Ruhatár

Charlie Weasley írta:

- Ginny remekül van, és a kicsi is - Furcsa erről beszélni. Még mindig hihetetlen egy kissé. A húgom már anyuka, és biztos remek anyuka lesz, boldog családban. Irigylem, amiért neki ilyen fiatalon sikerült mindaz, ami nekem még most sem.
- Nem lenne kedved bemenni a terembe? Teszteljük a tánctudásunkat - néztem kérdőn Aliciára.

- Ennek nagyon örülök. - mosolyogtam szívet melengetően Charliera. Láttam, hogy időközben Miss. Lestrange csatlakozhatott valamelyik teremhez, minek után már csak mi ketten maradtunk a ruhatár előtt állva.
- Szívesen. - feleltem elmosolyodva, majd csatlakoztam Charliehoz és együtt léptünk be a bálterembe, hogy ott is kissé körülnézzünk, illetve táncoljak is vele egyet a kérésének megfelelően.

- Ginny remekül van, és a kicsi is - Furcsa erről beszélni. Még mindig hihetetlen egy kissé. A húgom már anyuka, és biztos remek anyuka lesz, boldog családban. Irigylem, amiért neki ilyen fiatalon sikerült mindaz, ami nekem még most sem.
- Nem lenne kedved bemenni a terembe? Teszteljük a tánctudásunkat - néztem kérdőn Aliciára.

Mosolyogva intettem Aliciának és a fiatalembernek, akivel beszélgetett, majd a csoportosulásokat figyelve körülnéztem, talán így rájövök, merre folyik a bál számomra érdekesebb része. De végül úgy döntöttem, maradok még egy percet és szemügyre vettem Alicia beszélgetőpartnerét, bár nem lett volna szívem odamenni hozzájuk, látszólag jól elszórakoztak... az a lángvörös haj... csak nem egy újabb Weasley?

Kissé elpirultam, amikor Charlie kissé nehezen találta a szavakat, de szerencsére úgy éreztem, hogy kimelegedett állapotom mellett, ez most nem olyan feltűnő, mint máskor sápadt bőrömön. Így egy könnyed mosollyal hallgattam a szavait.
- Köszönöm, jól. És te? - kérdeztem, miközben körbe tekintettem, de csak mi hárman voltunk ott. Ebből feltételeztem, hogy a többi jelenlévő már nyilván a bálteremben, vagy más egyéb termekben van. Hamarosan majd nekünk sem ártana becsatlakozni hozzájuk.
- Igen, Oliver borzasztóan elégedett, és ennek örömére a heti három edzést, heti négy alkalomra tornázta fel. - feleltem mosolyogva Charlie kérdésére, majd eszembe jutott, hogy minden bizonnyal sűrűn látogathatja Ginnyt, akivel már elég régóta nem találkoztam.
- Ginny hogy van? Na és a baba? - kérdeztem, hiszen arról már tudtam, hogy megszületett a kisfiúk, de sajnos a túlhajszolt életstílusom mellett, amelyet mostanában éltem, még nem állt módomban meglátogatni őket.

Már legalább egy órája vártam őt, amikor egymás után láttam megérkezni az egyik griffendéles lányt, és Aliciát is. Mosolyogva köszöntöttem a hölgyeket, majd megvártam, amíg közelebb érnek.
- Nahát, Alicia, hát te igazán... úgy értem.., hűha - próbáltam kinyögni valami értelmeset, de képtelen voltam összefüggően fogalmazni. Igazán kitett magáért, ami azt illeti. - Hogy vagy? Milyenek a téli edzések, hallom, megvertétek a Chudley Csúzlikat? - kérdeztem egy torokköszörülés után, mihelyst visszatért a hangom.

McGalagony professzor kissé késve értesített, hogy helyettesítenem kellene őt itt, mint felügyelő tanár. Ennek megfelelően, az elkészülés némi időt vett igénybe és el is késtem. Csak abban reménykedtem, hogy más tanárok már korábban megérkeztek. Az edzések Oliverrel és a tanítás elég sok időmet leköti, Viktort sem tudtam időben értesíteni. Az alkalomhoz megfelelő ruhát választottam, amely most az egykori házam színeiben tündökölt.
Amikor megérkeztem a ruhatárba azonnal kiszúrtam az egyik Griffendéles lányt, és tőle nem messze Charliet is.
- Sziasztok. - köszöntem mosolyogva és kissé kimelegedve a sietségtől.

Már javában áll a bál, mikor megérkezem. A ruhatárnál viszonylag kisebb tömeg áll, így én is arra felé veszem az irányt, miközben a kabátomból kibújva eligazítok néhány láthatatlan gyűrődést a ruhámon. Paranoiás lennék? Talán, de ha itt van, akire számítok,akkor nem kockáztathatom, hogy akár a legkisebb gikszer is az utamba álljon.
Kényelmesen pillantok végig a ruhatár előtt állókon, miközben a kabátom eltűnik az egyik fogason.
- Köszönöm. - hálás mosoly bukkan fel az arcomon a ruhatárosok irányában, majd nekiállok kiküzdeni magam a csoportosulásból. Nem túl nagy sikerrel...

- Üdv, öcskös! Pedig egyáltalán nem érzem magam ezer évesnek - vigyorogtam Fredre.
Nem sokkal később, megérkezett Pimasz Kisasszony, Ms Seraph is. Jókedvűen bólintottam a leányzónak, majd hallva a kérdését, kissé zavarba jöttem. Kedvesem? Nem vagyok benne biztos, hogy Cho is így gondolná, ezért nem mertem igennel felelni, pedig nagyon szerettem volna.
- Nem... nem, én csak felügyelek itt - válaszoltam végül.
Biccentettem a férfinek, aki csatlakozott társaságunkhoz. Már a tekintetéből sejtettem, hogy ő nem "magunkfajta", és amikor megszólalt, ez nyilvánvalóvá vált. A gőg és a lenézés sütött a szavaiból, majd becsmérelte a családunkat. Csendben maradtam, és nem szóltam semmit, jobbnak láttam nem belefolyni egy vitába, eltérő nézeteink miatt. Rose viszont keményen rátaposott Darren kollégánk lábára. Kár, hogy nem az iskolában vagyunk, szívesen adtam volna pontot a Mardekárnak ezért.
- Menjenek csak, én még maradnék - feleltem Seraph invitálására, azzal a kifogással, hogy köszöntöm az érkező vendégeket.

-Nem okozott fájdalmat, nem kell ennyire aggódnia.- Mosolyogtam továbbra is negédesen, majd leengedtem a kezem, amiben megjelent egy legyező, és a régi szokásoknak megfelelően legyezni kezdtem magam.-Sem a fűző sem a puncs nem ártott meg. Viszont az Ön pacsulija, amit mindig magára ken, azaz ami megárthatott. A szobája is folyton ettől a szagtól....Khm...Illatozik. Remélem nem sértettem meg. Bár a szobájára visszatérve, a mai napig nem értem, miért hivat oda olyan sűrűn. Tekintve, hogy nem maga a házvezetőnk, és engem nem is tanít és oka sincs, hogy kérdőre vonhasson...-Itt befejeztem a mondatom, majd legyezőm mögé rejtettem mosolyom. Miután megbizonyosodtam, hogy már nem érzem az illatát, ismét elrejtettem a legyezőt.
-Elnézést a modortalanságomért...De gondoltam jobb ha közlöm Önnel, és szeretném, ha ezentúl bármit közölni óhajt velem, azt valahol a kastélynak azon szegletében tegye meg...Ami távol van a szobájától...-Mosolyogtam tovább, majd ismét körbenéztem a ruhatárban, hátha akad valaki érdekes ember...Bár, ami azt illeti a mostani helyzet a legérdekesebb...
-Nincs kedvük bemenni a bálterembe? Ott még is csak kellemesebb és több a.... levegő.- Ismételten Darren-re néztem, olyan rejtett gúny szerűen mosolyogva, majd elindultunk a bálterem felé.

Halovány kis elismerő mosollyal az arcomon nyugtáztam Rose Mary "kedves" kis cselekedetét a férfi irányába. Meg kell mondanom igazán szépen kivitelezett csel, és bosszú, legalább is számomra valamiféle visszavágásnak tűnt, bár az indokot nem értettem. De úgy éreztem nem is kell, mivel Rose igazi Mardekáros. Nekünk pedig nem feltétlen van szükségünk indokra egy kis gonoszkodáshoz.
- Ne aggódjon, nem sértődtem meg. Katherine Darkrose. - mutatkoztam be én is kedélyes mosollyal az ajkaimon, amikor kezet csókolt. Egy újabb régi vágású férfi, bár nem mintha ezt különösképpen bánnám. Sőt éppen ellenkezőleg, örömmel tölt el, hogy vannak még úriemberek. Legalább is a társaságban feltétlenül úgy viselkednek.
- Ami pedig az illeti remekül érzem magamat. - tettem még hozzá, válaszolva az első kérdésére. Nyugodt és boldog voltam, mert Leonardo eddig nem bukkant fel itt.

-Köszönöm. Igyekeztem nem szégyent hozni a házamra.- Mosolyogtam a tanárnőre, majd körbe néztem. Biccentettem pár osztálytársnak, majd visszafordultam a kis körbe. Igazából, közelebb lépem, Fred-hez és rámosolyogtam, miközben megfogtam a kezét. Illetlen lenne, meghelet...De most jól esik, és ez a fontos.
A következő pillanatban egy ismerős pacsuli szaga csapta meg az orrom...Na már csak Ő kellett...Felsóhajtottam, s mintha mi sem történne rámosolyogtam az újonnan érkezőre. Viszont a kijelentése nagyon is nem tetszett. Oly' annyira nem, hogy kedvem lett volna felpofozni. Vagy megint kiosztani...De nem, nem..Ennél jobb alkalmam tárult. Mielőtt bármit mondhattam volna valaki meglökött, s mintha erősebben löktek volna meg szinte ráestem Darren tanár úrra, és hálát adtam az égnek, hogy tűsarkú van rajtam, így bal lábammal igen erőseb a lábára léptem, persze a sarokkal.
-Ohh ne haragudjon, fellöktek.-Kértem elnézést, és még jobban megtapostam a lábát. Szerencse, hogy hosszú ruha van rajtam és nem látszik a lábam, amikor kellőképpen "kiegyensúlyoztam" magam, elléptem tőle és visszaléptem, Fred mellé.
-Öröm Önt is itt látni. Köszönöm a bókot.- Mosolyogtam rá negédesen, majd Katherine professzorasszonyra néztem, mosolyogva.

- Magának is kellemes estét. - köszöntettem a belépő Mcellistert. Kevés dolog volt, amit titokban lehetett tartani a Roxfortban, bár ez a férfi elég jól csinálta. Ha nem rendelkeztem volna felfokozott érzékekkel és képességekkel, sosem gondoltam volna róla, hogy esetleg nem teljesen tisztességesek a szándékai. Bár nem volt rá bizonyítékom, még is az ösztöneim azt súgták, hogy a férfi Halálfaló.

Könnyed mosollyal az arcomon fordultam a mögöttem belépő férfi felé.
- Köszönöm Charlie, neked is jó estét. - köszöntem neki illedelmesen, miközben feltűnt a színen Miss. Seraph is, aki igazán kitett magáért. De egy mardekárostól nem is vártam volna mást. Fred Weasley kérését csak egy apró biccentéssel vettem tudomásul.
- Ön sem panaszkodhat Miss. Seraph, a ruhája igazán szép. - viszonoztam a dicsértet, bár úgy véltem én igen egyszerűen öltöztem fel. Senki sem volt, akit kimondottan el akartam volna kápráztatni ma este.

Igazán jót mosolyogtam Fred reakcióján. Odasétáltam hozzájuk, majd újabb mosollyal fogadtam a puszit.
-Jó estét!- Köszöntem a két tanárnak.- Úgy érzem magam, mint egy baba, de jól vagyok, köszönöm.- Végignéztem Fred-et, és Charlie-t, majd Katherine-re pillantottam.
-Szép a ruhája, tanárnő!- Mosolyogtam, majd folytattam. -Tanár úr, csak nem a kedvesét lesi ilyen feltűnően?- Érdeklődtem, és cseppet sem zavart, hogy nem rám tartozik.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre jöttek az ismerős emberek.
Először az egyik tanárnő köszönt rám, igazából nem ismertem, a mi időnkben még nem tanított .
- Jó estét professzorasszony. - köszöntem vissza. - De azért még megmaradnák Frednek. - tettem hozzá vigyorogva.
A következő arc a bátyámé, Charlie-é volt.
- Helló bátyuskám. Ezer éve nem láttalak! - köszöntöttem.
És a végén, a lépcső felé nézve... megláttam... Őt. Bámulatosan nézett ki, a szemem majd kiugrott a helyéről. Mint egy földre szállt angyal.
- Helló Édesem. Hogy vagy? - köszöntöttem őt is, majd egy csókot nyomtam az arcára.

Alig vártam a karácsonyi bál kezdetét, így hamar érkeztem meg. Az ünnepélyre még egy új öltönyt is beszereztem, amit ezúttal nem szeretnék leönteni semmilyen itallal, ugyanis hajlamos vagyok rá. Idén én tanárként veszek részt a bálon, így elsősorban a diákok felügyelete a feladatom, de fél percenként nézegettem a bejárati ajtó felé, hátha feltűnik a várva várt arc, Cho.
Hogy lefoglaljam magam, odamentem kollégámhoz, miközben zavartan megigazítottam a nyakkendőmet.
- Jó estét Katherine professzor! Nagyon csinos vagy ma este - mosolyogtam rá.

*Mint tanár az igazgató engem kért meg, hogy felügyeljem a diákokat, akik bár most nem az iskolában vannak, de nem árt egy két figyelő tekintet. Én ezt már nem tartottam feltétlen szükségesnek, mindazonáltal eleget tettem a kérésének és megjelentem.*
- Mr. Weasley.- biccentettem udvariasan az előttem álló vörös hajú férfinek, majd hozzá hasonlóan én is a ruhatáros boszorkányra bíztam a kabátomat, amely alól így végre teljes pompájában előkerült sötét kék estélyi ruhám.

Kezdtem izgulni, hogy Fred nem jön el, de megígérte és szavatartó ember, ettől kezdve, tuti eljön! Remélem...Már kezdtem feladni, amikor megláttam egy vörös hajú srácot a kabátok körül. Odafordultam, hogy jól szemügyre tudjam venni és megbizonyosodtam, hogy Fred az. Elmosolyodtam, majd feljebb sétáltam és a lépcső tetején megálltam, majd vártam, hogy észre vegyen. Persze a mosolyom levakarhatatlanul ott volt az arcomon, és ez nem csak annak az örömnek köszönhető, hogy Fred itt van, hanem annak is, hogy nagyon...Nos dögös. De nem vártam mást tőle. Egy gyors mozdulattal megigazítottam a hajam elrendeztem a ruhám és vártam, hogy észre vegyen.

Akkor irány a bál. Remélem találkozok Rose-zal. Igazából semmi kedvem elmenni, de Rosy miatt azt hiszem, megéri.
Az öltözködéssel sem foglalkoztam, csak felkaptam egy világoskék inget, meg hozzá egy fekete öltönyt.
Ahogy megérkeztem, a ruhatárba lyukadtam ki. Leadtam a kabátom, aztán elindultam felkutatni Rosy-t, hátha itt van már.

Igazán remélem, hogy Fred eljön. Nincs kedvem egyedül "parádézni"...Meg aztán, jobb szeretném, hogy ha mellettem lenne.Így is elég kevés időt töltünk együtt. Ez a bál meg, mondhatni remek alkalom lenne, hogy együtt legyünk.
Szerencsére, hazaengedtek minket, így nem volt gond, hogy kések, mint mindig. A tükör előtt, nagy gonddal kontyba tettem a hajam, de persze még így is akadt pár tincs, ami volt olyan aranyos és kilógott. de nem baj...Kezdek hozzászokni, hogy manapság semmi sem úgy megy, ahogyan Én azt szeretném. Megcsináltam a sminkem, majd felvettem a bíbor színű estéimet, majd megigazítottam mindent, végül egy ezüst, köves nyakláncot feltettem, majd felvettem a kabátom, és elhupponáltam a bál helyszínére. Beadtam a kabátom, majd megigazítottam magam, és elindultam, a lépcsők fele, hátha belebotlok, Fredybe.

Az elsők között érkeztem a nevezetes Karácsonyi Bálba. Pedig már azt hittem, hogy utolsó leszek. El voltam ma is, mint mindig havazva, így csupán 1 órája zártam be a Seprűt.
Amint beléptem a ruhatárba, beadtam a kabátom, aztán haladtam is tovább.
Még fogalmam sincs, hogy mit fogok kezdeni magammal, de azért mégis jó bulinak tűnt eljönni.