Tó

~Minerva McGalagony~

- Fekete Lovag? - kérdeztem miközben a körülöttünk lévő csendet megtörte a nevetésem. Nem magát Piton professzort nevettem ki, hanem azt a becenevet, amelyet házvezető tanárom aggatott rá éppen az iménti percekben. Meg kell mondanom eddig csak Denevér, ne adj isten Zsíros hajú szemétláda beceneveket hallottam, ellenben ez a lovag dolog, ha alaposan megnézzük még illet is rá. Legalább is valamilyen szinten, tekintve, hogy ezt soha senki nem merné a szemeibe mondani, kivéve talán Lilyt.
Kicsit meglepett, amikor megengedte, hogy kérdezzek, ám amikor közölte, hogy legfeljebb nem válaszol, hát egy kissé elbizonytalanodtam. De természetesen közel sem annyira, hogy ne merjem feltenni a fejemben már egy ideje motoszkáló kérdést. Így hát nem is tétováztam túl sokáig, elvégre bátor Griffendéles voltam, vagy mi a fene.
- A tanárnő volt már szerelmes? - kérdeztem végül érdeklődve, a szemeibe nézve, majd türelmesen vártam a választ. Bár úgy voltam vele, hogy hamarosan indulnom kell, hiszen megígérem Ginnynek, hogy segítek neki egy kicsit Bűbájtanból.

Granger Kisasszony

Magamban elgondolkodva hallgattam amit mondott, de inkább csak élveztem a helyzetet, megtudtam jó pár fontos dolgot, főleg Perselusról. Hát igen a mi gonosz bájitaltanárunkat is kenyérre lehet kenni csak tudni kell a módját.
-Tudja Nem szabad hagyni magunkat semmilyen úton módon képzelje el ha én mindig meghunyászkodtam , volna Piton professzor vagy már tanár előtt mikor a Griffendéleseket büntették, akkor hol maradtak, volna a jó kis civakodások a mi Fekete Lovagunkkal.- Mondtam nevetve. Hát igen nincs is szebb nap mint egy ilyen. Mint amikor a Griffendél több év után megnyerte a Kviddics kupát a Mardekártól, milyen szép is volt az a pillanat amikor Perselusnak át kellett adnia, legalább mintha az életét kellett volna adnia olyan fejet vágott.
Arcomra biztos kiült ennek a szép emléknek a nyoma, de nem akartam tenni ellene semmit, jó volt vissza emlékezni. Az igaz, hogy Voldemort még élt, de mégis gondtalan napokat és hónapokat éltünk meg.
Merengésemből, a kisasszony hangja szakított kis és nyomban el is kerekedett a szemem.
-Személyeset? - Kérdeztem vissza.- Persze csak fent áll annak a lehetősége, hogy nem válaszolok rá.- Mondtam selytelmesen, persze, tudom, hogy nem sértődik meg az ilyen válaszokon, hiszen ennél diplomatikusabb nem is lehettem volna.

~McGalagony Professzor~

- Nem fogom tanárnő, ígérem. - feleltem őszintén, hiszen eszembe jutott, hogy mit lett volna, hogy ha hallgatok saját magamra. Vagyis inkább arra a részemre, aki makacsul ragaszkodik a jól megszokotthoz, és amit ezt felborítja, annak mennie kell a lehető legrövidebb úton. Életemben először nem hallgattam erre az érzésre, és még a józan eszemet is néha félrelökve mentem amerre sodortak az események és az érzelmeim. És most itt vagyok terhesen, majd hamarosan talán a legfiatalabb anyaként a Roxfort fennállása óta, Ginnyvel az oldalamon és nem bánom.
- Nos, igen, de remélem erre nem kerül sor. - mondtam elvégre, nem tartottam illendőnek, hogy a professzor Lilyvel zsarolja meg bárki is. Bár azt el kell ismernem, hogy bizonyos esetekben a cél szentesíti az eszközt, azonban nem óhajtottam, hogy tanárom kényszer tanú legyen a legboldogabb napomon. Elvégre nem csak én szeretnék aznap boldog lenni, hanem azt is szeretném, hogy mindenki az legyen. Kivéve talán Bellatrix, elvégre őt egyedül talán a halálom tenné igazán boldoggá... vagy még az sem. Az emlékbe beleborzongtam.
- Ennek nagyon örülök. - feleltem, amikor elmondta, hogy természetesen eljön. Ami viszont azt illette, sosem tudtam igazán, hogy mi is jár Draco fejében, bár úgy vélem rövid ideje vagyunk együtt, hogy ezt tudjam. Talán majd idővel már nem kellenek majd szavak, hogy tökéletesen megértsük egymást bizonyos helyzetekben.
- Mondja tanárnő, kérdezhetek valami személyeset? - érdeklődtem tőle és már éreztem is, ahogy az arcom kezd igencsak elpirulni, elvégre lehet kissé szokatlan illetve, kellemetlen kérdést fogok feltenni a tanárnőnek. De eszem ágában sincs őt megbántani, mindössze, ahogy Harry mondaná, néha egészségtelenül kíváncsi vagyok.

Granger Kisasszony

Hát igen az őszinteség jó dolog és persze a szerelem is csak talány ilyen fiatalon nem kellett volna ilyen nagyszabású tervekbe belevágni mint a gyerekvállalás. Persze ezt nekik maguknak kell eldönteniük és más nem szólhat bele legyen az Malfoy vagy bárki.
-Csak azt tudom magának tanácsolni, hogy ne hagyja soha magát, hiszen nem is tette, soha, ahogy mondta már Potterék sem tudták soha lebeszélni semmiről, hát akkor ne engedjen.- Válaszoltam neki, de teljesen felesleges volt hiszen Granger soha nem volt könnyen befolyásolható.
-Igen Piton Professzorra lehet Lilyvel erősen hatni, már ha valaki így akar eredményt elérni nála.- Kuncogva nevettem és rögtön eszembe is jutottak a papucs férjek.
-Természetesen elmegyek ez nem is volt kérdés, hiszen, ha már meg vagyok hívva illik eleget tenni ennek a kérésnek. Mrr. Malfoy-al meg ne foglalkozzon az a lényeg amit az ifjabbik Malfoy gondol és ha a Feleségét már a maga oldalára fordította akkor nyert ügye van.- Nevettem el magamat most már hangosabban hiszen bele gondolni is jó egy ilyen szituációba. Csak remélni tudtam, hogy a kisasszony nem látja a kárörömöt az arcomon. Az idő érzékemet is elveszthettem hiszen nem is tudtam már, hogy mióta is ülök ilyen kényelmesen és jókedvűen ezen a hangulatos kis helyen. Az elmúlt napok eseményei után nagyon is jól jött ez a kis kikapcsolódás.

~McGalagony professzor~

Nem tudtam nem elkuncogni magamat, amikor a tanárnő megjegyezte, hogy szinte biztos volt benne, hogy Harryéktől is megkapom az ilyen irányú beszélgetéseket. Emlékszem, hogy kiváltképpen másodikban mennyiszer szóvá tették, hogy tölthetnénk több időt a könyvtáron kívül és a házi feladatok társaságát mellőzve.
- Ha tudná a tanárnő, hogy már másodiktól ezt hallgatom. - jegyeztem meg rosszalló hangon, de vidám, nosztalgikus arckifejezéssel, ahogy a tóban pancsoló polip felé siklott a tekintetem. Hát igen, akkor még mindannyian gyerekek voltunk... de sok dolgot megélt gyerekek, elvégre sosem fogom elfelejteni a Baziliszkusz szemeit, vagy éppen egy évről korábbról azt a merőben végzetes és durva varázslósakk partit a harmadik emeleti tiltott folyosó alatt.
- Nos úgy vélem, Lily mindenképpen elszeretne jönni, tehát a professzornak sem lesz sok választása. És Draco még is csak a keresztfia. - feleltem csendesen, elvégre aggódtam egy kissé, hogy mit fog szólni majd a helyzethez Harry, de úgy véltem, hogy Ginny teljesen leköti majd a figyelmét és mindannyian jól fogjuk érezni magunkat. Én pedig mindent megteszek, hogy elkerüljem Mr. Malfoyt és Bellarix Lestrange-et is. Már ha egyáltalán hajlandó megjelenni egy ilyen "botrányos" frigy megköttetésekor.
- Ennek örülök, remélem eljön tanárnő. - feleltem és megnyugodva vettem tudomásul, hogy akkor mindenki másnak is meg kellett kapnia a hivatalos meghívót, amely által beléphetnek a Malfoy birtokra, elvégre az a sok védővarázslat, nem hiába ül a házon. Kívül tart mindenkit, aki nem kívánatos személy, elsődlegesen -hála Merlinnek- Rita Vitrolt.
- Igen, Narcissa igazán kedves nő. Mr. Malfoy, már más tészta. - húztam el a számat, amikor Draco apja került terítékre, mindazonáltal tiszteltem azért, hogy ennyire messzire képes elmenni azért, hogy megőrizze a vagyonát. És ráadásként még csak az sem szúrja olyannyira a szemét, hogy nem vagyok aranyvérű. Dracónak felesége lesz, és ezáltal törvényesen örököl minden jogot, amennyiben ő elhalálozik és ahogy látom őt jelenleg ez érdekli.

Granger Kisasszony

Továbbra is csak a kényelmes hinta székemben ültem és kaján mosollyal nyugtáztam, hogy megtudok minden olyan információt ami szükséges lesz a legközelebbi teázáshoz a kolléganőkkel. Arra a kérdésemre, hogy tanul e megnyugtató választ adott, hogy talán már nem is olyan fontos, hogy ennyire sokat tudjon.
-Igen gondoltam, hogy a barátai is csak ezt szajkózzák magának.-
Arra pediglen, hogy az ifjú Malfoy mit csinál bevallom csak kitérő válaszra vártam, de közben mikor meghallottam miért is nincs itt azt hittem menten köhögő rohamot kapok csak a tartásomnak köszönhető, hogy nem ájultam el rögtön.
-Hát erre kíváncsi leszek. Perselus nem az a típusú ember aki szívesen elmegy az ilyen rendezvényekre, szerintem még a sajátjára sem menne el. - Mondtam viccesen csak a gond az volt, hogy ez tényleg gaz is mármint az elhiszi aki ismeri őt.
-Igen köszönöm már megkaptam és nagyon köszönöm a meghívást.- Adtam meg a dicséretet, hogy legalább rám is gondoltak és ennyi erővel az egész Roxfortot is meghívhatták volna.
-Amúgy találkozott már a Malfoy szülőkkel?- Ha már kíváncsiskodunk akkor rendesen csináljuk, mosolyogtam teljes szívemből.

~McGalagony Professzor~

Örömteli mosollyal az arcomon figyeltem, ahogy házvezető tanárom egy kényelmes hintaszéket varázsol elő magának, majd inkább abban foglal helyet, ezáltal elfogadva a meghívásomat. Ez megnyugtatott, hiszen ez azt jelentette, hogy nem haragszik, vagy ne adj isten vet, meg pusztán párválasztásom okán, még ha az egyik kicsit sem szokványos. Habár most így visszagondolva nem mi vagyunk az egyetlen Mardekár-Griffendél házból kikerülő szerelmes pár, hiszen Lily és Piton professzor is ebbe a kategóriába sorolhat, minden teketóriázás nélkül.
- Igen, nem ön az első aki ezt mondja. - feleltem elvörösödve, tekintve, hogy Ginny is sokat szólt érte és régebben Harry és Ron is sokat piszkáltak érte. Mára azonban az utóbbit szinte az sem érdekli, hogy élek-e még egyáltalán. És bármennyire is fáj, nem gondolhatok erre, mert ha szomorú vagyok, azt a babák is megérzik. Ugyanebből kifolyólag idegeskednem sem lenne szabad ami azért valamennyire jobban megy, mintha a szomorúságomat kéne legyűrnöm magamban.
- De igen, szeretné ha Piton professzor lenne az esküvői tanúja. - feleltem halovány mosollyal az arcomon, elvégre már tisztában voltam nagyjából, azokkal a hagyományokkal, amelyek egy nagy múltú aranyvérű család esküvőit jellemzik. Ebből adódóan, nem tudom Ginny mennyire van képben, de attól tartok a professzor nem lesz elragadtatva az ötlettől, hogy velem táncoljon, ahogy Ginny sem Dracótól.
- Remélem a tanárnő is megkapta a meghívót, Narcissa már bagolypostával kiküldte őket. - mondtam, mert egyértelmű volt, hogy házvezető tanáromat is meghívom erre az eseményre. Arról nem is beszélve, hogy Cissy magát Dumbledore professzort kérte fel, hogy adjon minket össze, hiszen megvan hozzá a képessége és a Wizengamot tagjaként a joga is.

Granger Kisasszony

Hát igen az idő tényleg kellemesnek mondható pedig itt északon ez ritka, mint a fehér holló.
Figyelem és a szavain gondolkozom, tehát Perselus csak lenyelte a békát amit adtak neki, na lám már talán ő is öregszik.
Vissza kanyarodok a jelenbe és a megérzésem nem tévesztett meg. Granger kisasszony tényleg meginvitál magához, de hát tanári minőségben nem illendő csak úgy levágódni a pokrócra ezért a pálcám egy laza mozdulatával egy kényelmesnek mondható hintaszéket varázsoltam elő.
-Jól tette, hogy kijött nem kell mindig a poros könyvtárban ücsörögni.- Célozgattam mosolyogva. Helyet amellyel megkínált csak egy fejbólintással köszöntem meg neki.
-Azt véletlenül nem tudja, hogy miről is beszélget a kollégám Mr. Malfoy-yal?- Hát igen a kíváncsiságnak nincsenek határai.
-Természetesen csak azért érdeklődöm, hogy tisztán lássak, tudja igazgatóhelyettesként tudnom kell lehetőleg minden lényeges dologról.- mondtam határozottan és kis mosollyal a szám szélén továbbra is a tavat tanulmányoztam.

~McGalagony professzor~

Érdeklődve figyeltem, ahogy a professzor asszony egy kissé összerezzen a hangomra, amelyből arra következtettem, hogy megzavartam a gondolkodásban, amely nem állt szándékomban. Pár pillanatnyi nézelődés után meg is talált a szemeivel én pedig mosolyogva pillantottam fel rá a pokrócról ülve.
- Terveztem, de úgy döntöttem, inkább csak élvezem a jó időt. - feleltem McGalagony kérdésére. Tudtam milyen fontos, hogy jól sikerüljön a RAVASZom, és ezért mindent meg is tettem az elmúlt években ezért úgy ítéltem, meg hogy egy nap lazítás, nekem sem fog megártani. A gyógyítók egyébként is folyton figyelmeztetnek, hogy ne idegeskedjek, mert az nem tesz jót, tehát próbálom elterelni a figyelmemet a stresszről. ebben azért nagy szerepe van annak, hogy Narcissa nem olyan rideg és távolságtartó velem, mint amire először számítottam. Persze az sem hátrány, hogy Lucius Malfoyjal sem találkozom valami sűrűn.
- Nem csatlakozna hozzám? - érdeklődtem tőle arrébb húzódva a nagy pokrócon, amelyet még bőven volt hely két diáknak is, vagy éppen a házvezető tanáromnak. Igazából hiányoztak a vele folytatott beszélgetések, amelyek a többi évet jellemezték. Nem voltunk tegező viszonyban, de ennek ellenére nagyon közel éreztem magamhoz házvezető tanáromat.
- Draco Piton professzorral van. - feleltem a tanárnőnek, amikor a párom felől érdeklődött. Azt mondta mindenképpen beszélnie kell velem, bár nem tudtam milyen ügyben Draco arcáról ordított, hogy Pitonnak nem lesz majd ínyére, amit mondani fog neki.

"Granger"

Meghallom Granger kisasszony hangját és már keresem is a szememmel, miközben a hang irányába fordulok. Nem is kellett sokáig törnöm magam hiszen szinte ott ült mellettem nem messze.
-Jó napot Hermione csak nem megint tanul?- Kérdezem bár magam is pontosan tudom, hogy neki még a kikapcsolódás is egyet jelent a tanulással. Hát igen van aki soha nem tud lazítani. Közelebb megyek és bár nem áll szándékomban leülni, mivel tanári minőségben hülyén nézek ki, ha csak úgy leülök egy diák mellé a pokrócra, de azért várom, hogy meginvitáljon. Teszek még egy pár lépést felé és közben felrémlik a legutóbbi találkozásunk cseppet sem kellemes emléke.
-Mondja most épp hol hagyta az ifjú Malfoyt, nem tart önnel?- Kérdeztem szenvtelenül, bár kifejezetten örültem neki, hogy nincs itt, de hát az illem így kívánja, hogy kérdezzünk rá, hiszen az ő állapotában nem tanácsos túl messzire menni az olyan emberektől akik segíthetnek. Persze mi sem szólhatunk bele, már az nagy csoda, hogy Albusnak nem kellett eltanácsolnia sem Grangert sem a legkisebb Weasleyt sem, persze szálka a szemembe, hogy mind a kettő Griffendéles, de az igazgató szavával senki nem szállhat szembe.

~McGalagony Professzor~

Kellemes nap volt a mai szombati nap. Annak ellenére, hogy már közeledtünk az év végéhez és a vizsgákhoz, még mindig szokatlanul sok diák töltötte a hétvégéit a parkban, könyvek nélkül. Bár az is igaz, hogy közölük többen egész héten keményen tanultak, elvére ezzel, hogy legalább a hétvégéik szabadak legyenek. Így voltam ezzel én is, bár én leginkább azért, mert egy némelyik szombati napon látogatást kellett tennem Ginnyvel a Szent Mungóban, hogy megvizsgáljanak, minket és a babákat is. Bár általában ilyenkor is vittem magammal valamilyen könyvet, hogy addig is tanuljak, mert jó eredményeket szerettem volna.
A mai szombaton azonban nem kellett elmennünk így Ginny Harryvel töltötte az idejét, én pedig úgy döntöttem, hogy lemegyek a tó mellé. Vittem magammal egy pokrócot és egy könyvet, némi uzsonnával, amit Dobby készített össze nekem még reggel. Így nem sokkal később, már kint ültem a tó mellett, amelynek felszínén hamarosan megjelent a polip, s egyik lila csápjával mintha felém integetett volna. Mosolyogva figyeltem, a pokrócon ülve, amikor hirtelen észrevettem, hogy McGalagony professzor tőlem nem messze, szintén a polipot figyelni.
- Jó napot McGalagony professzor. - köszöntem neki illedelmesen, halovány kis mosollyal az arcomon, tekintve, hogy elég régen nem nyílt alkalmunk kissé magán emberként beszélgetni. Bár néha elég csúnyán nézett rám és Ginnyre, amikor az óráján, valami majszolni kezdtünk, még a terhességi időszak elején.

Hermione

Az elmúlt esti kis kaland után amit a pincében töltöttem nem igazán tudtam napirendre jönni. Szinte még soha nem történt olyan, hogy egy Mardekáros egy Griffendélessel jött volna össze, de most ez is megtörtént ráadásul egy aranyvérű egy mugliszületésüvel. Ez már önmagában skandalum, de nem lehetetlen. Akkor ha az egyik fél ne Mardekáros, senki nem lepődik meg, de így nagyon meglepő.
Dolgozó szobám ablakán kinézve sürgető vágyat éreztem, hogy kimenjek sétálni egy kicsit ami azért is jó mert így el tudom kerülni Albust még egy kis ideig, hiszen pont Ő lesz az aki a legjobban fog örülni ennek a ténynek, hogy a régi vágya teljesül azzal, hogy az összes ház békében megvan egymással.
Kilépve a nagykapun egyenesen a tó partja felé veszem az irányt és már messziről feltűnnek az óriáspolip lengedező karjai. Megállok és csak nézem át a tó másik partja felé gondolataimba merülve. Miért pont Granger az aki ilyen helyzetbe került, az igaz, hogy róla senki nem feltételezte volna ezt, de ez akkor is természetellenesnek mondható.
Elmélkedésem közben észre sem vettem, hogy van e valaki még rajtam kivül, hiszen még arra sem vettem a fáradságot, hogy körül nézzek.

Érdeklődve figyeltem, ahogy a ceruzát lazán tartva, vékony, néha vastagabb vonalat kerülnek a hófehér papírra. Lassan a tiltott rengeteg fáit véltem felfedezni a még kissé halvány körvonalakon túl. A kép alja felé közeledve pedig talán a befagyott tó kép nézett vissza rám. Igazán tehetséges lány, és elhivatott is lehet, ha ebben a hidegben kiül rajzolni. Kis mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy a jelenlétem nem zavarja, így hosszú kabátomat, kissé a fenekem alá igazítva, leültem mellé a hóba. Most örültem csak igazán, hogy egy hosszabb pulcsit vettem fel a bélelt csizmámmal, mert így esélyem sincs rá, hogy esetlegesen megfázzak. Még volt hátra néhány hét az iskolából és persze ott volt a szokásos karácsonyi bál megszervezése is, amelyben megígértem hogy segítek Minervának. Nem szerettem volna lebetegedni.
- Örülök a találkozásnak Susan. Alicia Spinnet, repülés oktató tanár. - mosolyogtam rá barátságosan. Egyáltalán nem vettem zokon, hogy nem ismert fel, elvégre amikor még diákként éltem itt, akkor a kviddics, a tanulás és a csapat tette ki a napjaim nagy részét, nem igazán érdeklődtem más házak tanulói iránt. Most pedig mint tanár, csak az első évfolyamosokat oktatom arra, hogy is repüljenek biztonságosan.
- Igazán tehetséges vagy. - pillantottam a rajza, majd fel a tájra, amelyet visszaadni próbált a rajzán. Ez volt az a művészeti ág, amelyben egyáltalán nem rendelkeztem tehetséggel. Még George és Fred is jobban rajzolnak nálam, pedig őket a mókán kívül aztán tényleg semmi sem érdekli.
- Hogy hogy idekint vagy ebben a hidegben, amikor mindenki a nagyteremben ücsörög? - kérdeztem kíváncsian, elvégre én pont ez elől a ricsaj és hőség elől menekültem ki a park téli magányába.

Csak rajzolgattam, először a tó mögötti erdő szélét kezdtem el rajzolni majd utána a tavat. Persze, téli tájkép és szeretem csendéletet.
Lassan elkezd esni a hó, ezt Susant nem zavarja mert szereti a telet. Egyik kedvenc évszaka. Hallja a lépteket, hogy közeledik valaki felé, de még nem igazán néz rá a rajzára koncentrál amint befejezte a tavat, természetesen köszön.
- Szia! Nem nem zavarsz. - Vagy zavar? Nem ismeri a lányt, még nem igazán látta a Roxfortban. Sok mindenki jár ide persze, tisztában van vele, lehet ezért nem ismeri.
- Susan Bones Hugrabug Prefektus - Mutatkoztam be a szőke hajú leányzónak, majd közben biccentettem neki. Nem, hogy kezet nyújtanék ennyi eszem van. - Téged hogy hívnak? Még nem igazán láttalak itt. Mármint a suliban. - Érdeklődtem a szőke hajú lány felől majd mosolyogtam reá. - Ez egy rajz lesz ezt a tavat fogja ábrázolni. - Nyújtottam felé a rajzomat.

~Susan Bones~

Úgy döntöttem egy kis séta jót fog tenni, ebben a hideg időben, mert így legalább kiszellőzik egy kicsit a fejem a kastélyban lévő melegtől és zajtól. Régen még én magam is a vígan karácsonyi ünnepekről beszélgető diákok között kaptam helyet a griffendél asztalánál, most pedig idekint sétálgatok a lassan szitálni kezdő hóesésben. Sok diák haza megy majd a karácsonyi szünetre, de vannak olyanok is, akik itt maradnak. És persze vannak a tanárok között is olyanok, akik az idei karácsonyukat a Roxfortban töltik. Eredetileg úgy terveztem, hogy hazamegyek, de még nem tudom. Eddig szinte megszokott volt, hogy hazamentem és a 23-án vagy a 25-én meglátogattam a csapat tagjait és mindenki kapott egy kis ajándékot. Idén nem tudom mi lesz, talán itt kellene maradnom. Akkor ez lenne az első teljes karácsonyom a Roxfortban, mint tanár.
Ahogy lassú léptekkel haladtam előre, lábaim a tó felé vittek, s meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik leveleitől megfosztott, vékony hótakaróval bevont fa törzsénél egy diák ül. Még elég messze voltam, így nem tudtam megmondani, hogy ismerem-e vagy sem, csak azt, hogy a Hugrabug ház tagja. Erről pedig a sárga csíkos sálja árulkodott, amely minden háztagnak azonos volt. Ez is kifejezte azt, amit az iskola az egyik legfontosabb értékének tart; az összetartozást. Amikor mellé értem jötte rá, hogy a nevét sajnálatos módon nem tudom, de arcra ismerősnek tűnt, azt hiszem talán idén végzős.
- Szia. - köszöntem barátságosan, ahogy mellé értem s csak akkor vettem észre, hogy egy füzet van az ölében és ceruza a kezében. A rajzát nyilván csak nem régen kezdhette el, mert még nem voltam képes megállapítani róla, hogy mit ábrázol.
- Zavarok? - kérdeztem kedvesen, s nem ültem le mellé a fatörzshöz, amíg ő maga meg nem invitál. Hiába voltam tanár fiatal voltam és szerettem megőrizni a barátságos hangulatot a diákok között, hiszen korban sokkalta közelebb álltam hozzájuk.

...