Név: Caterina Aurora Basilides
Becenév: Cat, Rina, Rory vagy csak simán Caterina.
Kor: 21 Rangod: Kém /Halálfalók tevékenységeinek megfigyelése/
Nem: Nő
Származás:Félvér Boszorkány
Születési idő: 1977, november, 21.
Születési hely: Románia, egy Brassó melletti kúriában.
Család: Anya: Cristina Adelina Donose,Orvos volt Brassóban , Élt: 1950. aug.9-1980. júl.12.
Apa: Gabriel Iacob Basilides, nagytiszteletű auror parancsnok a romániai minisztériumnál, Szül.: 1945.dec.12.
Testvérek: Valahol van egy öccse, akiről nem tud, mert apja örökbe adta, ugyanis nem tudott ránézni anyja halála után. Így a fiú valahol Angliában kötött ki.
Egyéb családtag: Mioara Basilides, a nagynénje, szül, 1948.aug. 5, Wizengamot tag az itteni minisztériumban.
Háziállat: Egy hófehér holló Barbas.
Érdekesség: Caterina saját magában egy érdekes személyiség...
Személyes tárgya: Édesanyja
gyűrűje, melyet édesapja a 20. születésnapjakor adott oda neki. Caterina azóta le sem veszi.
Pálcád: Fehértölgy, vélahaj maggal
Iskolai házad: A Hollóhát házba járt.
Évfolyamod: 1994-ben végzett.
Előtörténet: 1977 november 21-én látta meg a lemenő nap késői sugarait, melyek még épphogy langyosan világították be édesanyja szobáját, s az ágyat melyben feküdt. Mikor Cat született nem tudták a gyermek nemét, mert sosem feküdt úgy, hogy a mugli orvosok vagy a varázsló gyógyítók sem tudták kideríteni. Régen várt gyermek volt, hiszen édesanyja nehezen esett teherbe, és szinte már feladták a reményt, hogy gyermekük lehet. Nagy boldogságban teltek az évei, de hiszen melyik gyermeknek ne telnének úgy az első évek? Egészen addig, mígnem Cristina újból terhes nem lett. A gyógyítók figyelmeztették a második terhességének a veszélyeire, és azt mondták, ha megtartja a gyermeket, minden bizonnyal meghalhat a szülésnél, de nem foglalkoztak vele. Gyermeket akartak, és nem állt szándékukban elvetetni a gyermeket. Vállalták hát a kisfiút. Caterina örült, hogy lesz egy öccse. Majd eljött az, amire senki sem számított. Beindult a szülés, és sajnos csak vagy a csecsemőt, vagy az anyát tudták megmenteni.
Az öröm bánattá vált, s az a nap Caterina apja számára maga lett a pokol. Napokig nem nézett a gyermekre, míg végül arra a döntésre jutott, hogy örökbe adja a fiút. Képtelen volt ránézni, megfogni, és a karjaiba venni. Így ez volt számára a legjobb döntés. Mindent elintézett, még azt is, hogy a gyermek jó messzire kerüljön, hogy még véletlenül se kerüljön a közelébe. Ezután minden idejét amit tudott, Caterinára fordította, egy percet sem akart elszalasztani a lány életéből. Így történt meg az, hogy elválaszthatatlanok lettek ők ketten.
Persze sosem járatta mugli iskolákba, vagy ovodába, otthon tanította a lányt saját maga a mágia világának rejtelmeire. Caterina imádta is az apját, és mindig tűkön ülve várt, mígnem egy szép napon kapott egy levelet a Coxtonból, hogy felvételt nyert. Caterina nem akart abba az iskolába járni, így édesapja közbenjárásának köszönhetően a lányka a Roxfortba mehetett. Hiszen az akkor 111 éves leányzónak a Roxfort volt élete nagy álma.
A beavatási ceremónián a Hollóhát házba került, és jó beszélőkézségének köszönhetően hamar sok barátra tett szert. Így már nem érezte magát egyedül, hiszen hamar beilleszkedve élhette a fiatal varázslók életét. Rengeteg csíny, amibe benne volt, rosszalkodás, késések, lógások jellemezték azokat az éveket. A fiúkat is csak hülyítette, hiszen hol érdekelte őt 14 évesen egy kapcsolat. Minden hülyeségbe benne volt, egyszer majdnem ki is csapták volna, ha kiderül, hogy ő is benne volt. Persze mindemellett jó tanuló is, bár nem kiváló, de szeret tanulni, és nagy álma, hogy egyszer, legalább egy évig prefektus lehet majd.
Persze ahogy jöttek a szép dolgok, úgy el is mentek, hiszen Caterina legjobb barátnője meghalt. Ezek után a lány haza utazott, mert nem volt ereje visszamenni az iskolába. Így egy darabig otthon folytatta tanulmányait, hiszen amint hazaért, édesapja magántanárokat varrt a nyakába, aminek egyáltalán nem örült. Ezt egyszerűen úgy adta apja tudtára, hogy viselkedéseivel és gonosz tréfáival menekülésre bírta az összes magántanárt, kivéve egyet. Ekkor már 15 éves Caterina elkezdett más szemmel nézni a fiúkra, és a tanár akit kapott még 10 évvel sem volt idősebb nála, így elég egyértelműen ráhajtott a fiúra.
Gabriel az apa örült, hogy végre valaki tanulásra bírta a lányát, holott ez csak a puszta látszat volt. Miközben Gabriel azt hitte, hogy lánya szorgosan tanul, és azért járnak ki sokat, hogy a többi dologgal ( manók, koboldok...stb.) megismerkedjen pusztán alibi volt. Persze tanultak is, de az együtt töltött idő egy részét csavargással, esténként pedig bulizással töltötték. Körülbelül egy évig folytatták ezt a füllentősdit, mígnem egy szép napon, vagyis éjjelen, mikor Caterina nem számított rá, az apja ébren volt, rossz pillanatban kapta el lányát. Éppen egy nagyobb buliból nem éppen józan állapotában, s persze mikor toppant be az apa? Amikor hevesen csókolóztak Dezideriu-val a magántanárral. Ezek után Dezideriu repült, Caterinát meg teljesen eltiltották tőle. Hetekig veszekedtek emiatt a balhé miatt. Caterina nem mehetett sehová felügyelet nélkül, és ebbe a lány nem akart beletörődni. Végül is két hónapnyi veszekedés és ajtócsapkodás után kibékültek, mert tudták, hogy csak ketten vannak egymásnak, másra nem számíthatnak.
Nem sokkal ez után Gabriel rájött, hogy a Caterina kinőtte a magántanárokat, ezért ismét felvette a kapcsolatot a Rocfort igazgatójával, hogy a korához megfelelő évfolyamban folytathassa az iskolát.A sikeres szintvizsga után amit otthon végzett el a lány, szép ajándék volt a szülinapjára, örült is nagyon, hogy ismét felvételt nyer az iskolába. Másnap reggel az apja el is intézte a jelentkezést.Persze azon a napon az apja nem ért haza. Ugyanis mivel bűnüldözéssel foglalkozott, harcba keveredett, és eltalálta egy átok, mely miatt bekerült a Szent Mungóba.. Caterina nagyon kiborult, hisz nem tudta volna elviselni, ha anyja után az apja is meghalna. Éjjel nappal az apja mellett volt a betegágyánál, szinte csak átöltözni ment haza.
De ott kellett hagynia, hiszen az iskola év elkezdődött, ahogy a vizsgák is. Sikeresen letette a hetedik év záróvizsgáit, majd a minisztériumba akart menni dolgozni, ezért elvégezte az auror tanfolyamot.
Tavaly munkába is állt a minisztériumnál, mint kém. Feladatául kapta, hogy figyelje az iskolában tevékenykedő egykori halálfalókat, ugyanis a MM. tudja, hogy bármikor felbukkanhatnak a hatalommániás emberek, és valószinűnek tartják, hogy valaki a halálfalók közül akar majd az élre törni. És bár remélik, hogy Voldemorttal végeztek, de a múlt eseményei után nem vehetik biztosra...
Jellem: Caterina a legjobb barátnője halála után hatalmas falakat emelt maga köré, mely szinte teljesen meggátolja azt, hogy bárki is e falak mögé férkőzzön. Leginkább kaméleon üzemmódba kapcsolt át azóta, és senki nem ismerheti meg milyen is ő valójában. Sok tanulással kifejlesztette azt, hogyan is álcázza érzéseit. Nem szeret megnyílni senkinek, mert mindig is azt tanulta, hogy az csak fájdalommal jár. Minden emberhez máshogy áll hozzá, van akivel kedves, van akivel meg rendkívül taszító már-már gonosz viselkedést vesz fel. Mindemellett akikkel jóban van, azokért bármit megtenne, sokat jár össze velük. Szeret bulizni, fiúzni, és mindent, amit egy Caterina korabeli lány szerethet. Persze mindezeket csak a munka után!
Kinézet: Caterina 158 cm magas, vékony jó alakú kreol bőrű lányt lát, aki megpillantja. Haja hosszú, sötétbarna, melyet sokszor kiengedve hord. Göndör haját ritkán egyenesíti ki, hiszen neki így tetszik. Ha kiegyenesíti, azt általában valamilyen fontos esemény miatt teszi. A szépen ívelt szemöldök alatt, mandulavágású barna szemek nézik szomorkásan a világba az őt ért csapások miatt. Egyenes szabályos orrát néha szereti beleütni mások dolgába, s alatta a telt száj, mely ritkán mosolyog. Régen, mikor még boldog volt kicsi gyermekként, akkor mindenki a mosolyát csodálta, mert attól mindenkinek jó kedve lett, de sajnos Caterina kedve nem mindig olyan, hogy ezt megossza a világgal.