Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Alexander Lockwood (diák) Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Alexander Lockwood (diák) Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Alexander Lockwood (diák) Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Alexander Lockwood (diák) 3347qiw
A Hónap Játéka
Alexander Lockwood (diák) 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Alexander Lockwood (diák) Ic7783

Share
 

 Alexander Lockwood (diák)

Go down 
SzerzőÜzenet
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Alexander Lockwood (diák) Empty
TémanyitásTárgy: Alexander Lockwood (diák)   Alexander Lockwood (diák) EmptyPént. Feb. 25, 2011 8:56 pm

Alexander Lockwood (diák) AllanHydeMain

Név: Alexander Brian Lockwood
Becenév: Alex
Kor: 17
Rangod: diák, vámpír
Nem: Férfi
Származás: félvér
Születési idő: 1880. május 9., 1897. június 31.
Születési hely: Írország, Dublin

Család:
Anya: Susan Lockwood, 50, gyerekorvos, meghalt
Apa: Brian Lockwood, 49, auror, meghalt
Testvérek:
Sophie Lockwood, 76, meghalt
Matthew Lockwood, 60, meghalt
Egyéb családtag: nincs
Háziállat: egy fekete macska a neve, Candide
Mikor változtattak át: 1897. Június 31.


Pálcád: 13,5 hüvelyk, mogyoró fa, hipogriff toll
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 7

Előtörténet: Úgy száz éve születtem egy meleg, májusi napon, Dublin egyik nyüzsgő negyedében. A gyerekkorom átlagos volt .Majdnem szürke. A szüleim imádtak, ami nem is csoda, hiszen én voltam az angyali gyerek akire minden szülő vágyik. Sosem sír éjszaka, rendesen eszik, a zöldséget és húst is. Nem csatangol el a boltban az anyukája szoknyája mellől, szófogadóan kapaszkodik bele apukája kezébe, amikor átmennek az úttesten. Nem keveredik bajba az óvodában, nincs rá panasz, nem húzgálja a lányok haját, nem veszi el a társaitól a játékot és még sorolhatnám, de a legegyszerűbb ha azt írom jó gyerek voltam. Komolyan.
Kicsi voltam, amikor apu és anyu leültetett beszélgetni. Nem örültem neki, hiszen éppen a kis képeskönyvet kellett ott hagynom, a vicces mozgó figurákkal. De nagyon komoly volt az arcuk, így nem vitatkoztam. Akkor mondták el, hogy anyu újra babát vár. Nem egészen értettem a dolgot, de belenyugodtam. Egy kicsi gyerek anyu pocakjában. Rendben, elfogadtam, és kilenc hónappal később sem gondoltam másképp, amikor a kis üvöltő, ráncos kopasz kis jövevény éjszakánként a velőtrázó sírásával felverte az egész lakást.
Szerettem Sophiet, hiszen nem volt rá okom, hogy ne tegyem. Kicsi volt, és védtelen, szóval kedveltem. Amint hazahozták a kórházból azonnal feléledtek bennem a testvéri ösztönök, az idegen, vagy ritkán látott rokonoknak, csak hosszas győzködés után hagytam, hogy akár csak benézzenek hozzá, a szobába.
De két év múlva jött is az újabb meglepetés. Matthew. Őt is szinte beteges módon féltettem. De Sophie már nem jött ki vele olyan jól, mint én. Vagyis biztos vagyok benne, hogy szerette, de a viselkedésén nem ez látszott. Az évek alatt rengeteget veszekedtek, de én mindi ott voltam, hogy a kellő pillanatban szét válasszam őket, mert egyikük sem bírta volna megállni, hogy össze ne verekedjenek.
Apu auror volt, így nem okozott nagy meglepetést, hogy engem is felvettek a Roxfortba. Sőt, apám majd kibújt a bőréből. Izgatottan tervezgetni kezdte a jövőmet, mi lesz, miután letettem a R.A.V.A.SZ. –t, én is auror leszek egész biztosan, szóval nem lehetett leállítani. Én is izgatott voltam, mindenki alig várta a indulás napját. Kivétel Sophie-t mindent megtett annak érdekében, hogy én ne legyek a vonaton, amikor az elindul. Még aznap is győzködött, eldugta a csomagokat, a pálcát, elengedte a baglyot, és amikor már csak a búcsúzás volt hátra sírva kérte, hogy vigyem őt is magammal. Én azonnal beleegyeztem volna, csak ne sírjon, de apuék megígérték, hogy pár év és ő is jöhet velem. Vitára viszont nem volt idő, mert a vonat elindult, én meg izgatottan vártam, hogy végre odaérjünk.
A beosztás hihetetlen volt. Majdnem elájultam annyira vártam, hogy rám kerüljön a sor, és ehhez még hozzácsapódott, hogy egész nap nem ettem semmit… mikor a Süveg kimondta a házam nevét, vidáman, mégis szédelegve botorkáltam oda az asztalhoz.
Az életem nem sokban változott, továbbra is megmaradtam a szokásos, szófogadó srác, akire soha nem volt panasz. A jegyeim is jók voltak, nem volt okom panaszra. Az évek gyorsan és nyugodtan teltek. Kivétel az utolsót. Azt sosem fejeztem be, vagy legalábbis nem emberként.
Az utolsó nyáron valami egészen különös történt, ami mindent megváltoztatott. Éjszaka volt és éppen hazafelé tartottam a pályaudvarról. A szüleim nem tudtak elém jönni Londonba, így egyedül utaztam. Még elég messze voltam a házunktól, amikor éles fájdalom hasított a nyakamba. Éreztem, hogy gyengülök és meg sem próbáltam küzdeni.
Még aznap éjjel a saját szobámban ébredtem, a családom körében. Anyámon a teljes pánik lett úrrá, apám meg egyik minisztériumi barátjától hopponált a másikig. Egy idő után azért kiderült, hogy mi is vagyok, és őszintén be kell hogy valljam nem igazán örültem a dolognak. Ők sem, amit meg is értek. A nyarat a pincében töltöttem, a szüleim az öcsém és a húgom is rettegtek tőlem. Életem legrosszabb élménye volt, alig ettem valamit, tudtam, hogy hiányzik de mégsem fogadtam el, hogy valójában a vérre vágyom. Amint lehetett megszöktem és elmentem megkeresni a vámpírt. Kiderült, hogy ő is utánam kutatott. A neve Joseph volt, aki végül elmagyarázott mindent, de nem engedte, hogy visszatérjek a roxfortba.
A Joseph elég idős vámpír volt, több száz éves és a többiekkel ellentétben ő nem volt kegyetlen vagyis ha lehet így mondani a normális kereteken belül mozgott. Olyannak látszott, mint aki belefáradt az életbe, és nem akart nagy felhajtást semmi körül. A szüleimmel nem találkoztam azóta sem. Néha meglátogattam őket, hogy tudjam mi van velük, de ők nem nagyon vettek észre ebből semmit.
Azóta évek teltek el, végignéztem a szüleim halálát, az öcsémét és végül a húgomét. A két kistestvérem időközben családot alapított, lettek gyerekeik, és unokáik is. Az egyik most is a Roxfortba jár… nem hiszem, hogy tudna a létezésemről, és én se nagyon vettem észre, csak két három hónapja. A lány nagyon hasonlított Sophira, így egyre többet figyelek rá.
Tíz vagy tizenkét éve, a vámpír aztán öngyilkos lett. Szép mondhatom gyönyörű. Kezdett elege lenni mindenből, így egyszer csak kedve támadt megnézni a napfelkeltét…
Tehát teljesen egyedül maradtam, és két vagy három éve döntöttem úgy, hogy talán ideje lenne, befejezni a Roxfortot. Tehát beszéltem az igazgatóval, aki külön szabályok bevezetésével megengedte, hogy ott tanuljak. Persze a tanulókat, és a tanárokat békén kellett hagynom, de ez nem is esett nehezemre, hiszen nem messze ott van Roxmorts…

Jellem: A vámpírrá válásommal levetkőztem a jófiús viselkedést és mivel nem akartam kilógni a többi vámpír közül, én is rideg és távolságtartó, óvatos lettem. De miután Joseph meghalt, kicsit visszavettem az öldöklési vágyam is jelentősen leapadt, most meg megpróbálok visszatérni a régi önmagamhoz, nem sok sikerrel, mert teljesen elszoktam az emberi viselkedéstől. Néha egészen gyerekes vagyok, néha meg véresen komoly, nem könnyű kiigazodni rajtam, de alapvetően jó szándékú vagyok, csak a dolgok nem mindig úgy sikerülnek, ahogy én tervezem. Gyakran nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom és ez folyton hülye helyzetekbe kever.
Viszont bennem is megvan az az életuntság, ami Josephben volt, és néha nekem is kedvem támad kint maradni reggel, a szabadban. Nehéz kizökkenteni, nagyon ritkán vagyok dühös, sőt talán kicsit lassan reagálok mindenféle sértésre...

Kinézet: Koromhoz képest talán kicsit alacsonynak tűnök. És nem csak tűnök, az is vagyok, igaz csak pár centivel. Régebben ölni tudtam volna ezért a pár centiért, de most is vannak pillanatok, amikor rettenetesen zavar a méretem. De ezt talán sikerült kompenzálnom az izmos, erős testalkattal, bár ezt ki látja a ruha alatt? A hajam szőkés barna, téli vagy esős napokon egészen sötét, nyáron viszont inkább világosnak mondanám. A szemem élénk zöld, a bőröm szinte betegesen sápadt, hófehér, itt- ott sebhelyek és pár tetoválás is díszíti, de az egyenruha ápol és eltakar.
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
 
Alexander Lockwood (diák)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Vámpírok-
Ugrás: