Merlin Zoknija Kocsma

Ami azt illati, már szerettem volna visszamenni a kastélyba, de mivel a járőrözés hajnali valameddig tart kénytelen vagyok itt lent maradni. De ilyenkor már a boltok is bezártak, csak a kocsmák vannak nyitva és kinek van kedve egyedül beülni, a sok részeg alkoholista barom közé? Tisztelet a kivételnek…De Én még nem jártam olyan kocsmában, ahol ne lenne majdhogynem az egész bagázs részeg. De hát, ízlések és pofonok. Felsóhajtottam, majd a kért hús megérkezésekor felcsillant a szemem és megfogva egy darabot meglengettem a kis drágaságom előtt, aki kapva kapott az alkalmon és neki is látott, amint kimarta az ujjaim közül.

Sajnos nem sokáig élvezhettem a csöppem társaságát, egy faragatlan alak ledobta magát velem szembe. Még is, mit képzel, az meg még felháborítóbb, hogy csak úgy, kérdés nélkül ült ide le. az ilyet megtudnám ütni. De mivel nem vagyok olyan, nem teszek mást, inkább figyelmen kívül hagyom. Amikor a pincér kihozta az italom, megköszöntem neki, majd beleittam és tovább etettem a kis gömböcöt.

Felpillantottam a szemben ülő alakkal, majd felsóhajtottam és azért a pohárért nyúltam amit Ő hozott.-Feltételezésem szerint, mérget nem rakott bele, az túl átlátszó lenne, valami altató szert? Meglehet, magából kinézem, de arra ott az a bizonyos átok, ha bármit is akarna velem kezdeni. Szóval a sör tiszta. Meg egyébként is. Ha lenne benne valami, akkor nem hencegne ekkora pofával itt előttem.- Néztem rá, majd hogy bizonyítsam az érvem beleittam a sörbe. –Nos semmi bajom, ebből kifolyólag, maga akar tőlem valamit. És ahhoz józanul kellek, míg rám nem un, majd jön a szokásos átok és megerőszakol. Ott hagy egy sarkon, jobbára letakar egy kabáttal, és hagy megfagyni.- Méztem rá, mivel nem ez lenne az első ilyen esett itt Roxmorts-ban. Ezért is küldenek le minket párosával, de a párom beteg lett. Így kénytelen kedvetlen egyedül kellett lejöjjek, na nem mintha zavarna. Csak azért jó az a tudat, ha van velem valaki lent. Már mint ilyenkor, este. Felsóhajtottam, majd belenyúltam a táskámba és elővettem egy kis tasakot, majd megfogva a fickó poharát beleöntettem a tasak tartalmát.

-Nos, lássuk maga mennyire bízik meg bennem. Maga szerint mérget öntöttem bele, vagy van annyi vér a pucájában, hogy megissza és nem kérdez, vagy feltételez semmit?- Érdeklődtem, miközben Én halál nyugodtsággal ittam a jól megérdemelt kis sörömet. ugyan már, van méreg a táskámban, de ez nem az. Ennyire nyiltan nem ölnék meg senkit. Meg aztán, nem vagyok azaz öldöklő fajta. És nem is akarok az lenni, de vele ellentétben, Én még jó modort is tanultam szóval…-Rose vagyok. Tudja, bunkókkal nem állok szóba, de magam nem közönséges varázsló, és nem hiszem, hogy a minisztérium, pont ideküldene, egy ilyen iszákos balféket. Ohh nem, a maga szeme másról árulkodik….-Néztem jó mélyen a szemébe, majd közelebb hajoltam hozzá, és suttogni kezdtem. –Mit akar tőlem, egy halálfaló? Ha pedig nem az, elnézést a feltételezésért. Tévedni emberi dolog. Remélem tudja. -Felhúztam a bal térdem, majd megfogtam a bokám és vártam mit lát, és mit mond. Én ilyenekben nem nagyon tévedek, ha még is, majd kiengesztelem, egy teával. ezen ne múljon.

„Az elménk néha olyasmit láttat velünk, amit a szívünk igazinak szeretne hinni.”

Az igazat megvallva, ma nem szerettem volna kikelni az ágyból. Az egyetlen dolog, amire vágytam, az konkrétan Fred volt. De mivel vele nem tudtam összefutni-tekintve, hogy a hivatali kötelességei elszólították, kénytelen voltam kitalálni valami jobbat. És az a jobb, csak és kizárólag egy esti séta lett volna…Ha nem nekem kellett volna ügyelnem a diákokra. Iskola elsőként példát kell mutatnom, és megbüntetni azokat, akiket kell. Csak hát…Nem Én voltam beosztva Roxmorts-ba. De ezen igen könnyen változtatni tudok. Megkerestem, azt a Hollóhátast, aki oda van beosztva és simán elcseréltem vele. Nem kellett nagyon győzködnöm, egyből bele ment. Még örült is neki, Én meg főleg, hogy letudok menni. A szobámban pakolásztam és tettem össze a ruhám, amikor a drága baglyom megjelent, csőrében egy levéllel. Nem lepett meg annyira, csak az, hogy ki küldte. Végül is, számítottam rá, hogy megérkezik, de hogy ilyen hamar, arra nem. Felsóhajtottam, majd elindultam lezuhanyozni és felöltözni. Nem csak azért vettem feketét, mert olyan kedvem volt. Most van, másfél éve, hogy édesanyám meghalt. Sajnos gyorsan repül az idő. Felvettem a csipkés szoknyám, egy csipkés harisnyával, a csipkés térdig érő csizmám, fekete pólót, amin csipke minta ékeskedett és persze egy fekete kardigánt. Már csak a kabátom volt hátra. De előtte a hajam…Napok óta egyre csak göndörebb, nagy nehezen kifésültem, és eligazgattam, úgy, hogy jó legyen, majd felvettem a kabátom, és a táskám, amin a Mardekár ház ékes szimbóluma mutatkozott meg. Majd a kabátom. Pálcám a csizmámba rejtettem, mint mindig, majd elköszönte a lányoktól és elindultam le.

Az igazat megvallva, nem kellett sokat bajlódnom a diákokkal. Igen hamar leesett nekik, hogy nem kéne itt lenniük. De mivel az Én időm még nem járt le, és úgy is nemsokára találkozom van…Így tehát, elindultam a lepusztult kocsma felé, ahol a megbeszéltek szerint találkozóm van. Besétáltam hát a kocsmába, majd kértem egy vajsört, és leültem egy szép kis asztalhoz. Szép…Miket beszélek, ez nagyon messze áll a szép fogalmától. Levettem a kabátom és megigazítottam a hajam, majd amint megérkezett a vajsöröm beleittam. Valahogy nem volt jó előérzetem, de hát mit tehetnék. Egy újabb kis házi kedvencért, mit meg nem teszek…Jó nem közönséges kedvenc, az egyig legritkább fekete hippogriff, az amiért én ma itt vagyok. Apa azt mondta mondjam mit kérek és Ő elintézi. El is intézte, nekem csak az volt a dolgom, hogy felvegyem a kapcsolatot azzal, aki idehozza nekem. Minden ajtónyílásra odakaptam a fejem, de csak nem Ő volt az. Lassan kezdem azt hinni, hogy csak szívatott. De pech, mert így a pénzt sem kapja meg…Ami azt illati, nem volt olyan drága, mint ahogy Én azt hittem. De ez nekem csak jó. A következő pillanatban jeges szél fújt végig a kocsmán, mire lassan felkaptam a fejem, de csak nem az volt, akire Én vártam. Egy olyan 20-25 év közötti férfi jött be. Helyes darab, de nem annyira, mint Fred. És megint oda lyukadtam, ki ahonnan elindult a gondolat menetem. Fred…Megfogtam a nyakláncom, majd kinyitottam és elmosolyodtam a kicsi kép láttán, ami mozgott. Csak legyen vége az évnek, utána úgy is találkozunk többet…Legalábbis remélem!

Lassan telt az idő, Én meg elkezdtem unatkozni. Előhalásztam a kis mini sárkányom, majd addig simogattam míg végül fel nem ébredt. Ezután csak néztem, ahogy körbe-körbe rohangál az asztalon és majdhogynem fellöki a söröm. Tényleg nekem olyanom is. Ideje lenne inni is belőle…De most nem vagyok szomjas, ahhoz túl ideges vagyok. Megfogtam a kicsi sárkány farkát, majd felemeltem és nyomta a fejére egy puszit, amitől nyomban összegömbölyödött és mély álomba szenderült. Egyem a kis drágát, de neki is pihennie kell.

Legnagyobb meglepetésemre, ott ült velem szemben a férfi, amint felnéztem a táskámból. Apró riadalmat okozott, de nem vettem a szívemre. Végigmértem, majd váram, hogy nekikezdjünk. Nem volt nagy dolog, hozta a griffet, megmutatta. Istenem, ha valaki látott valaha cukit, még nem látta ezt a kis tollas-szőrős jószágot. Feltudnám falni! Eszméletlen aranyos. Odaadtam érte a pénzt, majd a férfi amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Körbe néztem, de mivel nem láttam ismerőst, így visszadőltem a székbe és elkezdtem szórakozni az új kis kedvencemmel. Falat egy jószág, meg kell hagynom. Közben megittam a söröm, így kénytelen voltam rendelni még egyet, meg két jól apróra vágot, friss nyúlhúst. Csodálkoztak is hogy nyersen, de aztán leesett nekik, hogy a griffnek lesz.