lassan ment. Varázslatokat tévesztett, képtelen volt koncentrálni, valahogy megszűnt létezni, mintha nem lett volna önmaga. Küszködött az érzéseivel, s ha nem lett volna mellette Marietta, hogy erőt adjon neki, a lány valószínűleg belepusztul az önsanyargatásba. Nehéz időket élt át, de a Voldemort elleni gyűlölet erőt adott neki. Folytatta a tanulmányait, a barátaival megalapították a DS-t (Defenzív Szakkör, később Dumbledore Serege). A szakkör edzései vigaszt és elfoglaltságot nyújtottak Chonak, s közben Harryhez is közelebb került érzelmileg. Úgy tűnt, az ifjú Potter el tudja feledtetni vele Cedricet, de a lánynak rá kellett jönnie, hogy Harryvel túl sok minden áll közéjük. Elhidegültek egymástól, de Cho a szíve mélyén mindig a barátjának tekintette a fiút.
A legnagyobb csalódás és a végső csapás Marietta árulása volt. Cho mindenek ellenére mégis próbálta menteni a legjobb barátnőjét, de senki nem állt mellé, sőt, magát Chot is kiközösítették. Még sosem érezte magát annyira elveszettnek és nyomorultnak, mint akkor... Nem tudott másra gondolni csak arra, hogy itt hagyja az iskola falait. Ismét csak a tanulásnak élt, majd tanulmányai befejezése után a szüleinél keresett békét és megnyugvást. De a sors ismét közbeszólt. Visszatért, s Harryék oldalán megvívta a csatát a Nagyúr ellen.
Lelkében megnyugvást talált, s rájött, hogy nem tud távol maradni egykori, hőn szeretett Iskolájától. Mindig is tisztelte és nagyra becsülte a testületet, az itt eltöltött évek alatt, a tragédiák előtt arról álmodozott titkon, hogy egyszer tanár lesz belőle. Vett hát egy nagy levegőt, és Dumbeldore Igazgató Úrnál kopogtatott, s félve ugyan, de felfedte legnagyobb álmát. Dumbeldore meglepődött a kérésen, főleg azon, Cho melyik tantárgyat tartja a szívéhez oly közel. A professzor szerint a mugli ismeret lett volna az utolsó, amit egy aranyvérű boszorkány a származásához mérten választhatott volna. Cho viszont pontosan elmagyarázta, miért e tantárgyra lenne ő a legalkalmasabb oktató. A szülei, bár konzervatív neveltetésben részesítették, mégsem tiltották el őt a mugliktól, s azoknak kiismerésétől. Cho az évek folyamán hosszasan tanulmányozta a varázstalan embereket, hogy többet tudjon a világukról, hogy rájöjjön, ők hogyan élik varázstalan életüket. A professzornak tetszett a lány elszántsága és érvelése, Cho pedig a sorsát a kezébe adva köszönt el a nagy varázslótól. Hosszas várakozás és őrlődése meghozta gyümölcsét. A tudása elegendőnek bizonyult, hamarosan megkapta a levelet, melyet annyira várt. A szíve hevesen kalapált, kis híján elájult az örömtől a pecsét kibontása után. Mugli ismeret Tanárnőként lépett be újra az Iskola falai közé.
Fiatal kora ellenére igyekszik megfelelni s beilleszkedni a többi tanár közé, bár roppant furcsa neki a szituáció, nem is csoda! Az egykoron őt oktató varázslók és boszorkányok hirtelen kollégává váltak. Szerencsére nem ő az egyetlen fiatal tanár, és úgy tűnik, nem is ő lesz az utolsó.
A mugli ismeret óráinak megtartása során a diákokkal egyszerre szigorú, mégis közvetlen. Igyekszik minden tudását átadni a nebulóknak.
Jellem: Cho személyisége összetett. Ott van a vidám énje, amit igyekszik visszaszerezni, de a mélabú sokszor eluralkodik rajta. Félénkebb és visszahúzódóbb jelenség lett, csupán árnyéka az egykori önmagának.
Őszinte és odaadó természet, aki talán csak a régi, gondtalan életére vágyik, de pontosan tisztában van vele, hogy ez már lehetetlen.
Kinézet: Ordít róla a koreai származás. Alacsony termetű, hosszú fekete hajú, szemei sötétbarnák és mandulavágásúak. Öltözködésében a kényelemre törekszik.