Tisztás

* Nevetni kezdtem, hogy tud egy ember ilyen rövid idő alatt ennyi hülyeséget összehordani? Nem értrttem, de nem számított mert hosszú ideje végre volt valaki aki megnevettetett. Elkezdett nyúlni az ölemben levő tányér felé és elvett egy pogácsát, majd ügyesen el is ejtette. * "Ezt nem hiszem el. Ilyen ügyetlent. " * Még a gondolaton is mosolyogtam és persze hova ejtette volna ha nem a combjaim közé. Gyorsan mielőtt megelőzhettem volna elkezdte kivenni a pogácsát, majd megkérdezte hogy én sütöttem-e. Nevetni kezdtem ismét, csak most kissé gúnyosan. *
-Nézz végig rajtam jó alaposan. * mondtam neki, majd végigmutattam a tornacipőbe bújtatott lábamtól kezdve, a farzsebembe rakott pálcán keresztül egészen a fekete pulcsimig. * - Most pedig válaszolj őszintén. Úgy nézek ki mint aki süt, főz, szorgoskodik? Mire valók a manók ha nem erre? * néztem rá egy kicsit gúnyosan, de azért nem vittem túlzásba nehogy megbántsam. *

- Úszni nem csak azok szeretnek akik uszonnyal születnek, de nem árt hozzá. Ahogy az sem ha valaki tud úszni. De ahogy elképzelem, ahogy lent délen valami sokkal melegebb ország sokkal melegebb tengerpartján sütkéreznék, egyből úszhatnékom támad nekem is. - Mondtam mindenféle zagyvaságot, majd újabb kortyot ittam a vajsörből. Rögtön utána ki halásztam egy pogácsát a tányérból. Amit persze teljesen véletlen ügyetlenül, a combjai közé ejtettem. És persze teljesen véletlen rögtön ki is halásztam onnét.
- Nyami... te sütötted a pogácsát? Nagyon finom. Mesélj egy kicsit magadról kedves rózsaszál. - Jegyeztem meg mikor beleharaptam végül a pogácsába. És bizony a dicséretem nem volt alap nélküli. Mert a sütemény tésztája friss és omlós volt. talán még kissé langyos is. Imádom mikor egy ilyen finom falat omlósan szét foszlik a számban, mindenütt finomsággal árasztva el az ízlelőbimbóimat.

* Elnevettem magam. Pont delfinke ez, hogy jutott eszébe? *
- Nem tudom miért pont a delfin jutott eszedbe, de nekem meg az jut róla eszembe, hogy imádok úszni. * mondtam neki most hogy így eszembe jutott. Azt mondta, hogy olyan vagyok, mint a nap, ezen is nevettem, de ez most a gonosz nevetésem volt.* " Én mint Nap? Még egy metaforának is hamis lenne, nem véletlen vagyok Hold hisz a lelki társam is. Napszaka az éj, pont úgy mint nekem, a sötétség az otthona. Nevelgeti körülöleli, engem a Nappal egy szintbe hozni bűn. " * Közelebb húzódott hozzám, úgy hogy a térdem a térdéhez ért. Jó érzés volt, egy rosszabb napomon már darabokra átkoztam volna, de ma nem tudom mi volt velem, de még élveztem is a közeledését. *
- Rózsa ez tetszik. Igazából a másik nevem amúgy is Rosalie, csak nem igazán használom, és ha van választási lehetőségem akkor a vörös rózsára szavazok, aminek olyan színe van mint a vérnek.* lelkesültem be teljesen és hirtelen úgy éreztem magam, mint öt éves koromban amikor megkaptam az első seprűmet. *

- Erről van szó. Én sem akartalak holdacskának becézni, mert ilyen alapon bizony akár becézhetnélek delfinkének is. - Mondtam mosolyogva. Egészen jól is éreztem magam, főleg, hogy szinte rögtön sikerült őt megnevettetnem, a nevetése pedig kellemesen csengő volt. Nem bántotta a fülem. Az pedig még jobban tetszett, hogy a bókomra egy kissé el is pirult. Hmm talán itt az ideje icipicit közelebb húzódni.
- Amúgy is téged holdacskának becézni, olyan otrombaság lenne. Hiszen mikor mosolyogsz akkor olyan mintha a nap ragyogna. - Mondtam neki, és egy kicsit közelebb csúsztam hozzá, most már a lábaink összeértek. Ami persze jó volt mert így már közvetlen közelről figyelhettem őt. Ha pedig nem húzódik el, akkor ki tudja. Talán más sem fogja zavarni.
- Vagy ha a nap sem tetszik, még mindig nevezhetlek százszorszépnek, mint a virágot. Bár ha virág után nevezlek el, akkor azt hiszem Rózsámnak hívnálak. Egy kissé tüskés és szúrós virág, de a legszebb az összes közül.

*Elnevettem magam azon amit mondott. Nem tudom, hogy rakta össze a holdat a holdkórossal és az alvajáróval, de tetszett ez az érdekes megközelítés.*
-Nem, nem vagyok sem alvajáró sem pedig holdkóros. Köszönöm. * mondtam a bókjára utalva és, hogy-hogy nem de elpirultam. Ilyen is ritkán volt nem zavarban éreztem magam, hanem egy jóleső melegség töltött el ami pírt csalt az arcomra. *
-Meg ne próbálj kis holdacskának becézni. * mondtam neki kicsit keményebben mint szerettem volna.* -Bocs, ezt nem így akartam, csak így jött. * kezdtem el szabadkozni és elmosolyodtam, reméltem hogy megérti nem tűnt rossz fejnek szóval nem akartam megsérteni. *

- Luna? Nahát milyen érdekes egy név. De remélem nem vagy a nevedhez méltóan holdkóros, sem pedig alva járó. Köszönöm szépen a vajsört. - Mondom és bele is kortyolok az italba amit nemrégen Luna nyomott a kezembe. - Bár hozzá kell tennem, hogy akkor valószínűleg te lennél a legszebb alvajáró holdkóros akivel valaha is találkoztam. -Bókoltam neki egy pillanatig mélyen a szemeibe nézve. Örömmel láttam, hogy kezd egy kicsit oldódni a hangulata. Akkor mégsem leszek elátkozva. Vagyis nem a mai napon, bár ki tudja mit hoz ma nekem a tiltott rengeteg.
- Luna Luna Luna...hmm itt van a nyelvemen egy szép bece név...várj. Mégsem. Nem valami átlagos neved van. Kis holdacskának meg csak nem foglak becézni. Vagy talán te szeretnéd?

"Úgy éreztem megbántottam, legalábbis a szeméből azt tudtam kiolvasni, hogy amikor bekucorodtam a kanapé végébe, mint egy kiscica és kettőnk közé raktam a kaját mint valami bástyát az nem esett jól neki. " * Elvettem az egyik vajsört, a másikat pedig a kezébe adtam. A pogácsát az ölembe raktam és közelebb csúsztam a kanapé közepéhez. Nem ültem a nyakába viszont így nem tűnt úgy mintha a fél világ még kettőnk között terpeszkedne a kanapén. * "Aztán bemutatkozott, Jack-nek hívják. Viccelődni kezdett, jó humora van. A viccelődése miatt én is elkezdtem feloldódni. Már nem voltam olyan mint egy macska akit felkeltettek a legszebb álmaiból. Oda figyeltem, hogy ne bántsam meg se a szavaimmal se a tetteimmel. Most nem akartam magamnak ellenséget, van így is elég" * Döntöttem le magamban, majd én is bemutatkoztam. *
-Luna, vagyok. Én nem tudok semmi ilyen vicceset mondani, mert még sosem találkoztam eddig a nevemmel. Csak annyit tudok, hogy Holdat jelent és hogy én is és anyukám is imádjuk a Holdat. *mondtam neki, majd eszembe jutott, hogy talán ez volt az egyetlen közös bennünk. *

Ahh ilyen az én szerencsém. Nem elég, hogy a kanapé legtávolabbi végébe helyezkedik el, de még forgalmi akadályt is képez közénk a saját cuccaival. Így bizony nem lesz könnyű "véletlen" megsimogatni a combját. Bár az eddigi viselkedése alapján nem feltétlen biztos, hogy ezt akarom. Lány létére durva mint a pokróc, és nem az izmait értem ez alatt, hanem a modorát. Egy nagyot sóhajtva vetek rá egy mosolyt.
- Nem kell meg köszönnöd, szívesen kínáltalak. -Szúrok rajta egy kicsit, hátha észreveszi magát, és leáll a tapló viselkedésével. Ha pedig nem, akkor a ma délutánnak reszeltek. Nem lesz se pihenés, se pedig kellemes flörtölés.
- Közben pedig.... hadd mutatkozzam be. Jack vagyok. Nem, nem a fekete gyöngy kapitánya Jack, hanem a másik. A sima Jack Jack.

* Bele egyezett abba, hogy beszélgessünk és felajánlotta, hogy én is üljek oda a kanapéra. * " Hát igen ötletnek nem utolsó valóban irigy is vagyok az ötletre, hogy kanapét össze zsugorítsak és magammal vigyem mindenhova. " * Összeszedtem a pogácsát és a két üveg vajsört, miközben ő csinált nekem helyet a kanapén. Oda mentem és a szabad végében kényelmesen elhelyezkedtem és kettőnk közé raktam a cuccokat.* " Ismét elgondolkodtam azon, hogy mit csinálok, de most már nem gondolhatom meg magam. "
-Hát ez lett volna a minimum.*mondtam neki gúnyosan, de azért elmosolyodtam.* " Vajon hova lett a gonosz Luna? Előbb Winnie-vel kötök fegyverszünetet, aztán egy vadidegen sráccal beszélgetek?"

A lány nem válaszolt. Ezek szerint hagy pihenni. Vettem egy nagy levegőt, és hagytam elúszni a zavaró gondolatokat. Átadtam magam a semmit tevésnek, és a könnyed ábrándoknak. Hagytam, az egyik szép gondolatot felbukkanni a másik után. Sosem ragadtam egynél túl sokáig. Ezért szerettem az eget és felhőket figyelni. Mindig másmilyen volt, és mindig csodálatosan szép. Még akkor is mikor éppen haragosan borult volt, ezért imádtam a nagytermet is. Hiszen annak a mennyezete az eget mutatta. Éppen kiszúrtam egy róka alakú felhőt mikor egy nagy puffanás ragadta meg a gondolataim folyamát. És én mát tudtam mielőtt megszólalt volna. Nem fogom most ennyivel megúszni, mint az előbb. Nagyot sóhajtva ültem fel a szavaira.
- Ahogy óhajtod. De akkor szedd össze magad, ne a földön tanyázz! Van elég hely a kanapémon, és biztosan kényelmesebb is, mint a föld. - Mondtam neki, miközben pár párnát arrébb dobálva bőséges helyet csináltam a számára.
- Amúgy is én voltam a tapintatlan, fel kellet volna ajánlanom a kanapé kényelmét már az előbb is. - Jegyeztem meg, miközben lustán a hajamba túrtam, és egy nagyot nyújtózkodtam.

* Ügyesen és gyorsan vissza verte a támadásomat. Kissé megszeppenve ültem tovább a plédemen, még sosem volt ilyen. Engem még sosem hűtött le ilyen hamar senki, mert hogy ez történt már egyáltalán nem volt kedvem veszekedni vele, inkább beszélgettem volna. De inkább olvastam tovább, aztán egy idő múlva ismét erőteljesen becsaptam a könyvemet és ezzel megint megzavartam, de most ez volt a célom.*
-Ha már a sors vagy nekem teljesen mindegy, hogy minek nevezed így akarta, akkor nem beszélgetünk? * néztem rá félénken. Hát igen ilyet sem csináltam még soha. Eddig minden pasi engem zaklatott, de most én kérem meg, hogy beszélgessen velem. * Van pogácsám, meg vajsöröm. * ajánlottam fel neki és hirtelen úgy éreztem magam mint egy cukros néni aki csalogatja oda magához az ártatlan kisfiúkat. Elnevettem magam a gondolaton. *

Megnyugtatott, hogy a lány nem ellenkezett velem a maradás ügyében. Nem mintha akkor elmegyek, hiszen olyan bosszantó, mikor valaki más miatt meg kell szakítani egy kellemesen induló kis kikapcsolódást. És az is teljesen biztos, hogy én nem fogom zavarni, most a relaxáció ideje van. Máskor viszont nem úszná meg, hogy ne kezdjek körülötte legyeskedni. Már éppen kezdtem élvezni, hogy csak az eget bámulom. A gondolatok jöttek, lágy szellőként körbe lengtek, de szinte rögtön engedtem is őket tovaszállni. Ezt a zen állapotot tette tönkre a lány, mikor szavait fegyverként használva támadt rám. Mi a franc? Összeszedtem magam, és felülve jó alaposan megnéztem magamnak a lányt. Határozottan csinos volt, volt benne báj és egy kis extra. Igazán szexi volt. Halvány mosoly kúszott az arcomra, és mélyen a lány szemébe néztem.
- Talán a sors akarta, hogy pont ma pont ide, pont ebben az órában mi össze találkoztunk. Talán az istenek akarták, hogy mi ketten meg ismerkedjünk. - Mondtam, és még egy pillanatig álltam a tekintetét, majd újra elterültem a kanapén.
- Vagy mert csak... ez volt a világ leglehetetlenebb kérdése.

Jack Cromwell

*Nagyban olvastam, amikor egyszer csak egy srác jelent meg a tisztáson.* " Nem is olyan csúnya és tuti nem Griffendéles, akkor ismerném, de nem is Mardekáros. *
- Mondjuk inkább azt, hogy még nem idegesítesz nagyon és ez remélem így is marad. *néztem rá szúrósan és reméltem érti a célzást. Majd visszafordultam a könyvemhez és a pogácsámhoz. De nem is tudom, nem zavart a jelenléte még csak nem is volt hangos, csak feküdt, de mégis állandóan őt néztem a könyvem helyett. Elegem lett és becsaptam a könyvemet.*
-Miért pont most? Miért pont ide? * támadtam neki. Meglepődtem magamon, általában tudom kezelni az indulataimat. Helyes meg minden, de régen váltott ki belőlem pasi ilyen érzelmeket... na jó soha. *

Ez egy csodálatos nap volt arra, hogy egy kicsit mindenkitől távol a heverészésnek hódolhassak. Az iskolában folyton megzavarna valaki, hogy "Jack ne lustálkodj, hanem írd a feladatot." Jó ha az embernek vannak barátai, de már unalmas, hogy folyton az idegeimre mennek. Igazán tudhatnák már, hogy a pihenésnek meg kell adni a módját. És itt nem az alvásra gondolok, hanem a gondtalan kikapcsolódásra. Ezért vettem ide az utam. A tiltott rengeteg mindig is ideális hely volt egy kis alvásra. Persze a pókos résztől távolabb.
Aranyvérű létemre szerettem mugli ruhát hordani. Sokkal divatosabbak és kényelmesebbek voltak, mint az ósdi talárok. Így most teljes hétköznapi viseletben toppantan ki a tisztásra. Szakadt kopott kék farmerban, és egy sötét hardrock cafe pólóban. Erre pedig egy cipzáras pulcsit vettem, ami most középen szét volt nyitva.
- Hoppááá! Úgy látom ez a hely már foglalt. Ügye nem zavar ha én is le telepedek? - Kérdeztem, és már szedtem is elő a zsebemből az én kedvenc kanapémat. Elmormoltam a varázs szavakat, és a kanapém máris megnövekedve teljes pompájában megjelent a tisztáson. Igen, ez a leghasznosabb varázstárgy a világon. Minden körülmény közt maximális kényelem a lazításhoz. Levetettem magam a kanapéra, és tétovázás nélkül az eget kezdtem bámulni.

Unatkoztam. Úgy döntöttem fogok egy könyvet és keresek valami nyugis helyet. Az erdők mindig megnyugtattakó. Kivételesen farmerban és egy kényelmes pólóban voltam, ezen kívül a kedvenc zöld tornacipőm és egy fekete kapucnis pulcsi volt rajtam. Találtam egy szimpatikus tisztást és mivel volt annyi eszem, hogy a könyvön kívül a táskámba gyömöszöljek még egy pokrócot és még a konyhára is leszaladtam kérni a manóktól némi rágcsálnivalót, ezért most elégedetten pakoltam ki a zsákmányt a táskámból. A fák fölött sütött a nap, és ami a fák levelein keresztül leszűrődött hozzám zöldbe vonta az egész tisztást. Zöld volt az üveg vajsör, a pogácsa, a könyvem, a kezem ahogy a könyvet fogja és körülöttem minden. Gyönyörű volt, kicsit még csodáltam a tájat, majd hasra feküdtem és olvasni kezdtem, miközben a pogácsát majszoltam.

Egy kis zöld füvő tisztás található a Tiltott rengeteg közepén, ahol nyugalomra lelhet az ide bemereszékedő.