Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Sally-Anna Perks (Diák) Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Sally-Anna Perks (Diák) Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Sally-Anna Perks (Diák) Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Sally-Anna Perks (Diák) 3347qiw
A Hónap Játéka
Sally-Anna Perks (Diák) 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Sally-Anna Perks (Diák) Ic7783

Share
 

 Sally-Anna Perks (Diák)

Go down 
SzerzőÜzenet
Cho Chang
Mugli ismeret tanár/Moderátor
Cho Chang

Iskolai Házad : Hollóhát
Hozzászólások száma : 179
Join date : 2011. Jan. 16.
Tartózkodási hely : Roxfort

Sally-Anna Perks (Diák) Empty
TémanyitásTárgy: Sally-Anna Perks (Diák)   Sally-Anna Perks (Diák) EmptyPént. Márc. 18, 2011 10:30 pm

Sally-Anna Perks (Diák) Safron


Név: Sally Ann Perks
Becenév: Sall
Kor: 17
Rangod: Diák
Nem:
Származás: Aranyvérű, Boszorkány
Születési idő: 1981. Július 17
Születési hely: Anglia, London
Család:
Anya: Payton Perks/41/hobbiszinten talártervező Madam Malkinnál/
Apa: Avior Ryan Perks/50/a Mágiaügyi Minisztériumban a pénzügyi osztályon igazgató/
Testvérek: Adam Gabriel Perks/24/
Háziállat: egy Magyar Vizsla, Sába, akit Sall borzasztóan szeret
Első átalakulás: Sall animágus, de a szülei erről mit sem tudnak. Regulus Black tanította animágiára s egészen 10 éves kora óta tud Fehér Farkassá változni.
Érdekesség: Ha teheti gyöngyvirágot tűz a hajába, ami egyben a családja címerét jelképezi és a Mardekár házhoz fűződő elhivatottságát, ugyanis a gyöngyvirág roppant mérgező; akár egyetlen csepp a gyanútlan személy poharába s holnap már nem kell elviselnünk. (Titkos jelentést is foglal magában ez a virág: Regulus emlékét is birtokolja.)
Személyes tárgya: egy ezüstből készült, kék, cseppkő alakú medalion, amit még Regulustól kapott halála előtt. Megszállottan őrzi, úgy gondolva, hogy így örökre életben tarthatja Regulus emlékét.
Pálcád: Magyal,10 hüvelyk, magja: sárkányszívhúr
Iskolai házad: Mardekár
Évfolyamod: 6. Évfolyam
Előtörténet:
A nevem Sally-Ann Perks. Egy aranyvérű, hatalommániás családban születtem Londonban. A családomnak az volt a normális, ha az embereket pénzért vehették meg s fel sem tűnt nekik, hogy nem lehet mindenkit megvásárolni. Egyedül a bátyám volt, aki némileg megkísérelt elzárkózni ettől, de később őt is utolérte, habár szoros testvéri viszony van köztünk. Minekután ők, így gondolták nekem is ebbe a légkörbe kellett beleszoknom, de próbáltam kitörni a bűvkörükből. Kedvelik a manipulálást s gyakran gondolnak magukra úgy, mint a sárvérűrellenes családok egyikére. Mindig kitüntető figyelemmel díjazták Voldemort sorozatos kegyetlenkedéseit s nekem is gyermekkorom óta, azt mondogatták, hogy egyetlen embernek kell elköteleznem magam: A Nagyúrnak.

Sok olyan barátjuk volt, akiknek egyezett a véleményük, így tettünk szert a méltán híres Black család látszatbarátságára. Már-már eszüket vesztették a nagy istenítésben s nekem, mint lázadó, a berögzött rendszerrel szembehelyezkedő lánynak nem tetszett, hogy rendelkezni akarnak az életemmel. Soha nem jöttem ki azokkal sem, akik Voldemort-ellenes eszméket vallották, sőt megvetettem félelmüket. Utáltam a rettegést, a hatalmaskodó embereket, ámbár én is uralkodni akartam felettük. Azonban 10 éves koromban elegendő elszántságot és bátorságot éreztem magamban, ahhoz, hogy megszökjem a családi szektafészekből, de mikor már kiléphettem volna a kastélyunkból, megszabadulva az irányított életemből, valaki elkapta a derekamat, befogta a számat és behúzott az árnyékba.

- Hova igyekszel kicsi lány? – kérdezte az idegen s lassan fekete, kesztyűs kezét elvette a szám elől. Édeskés, gyöngyvirág illata volt, ami keveredett némi friss földszaggal. Megpróbáltam legyűrni a félelmet, emlékeztetve magamat az elveimre, koncentrálva a szánalomra-méltó arcokra, akik engedik, hogy a sorsuk felettük uralkodjon.
- Minek látszik? – válaszoltam szemtelenül. Azzal beleharaptam a mellkasomon pihenő mutatóujjába, mire feljajdult s eleresztett. Magamra libbentettem a fekete köpenyt és futásnak eredtem. Alig jutottam el a kastély vaskapujáig mikor egy ordas farkas állta el a kijáratot. Kivillantotta hegyes szemfogait, majd rózsaszín nyelvével végignyalta a szája szélét, mintha evéshez készülődne; már célba vette a falatot, de kedve volna játszadozni az étellel: Fuss kicsi lány, hadd kapjalak el!- üzente a szemeivel. Sötétkék szemében valódi sóvárgás tükröződött, mire megfagyott bennem a vér. Átkoztam a napot, amikor úgy döntöttem megszököm, de méltósággal tartottam magam. Lassú léptekkel közeledtem az állathoz, magam előtt tartva a kezemet. Majd mikor már csak egy leheletnyi réteg választotta el az ujjaimat a szőrétől, ő maga dugta a kezem a fejéhez. A hasamban görcsölő csomó engedni látszott, de akkor elkezdett visszaváltozni. Soha nem láttam még folyamatban lévő animágiát, így reflexszerűen visszahúztam a jobb kezem. Ott állt ő. A fekete kesztyűs alak, aki előbb behúzott az árnyékba. Olyan 16 éves forma lehetett finom arcvonásokkal; a haja sötétbarna, és a farkaséról jól ismert sötétkék szemek.
- Megharaptál – vigyorgott.
- Te is megtehetted volna – vágtam vissza.
- Bizony – mosolyodott el féloldalasan. – Regulus Black – nyújtott kezet. Nem fogadtam el. Ismerősen csengett a Black név, de ez nem volt elegendő indok arra, hogy megbocsássam, ahogy megkísérelt elrabolni. – Tudod, Orion és Walpurga Black gyermeke. A szüleim jóban vannak veletek.
- Akarod mondani a szüleimmel. Én nem tartozom közéjük – fordultam el tüntetőleg.
Ferdén nézett rám, majd túllépve a dolgon, magyarázkodásba kezdett:
- Attól tartottam, hogy szökni készülsz, ezért kaptalak el mielőtt meggondolatlanságot követnél el.
- Nem lenne meggondolatlanság! – húztam el keserűen a számat. – Nem akarok beletartozni az átkozott szektás ügyeikbe s Voldemort szolgája végképp nem akarok lenni – odaugrott mellém és újra betapasztotta a számat, majd rosszat sejtve körülnézett. Még mindig a számon tartva a kezét, komolyan a szemembe nézett:
- Soha ne mondj ilyeneket!- parancsolt. – Nem tudhatod hol vannak kémek, s nem lehetsz biztos benne, hogy elnézik az ellenszegülésed – leguggolt hozzám és megcirógatta az arcomat. – Gyere – nyújtotta a kezét. Ezúttal elfogadtam, engedve, hogy visszakísérjen a kastélyba.

A történtek után, amikor csak lehetett együtt voltunk s apránként a legjobb barátokká váltunk. Megtanított az animágiára, így egy fehér farkas képében futhattam az oldalán. Arra oktatott, hogy ne szegüljek ellen a nagyobb hatalomnak, hiszen a halálfalók nem kegyelmeznek meg senkinek.
Mindig megpróbálta visszafogni lázadó természetemet, de mindazon alkalom sikertelennek bizonyult. Együtt tanultunk meg hoppanálni, így amikor csak kedvünk tartotta elugrottunk a tengerhez. Lassanként olyan szorossá, bensőségessé vált a viszonyunk, hogy a diák-mentor kapcsolatunk immár többnek bizonyult. Lopott csókok, epedező pillantások kísérték végig az éveinket s én hiába kértem őt, hogy valljuk be a szerelmünket ő nem akarta megtenni.

Amikor betöltöttem a 15. életévemet Regulus egyre furcsábban kezdett viselkedni. Volt, hogy hetekig nem látogatott meg s ezen alkalmakkor beleörültem a hiányába. Gyűlöltem érte, hogy egyedül hagy s úgy éreztem ő lenne az egyedüli mentsváram ezen a helyen. Mikor már harmadik hete nem jött el hozzám, elmentem a Grimmauld térre, hogy felkeressem és bocsánatot kérjek tőle, amiért ilyenre akartam kötelezni. Mikor megérkeztem a család nem volt otthon csak Sipor, a házi manójuk, aki mindig szívélyesen fogadott, ha arra jártam. Most még beesettebb volt az arca s kopott aranybarna szemei szomorúságról árulkodtak.

- Mi lelt barátom? – léptem oda hozzá vigasztalón, de az elrántotta a fejét s egyre csak piszkos, rongyruhájának balszegletét szorongatta. – Hol van Regulus?- követeltem a választ növekvő aggodalommal.
- Nem! – tiltakozott. – Nem mondhatom el úrnőmnek. Az úrfi parancsa. – préselte össze az ajkát kegyetlenül.
- Sipor én nem vagyok az úrnőd – lágyult meg a szívem, de csak az információt akartam kiszedni belőle. Belátva a szavaimban rejlő igazságot, engedett. Elmesélte, hogy Regulus halálfaló és, hogy őt, Siport ajánlotta fel Voldemortnak segítségképp, de a Nagyúr elárulta őt s ott akarta Siport hagyni a barlangban, ahova Tudjukki elrejtette a horcruxot. Miután a házi manó elmesélte Regulusnak, ő maga akart bosszút állni és megsemmisíteni Voldemortot. Megitta a kőtálban lévő mérget, hogy kicserélhessék a medálokat egy hamisítványra, mire Regulus holtan esett össze. Az inferusok berántották magukhoz élettelen testét, de a manó nem tehetett semmit. - Befejezte. Lerogytam a földre és vigasztalhatatlanul sírni kezdtem. Úgy mart bele a szívembe a férfi elvesztése, mintha engem öltek volna meg s még arra sem voltam képes, hogy megszólaljak, vagy egy kicsit is méltóságteljesebben viselkedjek. Egyetlen dolog jutott el a tudatomig: Voldemort a felelős Regulus halálért. S ő fog megfizetni ezért!

Csak órák múlva tápászkodtam fel, hogy elmenjek a megmaradt önérzetemmel, de akkor Sipor előhúzott egy agyongyűrt levelet, amin az én nevem állt, Regulus kézírásával. Magamhoz szorítottam az utolsó emléket, ami őt jelképezte; magamba szívtam a levél illatát, amin éreztem még ismerős gyöngyvirágillatát, azzal hazaindultam. Még aznap megkértem a szüleimet, hogy írassanak át a Roxfortba, hogy ott szövetségeseket szedhessek Tudjukki ellen.
„Kit a bosszú hajt, s a vérengzés, nem győzheti le ellenfelét.”

Jellem: Makacs és lázadó természetű. Soha nem hallgat másokra, s nem hagyja, hogy irányítsák őt. Kivívja az igazát, mégha az adott helyzetben tévesen ítélkezett is. Maximalista, így nem bírja elviselni a kudarcot. Szókimondó, pikírt személyiség, aki nem fél visszaszólni, így nem igazán jön ki senkivel. Mindig szüksége van egy célra, ami előtte lebeghet, máskülönben saját magában őrlődik. Súlyos törést okozott számára Regulus elvesztése, akit tényleg szeretett. Olyan emberi értékekkel ruházta fel őt, amit egy ilyen család mellett soha nem kaphatott volna meg; a tényleges szeretetet, a méltóság érzését, bár nem viseli el, ha valaki csorbát ejt a méltóságán, büszkeségén. Regulus halála után megfogadta, hogy soha többé nem fog sírni s nem hagyja, hogy valaki annyira közel kerülhessen hozzá, mint a férfi. Igazi páncéllal övezett jéghegy, akinek nehéz a bizalmába férkőzni. Elszánt, bármire képes. Mivel a Mardekár kvidicscsapatának tagja, eme sporttal le tudja vezetni a feszültségét is.

Kinézet: Hosszú, barna haj, igéző, kékeszöld szemek. Vékony, porcelánarcú nő, finom arcvonásokkal. Egyenes orr, telt ajkak, figyelemreméltó tekintet. Karcsú testalkat, magas termet. Ismertetőjelként lehet illetni a gyöngyvirágot a hajában.
Vissza az elejére Go down
http://epicfailfrpg.hungarianforum.net/
 
Sally-Anna Perks (Diák)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Boszorkányok :: Aranyvérű-
Ugrás: