Mágikus Merlin babaszalon

.: Te & Én és Ők :.

Elvigyorodtam, mikor Hermione megemlítette, hogy szinte mindig felveri Dracót éjszaka és már ki is csúszott a nyelvemen a pimasz válasz, amit valószínűleg nem kellett volna, de nem bírtam visszafogni magam.
- Őt én is szívesen felverném - mondjuk egy terelőütővel. - jegyeztem meg jókedvűen, némi gúnyos éllel a hangomban, amjd szinte azonnal szabadkozni is kezdtem.
- Bocsi, de... ezt nem hagyhattam ki.Egyébként szerintem Malfo.... illetve, Draco mostanában egész normális. Meglep, hogy tud ilyen is lenni, ha akar, de úgy látszik, vannak még csodák. - mondtam restellkedve, de őszintén. Komolyan gondoltam amit mondtam, még Draco javulását is, bár ehhez nem fűztem túl sok reményt. Én még emlékeztem, mikor Hermione pipázott Draco ajánlására, és a gondolatra a szám ismét széles mosolyra húzódott. Pillantásom ezzel egy időben az általam kiválasztott ruhácskák kupacára esett. Őszintén reméltem, hogy nem hagytam ki semmit, még akkor is, ha szívesen visszajöttem volna ide Hermsszel egy kis barátnői eszmecserére. Lassan kezdtünk olyanokká válni mint két időzített bomba és örültem volna, ha legközelebb nem a szülőszobám kell megbeszélnünk a felmerülő kérdéseket. Bár most a legtöbb témán átfutottunk, ami feldobta a napomat.
- Hmmm... igen, szerintem én is végeztem. - mosolyodtam el, majd a ruhákat felpakolva elindultam a boltvezetőnő felé,a ki készséggel számlázta a holmikat.
- Egyébként pedig ha már az esküvőnél tartunk, nem tudom, hogy fogok táncolni. Pedig szerettem volna, de... attól tartok, nem bírnám ki, ha csak addigra valami csodafolytán nem szülök meg. Addig pedig még van néhány hét, szóval - inkább ne. Kibírom tánc nélkül is. - mosolyodtam el, majd miután fizettem elköszöntem a hölgytől és elindultam kifelé, bevárva Hermionét. Már idő volt, vissza kellett érnünk, ha vacsorázni akartunk. Márpedig azt nagyon akartunk!

// Köszönöm a játékot //

~Te & Én és Ők~

Nevetve figyeltem, ahogy barátnőm is csatlakozik a jókedvemhez és ez eszembe juttatta, a legelső alkalmat, amikor ilyen felhőtlenül boldog voltam. Vagyis hogy egészen pontos legyek két olyan alkalom volt eddig az életemben, amikor ennyire felszabadultnak, és tehermentesnek éreztem magamat, hogy nem gondoltam semmi másra csak a jelenre és éppen az adott pillanatra.
Az első eset az volt, amikor megkaptam a Roxforti levelemet és McGalagony professzor személyesen jött el, és elmondta, hogy boszorkány vagyok. Azt a nyári napot soha nem fogok elfelejteni. A másik ilyen jeles alkalom a második Roxforti évem volt, amikor megkaptam az ellenszérumot a kővé válásra és lemehettem a nagyterembe, ahol mind Harry és Ron, mind Ginny teljes épségben voltak.
De ezek az idők elmúltak és a kisgyerekekből felnőttek lettek. Vagy legalább is néhányunkból egészen biztos, egyesekben még mindig kételkedek. Arról nem is szólva hogy mi négyen kihagytuk a felnőtté válást, és egyből szülők lettünk. Vagy ha pontosak akarunk lenni, akkor szülők leszünk, de nagyon hamar.
- Én mindig az oldalamon aludtam de most a hátamon kell. Szinte minden este felverem Dracót. - mondtam bűntudatosan, elvégre szeretném ha legalább ő nyugodtan aludna, de mivel nem maradhatok teljesen felügyelet nélkül ezt elég nehéz megoldani, tekintve, hogy ő még Csámpásra is felébred, amikor a cicus felmászik mellém az ágyra. Pedig akárki akármit mond Csámpás nem egy dúvad.
- Ne is mond. A lányok a gyógyítónál csinálják ezt mostanság. Nem könnyítik meg a dolgát. - mosolyogtam önfeledten Ginnyre, és a kezembe vettem a polcról még két fehér nadrágocskát is, és hozzáadtam a halomhoz, és ahogy megnéztem miket szedtem össze úgy ítéltem, hogy én elkészültem.
- Én azt hiszem végeztem. - feleltem némi töprengés után, majd még a biztonság kedvéért levettem a polcról egy narancssárga és egy rózsaszín rugdalózót, mert ki tudja mikor lehet rá majd szükség.

.: Te & Én és Ők :.

Hermione replikájára felnevettem. Igen, úgy tűnt még egy darabig nem fogunk beleférni a régi egyenruhánkba, bár nem is láttam eshetőséget arra, hogy olyan sokáig hordjuk. Lassan mindketten végzünk a Roxfortban, ahol - igazság szerint - eddig egy unalmas évünk se volt. Én ugyan nem tartoztam soha a Harry-Ron-Hermione hármasba, de láttam amit láttam, és utólag sok mindenre ráébredtem. Nekik még több gondjuk volt, mint azt én valaha el tudtam volna képzelni egy kívülálló szemellenzőjén át. Mindenesetre örültem, hogy már vége és koncentrálhatunk más dolgokra, amik legalább olyan sürgetőek. Példának okáért az, hogy Dumbledore él rendesen felkavarta az amúgy sem éppen álló vizet körülöttünk - valamint a tény, miszerint ah van jó, akkor kell lennie gonosznak is. Emlékeztem, milyen volt a Parkinson kúriában karácsonyozni, készülni arra az estére, ami végül egészen mást eredményezett, mint vártam. Hermione akkor már hónapok óta agyalt a terven, főzte a veritaserumot, mint aki se lát, se hall. Aztán... khm... lehet, hogy más milyen bájitalra is oda kellett volna figyelnünk, akkor most beférnénk egy ajtón egyszerre ketten!
Ezt a gondolatot akaratlanul is megmosolyogtam. Igen, lehet hogy akkor most másképp állnának a dolgok, neki nem kéne ilyen sietve férjhez mennie... és Harrynek sem kéne az apaság terhével foglalkoznia a szülei válása után. De bárhogy is legyen, én nem csináltam volna mást akkor, ha lehetőségem lenne rá. Boldog vagyok. Így, ahogy most a dolgok állnak tökéletesen. És ha még anya is megbékülne...
Megráztam a fejem. Erre nem akartam gondolni.
- Az leső időkben jobb volt. Mostanság elég nyugtalan vagyok. Utálok háton fekve aludni, mert én régen mindig hason aludtam. De most... - jelképes mozdulattal megsimogattam a pocakomat.
- Most egészen csendben van, pedig általában meg nem áll a lába. - utaltam mosolyogva kis pocaklakómra.

~Te & Én és Ők~

- Menj már szerinted én mi leszek? A Titanic 2. Csak az a fontos, hogy ott legyél. - közöltem vele nevetve a megjegyzésén, mert igaza volt. Egyikőnknek sem volt valami kicsi a pocakja, de tekintve, hogy bennem két kislány növekedett, olyan voltam mint egy hatalmas hajó, vagy bálna. Vagy egy levegővel felfújt durrfarkúszurcsók.
Érdeklődve hallgattam Ginny szavait, amelyek elgondolkodtattak. Narcissa és Lucius Malfoy is jobban ki voltak akadva, hogy az esküvő előtt fogantak az unokák. Mondjuk jövendőbeli anyósom, eleve azon kétségbeesett kissé, hogy ennyire hamar nagymamává lép elő, de hát istenem. Talán ha kevesebbet ittunk volna, ha nem szeretnénk egymás annyira, ha el sem mentünk volna arra a karácsonyi bulira. A sok mi lett volna ha kérdés, amelyekre nem vagyok kíváncsi mert jelenleg a nehézségek ellenére is boldog vagyok.
- Hidd el, ismerős a helyzet, testközelből éltem át. - utaltam neki arra a beszélgetésre, amelyet a jövendő családommal folytattunk, amikor kijelentettem, hogy akár tetszik nekik, akár nem, a fiúk felesége leszek és csak hogy tényleg legyen okuk az aggodalomra még csak nem is kényszerből, hanem szerelemből és ennek már a gyümölcsei is úton vannak.
- Köszönöm, ezzel sikerült kellőképpen lealacsonyítanod a közelgő Nagy napomat. - mondtam viccelődve, tekintve, hogy nem a Malfoy családba készültem volna beházasodni, akkor én magam sem sürgettem volna ezt a lakodalmat, ahogy Dracót sem. Mindkettőnknek nagyon új és szokatlan ez a helyzet, de kettőnk közül úgy láttam, hogy mintha neki lenne szüksége több időre, ebben azonban ez az előrehozott esküvő nem sokat segít neki.
- Tényleg, mostanában rendesen alszol? - érdeklődtem tőle tekintve, hogy én éjjelente minimum háromszor felébredek, és ezt Draco nem nagyon díjazza mivelhogy a különleges helyzetünkre tekintettel közös lakosztályt kaptunk. Ennek hála ő is legalább olyan nyúzott minden reggel mint amilyen én vagyok. De hiába próbálok óvatos lenni és halkan mozogni legnagyobb sajnálatomra mindig sikerül felébresztenem.

.: Te & Én és Ők :.

Aggódva néztem Hermione arcára mikor válaszolt a kérdésemre.
- Hát ezt jól kicentiztétek, mit ne mondjak. Addigra akkora leszek, mint eyg fellobogózott anyahajó... úgy is fogok kinézni. A Titanic. - tettem hozzá egy aggodalmas mosoly árnyékával az ajkaimon, majd az arcom azon nyomban elkomorult.
- Kezdem azt hinni, hogy anya nem azért van úgy kiakadva, mert Harryvel valami olyat csináltunk,a mit szerinte nem igazán kellett volna. Az ember ezen viszonylag könnyen túlteszi magát, hiszen a dolgokon mit sem változtathat. De... ez a házasság-dolog. Akkor szerintem semmi baja nem lenne, ha már én sem lennék hajadon. - morfondíroztam sóhajtva, amjd megrázva a fejem egy újabb rugdalózót tettem a már termetes halomhoz. Majd egy kínos nevetéssel folytattam, mintha csak magamhoz beszélnék.
- De nekem nincs szükségem egy darab papírra ahhoz, hogy boldog legyek. Szeretem Harryt, és teszek a varázsvilágra és az álszent emberekre,a kik az ilyen szabályokat hozzák. A házasság egy üres eskü és látod, milyen könnyen felbontható. - néztem Hermione szemébe, Lilyre és Pitonra utalva, na meg persze Jamesre, a sértett félre az ügyben.
- Egy szó, mint száz: örülök a Te boldogságodnak is. De elítélem ezt a kapkodást, ahogyan a nevetséges esküdözéseket is. - mondtam a hajamba túrva.

~Te & Én és Ők~

Nem tudtam nem halkan felnevetni Ginny malfoyiszitikus megjegyzésére, hiszen valamilyen szinten igaza volt. De ezért nem hibáztattam Dracót, elvégre minden ifjú apa álma nagy általánosságban az, hogy fia szülessen. Fia, akit megtaníthat varázsló sakkozni, akinek elmagyarázza a kviddics játékszabályait, ne adj isten még repülni is megtanítja, de már csak az hiányozna! Remélem egyik lányom sem lesz valami seprűbűvész, mert akkor biztos hogy nem sok pihentető alvásban lesz részem az elkövetkezendő évek folyamán.
- Egyébként pedig remélem elfogadjátok, hogy majd ti lesztek az fiatalabb kislány keresztszülei. - mondtam, mert azt már megbeszéltem Dracóval, hogy az első szülött lánykánk feltétlen Perselus Piton és Lily E. Potter keresztgyermeke lesz majd. De abból, hogy a keresztszülőségből Harryék kimaradjanak nem voltam hajlandó beleegyezni így alakult ki ez a kis kompromisszum, amely szerintem tökéletesen megfelelt az érintetteknek is. Legalább is csak ebben bízhattam.
- Hát ha minden igaz, akkor nem sokkal az esküvő után, olyan egy esetleg két héttel később. - feleltem Ginnynek hiszen az esküvői meghívókat Narcissa már egy hete bagolyposta útján elküldte mindenkinek aki érdekelt volt az ügyben. Alighogy vége lesz az iskolának és letettük a vizsgáinkat két héttel később már ott fogok állni az oltár előtt ahonnan immáron Mrs. Malfoyként fogok távozni.

.: Te & Én és Ők :.

Miután Hermione elengedett ismét a kínálat felé fordultam, majd halkan felsóhajtottam. Az eladónő visszavonult, de olykor-olykor felénk nézett, hátha segítség kéne. Nem kellett, mi kisegítettük egymást, mind ruhák, mind társaság dolgában. Nem szorultunk másokra. Vagyis... azért jól esett volna, ha anya velem van, de nem ebben a percben és nem itt, mert akkor végig csak ő csacsogna és megőrjítene mindannyiunkat. Erre a gondolatra fanyarul elmosoylodtam, mivel azonnal jött az emlék is, ahogy a rivalló hatalmas égzengést kelt a bejárati csarnokban. Egy pillanatra ismét a bőrömön éreztem a pillantások özönét, hallottam a suttogásokat. Anya a nyilvánvalót állította új köntösbe, hiszen akkor már nyílt titok volt az állapotom,a hogy Hermionéé is. Mégis mindenki úgy tett, mintha addig a hátamra csatolva hordtam volna a hasamat, ami akkor már tagadhatatlanul ott volt. Látszott. És mégis újdonságnak számított...
Hermione szavai rántottak vissza a gondolataimból, miközben megforgattam egy kis zoknit.
- Ez annyira malfoyisztikus. - jegyeztem meg somolyogva. Tényleg. Harryvel erről még nem is beszéltem és hirtelen roppant kíváncsi lettem, vajon mit szól a kisfiához? Vagy legalábbis a tényhez, hogy fia fog születni. Ezt gondosan eltettem magamban, hoyg amint a közelébe kerülök, megkérdezzem. Aztán egy újabb kérdőjel merült fel bennem.
- Te nagyjából mikorra vagy kiírva? Ott szeretnék lenni és fogni a kezed, ah szükséged lesz rám. - biztosítottam egy mondattal barátságunk törhetetlenségéről.

~Te & Én és Ők~

Amikor megláttam Ginny kezében a sapkát, eszembe jutott, hogy nem árt ha én is beszerzek belőle kettőt. Továbbá aprócska kis nadrágokat is lettem a vörös huzatú karosszékbe, mert úgy voltam vele, hogy azok feltétlen kényelmesebbek, mint a szoknyák, amelyet ilyen kis korban még nem is adhatunk rájuk. Elég sok könyvet elolvastam ebben a témában és anya tanácsai is sokat segítettek bár szerettem volna kikérni Mrs. Weasley véleményét is az ügyben, féltem felzaklatott volna a vele való találkozás, nem csak engem hanem őt is. És ezt nem szerettem volna, mert tudtam barátnőm boldogtalan, hogy most rossz viszony van közte és édesanyja között.
-Nem baj, egy kicsit lehet. - mosolyogtam hálásan, majd nem szorosan de megöleltem Ginny és vele együtt a hasában vidám mozgolódó kisfiút is, aki így fejezhette ki tetszését vagy éppen nem tetszését, hogy egy rövid időre érintkezésbe került a pocakomban lakozó lánykáimmal.
- Nem igazán, azt hiszem jobban örült volna ha legalább az egyikük fiú. - jegyezte meg elmélázva, hiszen ez valahogy nagy általánosságban igaz. Ami pedig az egészséges rivalizálást illeti Harry és Draco között féltem, hogy nem most fogok utoljára szülni életemben. Legalább is ha nem csaltak az érzékeim Dracónak nem állt szándékában alul maradni ebben sem, csak úgy mint más dolgokban sem viselte jól a vereséget.

//És most próbálok nem a havas incidensre gondolni, amit alkottunk, XD XD//

.: Te & Én és Ők :.

Az új névötlettől teljesen belelkesülve emeltem fel egy kis sapkát, aminek a tetején két kis macifül fityegett. A gyógyítók váltig állították, hogy nem lesz különösebben nagy baba, de én ezt nagyon bosszantónak éreztem. Nem lesz, hát persze. Ha nem nagy, hát mozgékony és ennek viszont nagyon örültem. Nem szerettem volna, ha a kisfiam Percy génjei örökli egyenesen, vagy akárcsak hajaz az ő jellemére. Szerettem a bátyámat, de azt reméltem, más természet is előfordult már a vérvonalunkon, amit koppintani lehet. A vörös haj is általános jellemzője volt a családunknak évszázadok óta, ezért ebben is változást reméltem. Legalább egy kicsit hadd hasonlítson az apukájára... a harapós Weasley-génektől nem sok jót remélhettem.
Láttam, hogy Herms elkomorul ezért elindultam felé, már csak egy szoros ölelés céljából is. Aztán... meglepetten vettem tudomásul, hogy hárman beszorultak kettőnk közé.
- Jaj... ezt mindig elfelejtem. Nem ölelgetünk, nem ugrálunk, nem viháncolunk, nem hoppanálunk. - ismételtem magamban szemforgatva a gyógyítók által kiítélt szabályzatot, majd csak azért is alapon megsimogattam Hermione arcát.
- Ami pedig a Gabrielle-t illeti, nekem nagyon tetszik. Szerintem legyen az az egyik. És Dracónak vannak legalább ötletei? - pillantottam rá kérdőn, miközben egy újabb rugdalózót, ezúttal piros csíkosat helyeztem a többihez.

~Te & Én és Ők~

Kíváncsian vártam Ginny véleményét a kezébe adott barna ruhadarabról, de közben tekintetem, már az előbb meglelt halványsárga rugdalózó mellé keresett hasonló színű előkét. Majd tovább lépve az egyik polcon észrevettem egy sötétzöld kis pólót, amely mardekáros mivolta ellenére azonnal elnyerte a tetszésemet és egy piros pólóval együtt szintén a kupacba raktam. Nem akartam a lányaimat egyik házhoz sem közel nevelni, egyszerűen csak azt akartam, hogy a későbbiekben szeressék egymás, és vigyázzanak egymásra, mint a jó testvérek. És ez remélhetőleg később se változzon meg, ne álljon közéjük az sem, ha esetleg külön házba kerülnek. Illetve Dracó se kapjon szívgörcsöt, ha egyikük is a Griffendélbe kerül.
Mosolyogva figyeltem Ginnyt, amint a pocakja felé sandítva tette fel a kérdést, hogy a jövendőbeli viselője mit gondol, majd amikor azt mondta megveszi, már biztos voltam az igenő válaszban.
- Nos az meglehet, apukád tényleg jobban boldogulna vele. Remélem Draco is boldogulni fog majd a lányokkal. - jegyeztem meg, elvégre én magam is féltem, mi több rettegtem, hogy talán nem leszek jó anya. Ahogy ez a gondolat ismételten szöget ütött a fejemben elkomorult az arcom. Ahogy egyre közeledett a terhesség végre, egyet többet gondoltam arra, hogy nem leszek képes megfelelően ellátni őket és ettől szinte szabályosan rettegtem.
- Igen, Harrynek elég sok időbe fog telni, amíg ezt le tudja majd nyelni. Már ha ezt valaha is letudja majd, tekintve mennyi békát nyelt már Pitontól az évek során. - feleltem sóhajtva, ahogy eszembe jutottak a háború előtti évek, amikor még mennyi minden más volt mint ma. Annyi minden változott meg, és bár nem minden változás pozitív a legtöbb jó irányba sodorta az életünket.
- Ez remek ötlet, szerintem Harrynek is tetszeni fog. Mit szólsz a Gabrielle-hez? Az édesanyám anyukáját hívták hívták így. - vetettem fel a lehetőséget, mint lánynév, amelyen elég sokat gondolkodtam és végül is Dracónak sem lehetett ellene kifogása. És amikor szétnéztem a könyvtárban találtam egy minden aranyvérű családra kiterjedt családfát, így Draco ősei után is nézelődtem egy keveset.

.: Te & Én és Ők :.

Valahogy nem tudtam dönteni. Talán a bőség zavara okozhatta ezt, de képtelen voltam választani. Segélykérően simítottam pocakomra a tenyerem, hátha a kisbabám ad valami jelet, ami nyomán elindulhatok. De semmi. Még egy rúgás sem. Pedig máskor alig telik el óra anélkül, hogy ne rúgjon bele valamibe, amit odabent talál. Régebben ez nem igazán zavart, ám mostanában az egész egyre nehezebbé vált. Mintha egy ólomgolyót cipeltem volna... ennek ellenére azt kívántam, bár odabent tarthatnám még egy kicsit, bár megóvhatnám még néhány hétig... csak még egy kicsit. Én láttam ennek a világnak az árnyas oldalát, a háborút, a sötétséget és tudtam, mit jelent mostanság a Potter név. Egyesek megváltásnak tartják, mások pedig bosszút forralnak ellene. Én pedig aggódtam. Abban biztos voltam, hogyha megszületik arról mindenki tudni fog. Miért is ne? Harry Potter házasságon kívül fogant gyereke... Rita Vitrol azonnal pennavégre tűzné! És még akkor is írtóztam a gondolattól, hogy tudtam: ez a baba már azelőtt híres lett, hogy először felsírt volna. Az ilyet pedig elég nehéz feldolgozni.
Hermione szavaira felkaptam a fejem és a barna rugdalózóhoz léptem.
- Nekem tetszik. Mit gondolsz? - pillantottam le mosolyogva a pocakomra, amiben mindegy végszóra meg is mozdult valaki. Egy végtag elég bőszen kinyílvánította, mit gondol arról, hogy végre a gazdáját is bevontam a társalgásba. Mostanában egyre többször beszélgettem vele. Na nem hangosan, mert akkor mindenki hülyének nézne - de kíváncsi voltam, ki is ő.
- Oké, akkor ezt is visszük. Ami pedig a gyerekvigyázást illeti, szerintem kénytelen leszek apára bízni. Fred és George karmai közt fél évesen már trágyagránáttal dobálózna. - vigyorodtam el, majd megráztam a fejem és a barna rugdalózót a kék mellé helyeztem, amit aztán egy fehér előke is követett. A Lily névről szóló felvetésére a mosolyom kissé lehervadt.
- Ha lányom lenne én is beajánlanám a Lilyt, de... Harry biztosan nem fogadná el. Szerintem ez a seb, amit az édesanyja ejtett a szívén nem fog könnyen gyógyulni. Még szerencse, hogy Sirius... - kezdtem, s hirtelen fejbe vágott a felismerés.
- Na, megvan a harmadik név a listámra. Sirius? - pillantottam Hermionéra kérdőn és csak reméltem, hogy a babám a Sirius névvel nem az alkoholiránti elkötelezett hűséget örökölné, hanem a bátorságot és a kitartást.

~MI & ŐK és a nevek~

Érdeklődve figyeltem, ahogy Ginny a fiúknak megfelelő kék ruhácskák között válogat, bár ahogy elnéztem nehezen ment neki a választás, mert eddig csak egy kis kék rugdalózó került az én babáimnak összeszedett darabok mellé. Néztem, ahogy elmélyülten járatja végig a tekintetét, szinte minden egyes kék darabon és ez felvetett egy ötletet.
- Mit szólnál valami barnához? - kérdeztem, amikor nézelődés közben megpillantottam egy barna színű kis rugdalózót, amely eléggé fiús volt és még sem a szokványos kék, amelyet eddig barátnőm nézegetett. Mosolyogva vettem le a polcról, majd nyújtottam felé, hogy közelebbről is megszemlélhessen.
- Ebben egyetértünk. És ha elfogadsz egy tanácsot, gyerekfelügyeletet inkább bízod Fredre és Gerogera, mint Percyre. - jelentettem és nem voltam képes elnyomni a mosolyomat, hiszen ismertük Percyt és a szabályszeretetét. Nem lett volna képes boldogulni egy kisbabával, hiszen az még nem igazán ismeri a szabályokat, tehát betartatni sem lehet vele. Szegény rövid időn belül megőrülne, az pedig csak hab lenne a tortán, ha a kisfiúk Harry elevenségét örökölné, akinek hála sosem volt egyetlen unalmas évünk sem a Roxfortban.
- Igen találkoztam Lilyvel, meghívott minket teázni jövőhét Szombatra... Piton professzorhoz, bár fogalmam sincs ő tud-e róla. - mondtam Ginnynek és még jó is hogy eszembe juttatta, mert a végén még képes lettem volna elfelejteni annyit minden felé járt mostanában az eszem.
- Egyébként a Lily is felmerült mint névötlet, nálam legalább is. - tettem hozzá még, és eldöntöttem, hogy az egyik lányunk neve feltétlen Lily lesz, ha nem is az első, de a második mindenképpen.

.: Te & Én és Ők :.

Tekintetem miliméteres pontossággal megvizsgált minden kék holmit, amire csak ráesett, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ilyen dolgokban nem szabad finnyásnak mutatkozni. Mindegyiken volt valami, ami nem tetszett, így végül inkább azt a kék kis rugdalózót fektettem először Hermione zsákmánya mellé, amit elsőízben megfogtam. Igazából talán tanácsot kellett volna kérnem anyától, milyen fiúnak vásárolni, mielőtt botor módon megteszem, de mint azt immár a fél varázsvilág - ha nem az egész - tudta, anyával nem voltunk beszélőviszonyban. Csak azt reméltem, a Mungóba esetleg eljön majd, hogy támogasson. De ki tudja? Talán úgy érzi majd, nincs szükségem rá és messze elkerül. Tudom, hogy hibáztam. Vagy legalábbis meggondolatlan voltam, ennek ellenére nem haragudhat rám a végtelenségig! Harryt pedig fiaként szereti, így el tudtam képzelni, ő mit érezhet, mikor anya rá se hederít. Bár azt még mindig pozitívabbanak éreztem, mint a rivallót, amit én kaptam ajándékba...
Hermione szavaira hálás, meghatott mosolyt küldtem felé, aztán felnevettem, mikor szóba került Draco véleménye a dologról. Hát persze. Semmire nem vágyna jobban, minthogy az egyik lányát Ginevrának nevezzék. A gondolat is elég mulatságos volt.
- Mi... hát... a bátyáimat leszámítva még nem gondolkodtunk semmin. Azt tudom, hogy az Albus név pályán van, ezen nincs mit vitatkozni. De... nem tudom. Nem merek Harrynek túl vad ötletekkel dobálózni, a szülei válása miatt. Nekem tetszik a James is. Percy viszont azt szeretné, ah az ő nevét kapná, mondván bebiztosítaná a kicsi előmenetelét. Szerintem inkább elvágná minden kapcsolatát a társaival. - tettem hozzá sóhajtva.

~Terhesek Klubja~

- Nos, ebben biztos voltam. - feleltem halkan kacagva, elvégre ha Ginny korábban már szólt volna arról egészen biztos tudnék, tekintve, hogy mostani áldott állapotunk is előbb került a Reggeli Próféta címlapjára, mintsem hogy mi magunk megbizonyosodtunk volna erről. Ennek köszönhető tehát, hogy Rita Vitrol ismét zűrt okozott, ezúttal azonban Ginny családjának körében, amelyet nagyon sajnáltam. Nem szerettem ha barátnőm haragban volt Mrs. Weasleyvel, aki úgy ítéltem meg azzal a rivallóval egy kissé talán messzire is ment, de nem bírálhattam őt. Hiszen ő is csak egy anya.
- Azt hiszem akkor ezt feltétlen megveszem. - feleltem, amikor Ginny is rábólintott és félre tettem az egyik közelemben lévő fotelbe. Az egész helységben több kényelmesnek tűnő fotel is el volt helyezve feltételeztem azon kismamák számára akiknek sok vásárolni valójuk akadt. És ebbe a kategóriába barátnőmmel mi pontosan beleestünk.
- Igazából és az egyiküket feltétlen Ginnynek szerettem volna nevezni, de Draco leszavazta. - mondta somolyogva, mert ahogy eszembe jutott Draco arca amikor ez megemlítettem, szinte nevethetnékem támadt, de nem akartam kinevetni még a háta mögött sem. Boldog voltam, hogy így alakult az életem még ha egyáltalán nem is számítottam rá.
- És ti? - érdeklődtem, miközben a kezembe vettem egy fehér kis előkét és egy fehér rugdalózóval együtt szintén a fotelbe tettem. Szerettem párban vásárolni a holmikat és ez nagyban megkönnyíti majd az életünket. Majd belehímzem a nevüket, ahogy anya tette az enyémmel.

.: Herms :.

Mikor Hermione megmagyarázta a kérdését csak ennyit feleltem, hangomban nem kevés derűvel. - Tudod, én most vagyok először érdekelt babaruha-ügyben.
Miután csukódott mögöttünk az ajtó körülnéztem. Tágas és szemrevaló üzlethelyiség volt, aminek egészében a pasztellszínek uralkodtak. Az utcafrontról boldog, aranyszínű napfény szűrődött be, amitől a bolt csak még barátságosabb arcát mutatta. Örültem, hogy Hermione társaságában léphetem meg ezt, hiszen mire jók a barátok, ha nem erre? Na jó, egy barátság megkötésénél nem törvényszerű, hogy a jóban-rosszban mögött ott legyen a háborúban, vagy pedig a másállapotban jelző is, ám ha már így alakult élvezzük ki, amíg tudjuk! Ezt sokkal jobbnak találtam, mintha egyikünk csak kísérné a másikat, ráadásul így előkerülhettek olyan témák is,a miket együtt megfejteni sokkal könnyebb. Ezekből pedig akadt bőven az utóbbi időben...
- Jó napot. - köszöntem én is mosolyogva az eladónak, majd Hermionét követve akcióba lendültem. Amikor felmutatta a rózsaszín rugdalózótt az ajkamba haraptam.
- Szerintem nagyon aranyos. És nevekkel hogy álltok? - kérdeztem, miközben szemügyre vettem a Hermione által feltartott holmi világoskék párját. Ez nálam az utóbbi időben központi kérdés volt, mivel Harryvel erről még nem igazán beszéltünk. De ha az ember lányának hat bátyja van és kiderül, hogy kisfiút fog szülni, akkor bizony hrtelen mindegyik nagyon kedves lesz hozzá. A név.
Főleg Percy fejezte ki óhaját amiatt, hogy a születendő gyermeket mindenképp Percival Potternek kell nevezni. Én viszont világosan kijelentettem, hogy nem fogom már az első másodpercei előtt megpecsételni a kisbabám sorsát egy ilyen névvel. Az ki van csukva!

~Ginny~

Ginny élcelődésére elmosolyodtam, mert bár kicsit megbántott, sosem tudtam volna rá megharagudni egy ilyen kicsinyesség miatt. Sok mindent túl élt a kettőnk barátsága, háborút, szakítást a bátyjával, kényszerházasság zsarolást, tehát tökéletesen erős volt a kapcsolatunk ahhoz, hogy érezzük ez valami olyan, ami még tíz év elteltével is megmarad majd nekünk.
- Igazán vicces. Úgy értettem, hogy ez az egyetlen vagy, ismersz még boltokat. - forgattam maga a szemeimet mosolyogva, majd amikor előre engedett besétáltam az üzletbe és megvártam, amíg ő is bejön. Hallottam az automatikus csengetést, amelyet az ajtó adhatott ki magából, amikor egy vevő érkezik. Praktikus volt, mert a dallam nyomán néhány pillanattal később meg is jelent egy negyvenes éveiben járható boszorkány, és mosolyogva üdvözölt bennünket.
- Jó napot. - viszonoztam én is a köszönést, majd úgy döntöttem, hogy hozzákezdek a ruhaválogatáshoz, különben sosem végzünk és ma még feltett szándékom volt tanulni valamennyit a vizsgákra. Ezen szándékkal vettem kezembe egy halvány rózsaszín kis rugdalózót és mutattam fel Ginny irányába.
- Szerinted? - kérdeztem vidáman mosolyogva.Nem akartam mindenképpen rózsaszínt, elvégre a kislánynak a halvány narancssárga, vagy éppen a fehér is jól áll, de ez most megtetszett. Egyébként is ketten lesznek, tehát nem árt, ha mindkettejüknek különböző színeket vásárolok.

.: Herms :.

Mostanában mindig nagy örömmel és izgalommal várom a szombatokat, mert ez azt jelenti, hogy újra találkozhatok az én pici rugdosódómmal. Persze tudom, hogy ez így elsőre furcsa lehet, hiszen amúgy is folyton együtt vagyunk, de a Szent Mungóban tett látogatások után mindig olyan érzésem van, mintha még közelebb lenne... mintha már a karomban tartanám! Ettől minden egyes alkalommal jobb kedvem lett. Meg aztán a hetek elröppenésével valóban közelebb kerültünk a bűvös negyvenedikhez, ami úgy függött a fejem fölött, mint valami díszes bárd. Őszintén szólva féltem. Nem a fájdalomtól, hanem attól, hogy történik valami... bármi, ami keresztbe tesz nekünk! Hiába, most minden eddiginél jobban éreztem édesanyám hiányát, akivel az ominózus rivallózós eset óta egy szót se váltottam. A részéről ez volt a csalódottság és a düh megnyilvánulása, én viszont makacs voltam és engesztelhetetlen. Azt vártam, hogy majd Ő szépen bocsánatot kér, amiért az egész iskola előtt megszégyenített. Nem tudom, miben reménykedtem...
Erről a témáról még a Hermionéval való csacsogás sem bírt elterelni. Miközben a gyógyító meglepő lelkesedéssel ecsetelte a kisfiam egészségi állapotát csak az járt a fejemben, vajon mikor fogjuk elejét venni ennek. Anya úgy viselkedett, mint ahogy azt egy aranyvérű beképzelt sznob családanyától - mondjuk Narcissa Malfoytól - elvárná az ember. Egyébként pedig nem nagyon izgatta, hogy vagyok, mit érzek. Vágytam a találkozásra, beszélni akartam anyával... de ahhoz mindketten túl eltökéltek voltunk.
Miután megbeszéltük az utunk következő állomását azonnal útnak is indultunk. Az állapotunkkal járt, hogy kerülnünk kellett a hoppanálás mindenfajta formáját, mert így amputoportálni még nagyobb probléma lett volna. Ennek ellenére kedélyesen telt az út a Mágikus Merlin babaszalonig. Herms kérdésére fölvontam a szemöldököm, majd a kirakatban felsorakoztatott rugdalózókra mutattam.
- Nem, szerintem Madam Malkin stílustváltott, de azért nézzünk be. - tettem hozzá vigyorogva, majd az ajtóban előre engedtem Hermionét. Hozzá szoktam már, hogy újabban nem férünk be ketten egyszerre egy ajtón. Odabent alig voltak néhányan, az üzlet csöndesnek tűnt.

~Ginny~

Egy újabb szombati nap volt, amely Ginnynek és nekem a Szent Mungói látogatást hozott magával. Közvetlen a reggeli után McGalagony professzor kísért le minket az iskola nagy kapujához, ahol már a jól ismert megbűvölt hintó várt minket utazási céllal. Már egyikünk sem hopponálhatott, ezért az igazgató úr, így oldatta meg az utazásunkat, amely nagyon nagy előzékenységre vallott. Bár ennek ellenére, sem volt képes elfeledni a háború alatt történteket. És az hogy Voldemort él.... nem akartam erre gondolni.
Mosolyogva beszélgettünk végig Ginnyvel az utat, majd megérkezvén a Mungóba mindkettőnket kezelésbe vett egy-egy gyógyító. Mint azt megtudtam, ikerlánykáim tökéletesen egészségesek, bár a gyógyító szerint ma egy kicsit elemükben vannak, elvégre a vizsgálat kezdetétől egészen a végégig folyamatosan csak rugdosódtak. Miután végeztem úgy döntöttünk Ginnyel, hogy mivel ma nincsenek óránk beugrunk az Abszol útra, tekintve, hogy még egyetlen babaruhát sem volt alkalmunk venni. Legalább is nekem nem.
- Ez lenne az? - kérdeztem tőle az üzlet előtt állva, amelynek cégtáblája öles betűkkel hirdette: Mágikus Merlin babaszalon.

....