Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Daphne Greengrass (Diák) Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Daphne Greengrass (Diák) Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Daphne Greengrass (Diák) Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Daphne Greengrass (Diák) 3347qiw
A Hónap Játéka
Daphne Greengrass (Diák) 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Daphne Greengrass (Diák) Ic7783

Share
 

 Daphne Greengrass (Diák)

Go down 
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Varázsló
Draco Malfoy

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 1582
Join date : 2010. Jul. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Roxfort

Daphne Greengrass (Diák) Empty
TémanyitásTárgy: Daphne Greengrass (Diák)   Daphne Greengrass (Diák) EmptyHétf. Ápr. 25, 2011 2:09 am

Daphne Greengrass (Diák) I4b7lwt49s8wwx8d33

Név: Daphne Greengrass
Becenév: Deph, Dephi, de mikor hogy szoktak...
Kor: 18
Rangod:Diák
Nem:
Származás: Aranyvérű / Boszorkány
Születési idő: 1980. December. 29
Születési hely: Anglia/ Sheffield

Család:
Anya: Clémence Lestrange / 38 / Boszorkány /
Apa: Dmitrij Greengrass / 41 / Varázsló /
Testvér:
- Holly – / Egykori nővére / Meghalt (Bővebben az előtörténetben!)
- Astoria – Csupán két évvel fiatalabb nálam

Egyéb családtag:Kétségkívül van, de nem tartom velük a kapcsolatot, így úgy tekintek rájuk, mintha nem léteznének...
Háziállat: Egy holló, akit Raven-nek neveztem el (Bővebben az előtörténetben!)

Érdekesség: Esetleg a feltűnően vörös hajam ide sorolható, illetve gesztenyebarna, már-már vöröses szemeim. De az egész énem könnyen felismerhető...
Személyes tárgya: Bár a naplóírástól egy időben oda voltam meg vissza, mostanra már nem írok.
Szóval, a Fényképezőgépem.


Pálcád: Mogyorófa pálca, hippogriff tollal a belsejében
Iskolai házad: Mardekár
Évfolyamod: 7. évfolyam



Előtörténet:
Újdonsült életem kisiklott a kezeim közül, akárcsak az az autó a stoptábla mellett, amely közvetlen balról hajtott belénk pillanatok töredékei alatt, és zúzta ripityára a bal oldalát, pontosan ott, ahol ültem. S mindeközben még csak nyolc éves sem voltam...
Édesanyám belehalt, ki a kocsit vezette, viszont én szerencsésen túléltem... Apámnak köszönhetően. Az utolsó másodpercbe reagálva a „Protego” bűbáj segítségével kivédte a frontális ütközést. Húgomat Astoriát szintén elvesztettük, de egykori nővérem, Holly is szerencsésnek mondhatta magát. – Legalábbis én így tudom...

A szomorúság szinte tapintható volt otthon. Minden egyszeriben vált szürkévé, mattá, komollyá. Bár hatalmas dolog volt ez, sorsdöntő, mi gyermek fejjel képtelenek voltunk felfogni a súlyát, vagy a következményeit. Apában viszont szemmel láthatóan, sőt, érezhetően is mély nyomott hagyott - Az Alkoholizmus hívévé lett.
Voltak napok, mikor rajtunk töltötte ki a hatását, és a depressziót. Ezután alig törődött velünk... és már soha többet nem nevetett. Ha engem kérdeznek, én azt mondom, szerintem pont most kellett volna még többet törődnie velünk, mert nem csak hogy egyedülálló életre még képtelenek voltunk, de megtehette volna anyáért, hiszen az Ő vére is az ereinkben csörgedezik. Úgy tűnik, nem mindenki van az én véleményemen...
Testvéremmel sokszor kedvtelenek voltunk emiatt, és volt, mikor inkább együtt maradtunk, mint hogy haza mentünk volna. Nekem személy szerint egyáltalán nem voltak barátaim, és egyre agresszívebbé, magamnak valóbbá, 'nagyképűbbé' váltam. Egyedi volt az öltözködésem, egyedi volt a stílusom, és folyton különcködtem. Nem amolyan „jó akkor most drogozzunk a világba, és bandázzunk!”, épp az ellenkezője. Ezért is közösítettek ki, egyrészt.
Egy napon, mikor apánk - mint már azt megszoktuk - elvolt egymagában a házban, s nagyban vedelte a piát, én és Holly egymagunkban játszottunk. Az idő borús volt, szürke, és hideg. Ekkor voltam Tíz éves, Ő pedig Tizennégy. Már javában a Roxfortba járt, oda, ahová én világéletemben vágytam, és amiről csak álmodni mertem... - Aztán egyszer csak elment az áram, majd mire Holly gyertyát szedett elő, és helyezett el mindenütt a házban. Apu aludt... Aztán léptek zajától visszhangzott minden, majd ajtó csapódott, és sötét alakok léptek be rajta. Holly és én rémülten bújtunk el a konyhában lévő egyik szekrénybe. De utánunk jöttek... Ő pedig azt mondta, maradjak csöndben, különben meghalok. Úgy is tettem. Levegőt venni is alig mertem. Holly kimászott megadva magát, aztán elmentek, és ránk gyújtották a gyertyák által a házat. Mint így utólag elgondolkodtam rajta, a nővérem ezt nem gyávaságból tette, sem pedig mert Voldi csatlósává akart válni, inkább mert... meg akart védeni. Vagy mindkettőnket, vagy csak Őt. Istenem, mennyire szerettem! – De azóta sem láttam már... mindenesetre mély nyomot hagyott bennem a tette, bűntudattal fűszerezve.
Apummal új életet kezdtünk egy új házban, kettecskén. Az alkohollal némileg felhagyott, de csak mert nőzni kezdett, aminek meg kell hogy mondjam, nagyon is örültem. (Viszont a választott hárpiájának már kevésbé...)
Teltek múltak az évek, és addig-addig siettek, míg azon nem kaptam magam, hogy a 9 és ¾ -dik vágány zsúfolt kis terén lépkedek, arcom komoly, lépésem stabil és merev, tekintetem lenéző és vesébe látó. De túléltem...
A Roxfortban szinte csak egy barátnőm volt, Pansy Parkinson, és ennyivel le is zárult a közeli ismerőseim listája. Valahogy nem voltam hozzászokva, hogy közel engedjem az embereket magamhoz. Mondhatnak érzéketlen tuskónak is akár, vagy hideg és komor, nagyképű r!bancnak, de az igazi énem Ők soha nem fogják megismerni...
Minden évem uncsi volt. Szinte csak tanultam, és hallgattam, ahogy mindenki Harry Potter-ről duruzsmol. Mondhatni, szinte mindenből kimaradtam... nekem-nem-nyeri-el-a-tetszésem-az-a-srác! Véleményem szerint nagyra tartja magát, és élvezi, hogy mindenki oda van érte, meg vissza. Kösz, ebből nem kérek!
Aztán egyszer csak egy reggel felhívott apu, hogy beszélni szeretne velem. Ekkor már rég külön laktunk. Az Abszol útra indulva beugrottam hozzájuk. Ő egy szobába hívott, távol a nőjétől, és minden egyéb kíváncsi fültől. Leültem, majd türelmetlenkedve vártam, hogy hozzákezdjen, ugyan mi ilyen sürgős hirtelen. És ekkor fordult meg velem a világ!
Pofon csattant, majd kiszakítottam a tokjából az ajtót, és akár egy lángoló démon kiviharzottam a házból. Nem bántam meg azt hogy a saját apám arcán csattant a kezem, sem hogy megrongáltam a hőn szeretett házát. Még mit nem! Ez semmi ahhoz képest amit igazán megérdemelne, és amire képes vagyok még...
A beszélgetés egy sorsdöntő témáról szólt, konkrétan a húgomról, Astoriáról. Nem, nem a halottról, az élőrről. És itt most semmi kamu nincsen!
Él! Értitek ti ezt? Él a húgom!!!! És az anyám is, de az már mellékes... Istenem, Istenem, évek óta arra vágyom, hogy legyen valaki aki véremből való, és imádjuk egymást! Vagy hogy legyen kivel ellenem... és ez egyszerűen fenomenális! – Anyám azért nem érdekel, mert halálfaló. Halálfalókkal nem spanolok... bár félig az vagyok, és igen, megvannak a hajlamaim, más neveltetésben volt alkalmam felnőni, egy olyanban, ami ezt ellenzi. Remélem Astoria azért még nem annyira durva, vagy ha mégis, talán még befolyásolható...
Apám elmesélte, hogy ez az egész balesetes dolog mind fedősztori volt arra, hogy elválásuk után ne keressem Őket kettejüket, mert nem szerette volna, ha olyanná válok, mint Ők. Tizennyolc nyomorult évet kellett magányban eltöltenem, tudja mi ez???? Nem, nem hiszem!
Szóval eldöntöttem, hogy ha törik ha szakad megkeresem Őt. Remélhetőleg nem lesz nehéz, hiszen Ő is a Roxfort diákja... csak ki ne szúrja a szemem az, ami előttem van...




Jellem:
Teljes ellentéte a húgának, amíg a húga támogatja a Sötét Nagyurat, addig Daphne tartózkodóbb. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs meg benne a véréhez fűződő tisztelet, de semmiképpen nem nevezhető vérárulónak - így csakis a kishúga (fogja hívni) hívja. Amúgy minden Mardekáros jellemző megtalálható benne, mint pl.: A hatalomvágy, és a ravaszság. Emellett kissé lenéző, nehezen barátkozó, és csak azután ismerkedik meg mélyebben a személyekkel, hogy „letesztelte őket”. Nagyon megválogatja társait.
Néha önző is tud lenni, ámde mégis jószívű, mondhatni – Kiszámíthatatlan. Ez a ravaszság első foka. De ugyanakkor törődő azokkal, akiket szeret, megértő, és kedves.


Kinézet: 170 centiméter magas, vékony testalkatú, ámde nem az a deszka típus. Haja göndör, és vörös, szemei gesztenyebarnák, már-már vöröses árnyalatúak. Kedvenc viselete a kényelmes öltözet, csakis ünnepekkor és egyéb alkalmakkor öltözik egybe részes ruhában. Kiegészítőket szokott hordani, de csak szoldian, és inkább amolyan bohókásakat, amik kifejezik személyiségét és stílusát. Kedvenc anyaga a farmer és a bőr, és szereti az élénk színeket.
Vissza az elejére Go down
 
Daphne Greengrass (Diák)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Boszorkányok :: Aranyvérű-
Ugrás: