Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Charles Weasley (tanár) Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Charles Weasley (tanár) Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Charles Weasley (tanár) Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Charles Weasley (tanár) 3347qiw
A Hónap Játéka
Charles Weasley (tanár) 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Charles Weasley (tanár) Ic7783

Share
 

 Charles Weasley (tanár)

Go down 
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Varázsló
Draco Malfoy

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 1582
Join date : 2010. Jul. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Roxfort

Charles Weasley (tanár) Empty
TémanyitásTárgy: Charles Weasley (tanár)   Charles Weasley (tanár) EmptyHétf. Aug. 08, 2011 4:29 am

Charles Weasley (tanár) 44898444_large

Név: Charles Weasley
Becenév: Charlie
Kor: 26 év
Rang: Legendás Lények Gondozása tanár
Nem: Férfi
Származás: Aranyvérű; Varázsló
Születési idő: 1972. december 12.
Születési hely: Widra St. Capdell, London, Anglia

Család:
Anya: Molly Weasley/46 év/ háziasszony
Apa: Arthur Weasley/48 év/ minisztériumi alkalmazott
Testvérek:
- William Arthur „Bill” Weasley – 28 év
- Percival „Percy” Ignatius Weasley – 24 év
- Fred és George Weasley – 22 év
- Ronald „Ron” Bilius Weasley – 18 év
- Ginevra „Ginny” Molly Weasley – 17 év
Egyéb családtag: Fleur Deacour - sógornő
Muriel nagynéni
Háziállat: Romániában saját állataként nevelt fel egy Norbert, vagyis inkább Norberta nevű norvég tarajos sárkányt, de ott kellett hagynia, amikor visszaköltözött Angliába.

Érdekesség: a Griffendél legendás fogója volt.
Személyes tárgya: egy sárkányfog lóg a nyakában, attól a Magyar Mennydörgőtől, akit először győzött le.

Pálcád: tizenhárom és egynegyed hüvelyk fenyő, sárkányszívizomhúr maggal
Iskolai házad: Griffendél
Előtörténet: Molly és Arthur Weasley második fiúgyermekeként láttam meg a napvilágot, a London mellett fekvő Widra St. Capdell nevű teleülésen. A legkorábbi emlékeim hat éves koromból valók. A bátyám, Bill akkor tanított meg repülni. Egy régi, rossz, makacs seprűn ültem sosem akart igazán engedelmeskedni, párszor le is dobott, de már akkor élveztem az egészet. Már akkor is az Odú volt az otthonunk. Nem volt sem túl nagy, sem pedig igazán fényűző sem, de szerettünk ott élni, takaros kis ház. Boldog gyerekkorom volt, szerető családban nőttem fel, Billel mindig is közel álltunk egymáshoz, a kisebb testvéreimre pedig úgy vigyáztam, és tanítottam őket, mint ahogy a bátyám tette velem.

Az első évem a Roxfortban felejthetetlen volt. A Griffendélbe kerültem, apa és anya tudták, hogy oda fog beosztani a süveg. Sokat hallottam már az iskoláról, de azok a történetek mind-mind semmit sem értek, amikor a saját szememmel láthattam mindazt. A hatalmas asztalokat a Nagyteremben, az elvarázsolt mennyezetet, a nagy lakomákat, a kastélyt magát, a szeszélyes lépcsőket, amik mindig elvittek valahova, a Feneketlen tavat, és a sötét Tiltott Rengeteget. Az iskolai éveim alatt, folytonos szabályszegőnek számítottam, sok ponttal karcsúsítottam a házamat, de sokat is köszönhettek nekem. Komolyan mondom, egész okos kissrác voltam, sőt a jegyeim néha már Billét is utolérték. Viszont, mint kiderült már az első repülés órámon, a Kviddicshez van igazi tehetségem. Azonnal bekerültem a Griffendél csapatába, mint fogó. Fürge voltam, már akkoriban is magasabb, mint a velem egyidős fiúk és gyors. Nagyon gyors. Velem mindenkit lemostak a pályáról, aztán később beválogatták, az ikreket is, mint terelők. Félelmetesen jó csapatot alkottunk, később én lettem a kapitány is. Azokban az években csak mi kaptuk a kupát, a többi háznak esélye sem volt.
Hetedévben, az egyik meccsen kint ült egy igen fontos ember. Mint kiderült, ifjú tehetségekre vadászott, s engem választott ki. Ajánlatot kaptam, hogy ha befejeztem a roxforti tanulmányaimat, vagyis letettem a RAVASZ-t, akkor csatlakozhatok a nemzeti válogatotthoz. Anya sírva fakadt, amikor megtudta. A testvéreim és iskolatársaim pedig példaképként néztek rám. Még a Próféta is írt rólam cikket.

Nem fogadtam el. Mondanom sem kell, hatalmas csalódásként élte meg a családom és a válogatott is.

Nem tudom, miért is döntöttem így akkor, de egy percig sem bántam meg. Vonzott a kaland és a veszély, így, amikor hallottam egy sárkányrezervátumról Romániában, egyből oda vitt az utam. Ott addig kérleltem a főnököt, míg végül megengedte, hogy én is ott dolgozhassak. Imádtam azt a munkát. Más volt, mint a Kviddics iránti rajongásom, de szerettem. Idővel megtanultam, hogyan bánjak a sárkányokkal, és eredményes munkát végeztem. Ron öcsém mindig áhítattal hallgatta a történeteimet.

93 nyarán az egész család Egyiptomba utazott, ahol Bill bátyám átoktörőként dolgozott. A nyár érdekesen telt. Jó volt újra látni őt, és beszélni egymással. Meg persze, a többiek is hiányoztak, akkor szembesültem azzal is, hogy a húgom, Ginny, milyen nagylány lett.A legemlékezetesebb emlék mégis az volt, amikor Fred és George megpróbálták bezárni Percyt egy piramisba. Nem csak azért, mert őt volt a legviccesebb átverni, de azért is, mert a nyaralás alatt végig a könyveit bújta, és fontoskodott, amivel az ikrek agyára ment.

Majd ismét visszatértem Romániába, ahol előléptettek, és a főnök helyetteseként dolgozhattam, valamint kitaníthattam az újoncokat. Csak két évvel később tértem vissza Angliába, mert megnézhettük a Kviddics Világkupát. Életem egyik legizgalmasabb élménye volt. A két iker ismét hozta a formáját, fogadást kötöttek Bumfolttal, hogy Írország lesz a győztes, de a cikeszt mégis Krum kapja majd el. Azok a lököttek 37 galleont, 15 sarlót és 3 knútot tettek fel, amit végül meg is nyertek. Nekem már akkor gyanús volt a fickó, amikor minden ellenkezés nélkül kifizette. Mint később kiderült, Bumfolt leprikón aranyat adott, amik később el is tűntek.

Abban az évben volt a Trimágus Tusa is. Az első próbán sárkányokkal kellett megküzdeniük a kiválasztottaknak, amiket én szelídítettem meg. Egyik sem volt egy kezes bárány, de a Magyar Mennydörgő különösen engedetlen volt. Ron nem egyszer meglátogatott a Rengetegben, úgy tűnt, érdekli a munkám, én pedig szívesen mutattam neki néhány dolgot, például, hogy kell őket megetetni.

A tusa után azt rebesgették, hogy Tudjukki visszatért. Én elhittem, hiszen a családom is Harry Potterrel volt, aki egy kedves, őszinte fiú. Akkor léptem be a Főnix Rendjébe. Dumbledore visszaküldött Romániába, hogy próbáljak meggyőzni külföldi varázslókat is. Talán még veszélyesebb vállalkozás volt, mint a sárkányászat. Többen ugyanis, inkább próbáltak megölni, mint csatlakozni a Rendhez.

Ezúttal Bill és menyasszonya, Fleur esküvőjére mentem haza. Az esküvő előtt, anyám elkapott, és brutálisan rövidre vágta a hajam. Abban a reményben persze, hogy én is kifogok végre egy csinos lányt. Tudom, kissé elcsépelt, és közhelyes is, de az igazit keresem, azt, aki majd először bűvöl el varázslatok nélkül. Anya terve nem jött be, ráadásul, szörnyen nézem ki. Aznap éjszaka meg is próbáltam visszanöveszteni, de sajnos nem igazán sikerült. Csupán másfél centit tudtam segíteni a helyzeten, cseppet sem látszott.

A végső harcban a Rend oldalán, Harry oldalán harcoltam. A nagyobb jóért, amiért Dumbledore, Remus, Tonks és még sokan mások az életüket adták. A harcban mi győztünk, de vesztesek is voltunk, hiszen a kastély romokban hevert, sokan megsérültek, és egységesen gyászoltuk a halottakat. Sok időbe telt, mire minden a régi lett, de ma már egy békés világban élhetünk, hála nagyrészt Harrynek.

Ezek után, képtelen voltam visszamenni, kötelességemnek éreztem a maradást, így itt vagyok. Újra a Roxfortban vagyok, ismét gyerekek vesznek körül, és most én vagyok a Legendás Lények Gondozása tanár. Professzor… Én… Egy kicsit hihetetlen, ettől mindig egy ősz, szakállas, öreg Charlie jut az eszembe, de szerencsére ez nem így van. Üldöztem már egy villámgyors és nagyon kicsi aranylabdát, küzdöttem már sárkánnyal, kutattam fel varázslókat, harcoltam a háborúban, most én tanítom a jövő nemzedékét, és cseppet sem unatkozom. Mindig van részem egy kis kalandban, és tudom, az élet sosem áll meg.

Jellem: Jó kedélyű, vidám férfi, aki tettre kész és bátor, bármiről is legyen szó. Csak akkor bújna az ágy alá – már, ha beférne -, ha hajvágással fenyegeti az anyja. Jó testvér, és hűséges barát, könnyen nyit mások felé, és nagyon nehezen lehet kihozni a sodrából, bár néha túlságosan is elégedett magával.

Kinézet: Magas termete van, szépen kidolgozott izmai, vörösesszőke haja és kék szeme. Néhány heg ugyan van a testén, de büszkén mutogatja azokat, mint „harci sérüléseket”. Helyes arca van, elég népszerű a lányok körében, bár nem igazán használja ki, az igazit keresi.
Vissza az elejére Go down
 
Charles Weasley (tanár)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Varázslók :: Aranyvérű-
Ugrás: