Leah Bliss; kész

Név: Leah Olivia Bliss
Becenév: Nem szeretem ha becéznek, hiszen a Leah is épp elég rövid név. De ennek ellenére neveztek már Lee-nek, Oli-nak, meg mindenféle hülyeségnek, csak hogy idegesíteni tudjanak...
Kor: 17
Rangod: diák
Nem: Nő
Származás: Félvér boszorkány
Születési idő: 1981; Október 1
Születési hely: Anglia, Godric's Hollow

Család:
Anya: Isabella Clitwood-Bliss; sárvérű boszorkány; 39; meghalt - Még a csata előtt vesztette életét.
Apa: Roger Bliss; aranyvérű varázsló; 40; meghalt - Édesanyámmal együtt halt meg.
Testvérek: Soshanna Bliss; 16; félvér boszorkány; Griffenél - diák, jól megvagyok vele, neki köszönhetem, hogy túléltem a depressziós korszakom
Egyéb családtag: Carter Clitwood; 35; mugli; anyai nagynénink: Ő az, aki pár éve nevel minket. Nagyon hálásak lehetünk neki.
Háziállat: Sushi : Denevérem; Seiza : Húgom fekete macskája

Érdekesség:
Személyes tárgya: Egy nyaklánc anyjától
Pálcád: Borostyán; Sárkány szívizomhúr; 9 hüvelyk hosszú, merev. Belekarcoltam egy L- betűt
Iskolai házad: Hollóhát
Évfolyamod: 7

Előtörténet:
Nem tudom hol kezdjem. Nem szeretek magamról beszélni, és nem is vagyok túl kreatív. De ha választásom van, a születésemnél vágok bele.
1981-ben születtem egy Londoni kórházban, a Bliss család gyermekeként. Anyám mugliszármazású boszorkány, apám pedig sárvérű varázsló. Örültek az érkezésemnek, mert a tökéletesnek tervezett életükben legalább egy gyerek létfontosságú volt. Mindent elterveztek már az elején, mind a házasságban, mind az én életemben. 1. fokú neveltetést szántak nekem. Megtehették, elvégre apám öröksége nem kicsi, viszont ezzel sosem vágott fel. Anyámnak viszont semmi vagyona sem volt. Egyszerű mugliszármazású asszony volt, de boldog.
Sok figyelmet fordítottak a tanulásomra. Legtöbbet anya foglalkozott velem, kviddicsezni viszont apa tanított. Egy éves voltam amikor megszületett a húgom, Soshanna. Onnantól kicsit kevesebbet foglalkozott velem a család, de még így is elvoltam. Nem sokára általános iskolába kezdtem járni. Sokat barátkoztam, de nem kötődtem senkihez sem. A családom volt a legfontosabb akkoriba is.
Mielőtt betöltöttem volna a 11-et, beigazolódott, amit szüleim mondtak. Leginkább leégetni szoktam valamit, de a tárgyreptetés sem volt ritka. Ezek után hamarosan megérkezett a várva várt levél a Roxfortból. Sokat hallottam róla, rengetek könyvön rágtam át magam hogy még többet tudjak meg róla. Mióta szüleim beavattak, nagy tudásvággyal olvasom a Varázsigés, Legendás lényekről szóló könyveket, és mindent, amiből még többet tudok meg. Mivel mind a két szülőm Griffendéles volt, remélték, hogy követhetem Őket, és ugyanezt várták el hugomtól is. De nem kifejezetten az a bátor, vakmerő típus vagyok, hanem inkább az okos, de ezt még maguknak sem akarták bevallani.
Sokat készültünk az indulás előtti napon. Akkor kaptam meg Sushi-t, a denevéremet, amit bagoly gyanánt használok a mai napig.
A Roxfortot tekintem 7 éve az otthonomnak. Annyi minden történt, nem tudnám elmesélni. Eleinte szívesen barátkoztam mindenkivel. Miután a húgom is követett engem ide, méghozzá Griffendélesként, még jobban éreztem magam. Leginkább a Bűbájtanban és a Bájitaltanban jeleskedem, mást nem is szívesen hallgatok. Természetesen Kiváló eredményeket érek el általában. Szeretek tanulni. A könyvtárat is gyakran látogatom, leginkább egyedül.
Előfordult már az is, hogy amikor Voldmerort megjelent, kiakartak venni a Roxfortból a szüleim., Soshanna-val együtt. Nem hagytuk magunkat, elvégre nagyobb biztonságban voltunk ott, mint bárhol máshol. Viszont a halálfalók a sárvérűeket vadászták, és anyámra is rátaláltak, megölték Őt, és apámat is, miközben mi a Roxfortban voltunk. Engem Flitwick pofesszor, míg Soshi-t McGalagony értesítette. Mindenki nagyon megértő és kedves volt. Ott voltunk a temetésen. Sok gondunk volt ez után, legfőképpen a gyámüggyel. Végül Carterre, a nagynéninkre jutott a döntés. Rég nem beszéltünk vele, viszont tudtuk róla hogy megbízható. Sok hálával tartozunk neki mindenért. Azóta megváltoztam. Nem vagyok annyira nyugodt, és kedves sem. Még jobban elidegenedtem a világtól. Depressziós lettem, és egyedül Carter és Soshanna állt mellettem. Mint ahogy máskor, most is a könyvekbe és a tanulásba menekültem. De ahogy a jellemem, úgy a szokásaim is megváltoztak. Nem halk és nyugodt, hanem nagyszájú, kötözködő és céltudatos lettem. Leginkább bosszúra szomjaztam,
de rájöttem, hogy hülyeség. A Roxforti ostrom évében elmentünk a családdal. Nem voltam kíváncsi egy újabb mészárlásra, és gondolom a húgom se.. Görögországban telepedtünk le arra az időre. Amikor visszajöttünk, minden olyan.... furcsa volt.
Újabban leginkább az iskola befejezése a célom, és egy saját, teljesen új élet. Ha minden jól megy Mágiatörténészként fojtatom életem.




Jellem: Régebben Leah csendes, nyugodt, és bizonytalan volt. Nem szeretett beszélni, inkább egyedül volt, mint társaságban. Szülei halála után viszont megváltozott. Hangos lett, kis idő múlva vidám lány, de leginkább kötözködő. Egy Hollóhátostól furcsa ez a viselkedés, de társai elfogadták.
Leah okos lány, szeret tanulni és olvasni. Gyakran tölti idejét a könyvtárban. Kicsit lusta, mivel nem nagyon szeret rohangálni. A csínyekben általában benne van, és ő ritkán bukik le, mivel egyik tanár sem gondolná róla azt, hogy Ms. Bliss tenné. Legjobban húgával látható, nagyon szeretik egymást, szinte legjobb barátnők.



Kinézet: Hosszú barna hajam van, amit általában kiengedve hordok. Szemem viszont zöld, de kontaktlencsével gyakran változtatok a színén. Igen, szemüveges lennék... Bőröm kreol, magas vagyok, 165-'70 centi, és alakom vékony, de nőies. Súlyom nem nyom túl sokat, pedig szeretek enni. Öltözködésem viszont laza, nem szeretem a szoknyákat, sem a talárt, amit majdnem minden nap hordani kell. Általában használok sminket, de csak egy fekete szemceruzát és szájfényt.