Arieh Brightmore

Név: Arieh Jeremy Abimael Ethan Brightmore Becenév: Ari, Jerry.. végülis mikor mi.. Kor: 17
Rangod: diák
Nem: Férfi
Származás: Aranyvérű
Születési idő: 1980. július 16
Születési hely: Newport; Anglia

Család:
Anya: Christina Isabella Audrina Stevens, 36 éves, aranyvérű
Apa: Gregory James Michael Louise Brightmore, 40 éves, aranyvérű
Testvérek: Audrina Jasmine Lilly Brightmore, 15 éves
Egyéb családtag: nincs
Háziállat: nincs

Érdekesség:
- Narkolepszia: A narkolepszia a központi idegrendszer betegsége, az alvás-ébrenlét kontrolljának zavarát jelenti. A betegség már 25 éves kor előtt jelentkezik. A tünetek változóak, a beteg leküzdhetetlen álmosságot érez, mely megzavarja a mindennapi teendőiben.
- Kataplexia: ez esetben a beteg a bénulás tüneteit mutatja, képtelen kontrollálni az izmait. Nem minden esetben jár ugyan elalvással, mégis nagyban kapcsolódik a narkolepsziához. Valamint előfordulhat, hogy a beteg csak bizonyos izomcsoportokat nem tud kontrollálni. Ezek a tünetek rövid ideig tartanak, és általában valamilyen felfokozott izgalmi állapot, stressz helyzet, sokkhatás váltja ki, néhány perc alatt elmúlik.
- gyermekként gondolkodott azon, hogy zsoké lesz belőle
- az első csókja előtt annyira izgult, hogy mielőtt megtörténhetett volna, a lányt leterítve elaludt

Személyes tárgya: Egy tetoválás a tarkómon

Pálcád: 14 hüvelyk fűzfa pálca, unicornis szőr maggal. Markolata szépen ívelt, faragott, egy türkizzel díszítve.
Iskolai házad: Hollóhát
Évfolyamod: 6. évfolyam

Előtörténet: Nem szeretek magamról beszélni.. sose szerettem. Valahogy túlságosan intimek az élmények, talán túlságosan bensőséges minden ahhoz, hogy csak úgy kiteregessem a nagyvilágnak.
Mégis.. megteszem ..
1980. júliusában születtem a napfényes Newport-ban. Egész életemben itt éltem, és soha de soha nem is akarok innen elmenni, másfelé költözni. Anglia az otthonom, ha el kellene innen mennem, abba belehalnék. - Na de hol is tartottam.. ? – Kicsit elkalandozom néha .. –
Ja igen..
Szóval megszülettem!
Pontosan 9 hónapra, még a nap is egyezett, annyira időben érkeztem. Könnyű szülés volt, legalább is anyám azt mondja. Szinte pillanatok alatt lezavarta a dolgot, nem szenvedett sokáig, szerinte már akkor is látható volt, hogy mennyire életerős leszek. Az lettem, szerencsére, igaz néhány apró probléma azért adódott.

Legelőször 5 éves voltam, mikor ez a szüleimnek feltűnt. Igen, feltűnt! - Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy olyan aranyvérű család gyermeke vagyok, ahol mindenki szereti a másikat és foglalkozik az érzéseivel, a vágyaival és szeretetet ad. Azért ez elég kevés helyen fordul elő. Nos! Nem volt nehéz észrevenni. Bárhol, bármikor, bármilyen pillanatban megtörténhetett. Anyám – szegény - az elején nem is értette. Könnyek áradatával és jajgatással szorongatott és próbált „életet lehelni belém” Pedig esküszöm, semmi bajom nem volt. Egyszerűen elaludtam, játék közben. Nincs fájdalom.. semmi nincs. Na jó, talán utána, mert ugye sosem tudhatja az ember, hogy hol is fog landolni. A narkolepszia már csak ilyen.. Meggyógyítani nem lehet, viszont az ember emellett még élhet teljes 100%-os életet.

Próbálkoztam. Nem mondom, hogy nem zavart, hogy nem fordultam magamba, mert magamba fordultam. Igazából nem tudtam elfogadni ezt az abszurd különcséget, mellyel megáldott a sors. Tudom, tudom, hogy nem jelent semmit.. és azt is tudom, hogy ezek a „rohamok” nem sűrűn fordulnak elő. De most komolyan.. Megértheti bárki azt, hogy mennyire kellemetlen, mikor az ember valami nagyon fontos dolgon vesz részt, és hirtelen csak elalszik?! Ezzel természetesen kellemetlen helyzetbe hozza saját magát, valamint azt, azokat is, akikkel éppen egy légtérben tartózkodik.
Sokáig utáltam magam emiatt! Próbálkoztam az orvosoknál, próbálkoztam sok helyen de gyógyítani nem lehet. Helyette inkább valami olyan dolgot próbáltam csinálni, amely leköt egy kicsit. Lovagolni kezdtem járni.
Igen, voltak ezzel is gondok.. igen, estem le a lóról a narkolepszia miatt.. de szép lassan hozzászokott a friss történésekhez a szervezetem. Már nem olyan nagy izgalommal várom ezt az újdonságot.. tehát lassacskán elmúlt az a nagy örömérzet, mely a kataplexiát kiváltotta nálam. A napok szép lassan új értelmet nyertek, beleszerettem a szabadság életérzésébe, a vágtázásba egy gyönyörű ló hátán, a természetbe.. és Belé!

Ugyanis eme nagy lovaglási időszakomban megismertem Őt! Az apjáé volt a lovarda, ahol levezettem fölös energiáimat. Soha életemben nem ismertem, találkoztam gyönyörűbb teremtéssel. Ahányszor csak megláttam, kisfiúsan zavarba jöttem, majd ennek örömére álmodtam is szépeket. A mai napig hihetetlennek találom, hogy ez a csodaszép tündér látott bennem fantáziát, és szóba állt velem.
Hamar jó viszony alakult ki közöttünk. Számomra ő lett a minden, szívem szerelemtől túlcsordultan dobogott érte. Ittam szavait, meghallgattam, sokszor órákig beszélgettünk. Ő volt az, aki segített, hogy ne értékeljem le magam, aki meghallgatott és akinek a kedvéért nyitottabbá váltam az emberek felé és minden felé. Azonban a rózsaszín köd elvakította a szemem. Nem láttam, vagy talán nem akartam látni, hogy ő nem másnak, csak a barátjának tekint. Mintha tudnám hogy ő is viszont szeret, úgy vallottam neki szerelmet, a legnagyobb extázisban. Kínosan mosolygott, majd elmesélte hogy nem vonzódik hozzám, mint férfihoz, csak barátot lát bennem. Hiszen mit is érezhetne irántam??! Én akkor voltam a lassan kamaszkorba lépő 11 éves gyermek, ő pedig 16 éves, lassan érett nő. Ebben a pillanatban egy világ omlott össze bennem.

Bezárkóztam, rendeznem kellett a dolgaimat. Elbújtam a világ elől.. és előle. Hiszen ha ennyire kihasznált, akkor nem érdemli meg még azt is hogy lássa nyomoromat. Sokszor voltam ingerült a felesleges kitárulkozásom miatt. Szinte azt sem vettem észre, mikor a házunk ablakai indulataim hatására beremegnek. Teljesen természetes volt, hogy nem figyelek a külvilágra.. hiszen úgyis az volt a lényeg, hogy a lelki békémet ismételten megtaláljam. Anyám eközben igazi anyaként tartotta bennem a lelket, majd mikor már megunta ezt az egész „nem eszek egész nap” helyzetet ingerülten dobta az iskola levelét az ágyamra és parancsolt rám. Szavaival most már így visszagondolva egyet kell értenem. Nem lehetek egyfolytában egy helyen. Hiszen az élet olyan hosszú.. és nőből van még egy csomó. Az igazi is eljön egyszer.. nem sírhatok mindig csak utána.. A változás változást fog hozni az életembe..

Igazam lett. A változás tényleg változást hozott. Elég hamar sikerült beilleszkednem. Igaz, az elején sokszor kaptam negatív kritikákat, és előszeretettel gúnyoltak különös betegségem miatt, de az az idő már elmúlt. Lassan mindenki hozzászokott ahhoz, hogy én vagyok az a különös fiú, aki néha elájul, vagyis.. elalszik. Sikeresen kiépítettem a saját magam kis baráti társaságát, majd benne voltam néhány nagyon vad buliban is. Ennek a bulinak a következménye az a három csillag a tarkómon. Valahogy addig nem volt hozzá bátorságom, aztán mégis megtettem. Magamra varrattam, hogy szimbolizálja az eget, mely felettünk magasodik és a végtelent, ezzel együtt a szabadságot melyre oly nagyon vágyom. Hogy miért is? Igen, vannak barátaim, vannak hozzám közel állók, mégis jó lenne a saját lábamra állni végre, és nekikezdeni a tanári pályának.. szigorúan a legendás lények miatt.. melyeket annyira szeretek..
Mindezeken kívül egyáltalán nem bántam meg, hogy léptem egyről a kettőre. Ha akkor nem állok a sarkamra, ha akkor nem felejtem el őt és kezdek új életet, akkor valószínűleg soha nem lenne előttem semmilyen olyan cél, melyért érdemes küzdeni, harcolni.

Jellem: Igazán nehéz jellemezni magam, azért mégis megpróbálom. Kissé talán zárkózott vagyok, a narkolepszia miatt. Könnyen barátkozok, bár a bizalmat nehéz kiérdemelni. Aprólékosan figyelek a részletekre, a megjelenésre, és a harmóniára. Próbálom úgy szervezni, irányítani az életemet, hogy az mindenféleképpen jó legyen. Hálistennek mindig megtalálom az arany középutat, és sikerül elérnem azt, amit akarok. Ebben mondjuk a szüleimnek óriási szerepe van, hiszen én egy igazán szerető családban nőttem fel, ahol az egymás kölcsönös megértése egy alap dolognak számított. Nem vagyok egy bosszúálló természet, nem szeretem a konfliktusokat, ha tehetem ezeket mindig elkerülöm. Nem állok senki oldalán, én a saját magam oldalán foglalok helyet. Az emberek általában kedvelnek, hiszen mindenben benne vagyok – persze normál határokon belül. Bulizni nem nagyon szeretek, jobban rajongok a kellemes társaságért és a meghitt beszélgetésekért. Jó kapcsolatban vagyok a lányokkal, udvarias vagyok és ezt szinte mindegyikük szereti. Igaz, nincs párkapcsolatom, mégsem vágyom rá olyan nagyon. A hatalmas csalódás után valahogy előítéletekkel telítődtem a gyengébbik nemmel kapcsolatban. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet meghódítani..
Őszinte vagyok, ami tetszik vagy éppen ami nem, az mindig kikívánkozik belőlem. Valahogy nem érint mélyen, ha ezzel mást megbántok. Jól bírom a kritikát és építő jellegűnek fogom fel, ebből adódóan nem vagyok egy sértődős típus. Akik ismernek így szeretnek, így fogadnak el.

Kinézet:
- magasság : 185 cm
- tömeg: 75 kg
- rassz: európai
- szemszín: kék
- hajszín: sötétbarna

Eléggé magas vagyok, ezt apámtól örököltem. Nem vagyok ez a nagyon vékony típus, viszont a lovaglásnak köszönhetően magamra szedtem pár kiló izmot. Arcom kisfiús, hajam dús és állandóan az égbe mered. Nem tartom magam egy csúnya embernek, a lányok előszeretettel nézegetik nagy kék szememet, valamint egyenes vonalú orromat, vastag ajkaimat. Az arisztokrácia külsőleg egyáltalán nem jelenik meg a vonásaimon. Általában divatosabb, de mégis kényelmes ruhákat hordok. Szeretem a farmert, az inget, a sportcipőt.. Nem rikítok ki márkás darabjaimmal a tömegből, ettől függetlenül így érzem jól magam.