Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Elizabeth La'Morte Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Elizabeth La'Morte Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Elizabeth La'Morte Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Elizabeth La'Morte 3347qiw
A Hónap Játéka
Elizabeth La'Morte 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Elizabeth La'Morte Ic7783

Share
 

 Elizabeth La'Morte

Go down 
SzerzőÜzenet
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Elizabeth La'Morte Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elizabeth La'Morte   Elizabeth La'Morte EmptyCsüt. Szept. 08, 2011 3:02 am

Kedves Miss. La'Morte!
Üdvözöljük önt az oldalon értékes és vérben gazdag előtörténetet olvashattam, ami jó érzés. Mindazon által figyelmeztettem a Roxfort területén vért szívni tilos!
Elfogadva, kellemes vakációzást nálunk Smile

Üdv; Hermione Malfoy

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Elizabeth La'Morte Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Elizabeth La'Morte
Vámpír
Elizabeth La'Morte

Hozzászólások száma : 22
Join date : 2011. Sep. 05.

Elizabeth La'Morte Empty
TémanyitásTárgy: Elizabeth La'Morte   Elizabeth La'Morte EmptyCsüt. Szept. 08, 2011 2:51 am

Elizabeth La'Morte 23uxu38

Név: Elizabeth La'Morte
Becenév: Elizabeth, Liz
Kor: 25/686
Rangod: Vámpír a javából
Nem:
Származás: Aranyvérű Boszorkány
Születési idő: 1312/augusztus 22/ Átváltozásom ideje 1337/
Születési hely: London/Anglia

Család:
Anya: Anna Vermont /elhunyt/
Apa: William La'Morte /elhunyt/
Testvérek: Leonardo La'Morte /694éves/vámpír/
Egyéb családtag: Damien Magnus /400éves/vámpír/
Háziállat: -

Mikor változtattak át: /1337/
Különleges képességed: Illanás (Képes vagyok láthatatlanná válni és ott felbukkanni, ahol és amikor akarok.)
Érdekesség: Két személyiség lakozik bennem (lásd a jellemzésnél).
Személyes tárgya: Van egy fekete gyémánt gyűrűm, amit soha nem veszek le.Damientől kaptam.

Pálcád: 13 hüvelyk fekete kőrisfa, sárkányszívizomhúr maggal. A párja a bátyámnál van.
Iskolai házad: Mardekáros voltam
Évfolyamod: Több száz éve elhagytam az iskola falait.

Előtörténet:
Mit mondhatnék? Az életem átlagosan kezdődött. Aranyvérű családba születtem. Imádtam a szüleimet és a bátyámat, aki hét évvel előttem született. Ő hamar elkerült a családi háztól, de tizenegy évesen követtem Roxfortba. A teszlek süveg a mardekárosokhoz sorsolt. Népszerű diák voltam, de az első évben komoly honvággyal küszködtem. Leon jelenléte sokat segített. Miután beszoktam az iskolába az életem nem is kanyarodhatott volna szebb irányba. A tanári kar viszont kevésbé volt elragadtatva a magatartásomtól, mint mondjuk a diáktársaim. Gyűlöltem a sárvérű muglikat, aminek bizony senkitől sem félve hangot is adtam. Előszeretettel okoztam kellemetlenséget azoknak, kik nem osztották a véleményem. Emiatt számtalanszor szabtak rám ki büntetést, de ennek ellenére bekerültem a kviddics csapatba. A szünetben hazalátogattam, de nehezen viseltem Édesanyám betegségét. A szívem szakadt meg, amiért a szünet leteltével vissza kellett mennem az iskolába. Majdnem egy esztendő múlva látogathattam haza, ám nem azért, mert eltelt egy év. Nem hittem Leon szavainak, amikor azt mondta meghaltak. A szüleim nem halhattak meg! Sajnos Leon nem tréfát akart űzni velem. Azt mondta anyát apa mérgezte meg, de nem értettem miért tette! Merlin szerelmére! A bátyám elvette az apánk életét, de nem tudtam rávenni, hogy mindent elmondjon. Kiborultam, nem szóltam Leonhoz. Képtelen voltam felfogni, hogy anya és apa nincs többé, de a legjobban az fájt, amit Leonardo tett. Megölt valakit. Elvett egy életet. Még ha apánk meg is érdemelte, Leon túl jószívű volt, tisztalelkű, mégis bemocskolta magát. Nagyot csalódtam benne, képtelen voltam ránézni. Nem szóltam hozzá még akkor sem, amikor elhagytam Londont és visszamentem Roxfortba. Az iskolás éveim keserűen teltek. Nem volt hová mennem, így gondoltam egy nagyot miután végeztem és elindultam a nagyvilágba. Csak a pálcám volt, semmi másom, az egész életem belefért egy kis táskába. Firenzében állapodtam meg egy időre. Gyógynövényekkel foglalkoztam, de nem voltam boldog. Sokat gondoltam a bátyámra, idővel megbocsátottam neki. Hiányzott. Ezért határtalanul boldog voltam, amikor viszontláthattam. A kettőnk közötti kapocs mindig is erős volt. Azt hittem velem marad, ami lényegében igaz volt, csakhogy olyan dolgokat állított, amik hihetetlenül csengtek. Kezdtem félni tőle, azt hittem megháborodott. De bebizonyította, hogy szó sincs elmebajról. A bátyám vámpír lett, ez egyszerűen felfoghatatlanul hatott rám. Kétségbeestem és féltem, de mint mindig, ő ismét megnyugtatott. Rábeszélt, legyek én is olyan, mint ő. Még most is beleborzongok mit éreztem akkor. A vámpírrá válás életem egyik legrosszabb döntése volt. Hamar megrészegített a hatalom. Az emberfeletti erő, az örök fiatalság és a vérszomj elvette a józan eszem. A muglik jártak a legrosszabbul. Egy egész város lakosságát megtizedeltem, csak azért, mert undorodtam a varázstalan emberektől. Kedvtelésből öltem meg őket. Teljesen kifordultam önmagamból. Leonardo végig mellettem volt, végignézte minden tettem. Ő is ugyanúgy élvezte, mint én. Láttam a szemeiben azt a fajta gyilkos csillogást, ami végül észhez térített. Háromszáz évnek kellett eltelni, hogy minderre rájöjjek. Undorodtam magamtól, szívből gyűlöltem a tükörből visszatekintő lélektelen nőt, akivé váltam. Nem hibáztattam Leonardot, de azt kívántam, bárcsak ne keresett volna meg. Azt hittem nem fog elengedni maga mellől. A bátyám viszont nem ellenkezett. Úgy gondolom van még benne abból az emberből, aki hajdanán volt. Szeretem őt és tisztelem, amiért hagyta, hogy a saját utam járjam. Őszintén szólva nem hittem, hogy sikerülni fog. Közel ötven évet töltöttem egymagamban, csak akkor merészkedtem elő, amikor már nem bírtam tovább vér nélkül. A birtok ahol meghúztam magam teljesen üres volt, még manók sem tartózkodtak benne. Sokáig így sem tudtam leküzdeni a természetem, nem bírtam megálljt parancsolni önmagamnak. Ekkor fedeztem fel Lizt. Az énem olyan része vette át az irányítást, ami a legrosszabb rémálmomat idézi. Liz egy külön személyiség, aki csak akkor bukkant fel, ha már az idegeim kikészültek és szemernyi önmegtartóztatás sem maradt bennem. Minden alkalommal tehetetlenül sikoltottam a saját testemben, mert nem voltam képes megfékezni a tombolását. Teljesen összetörtem. Úgy láttam nincs más választásom, nem voltam képes elviselni a nyomasztó létet. Az egyik keserves éjjel után úgy döntöttem hosszú évek után újra végignézek egy napfelkeltét és egyben véget vetek a kínlódásomnak. Vettem hát egy nagy levegőt, majd kiléptem a fényre. Az elviselhetetlen fájdalom azonnal a húsomig hatolt. Térdre estem. Sikoltottam a fájdalomtól, mégis széttártam a karjaimat és üdvözöltem a megváltást. Az ájulás határán voltam, tudtam, hogy hamarosan vége. Egy kéz ragadott meg és rántott vissza a házba. Kiabáltam, kapálóztam, de túl gyenge voltam ahhoz, hogy kitörjek a szorításból. Végül a kimerültségtől elveszítettem az eszméletem. Amikor magamhoz tértem, azt kívántam bárcsak elpusztultam volna. A testemet nyaldosó fájdalom elviselhetetlen volt. Tetőtől talpig be voltam fedve, még az arcom is. Így nem láthattam ki az, aki visszahúzott a nyomorultságos életbe. Ordítottam, kiabáltam, le akartam tépni a kötéseket, ekkor vettem észre a kezeimet és lábaimat lefogó láncokat. Egy férfi jelenlétét érzékeltem magam mellett, aki nyugtatni próbált. Azt mondta a saját érdekemben teszi. Nem hittem neki, hiszen meg akartam halni. Egy hétig feküdtem leláncolva. A férfi minden nap mellettem volt, beszélt hozzám. Egy idő után már nem kiabáltam vele, csak hallgattam a hangját és kíváncsi lettem rá, hogyan nézhet ki. Nem akarta levenni a kötéseket, de sikerült meggyőznöm őt. Nem érdekelt a napfény milyen nyomokat hagyott rajtam, mert nem mondtam le a tervemről, de előtte látni akartam a kéretlen megmentőm arcát. Amikor levette az arcomról a kötést, teljesült a kérésem. Egyenesen a mogyoróbarna szempárba ütköztem, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Sosem felejtem el a mosolyát. Én, Elizabeth La'Morte beleszerettem a vadidegenbe, akinek a neve: Damien Magnus volt. A sors fintora, hogy a férfi mugli vérvonalból származott és mint kiderült, a birtok a családi örökségének része. Nem találgatott sokat mire rájött mi vagyok. Az égések maradandó nyom nélkül begyógyultak és a megnyúlt szemfogaimat sem tudtam elrejteni az éhségem miatt. A mugli nem ijedt meg. Ahelyett, hogy fejvesztve menekült volna, eloldozott és felajánlotta a vérét. Tiltakoztam, mert tudtam, hogy nem tudok leállni. Nem akartam megölni, valahogy úgy éreztem tartozom neki ennyivel. Ekkor éreztem először empátiát egy sárvérű iránt. Damien hajthatatlan volt, eltökéltségének fényes bizonyítékaként pedig megvágta magát. Ekkor már nem tudtam visszatartani magam tőle. Annyi vérét elvettem, hogy a szíve alig vert a mellkasában mire észbe kaptam. Nem akartam megölni, ezért az első ösztönös dolgot cselekedtem. Adtam neki a véremből. Meggondolatlanság volt a részemről, hiszen nem adtam választási lehetőséget a számára. Azt vártam nekem esik ha magához tér, de nem így lett. Damien Magnus boldog volt. Csak később értettem meg miért. A gyönyörű fiatalember haldoklott mielőtt találkoztunk. Azt mondta, én vagyok az angyala, aki leszállt hozzá és eljött érte, hogy magával vigye az öröklétbe. Nem tiltakoztam és nem bántam meg. Damien azóta is velem van és nap mint nap boldoggá tesz. Elkerülhetetlen volt, hogy megismerje Lizt, aki a legnagyobb megdöbbenésemre szintén szereti a férfit. Damien közelében mindkét énem másként viselkedik. Ő az egyetlen, aki le tudja csillapítani a vadabb személyiségemet. Vitáink persze vannak, amolyan igazi ajtócsapkodós, ordibálós, törős-zúzós összecsapások, de nem tartanak sokáig. Egyikünk sem tud élni a másik nélkül.
Nem olyan régen levelet kaptam, ami felkavart. Már több száz éve nem láttam a bátyámat, de még mindig hiányzik. Tőle kaptam a különleges táviratot, melyet varázslat segítségével juttatott el hozzám, mivel másként nem tudott volna megtalálni. Megírta, hogy Roxmortban él és hogy látni szeretne, de túl sok idő telt el azóta, amióta elváltunk egymástól. Gyanítom csöppet sem változott és félek a közelében megint olyanná válok, mint amilyen voltam. Akkor pedig Liz teljesen átvenné felettem az irányítást és előbb-utóbb a jó oldalam megszűnne létezni. A vágy azonban nagy úr. Damien nem vágyik a bátyámmal való találkozásra és tartok is tőle mi lesz belőle, mégis rábeszéltem, hogy jöjjön velem. Ugyanis szükségem lesz rá, ha Liz is felbukkan...
Jellem: Amit rólam, Elizabethről tudni illik; -- Gyermekkorom kezdetén tele voltam gyűlölettel, tiszta szívemből megvetettem a sárvérűeket. Az egyszerű boszorkány életem elhagyva vámpírként a helyzet csak romlott. Öltem őket ha kedvem tartotta, de inni csak tiszta vérűből ittam. Gyermek, asszony, férfi, mindegy volt. Mára lecsillapodtam. Megbántam amit tettem, de a bűntudat még mindig mardossa a szívem. Visszafogottabb, kedvesebb lettem. Változtam, mert láttam a testvéremen mit tesz a féktelen pusztítás. Nem akartam az ő sorsára jutni. Igyekszem hát másokat a jó útra terelni. Már ellen tudok állni a kísértésnek és csak akkor iszom vért, ha nagyon muszáj. Ezen kívül nincs is szükségem az emberi vérre. Van, valaki, egy vámpír, aki szívesen felajánlja a vérét.
Igyekszem alkalmazkodni, ami majdnem mindig sikerül. Nehéz kihozni a sodromból, megtanultam türelmesnek lenni. Muszáj volt, mert ha hagyom, hogy a harag eluralkodjon felettem, abból nagy baj lesz...
Itt jön a képbe Liz. A személyiségem "kettészakadt". Szó szerint. Ha a jó Elizabeth besokall, felbukkan a régi Liz és átveszi az irányítást. A disszociatív személyiségzavar a Leonnal való elválásom után alakult ki. Nem tudtam feldolgozni azt a rengeteg bűnt, amit elkövettem, de szépen lassan elnyomtam magamban a vele járó érzéseket, mégsem tudtam túltenni magam rajta. Elizabeth kedves és segítőkész, ellenben Lizzel, aki kiszámíthatatlan és szemernyi jóindulat sincs benne. Ő nem tud ellenállni a vér szavának, de nem is akar.
Egyetlen dolog közös a két énemben. Mindkettő szerelmes, ráadásul egy és ugyanazon személybe.

Kinézet: Alakom csinos és nőies, idomaim teltek és buják. Derékig érő sötétszőke hajkorona keresztezi szív alakú csinos arcom, de a sötétbarna szemeim, a telt ajkaim és hamvas bőröm teszik teljessé az elragadó összképet. Van egy apró anyajegyem az arcom jobb oldalán, a felső ajkam felett. Egy szépségpont, ha így jobban tetszik. Szeretek elegánsan öltözködni. Gyakran viselek könnyed, egybe-részes ruhákat, megfelelő kiegészítőkkel.
Vissza az elejére Go down
 
Elizabeth La'Morte
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Vámpírok-
Ugrás: