Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Nathaniel Colmen (Diák) Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Nathaniel Colmen (Diák) Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Nathaniel Colmen (Diák) Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Nathaniel Colmen (Diák) 3347qiw
A Hónap Játéka
Nathaniel Colmen (Diák) 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Nathaniel Colmen (Diák) Ic7783

Share
 

 Nathaniel Colmen (Diák)

Go down 
SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Nathaniel Colmen (Diák) Empty
TémanyitásTárgy: Nathaniel Colmen (Diák)   Nathaniel Colmen (Diák) EmptyHétf. Jan. 31, 2011 5:13 am

Nathaniel Colmen (Diák) Image-3851_4D45C91D

Név: Nathaniel Colmen
Becenév: Nath, Nathi ( így csak édesanyám hívott)
Kor: 16
Rangod: Diák (Vámpír)
Nem: Férfi
Származás: Félvér Varázsló
Születési idő: 1981.Március. 12.
Átváltozás ideje: 1994.Február.8.
Születési hely: Anglia, London

Család:
Anya: Milly Ashford, 39 éves, auror
Apa: Christopher Schleker, 40 éves, mugli, ügyvéd
Testvérek:-
Egyéb családtag:
Nagybátyám: Eliot Ashford, 33 éves, varázsló
Háziállat: -

Személyes tárgya: Egy kereszt alakú medál ami egy bőrnyakláncra van ráfűzve amit még nagybátyámtól kaptam mikor felvettek a Roxfortba.

Pálcád: Kőrisfa, 12 hüvelyk, sárkány szívizom húr maggal
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 6.évfolyamba

Előtörténet:
Egy szép tavaszi napon születtem azaz 1981. Március.12-én. Szüleimmel Londontól nem messze egy erdő mellett laktunk. Ahol már kiskoromban imádtam játszani, bár mivel nem voltak testvéreim kénytelen voltam mindig a szüleimet nyaggatni ha játszani akartam. Bár ezt ők sem bánták mert mindig sokat foglalkoztam velem attól függetlenül, hogy mindkettőjüknek sokat kellett dolgozniuk.
Mikor már betöltöttem a hatot anyáék elmondták, hogy lehet, hogy varázsló vagyok mint anya, aminek nagyon örültem, hogy én különleges vagyok nem úgy mint a többi gyerek akit ismertem a környéken, de ettől függetlenül ugyanúgy járnom kellett mugli iskolába… Ráadásul még kötelező is volt az atlétika a fiúknak szóval azt is tanulhattam bár pár hónap után rájöttem, hogy még sem olyan rossz mint ahogy az látszik és még ráadásul tehetségem is volt hozzá vagy legalábbis ezt mondták. Mikor már 10 éves voltam valahogy sikerült felrobbantanom az egyik legszörnyűbb vázát a házban ami miatt még nem is szidtak le a szüleim, mert végre megnyugodtak, hogy én is varázsló vagyok. Én meg csak azt sajnáltam, hogy nem sikerült a többi vázát is eltüntetnem a házból.
11 évesen végre megkaptam a levelet a Roxfortból, hogy felvettek ezért édesanyámmal még aznap elmentünk megvásárolni a szükséges holmikat. Aztán lassan, nagyon lassan elérkezett az a nap is mikor végre indultunk a Roxfortba. Szüleim biztatgattak, hogy nem lesz semmi baj, de végül még sem nekik lett igazuk… Dementorok jöttek fel a vonatra mert állítólag Sirius Blacket keresték. Bár tény ezután a vonaton semmi gond nem történt és a Teszlek Süveg is a Griffendélbe osztott be bár édesanyám Hollóhátas volt, de nem baj nekem mindig is jobban tetszett a Griffendél.
Ahogy teltek a napok egyre jobban kiismertem magam a Roxfortban és sok barátra tettem szert, de aztán jött a hír Black bejutott a kastélyba. Így az a maradék kis vidámság is tova szállt, mindenki félt és őszintén szólva az én bátorságom is eléggé megrendült. De végül azért sikeresen zárult az első évem.
A második év pedig remekül kezdődött, mivel kiderült, hogy a Roxfortban rendezik meg a Trimágus Tusát, ami azért engem is vonzott, de tudtam hogy ha nem is lenne korhatárhoz szabva a jelentkezés még akkor sem lenne esélyem az idősebekkel szemben, sajnos. De mikor megláttam mi is az első feladat rögtön elmentem a kedvem a fantáziálgatástól, hogy mi lett volna ha engem is kiválaszt a serleg. Szerencsére azért Harry ügyesebbnek bizonyult mint sokan hitték és minden egész jól is ment az utolsó próbáig mert annak sajnos az lett a vége, hogy Harry Cedric Diggory holttestével érkezett és azzal a hírrel, hogy Tudjukki visszatért! Ekkor tudatosult bennem, hogy ez az év még sem olyan jó mint ahogy elkezdődött, de végül ennek az évnek is vége lett.
A szünet is kissé borús hangulatban telt nálunk otthon is mert anyáék hittek Harrynek, hogy Tudjukki visszatért és féltek, hogy mi lesz majd ezután. Mikor harmadikban visszatértünk a Roxfortba ismét egy új SVK tanárt kaptunk mégpedig Dolores Jane Umbridge-t, akiről már első órán kiderült, hogy egy kiállhatatlan vén banya! Ráadásként semmit nem is tanított mert az elméleti oktatás sokkal fontosabb. Ezért megalapították Dumbledore Seregét rövidebb nevén a DS-t ahova én is csatlakoztam és sok mindent meg is tanultam. Harry szerintem remek tanár volt, csak egy probléma volt az egésszel, hogy a Főinspektori Különítménynek hála leleplezték a DS-t mindenki nagy sajnálatára. Végül csak eltelt az év és a Minisztériumban történteknek köszönhetően fény derült arra, hogy Voldemort valóban visszatért.
Ez a tény sajnos teljesen megbélyegezte mindenki életét mindenki rettegett a Sötét Nagyúrtól, hogy vajon mikor visz végbe ismét egy szörnyűséget. De számomra a menekülést ezen problémák elől az erdő nyújtotta, minden este az egyik fáról néztem a naplementét de egyik nap mikor már besötétedett és sétáltam haza egy sötét árnyat láttam az erdőben és ez után már csak a szúró fájdalomra emlékszek amit nyakamban éreztem és itt végleg elsötétült minden.
Majd mikor magamhoz tértem nagybátyám volt az akit először megláttam és ő elmagyarázott mindent, hogy ő mi és hogy olyanná váltam mint ő azaz vámpírrá, de én egyszerűen nem akartam neki hinni és mikor azt kérdeztem tőle, hogy miért tette csak annyit válaszolt, hogy nem volt választása.
Én még aznap este hazasétáltam mivel szüleimmel nem laktunk messze nagybátyám házától csak körülbelül 3 kilométerre. Mai napig emlékszek arra a boldog mosolyra amivel fogadtak a szüleim mert el sem tudták képzelni, hogy hova tűntem. Csak egy dologra nem számítottam, hogy ezután édesapám elkezd szidni, hogy miért tűntem el és hogy igazán szólhattam volna arról, hogy meglátogatom a nagybátyám meg még ehhez hasonló dolgokat vágott a fejemhez. Amitől persze én is dühös lettem és a szóváltás folyamán szinte a teljes erőmből neki löktem a falnak és hát nem lett jó vége a dolognak mert kórházba került és akkor döntöttem el, hogy soha többé nem hagyom senkinek, hogy ennyire felidegesítsen és visszamentem Michaelhez. Mert azután amit tettem édesanyám nem akart látni. Szóval a szünet további részben megtanultam pár dolgot a vámpírokról.
Sajnos el jött a negyedik év eleje is bár én nem akartam visszamenni a Roxfortba, de nagybátyám győzködött, hogy menjek vissza és én végül engedtem neki visszamentem a Roxfortba miután beszéltem Doumbledore professzorral. Aki engedte, hogy vámpírként tovább tanuljak az iskolában és amelyik órákra nem tudtam volna bemenni a nap miatt azokra az órákra nem kellett bejárnom bár azért ugyanúgy tanulnom kellett és a házit is elkellet készítenem úgy mint a többieknek és engedélyezett egy-két esti sétát és, hogy ne legyen belőle probléma az igazgató úr elmondta a házvezető tanároknak, hogy vámpír vagyok. Ezért nem kellett bujkálnom esti sétáim közben.
Amúgy számomra egész nyugodtan telt ez az év azt leszámítva, hogy most kezdtem el igazán kiismerni magam a Roxfortban mert különböző titkos folyósokat kerestem az órákra való eljutás céljából. De sajnos év végén bekövetkezett az amit senki sem várt volna, Dumbledore-t megölte Piton. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg lehetséges. A legnagyobb varázslót megölték, bár tény hogy az ő temetésénél szebbet és szívszaggatóbbat még soha életemben nem láttam. Komolyan kezdem azt hinni, hogy egy olyan év sem lesz a Roxfortban amikor nincs valamilyen tragédia vagy baleset.
Ezt a szemléletemet a következő tanévben ismét bizonyították mert Voldemort került hatalomra és a Roxfortban is elkezdődött a csata ahol én is segédkeztem ahogy csak tudtam és végre végett ért a csata bár sokan haltak meg közben, de a Kis Túlélőnek ismét sikerült legyőzni Voldemortot…

Jellem: Vámpírrá válásom előtt mindenkivel kedves voltam, de ettől függetlenül szerettem másokat megviccelni. Csak egy baj volt ha én is visszakaptam a vicceket akkor kicsit hamar lettem dühös. Ami meg a bátorságomat illeti néha túlságosan is bátor vagyok, de hát mit is várnánk egy Griffendélestől?
Azonban miután vámpír lettem sok minden megváltozott… a bátorságomon kívül. Már közel sem viccelődők annyit. Majdnem mindenkivel ridegen viselkedek mintha soha semmit nem éreznék, pedig ez nem így van. Csak remekül tudom leplezni érzelmeimet és azóta még nagyon felidegesíteni sem lehet, ha valakinek mégis sikerül inkább hagyom mert nem akarok még egy balesetet.

Kinézet: Kb. 180 cm magas vagyok, barna szemem van és rövid sötétbarna hajam, testalkatra vékony vagyok, de azért elég izmos is. Ruhák terén csak színekben vagyok válogatós mivel a fekete és fehér és néha kék ruhákon kívül nem hordok más milyet. Amúgy meg mugli öltözet vagy talár nekem mindegy csak jól álljon.

_________________
Nathaniel Colmen (Diák) P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
 
Nathaniel Colmen (Diák)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Vámpírok-
Ugrás: