Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Trófeaterem Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Trófeaterem Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Trófeaterem Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Trófeaterem 3347qiw
A Hónap Játéka
Trófeaterem 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Trófeaterem Ic7783

Share
 

 Trófeaterem

Go down 
SzerzőÜzenet
Ginny Weasley
Boszorkány/Moderátor
Ginny Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 3608
Join date : 2010. Jul. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola & Odú

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyHétf. Júl. 16, 2012 2:32 am

Játék lezárva.

Szabad játéktér!

_________________
Trófeaterem Tumblr_m677eddTQh1rtmlvfo2_250 Trófeaterem Tumblr_m677eddTQh1rtmlvfo3_250
Trófeaterem Tumblr_m677eddTQh1rtmlvfo6_250 Trófeaterem Tumblr_m677eddTQh1rtmlvfo7_250
Nyuszika by: Herms ♥️
Anyaszomorító, Teherbeesős boszi by: Mennydörgőcske
Te melyik házba tartozol?
Harry Potter • Through The Pensieve
Story Of Us
Take My Hand
Vissza az elejére Go down
Aleksandar V. Mespelaere
6. Évfolyamos diák
Aleksandar V. Mespelaere

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 16
Join date : 2011. Nov. 06.
Age : 38
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyVas. Nov. 13, 2011 10:12 am

Követem Aaron pillantását, össze-vissza, igen kutatónak tűnik. Ne sok idő telik bele, rálel elveszettnek hitt tárgyára - a könyv az. Áhá, szóval tényleg olvasott! Bár nem mintha okom lett volna kételkedni a szavában, szóval mindegy. Lehajol érte, felveszi. A borítóra sandítok, elolvasom a címét, már ha van rajta, de megpróbálok észrevétlen maradni.
- Hát, bocs - rántom meg a vállam. - Nem láttalak, nem gondoltam volna rá, hogy pont a Trófeateremben kell a lábam alá figyelnem - rántom meg a vállam ismét, ez már egy berögzült szokás nálam. A második kérdésre elmosolyodok, esetleg kifejthette volna bővebben is, de mindegy, igazából annyira nagyon nem is érdekel, hogy ismét rákérdezzek, meg tolakodónak sem akarok tűnni, szóval inkább hagyom a dolgot. A megjegyzésem kicsit felnevetek, de lényegében hangtalanul.
- Hát, annak azért nem mondanám magam. Csípem a fényes tárgyakat, ez bűn? - teszem fel a kérdést félig felvont szemöldökkel, abszolút költőien, arcomról látszik, hangomból hallatszik, hogy nem várok választ. Magam is tudom, hogy nem a "fényes dolgok" iránti vonzalmamból fakad gyakori ittlétem, de azt nem tudnám megfogalmazni, hogy mi az, ami újra és újra, folyton iderángat. Elgondolkodom a dolgon egy pillanatra, kékes-szürkés tekintetem a távolba réved, bal kezem mutatóujjával a négy napos borostámat sercegtetem, azonban Aaon válasza kizökkent.
- Nem, nem hallottam róla. Ilyen híres lenne? - teszem fel a kérdést, és a név még csak nem is ismerős... Pedig elég jártas vagyok az irodalom világában, nem egy és nem kettő könyv forgott már a kezeim között.
- A csokibékás kártyákon is rajta van? - biccentem félre a fejem, ezt már én magam érzem gáznak, hogyhogy nem találkoztam még ezzel a névvel sosem? Talán ennél is nagyobbra nyitott szemekkel kellene járnom a világban? Bár az is igaz, hogy gyakran vagyok szórakozott, szóval simán lehet, hogy megvan a kártya róla, csak éppen átsiklottam felette. Néha kihagy az agy...
- És miről szól ez a könyv? - teszem fel a kérdést, folytatva a témát.
Vissza az elejére Go down
Aaron Elward
6. Évfolyamos diák
Aaron Elward

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 24
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyVas. Nov. 13, 2011 1:18 am

Miközben újabb kérdését tette fel, a szememmel a könyvem után kutattam. Egy percre azt hittem, hogy amíg aludtam valami gonosz kis manó, aki történetesen nem a fiú volt, besurrant a terembe és ellopta a könyvemet. Egy kicsit hosszabb szemügyre vétel után, végül megpillantottam, hogy az egyik trófeatartó alá csusszant be. Nagy megkönnyebbüléssel és egy sóhaj kíséretében lehajoltam és felvettem. Nagyapám egyik barátja, vagy inkább talpnyalója értékes könyvtárából kaptam, ajándékként. Kicsit drága ajándéknak tartottam egy magamfajta fiatalnak, de lehet, hogy szimplán az értékével nem volt tisztában az öreg, mindenesetre akkora köszönöm-öt kapott érte, amilyet még soha nem adtam senkinek. Persze, mint később kiderült a könyv értéke nem a tartalom miatt volt, olyan drága amilyen, hanem mert egy olyan varázsló tollából származik, aki igazán nagy hírnevet szerzett magának hét kvibli gyermeke születése miatt – akiket felháborodásában sündisznóvá változtatott.
- Nem rossz napom volt, csak most keltem fel – mondtam fintorogva.
Az emberek többsége nem bírja, hogyha hirtelen kizökkentik valami tevékenységük végzéséből és az alvásra általában mindenki még érzékenyebb. Én ilyenkor káromkodok és bunkózok, na nem mintha amúgy egy kedves teremtés lennék. Egyértelműen elutasítónak találja, hogy ilyen arrogáns módon viselkedek vele, de egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni.
Tényleg álomországban jártam, bár korántsem volt álomszerű. A norvégiai hideg és a griffmadár miatt, bár lehetetlennek tartom, hogy bármikor is felüljek egy olyan idegölően bizalmatlan állat hátára, de már láttam egy pár példányt belőle. Na persze a bizalmatlanságból nálam sincs hiány, szóval teljes mértékben elvetem, hogy az ábránd bármikor is bekövetkezzen.
- Igazából meglátogattam az északibb vidékeket – válaszoltam tömören.
Nem szoktam az embereknek magamról beszélni, hiszen az álmok olyanok, mint a titkok, csak és kizárólag az álmodozóra, illetve a titoktartóra tartozik. Meg szimplán nem volt kedvem elmesélni, hogy mi is történt velem, hiszen az álmok általában kuszák és értelmetlen dolgok sokaságát rejtik magukban, amit csak egy őrült pszichopata akar megfejteni. Nekem amúgy sincs álomfejtésre időm, van annál sokkal jobb és hasznosabb időtöltés is.
- Szóval egy megszállottal van dolgom – jelentem ki, de ez igazából hangos gondolkodás volt a részemről.
Ez egyáltalán nem bunkóságból ment, de majd ő eldönti hogyan reagálja le. Mindenesetre, ha éppen rosszul értelmezi, akkor sem fog meghatni kirohanása, sőt mi több egyenesen nem fog érdekelni, mert soha nem foglalkoztam ilyesmivel. Talán pontosan emiatt utálnak és kedvelnek annyian.
- Thaddeus Thurkell egyetlen megjelent könyvét, biztos hallottál róla, mármint Thurkell úrról. Szegény elég szerencsétlenül járt, de nézzük a jó oldalát, legalább egyike azon személyeknek, akik szerepelnek számtalan gyerek Csokibéka-kártya gyűjteményén – nevettem el magam.
Azért hét kvibli utód nem semmi, valószínűleg én is hasonló eljárás módot alkalmaztam volna velük szemben. Ők azok, akik tényleg nagyon szerencsétlenek, erre élő példa Frics úr... Gondnoki munkát végezni egy iskolában és számtalanszor megalázkodni a fiatalok előtt, szégyen.
Vissza az elejére Go down
Aleksandar V. Mespelaere
6. Évfolyamos diák
Aleksandar V. Mespelaere

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 16
Join date : 2011. Nov. 06.
Age : 38
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyCsüt. Nov. 10, 2011 8:19 am

Hát jó, ha nem kell neki a segítségem, én nem töröm magam, nekem végül is teljesen mindegy. Könnyebb barátságtalannak lenni, mint kedvesnek. Megrántom a vállamat, Aaronnak talán egy kicsit randomnak, véletlenszerűnek tűnhet a gesztus, de igazából korántsem érdekel, hogy érti-e, vagy sem. Igazából nem nagyon értem, hogy min van ennyire felháborodva.
- Ne haragudj, rossz napod volt? - Teszem fel a kérdést, ahelyett, hogy válaszolnék az övére. Valójában igazából nem is annyira érdekel a válasz, mármint nem az, hogy nem érdekel, hanem semmi közöm hozzá, tehát nem azért kérdezem, de ezzel az egyszerű kérdéssel próbálok rávilágítani bunkóságára és arra, hogy talán egy "kicsikét" túlreagálja a helyzetet. Bár arcom rideg és hűvös, azért remélem, hogy nem kapja fel a vizet, és nem tűnök túl tolakodónak, mivelhogy egyáltalán nem áll szándékomban annak lenni. De talán van annyi esze, hogy a szavaim mögé lát. Ezt nem tudhatom, hiszen nem is ismerem...
- Én ezt nem kicsi elkalandozásnak szoktam hívni. És merre jártál? Álomország tengerpartján? - Teszem fel a kérdést félrebiccentett fejjel és félig felvont szemöldökkel, ez utóbbi kérdésre tényleg érdekel a válasz, bár ez meg pont nem úgy tűnik, mintha komoly lenne. Szeretem az embereket, szeretek a gondolataikban és az agyukban vájkálni, ha muglinak születek, és esetleg nem válik belőlem poppunkrock-szupersztár, akkor biztosan pszichológus, vagy pszichiáter leszek. De szerencsére ettől megmenekültem, mivelhogy igenis varázsló vagyok, és ha "szerencsém" van, akkor elmehetek kviddicsezőnek. A gondolatra elhúzom a számat, és az égre fintorgok, mit sem törődve Aaron jelenlétével, továbbra sem zavartatom magam ezen a téren, tőlem aztán azt gondolhat rólam, amit akar, sőt, talán az lenne a legjobb, ha magában elkönyvelne bolondnak, és messziről elkerülne. Vagy valami hasonló opció vajon lehetséges?! Nem mintha eddig eddig túlzottan kerestük volna egymás társaságát.
- Nem hiszem, hogy vétek lenne újra és újra megvizsgálni a kupákat és a trófeákat. - Vonom meg a vállam. Komolyan gondolom, amit mondok, ezt a tettemet talán senki nem róhatja fel nekem.
- Egyébként mit olvasol? - Próbálok picit könnyedebb lenni, az oké, hogy nem akarok túlságosan lespanolni Aaronnal, de ettől függetlenül vitatkozni, azt nem szeretek. Mármint oké, szeretek, de nem egy idegennel, és nem ilyen dolgokon. Komoly témán, szép, kerek érvekkel, az egészen más! Az már vita a javából! De ily' módon inkább nem keresném a bajt, ha nem muszáj... Persze, ha ő nem akar cseverészni ebben a könnyed stílusban, akkor maximum fogom magam, és lelécelek vacsorázni, úgy sem ettem ma még nagyon semmit, az ebédet is kihagytam, valahogy kiment a fejemből, hogy üres a gyomrom.
Vissza az elejére Go down
Aaron Elward
6. Évfolyamos diák
Aaron Elward

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 24
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyKedd Nov. 08, 2011 10:09 am

Az álmomban egy griffmadáron repültem, valahol a norvég földeken. Hideg volt épp ezért reszkettem, szóval valamilyen mértékben örülök a „támadómnak”, hogy ilyen rideg módon felvert. Bár megrökönyödését ítélve sejtelme se volt, hogy a földön vagyok.
A srác ismerős, hiszen évek óta több óránk is volt együtt, ha jól sejtem Aleksnek hívják. Nehéz őt elfelejteni, hiszen magasságával kitűnik a tömegből, az én 185 centimmel el is bújhatok mellette. Kicsit furának vélem stílusát és őszintén ki is kérem magamnak, hogy így beszélnek velem.
- Én is kérdezhetném tőled, hogy miért nem vacsorázni vagy ilyen estefele? - kérdeztem továbbra is a földön ülve, majd leporolva magamat felálltam a segítsége nélkül, mintha észre se venném, hogy kezét felém nyújtja.
Kicsit ki is nyújtózkodom, mert elég kényelmetlen pozícióban aludtam el, ami miatt rengeteg csontomat és ízületemet kell ellazítanom. Bár illetlenség mások előtt ilyet csinálni, de most perpillanat nem érdekelt, hogy milyen csúnyán sandítanak rám emiatt. Igazából sosem voltam az illedelmesség embere, persze a felnőttekkel szemben nem engedhetek meg magamnak ilyesfajta baklövéseket, de ő csak egy jelentéktelen évfolyamtárs, aki úgy sem fogja elmondani a „feletteseimnek”, hogy milyen modortalan vagyok. Igen, nálunk aranyvérűeknél még mindig nagyon számít, hogy mit gondolnak rólunk a nemesek, ez az egyetlen átka az egész vérmániának.
- Köszönöm a kérdésedet, pompásan voltam, amíg valaki rám nem lépett – tettem csípős megjegyzést, ami egy kicsit olyan kislányos nyavalygásnak hatott, de ez elfogadható volt, hiszen senki sem szereti, ha felébresztik mély álmából. - Éppen olvastam – mondtam kicsit elgondolkozva, majd hozzátettem – csak közben elkalandoztam.
A kijelentésem után bele sem gondoltam abba, hogy milyen értelmei lehetnek a szavaimnak. Merthogy ez az elkalandozás kicsit úgy hangzott, mintha bajok lennének velem és egyszer csak bármilyen tevékenységben ki tudnék kapcsolni a világból, átrepülve egy másik univerzumba. Te jó ég, mennyi könyvet olvasok, komolyan beteges gondolataim vannak.
- És ha megkérdezhetem te miért lófrálsz itt? Mert, ha jól sejtem nem az iskola kincseire vagy kíváncsi, amit hat év alatt már ezerszer átkutathattál – kíváncsiskodtam.
Lövésem sem volt arról, hogy ki lehet hozzám hasonló felfogású, aki a trófeateremben keresi nyugalmát. Biztos voltam benne, hogy Aleks rosszban sántikál.
Vissza az elejére Go down
Aleksandar V. Mespelaere
6. Évfolyamos diák
Aleksandar V. Mespelaere

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 16
Join date : 2011. Nov. 06.
Age : 38
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyKedd Nov. 08, 2011 9:34 am

Nem sokáig tart az idill, hiszen ahogyan fel s alá sétálgatok a teremben, mint valami mérgezett egér, egyszer csak valami furcsát érzek a talpam alatt... Gyorsan elkapom róla a lábam, és az eddig a zsebemben lapuló pálca már az ujjaim közé fonódva Aaronra szegeződik - aztán, amikor felismerni vélem benne évfolyamtársamat, leeresztem a pálcámat, de el nem teszem, hiszen ez itt mégiscsak a Roxfort, mondhatni soha nem lehet elég elővigyázatos az ember... Nagyokat pislogok Aaron felé, és félrebiccentett fejjel szólalok meg.
- Sajnálom, de azt Neked is be kell látnod, hogy találhattál volna jobb helyet is a szundikálásra. Mondjuk az ágyadat? - Vonom fel a szemöldökömet, hangom egy picit - de csak egy icipicit - talán arrogáns. De hát igazam van, nem?! Ameddig ezt végiggondolom, kinyújtom a kezemet, hogy felsegítsem Aaront, ha esetleg arra lenne szüksége, na meg lopva a mancsára sandítok, hogy minden rendben van-e, és nem-e okoztam nagyobb kárt... Mert ha így lenne, akkor bizonyára kötelességemnek érezném elkísérni a Gyengélkedőre, hogy Madame Pomfrey - az a drága jó Madame, hányszor találkoztunk már a hat röpke évem alatt! - helyre rakja egy kis gyógyfűvel vagy itókával. Elhessegetem a fejemből a gondolatot, nem festem az ördögöt a falra, és ismét évfolyamtársamra fordítom teljes figyelmemet. Ismerjük egymást Aaronnal, látásból, meg névről biztosan, hiszen ez már a hatodik évünk itt a Roxfortban.
- Azért jól vagy? Mi a jó fityfenét kerestél Te a földön? - Teszem fel a kézenfekvő kérdést, hiszen nem véletlenül nem nézegettem nagyon a lábam elé, nem gondoltam volna, hogy Aaron éppen ilyen kamikáze-tervet hajt végre éppen. Lassacskán elteszem a pálcám, farmerom farzsebébe csúsztatom, bár alig fér bele, olyan hosszú... A 13 hüvelyk azért mégiscsak 13 hüvelyk. Feltűröm a pulcsim ujját, kezd egy kicsit melegem lenni... Jó, oké, tudom, hogy a kastélyban vagyunk, és itt nem igazán lehet fázni, esetleg a folyosókon, ott hűvösebb van, de nem egy ilyen Trófeaterem-szerű helyeken, de jártam ma kint, és bizony, ez a november-hideg megcsípte egy kicsit az orromat, szóval reflexből kaptam magamra meleg göncöt.
Vissza az elejére Go down
Aaron Elward
6. Évfolyamos diák
Aaron Elward

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 24
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyKedd Nov. 08, 2011 9:02 am

Sokszor azt hiszem, hogy unalmas az életem és igen, tényleg az időközönként. Jelenleg pontosan egy ilyen unalmas időszakot élek és ez roppantmód idegölő. Lényegében azon kívül, hogy felkeltem ma se csináltam semmi érdekeset, bár a reggelinél érkezett egy levelem, amit a kedves húgomtól, Gwendolyntól kaptam. Amikor elolvastam kérdően átnéztem a griffendélesek asztalához, hogy miért küldözget nekem leveleket, ha egyszerűen odajöhetne hozzám. A túloldalról csak mosolygott és tovább beszélgetett a barátaival, aztán reggeli után elmondta, hogy rákattant a levélírásra és ezért mindennap leveleket fogok tőle kapni, persze azt is elvárja, hogy válaszoljak neki. Nos, nem tudom miféle beteg perverzió ez, de teljesítem kérését és ha csak néha napján is, de fog tőlem leveleket kapni.
Egy kis tanulás után úgy terveztem, hogy elmegyek vacsorázni, de még mielőtt leértem volna a nagyterembe úgy döntöttem beugrok a trófeaterembe olvasni egyet. Kicsit fura, hogy ide járok olvasni, de a hálókörzetben egyszerűen lehetetlen éjfél előtt olvasni, mert mindenki hangoskodik és nem tudom magam a könyv világába képzelni. Elővigyázatosnak kell lennem, hiszen a tanárok utálják, ha csak úgy ki-be járkálunk mindenhová az épületben, így tehát az ajtó kitárása előtt körbenéztem a folyosón, hogy tiszta-e a terep. Csak gratulálni tudok magamnak, mert McGalagony professzor éppen arrafelé tartott, egy kísérő csapattal maga után.
- Mr. Elward remélem maga nem volt benne ebbe a „ragasszuk össze az iskola falain lévő képeket ragadós dolgokkal” című csínytevésben – méregetett szigorú tekintettel.
- Ugyan, Tanár nő tudhatná, hogy kinőttem az ilyesmikből – hazudtam, mert ha tudtam volna a dologról valószínűleg én is a csapat egyik tagja lennék, persze én szomorkodás helyett a nevetést választanám.
- Hát persze – legyintett és tovább vezette a tanulókat az igazgatói iroda felé.
Megvárva, hogy teljesen eltűnjenek a látáskörömből gyors beiszkoltam a terembe. Csönd volt és rajtam kívül nem volt bent senki. Nem akartam rögtön az ajtó mellé beülni, ha véletlenül Frics úr erre jár, bár az a hülye macskája úgyis megtalál... de nem adom magam ilyen könnyen. Az érmék és kupák között mendegélve megtaláltam a legeldugottabb helyet, ahol nem találhat meg akárki. Letelepedtem és belekezdtem az olvasásba.
Ez a könyv egy abszurd alkotás. Egy varázsló megtalálja az örök halhatatlanságot, hiszen ez lehetetlen még a mi társadalmunkban is. Unalmas – gondolom, ahogy olvasom és lapozgatom a könyvet, majd mély álomba zuhanok... amikor egyszeribe:
- Ááúúccss – kiáltottam fel félálomból, mert valaki rálépett a kezemre.
Vissza az elejére Go down
Aleksandar V. Mespelaere
6. Évfolyamos diák
Aleksandar V. Mespelaere

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 16
Join date : 2011. Nov. 06.
Age : 38
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyKedd Nov. 08, 2011 8:11 am

A harmadik emeleti folyosón suhanok végig hangtalanul. Igen, ehhez van tehetségem, ám ahhoz nem sok, hogy észrevétlen maradjak... Már magasságommal jóval kitűnök az átlagból. Elhessegetem a gondolatot, amikor ismerős arcot látok meg velem szemben trappolni, még a vacsorája maradékát nyeli le. Mikor már majdnem mellém ér, gyorsan megtörli a kezét a nadrágjába - erre elvigyorodom - és szó nélkül kezet fogunk... Gyorsan, férfiasan, némán, semmit nem szólva, és haladunk tovább mindketten a magunk célja felé, vissza sem nézve... Egyszer talán majd megkérdezem tőle, hogy hova ment ilyen sebesen. Vagy... vagy talán nem. Befordulok az egyik sarkon, de abban a pillanatban megbánom, hogy egyáltalán errefelé vettem az irányt - legszívesebben 180 fokot fordulva iszkolnék vissza abba az irányba, amerről jöttem.
- Szia, Tina. - Köszönök ridegen volt barátnőmnek. Még mindig csinos, ezt még én sem tagadhatom, sőt... nem így kellett volna vége lennie. De most már teljesen mindegy. Vihogó barátnőjére pillantva gyilkos tűz jelenik meg a tekintetemben, mire a csitri elhallgat, így a normálisnál kétszer gyorsabban verő szívvel folytatom utamat a célom felé - a Trófeaterem előtt megtorpanok, mint a rajzfilmekben, szinte látom is magam mögött a felszálló port, és a "fékcsíkot". Bedugom a fejem az ajtón, sehol egy lélek... Csodásmesés! Egyébként fogalmam sincs, miért pont ide vezetett az utam így kedden, nyolc óra után néhány perccel... De igazándiból a legkevésbé sem érdekel. Talán egy normális ember nem ilyenkor jön ide nézelődni. Vagyis nem is igazán azzal van a baj, hogy itt vagyok, hanem azzal, hogy nem máshol - mondjuk nem vacsorázok éppen, vagy kutatok a könyvtárban, vagy marháskodom a többiekkel. Bár az is igaz, hogy ezek közül most egyikre sincsen szükségem. Úgy érzem magam, mint valami egysejtű, aki az élet gyönyörétől eltelve gondolattalanul vegetál. Elindulok a trófeák, érmek és kupák között, szemek végigfut a neveken, címeken. Egyik sem ismerős... Mármint persze, mindegyiket ismerem, mivel elég sok időt eltöltök itt. Egyszerűen vonz magához ez az egész hely. De egy ember sincs, akiről tudnám, kicsoda... Magam sem értem ezt a vonzódást, de igazából nem is érdekel az egész. Szóval a távolba révedve sétálok fel s alá a teremben, mintha csak türelmetlenül várnék valamire...
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Trófeaterem   Trófeaterem EmptyVas. Júl. 04, 2010 6:20 am

...

_________________
Trófeaterem P7ca0ikw58qg3y0egwp
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Ajánlott tartalom




Trófeaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem   Trófeaterem Empty

Vissza az elejére Go down
 
Trófeaterem
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Kastély :: Kastély Belseje :: Harmadik Emelet-
Ugrás: