Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Ösvény Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Ösvény Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Ösvény Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Ösvény 3347qiw
A Hónap Játéka
Ösvény 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Ösvény Ic7783

Share
 

 Ösvény

Go down 
SzerzőÜzenet
Charlotte Rose Cheney
Speciális Moderátor/Rúnaismeret Tanár
Charlotte Rose Cheney

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Roxfort környékén

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyKedd Ápr. 10, 2012 8:46 pm

Játék vége!
Szabad Játéktér!
Vissza az elejére Go down
http://ezrolamszolcharlotte.blogspot.com
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyPént. Júl. 22, 2011 11:34 pm

~Conor *-*~


Ha ma Szeléné nem jött volna ki, akkor Conor-ral sem futok össze, és nem hozok ekkora bajt a fejére. Szégyellem is magam miatta. De mint már kijelentette, hogy Neki nem kell a segítségem, attól még megkapja. Nem engedem, hogy helyettem más vigye el a balhét. Oké, tény és való, hogy nem én használtam az átkot, de az is igaz, hogy ha nem jövök ki, futok el akkor most Conor sem lenne bajba. Csak remélni tudom, hogy nem kap büntetést. De ez csak az Igazgató Úron múlik. És bár…Lehet figyelmen kívül hagyja, vagy mit tudom én. A lényeg ha baj lesz én is ott leszek…Hehe…..
-Mert az pók…És félek tőlük.- Közöltem vele nemes egyszerűséggel. Araknofóbiám van hahó!!! Ez nyilvánvaló…Mindegy. Ezen ká lenne felhúznom magam, egyszerűen átléphetnénk azon, hogy miért nem futottam a pók elől. Megvolt rá az okom. Ha az a dög közelebb jött volna, nyilván tudtam volna valami mondani rá…De így?! Szimplán nekem nem megy. Ahhoz kb. a halál küszöbén kellett volna állnom, hogy mondhassak valamilyen átkot. Csak a szoknya nem? Há vicces valaki. Szimplán meglendítettem a lábam, majd megtartottam a feje mellett. –A csizma sem az, ha már annyira a ruhám kritizálásánál tartunk. De míg nem esek benne hasra nem mondhatsz rá semmit. És valld csak be, örülsz neki, hogy szoknyában vagyok illetve szoknyában futok.- Öltöttem rá nyelvet. S bár nem gondoltam komolyan az utolsó mondatot, jó volt kimondani. S remélem nem veszi magára. Még csak az kéne. Nem hiszem, hogy sokáig bírnánk egymást ezek után. De valami aranyosat csak kellett mondanom, amivel lehet kihozom a sodrából, de megérdemelte. Az én ruhám ne kritizálja. Amíg nem korlátoz a morgásban addig tökéletes a szoknyám.
-Jó akkor farkas. Nekem mindegy. Négykézláb megy, vonyít, szőrös, csak kutya lehet. Vagy el elmeháborodott pasas.- Honnan vannak nekem ilyen gondolataim. Tuti valami nyavalya kerülget, vagy szimplán az agyamra ment a rengeteg és a pókok.
Éreztem, ahogy kezeim alatt megfeszül a teste, s jobbnak láttam volna ha elengedem, de nem akartam. Mondhatni, megakartam ölelni Conor-t s ez sikerült. Bár viszonzást nem kaptam, nem bántam. Jó volt nekem úgy állni. Bár a kérdéseimre, kijelentéseimre választ nem kaptam, nem bántam, még mindig… Amikor feltettem neki a kérdést, hát mit ne mondjak…Ha nem lenne jelen helyzetben főbenjáró átok, a gyilkos átok, szerintem simán rám mondta volna. Nem mintha kinézném belőle…Csak a szeme, arról árulkodott….
A kentaurral egy ideig farkasszemet néztünk, majd mosolyomra egy halvány mosoly lett a válasz. Ennek örültem, mivel nem bánt. Ez volt az egyetlen dolog, aminek abban a helyzetben örültem. Tüzetesen végig mértem a kentaurt, s megjegyeztem magamnak a vonásait. Ám a következő pillanatban Conor már megint elkapta a derekam. Most szimplán rászólhatnék, hogy ne tapizzon, vagy hogy ennyire rávan izgulva a derekamra, hogy egész este azt fogdossa, de nem éreztem létfontosságúnak, hogy rászóljak emiatt. Inkább engedelmeskedtem neki, bár szabad kezem, rátettem a kezére, és megpróbáltam lefejteni az ujjait magamról, nem sikerült. –Nem hibbantam meg. Szimplán nem akartam bunkó lenni. De te igen, miért jöttél most is utánam? Nem akart bántani, lehet segített volna abban, hogy kijussunk...- Suttogtam Conor-nak, s végig a kentaur szemét néztem. Majd hátrált pár lépést és elügetett. Sajnáltam, talán Ő segíthetett volna nekünk…Majd Conor maga fele fordított. Végigmértem, s bár magam is meglepve hálával mosolyogtam rá. Nekem most ment el a maradék eszem, nem akkor, amikor a kentaurral álltam le cseverészni. Kérdésére felvillant a fejem felett a lámpa.
-Conor, te egy zseni vagy! Hogy nem jutott eddig az eszembe.- Csaptam finoman a homlokomra, majd nyomtam egy puszit Conor arcára. –Keressünk egy thesztrált!- Mivel van olyan közülük, aki nem a kijelölt helyen szokott lenni…Igen tapasztalat. Nem ez volt az első, hogy eltévedtem…Csak akkor nem találkoztam pókkal. Micsoda mákom volt! Körbe néztem és elsétáltam az egyik fáig. Ajkaim közé fogtam a pálcám, majd elrugaszkodtam a földtől, és felkapaszkodtam a faágra. Lendítettem magamon egyet, és felperdültem az ágra, majd egyre feljebb mentem. Amikor kiláttam a lombjáról megálltam és körbe kémleltem a területet. Hamar rá is akadtam egy apró –tényleg apró- tisztásra, és megláttam a thesztrál alakját. Leugráltam az ágakról, s az utolsót kézzel kaptam el fordultam rajta egyet, majd elengedtem s visszaugrottam Conor mellé. Lesöpörtem magamról a mohát és a koszt ami esetlegesen rám ragadhatott, majd rámosolyogtam. Mibe, hogy ezt nem tudta rólam.
-Ha arra megyünk- Mutattam át a válla felett.- Megtaláljuk a thesztrálokat, és azok visszavisznek bennünket a kastélyba. Utána megszabadulsz tőlem.- Mondtam s remélem ezzel örömet okozhatok neki. Kezd olyan érzésem lenni, hogy már marhára un…De ha ez igaz, így járt. Nem vártam meg míg válaszol valamit, elindultam a thesztrálok felé. Közben megsimogattam Szeléné fejét, aki mint mindig, most is jól mulat a mutatványaimon. Nem tehetek róla, nem tudok a szokványos módon fát mászni. Meg amúgy is, az úgy unalmas lett volna.

//Igeeen!!! *-*Hiányoztál is!!! Razz //
Vissza az elejére Go down
Conor Leroy
Varázsló
Conor Leroy

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. May. 29.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyPént. Júl. 22, 2011 7:13 pm

Mardekár Rose Mardekár

Igazából elég hajthatatlannak tűnt. Nem tudom mi lesz még ebből. Nem nagyon akarta könnyen feladni bár valószínüleg amiatt Mark lesz a legboldogabb, így közelebb kerülhet a lányhoz. Rajtam keresztül. Gyakorlatilag a bátyám is egy próba. Ha nem dob tőle hátast és nem rohan hozzá egyből kkor kitudja talán még egy korrekt esélyt is kaphat tőlem.
-Akkor miért nem futottál a pók elöl?-kérdeztem halkan. Talán meg sem hallotta, de lehet, hogy nem is akartam , hogy meghallja.
-Mellesleg a szoknya nem éppen a legmegfelelőbb sprint öltözet…-mondtam csendesen megérintve a szoknyáját majd el is engedtem.
-Ha csak kutya lenne…-morogtam csendesen , de a többi részére nem tettem egy megjegyzést sem és sermmit nem fűztem hozzá. Nem sok értelme lett volna. Hajnalig ott állhattunk volna és vitatkozhattunk volna erről, hogy mennyire ijesztettem meg, de végülis akár még rosszabbul is járhatott volna azt hiszem , csak Ő nem veszi észre ezt az aprócska tényt.
Amikor hozzámért azt hittem rövidebb lesz a mozdulat illetve állapot , de aztán megmarkolta a felsőmet. Kirázott a hideg és lehunytam a szememet és hátratámasztottam a szabad kezemet a fa törzsére miközben a másik kezemmel még mindig a pálcámat fogtam. Ezt még így talán elbírtam volna de aztán éreztem a vállamon a fejét és már levegőt sem mertem venni. A testem tombolt belül az agyam üvöltött, hogy hagyja abba.
A megjegyzésére a farkasról választ illetve reakciót nem kapott, hiszen azzal voltam elfoglalva, hogy kontrol alatt maradjak.Aztán elengedte a pólómat. A testem lassan csillapodot és az agyam is kezdett leengedni. Halkan vettem eg mély lélegzetet és lassan kifújtam a levegőt a tüdőmből. A bocsánatkérésre sem nagyon reagáltam. Igazából itt Ő reagált normálisan és én voltam elmebeteg szóva igazából nem is neki kellene 5 percrnként bocsánatot kérnie.
Aztán egy olyan kérdést szögezett nekem amitől leblokkoltam. Nem sokon múlt, hogy elboruljon az agyam és valami olyat vágjak a fejéhez ami már kellő indok lett volna a számára, hogy távol maradjon tőlm, de aztán máris elkezdett magyarázkodni és visszaszívta a kérdést. Aztán előre lépett a hátam mögül és már későn reagáltam illetve nyúltam utána mert máris koppant a kentaur farán. Ökölbe szorult az üres kezem amitől kicsit kiropogtak a csontjaim. Aztán jött a fény és még el is kezdett csevegni vele. Ennek teljesen elborult az agya vagy az összes lány ilyen. Már tudom miért nem volt barátnőm eddig. Szerintem a kentaur is akkora döbbenetben lehetett mint Én szóval itt ebben as helyzetben éppen őt éreztem a lelkitársamnak. Kellett pár pillanat mire reagálni tudtam a dolgokra és ellöktem magamat a fától és a lány mögé léptem. Lassan a derekára csúsztattam a kezemet hátulról és hátrébb húztam szépen lassan. A kentaur csak figyelt minket. Gondolom eddig még nem tettünk olyan mozdulatot amit veszélyesnek talált volna.
-Teljesen meghibbantál?-morogtam a fülébe csendesen miközben tovább hátráltam vele és a kentaur is tett pár lépést hátrafelé majd beügetett a fák közé. Kicsit idegesen magam felé fordítottam a lányt. Valamit még a fejéhez akartam végni de ahogy figyeltem z arcát hirtelen minden szó kiesett a fejemből így csak lassan elengedtem a derekát. Hátráltam pár lépést.
-Akarsz egyet lovagolni és hívjam vissza vagy mehetünk tovább?-kérdeztem halkan.


//visszajöttem Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptySzomb. Júl. 16, 2011 12:27 am

~Conor *-*~



Sejtettem, hogy nem fog belemenni. De attól, hogy Ő nem ment bele, én még ugyan olyan gőz erővel vethetem bele magam a „Hogyan barátkozzunk össze Conor-ral!” akciómat. Attól, hogy Ő nem tekint majd barátjának én annak fogom. Lássuk be, mit ér az ember barátok nélkül. De egyébként…szerintem Conor-nak más oka is van arra, hogy ilyen legyen. Nem csak a magány iránti szeretete hatja. Minden ilyen mögött, áll egy nagyobb, sokkal erősebb indok, amiért az ember ilyenné válik. Többek között, ez halálesetekkor, vagy barát/barátnő elvesztésekor jön létre. De lehet az egy házi állat elvesztése is. De a legtöbb ilyen, a halállal kapcsolatos.
Látszott rajta, hogy kicsivel megkönnyebbült, amikor elengedtem, de nem neki akartam jót, szimplán láttam amit láttam. És bár ez cseppet sem az előnyömre és az én javamra dönt, de nem tehetek mást. Rá erőltetni magam, nem akarom és nem is fogom. Azzal csak elüldözném, és azt nem akarom!
-Ezt nem tudhatod. Mi van ha rejtett képességem, a gyors futás?- Kérdeztem rá, és bár ez teljesen valószínűtlen és lehetetlen, azért ez is benne lehet a pakliban. Bár nekem is pont ma kellett szoknyában jönnöm. Ohh, hogy ilyenkor bezzeg nem tudok nadrágot húzni, amikor meg szoknya kellene, doszt hogy nadrágot veszek fel…Ilyen az én szerencsém. De hát ez van. Amíg egy nagy hasast le nem vágok itt Conor előtt, addig nincs baj. Ha már esek és ő látja, nekem annyi!
-Kikérem magamnak!!! Nem ijedek meg, holmi kutya vonyításon! Az, hogy tőled megijedtem annak az volt az oka, hogy elkaptál. A szívbajt hoztad rám. Ráadásul befogtad a szám, és még baljósan is suttogtál a fülembe. Ki ne ijedne meg ettől??? Jó te, de te is csak azért, mert fiú vagy. Ha lány lennél, te sem ugrálnál örömödben, annak a nyakába, aki este halálra rémiszt a Tiltott rengetegben!- Közöltem, sértetten. Mi az, hogy beparáztam volna ettől? Fenéket! Inkább attól, hogy valaki az éjszaka kellős közepén neki áll „ölelgetni” a Tiltott rengetegben. Mert ha még nappal lett volna, azt mondom oké, elmegy, akkor ennyire nem is féltem volna. De így?? Kérdem én, ki ne ijedt volna meg?
Kérésére csak nyelvet öltöttem, majd megtettem amit kért. De így akkor sem látok, kedves Conor úr!! De ez ne zavarja, majd az se zavarja, ha belekapaszkodok, mert lemaradtam. Vagy épp mert nem láttam, hogy Ő az. Mióta lettem én ilyen cinikus? Kezdem azt hinni, hogy ez az erdő rossz hatással van rám. Borzalmas….Megmarkoltam a pálcám, majd felsóhajtottam.
Kész szerencse, hogy megláttam megállni. Megint majdnem belementem, szegénybe. Ez már, tőlem is teljesítmény. De mit is várok el magamtól, ha nem látok rendesen? Sok mindent, ez biztos…De akkor is.
Hírtelen húzást éreztem, majd megindultam, és nemsokára egy fánál kötöttem ki. Na most lenne nagyon vicces ha megakarna erőszakolni. Bár Ő nem olyan fajta a bátyjából sem nézem ki, de amilyen poénokat néha elsüt…Inkább nem mondok semmit. Nemsokára Conor elfedte az előttem lévő kilátást. És bár nem féltem annyira…De azért megfordult a fejemben, hogy egy pók az. És akkor megint kijött az, hogy én félek! Ohh remek, pedig már kezdtem reménykedni…Na nem baj.
A kezeim Conor hátára csúsztattam és ismét megmarkoltam felsőjét. Ha már ránk támadnának, ne csak Conor védjen. Bár az én kezeim nem sokat érnek, annyit csak, hogy egy kis időt adnak, mielőtt őt is eltalálnák, de remélem ilyenre nem kerül sor! Kicsit ráhajoltam Conor vállára és néztem a nagy semmibe-mivel nem látok annyira!-, majd vártam, míg a hang forrása elvonul, kicsit távolabb. Ezért majd utólag bocsánatot fogok kérni, újfent. –Valami más…De jó. A farkassal már kezdett megbarátkozni az agyam- Böktem, ki majd leküzdöttem a remegésem. Felnéztem rá, és bár tudtam mit keres, nem voltam annyira jó lélekállapotban, hogy eltakarjam a félelem jeleit. Bár a nagy részét már sikerült leküzdenem, azért még mindig van amitől tartok.
-Újfent az elnézésedet kell kérnem, amiért hozzád értem.-Nekidőltem a fának, majd ujjaim lefejtettem a felsőjéről. Kicsit még megigazítottam, hogy ne legyen gyűrött, majd leengedtem a kezeim magam mellé.
-Mond csak...Miért vagy ilyen ellenszenved? Meghalt valakit, akiben bíztál, és ezért vagy ilyen?-Csúszott ki a számon, de már meg is bántam. Fenéztem rá, majd halvány mosoly csúszott az ajkaimra...-Felejtsd el, nem akartam beletenyerelni valamibe. Hagyjuk az egészet...Nincs értelme.- Mondtam, és kibújtam a kezei alól, majd elindultam. Alig mentem pár lépést, és nekiütköztem egy farnak. Méghozzá egy kentaur farának. Azt a jó életet...Mekkora már. Mivel nem láttam jól, elé akartam kerülni, így rátettem a kezem, majd végighúztam rajta, mikor megéreztem emberi testét, elővettem a pálcám és fényt csináltam. Így még nagyobb...Azt hiszem...rossz helyen vagyok.
-Elnézésedet kell kérnem. Nem látok túl jól- Mondtam mosolyogva. Mit csinálok én??? Elment az a maradék kis eszem is? Olybár tűnik...

//Hiányozni fogsz!! Sad Siess vissza!!! Smile //
Vissza az elejére Go down
Conor Leroy
Varázsló
Conor Leroy

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. May. 29.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyPént. Júl. 15, 2011 9:34 pm

Mardekár Rose Mardekár

Igen erre valahogy számítottam. A póknál ott maradt volna valószínüleg bár kitudja, lehet, hogy valami eszébe jutott volna amikor már tényleg életveszélybe kerül szóval esetlegesen már a pók szájában lett volna. A következmények nem igazán izgattak. Legalábbis egyenlőre nem. Most inkább azzal voltam elfoglalva, hogy merre menjünk ki innen bár eléggé úgy látszott, legalábbis nekem, hogy még egy darabig el leszünk itt a rengetegben.
Tényleg nem a lánnyal volt bajom, csak szimplán nem szerettem másokkal lenni. Én inkább a magány pártján állok és nem nagyon barátkozom. De mindennek 2 oldala van és mindennek van oka. Talán nem is érti meg, hogy miért nm akarok csalóni. Ha csalódik valaki az egy életre földhöz vághatja és elgyengülhet tőle. A gyengeség az a dolog amit soha nem engedtem meg magamnak és ha rajtam múlik akkor nem is fogom. Másrészről, ha valakit annyira kedvel az ember, hogy csalódhat benne akkor az azt is jelentheti, hogy van egy olyan személy az életében aki gyengévé teszi. Akit fél elveszíteni, akivel zsarolhatják akire azt mondhatják, hogy ha nem teszel meg valamit akkor megölik.
Amikor megfogta a kisujjamat résnyire szűkült a szemem. Tényleg nem fogja fel. Most pont ugyanazt csinálja mint a legtöbben. Azt akarja, hogy próbálkozzak meg egy normális emberi kapcsolattal és ha nem megy-szóval csalódok-akkor már nem fogja feszegetni. Naná, hogy nem.
-Úgyis a vérfarkas a gyorsabb…-mondtam csendesen majd amikor elengedte a kezemet irányba fordultam és tovább indultam a lány után. A vonyításnál megálltunk. Csendesen figyeltem. Nem volt a közelben, de bármikor közel kerülhet hozzánk.
-Ha nem említem most beparáztál volna, hogy mi volt ez…-mondtam kicsit elgondolkozva. Szerintem sokkal rosszabbul érintik azok a dolgok a lányt amik váratlanul történnek.
-Megfelel csak tüntesd el a fényt…-mondtam csendesen a lánynak. A fényt észreveszik. Minden konkrétan azért mert itt és most a megszokott dolog a sötétség és ha valami világít az valami nem ide illő lényt jelenthet a vérfarkasok és egyebek számára. Konkrétan embert. Balra kanyarodtam az egyik fa után.
Séta közben végigpörgettem a fejemben az általam ismert varázsigéket hátha eszembe jut valami amit használhatok egyetleg a farkas ellen. Valami erős kell az biztos, de ha nem muszáj akkor nem dobnék be még egy főben járó átkot. Egy napra 1 ilyen átok elég lesz bőven. Halk lépteket hallottam és hirtelen megálltam. Csendesen figyeltem a lépteket. Ezek inkább lószerű léptek voltak azt hiszem. Vagy esetleg 1 vérfarkas 4 lábon bár annak pohábbak a léptei nem ennyire hangosak. Megfogtam a lány kezét és az egyik fához húztam. Finoman a fához toltam én meg elé álltam. Így legalább biztos lehettem abban, hogy nem fogják hátulról elkapni a lányt. Valószínüleg ez egy kentaur lehet bár nem voltam benne teljesen biztos, de még egyszarvű is lehet vagy egy hippogriff. A lányra pillantottan.
-Nem farkas…-mondtam csendesen neki és szembe fordultam vele. Csendesen figyeltem az arcát. A rémület jeleit kerestem rajta. Kicsit ijedtnek látszott.
Vissza az elejére Go down
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyPént. Júl. 15, 2011 1:01 am

~Conor *-*~


Tudomásul vettem, hogy nem akarja elfogadni a segítségem. Csak hogy nem ismer még annyira, hogy tudja én az embereket nem hagyom cserben, pláne ha az én bénázásom miatt kerülnek bajba. Majd ráállítom az egyik barátnőmet, aki úgy is vele jár egy órára, hogy ha valami történik szóljon nekem azonnal. És akkor nem csak Őt fogják megbüntetni, hanem engem is. Illetve majd kérem, hogy Conor-t ne büntessék meg, mert miattam használta. Maximum együtt megyünk büntető munkára. Voltam már, és nem vészes, illetve van ami nem vészes, de van amit soha többé nem akarok csinálni.
-Egy szóval sem mondtam, hogy nincs lelkiismereted. Ha nem lenne, itt hagytál volna, sőt, megmenteni sem mentettél volna meg. Lássuk be, nélküled pók kaja lennék.- Mondtam mosolyogva. Bár, most hogy így visszagondolok. Ő az előbb nevetett. Ha halkan is, de nevetett. Áttörés…Hehe. Mivel kétlem, hogy lát a háta mögé, egy extra halk öröm ujjongást csináltam. Még azt is elsuttogtam, és tényleg nagyon halkan, hogy: „Éjlen!!!”. Most örülök. Ahhoz képest, hogy szegényt, mondhatni kényszerítve hoztam magammal, majd hagytam ott, és utána utánam jött, ez az este igazi öröm számomra! Jó, nem akkora, mintha kijutottunk volna innen, de jó. És megtudtam nevettetni, ami az eddigi beszélgetéseink alatt nem sikerült, pedig én próbálkoztam.
Kérdésemre hamar meg is kaptam a választ és azt kell, hogy mondtam örülök, hogy nem a személyiségem zavarja. Bár, oké tudok én elég idegesítő is lenni, de ki nem? Mondjuk az, hogy nem bízik másokban nem valami jó dolog. Bizalom nélkül az emberek nem sokra mennek. Jó, nem kell annyira bízni a másikban, mintha legjobb barátok lennének, de egy ici-pici bizalom mindig kell. Megállt, én pedig megtorpantam, majd kicsit visszalépkedtem hozzá, hogy egyvonalban legyünk. Kibújt a szög a zsákból. Fél csalódni. Oké csalódni senki sem szeret, de ez az élet velejárója. Ha az ember nem csalódna, olyan egyhangú lenne az élet. Mielőtt elhúzhatta volna a kezét, elkaptam a kisujját a kisujjammal.
-Oké, akkor én nem bizonygatom, hogy más vagy. Egyszerűen arra kérlek, hogy próbálj meg a barátom lenni. Ha pedig nem megy, békén hagylak.- Mondtam mosolyogva, majd kicsit megszorítottam a kisujját. Kérdésére felkaptam a fejem a holdra és megremegtem.
-Tőlük nem félek. Mondjuk…Azt nem szerezném, hogy egy is megkarmoljon. Szóval ha találkoznánk egyel….Azt hiszem jobb lesz ha futunk- Tényleg nem szívesen lennék vérfarkas. Eléggé kellemetlen lehet, az átalakulás. De ebbe inkább bele sem gondolok. Majd kicsit felemeltem a kezünket, és elengedtem a kisujját. Mivel, hogy nem szereti ha hozzá érnek. Ám legyen, én jó kis lány leszek, és nem teszem. Maximum ha félek. És azt hiszem, most megint rám talált jó barátom, a Félelem. Se szó se beszéd elindultam egyenesen, majd fényt adtam a pálcám végének. Szeléné-t, felpakoltam a nyakamba. Egyszerűbb ha futni kell. Már egy jó ideje mehettünk, amikor valami vonyított.
-Először, szerintem körbe-körbe megyünk. Másodszor ez egy vérfarkas lehetett. Kár volt említeni.- Mondtam vigyorogva, majd körbe néztem. –Harmadszor, te fogsz vezetni, én pedig mögötted megyek. Ha neked is megfelel.- Mondanám, hogy hátulról fedezem, ami igaz is lenne. Inkább engem kapjon el valami dög, lássuk be Conor még a pók ellen is feltudta venni a kesztyűt…Míg én. Pazar lesz ha újabbakkal találkozunk. De ez a Tiltott rengetek, és amilyen az én szerencsém...Nemsokára belebotlunk egybe vagy többe is.
Vissza az elejére Go down
Conor Leroy
Varázsló
Conor Leroy

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. May. 29.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 8:45 pm

Rose

Még most is éreztem a karomban azt a bizsergést amikor az átkot küldtem rá a pókra. Ijesztően kellemes érzés volt. Más főben járó átkot eddig nem használtam bár igazából ez sem volt betervezve. Ennek ellenére jó érzéssel töltött el, valahogy tele voltam adrenalinnal tőle még így utólag is.
Rose kizökkentett a gondolataimból, azzal, hogy megmondta, hogy nélkülem csak 10% esélye lenne a kijutásra. Halkan felnevettem. Nem tudom mi lenne vele, ha nem ma ért volna vissza Skyler és nem jöttem volna ki este. A következő mondatára nem reagáltam. Nem fogja elvinni ezt a balhét és nem is osztozkodom vele. Tettem amit tettem volt rá okom ezt vagy megértik vagy kicsapnak. Gondolom holnap, vagy amikor végre kijutunk innen akkor majd kiderül.
Nem lehettem bunko annyira, nem tolhattam el a kezét hiszen Ő is annyit látott amennyit én. Gyakorlatilag semmit. A hold néha ha kegyes akart lenni hozzánk akkor átszűrte a fényét a fák lobjai között.
-Hidd el azért nekem is van lelkiismeretem és azt már lehet, hogy nem bírta volna, hogy itt hagylak egyedül amikor félsz…-mondtam csendesen miközben tovább sétáltunk. Követtem arra amerre ment. Nem igazán voltam arról meggyőződve, hogy jó irányba megyünk, de végülis mindegy mert nekem is csak tippjeim voltak. Jobb kezemmel még mindig markoltam a pálcámat, mert a tiltott rengetek elég vicces hely. Nem igazán lehet tudni, hogy mikor mi bukkanhat elő a fák közül. Amikor megkérdezte , hogy lehet-e 1 kérdése akkor már éppen mondani akartam, hogy most kérdezett , de már fel is tette a kérdését egyből utána.
-Nincs veled különösebb bajom. Csak nem szeretem ha a közelemben vannak ennyi… Megtanultam az idők során, hogy nem érdemes megbízni másokban…-vontam meg a vállamat egyszerűen. Meg egyébként is Én ilyen típus vagyok. Nem szeretem ha közel akarnak kerülni az emberek, de sokszor nincsen választásom. Vettem egy mély lélegzetet és lassan kifújtam a levegőt majd a lány felé fordultam és megálltam.
-Az emberekben mindig csalódtam. Mindig azt próbálták bizonygatni, hogy ők mások… aztán ezekben csalódtam a legnagyobbat…-Az üres kezemmel az arcához nyúltam. Egy újjal végigsimítottam az arcát miközben résnyire szűkült a szemem.
-Erősen kétlen, hogy benned ne tudnék csalódni mint a többiekben…-mondtam ki végül teljes nyugodtsággal aztán elhúztam a kezemet. A Hold előbukkant a felhők közül. Felnéztem az égre. Gyanúsan erős volt a fénye.
-Mondcsak… félsz a vérfarkasoktól?-kérdeztem csendesen mivel a Hold eléggé úgy nézett ki mintha teljes lenne.
Vissza az elejére Go down
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 11:27 am

Szerintem én vagyok a furcsa…De azt hiszem, hogy jobban jártam Conor-ral, mint bárki mással. Lássuk be…Ki használná a tiltott átkok egyikét, csak azért, hogy elintézzen egy pókot…Pláne úgy, hogy egy teljesen beparált lány van vele. De ő megtette…Hát, azt hiszem nagyobb hálával tartozok neki, mint azt én hittem eddig. Felé fordultam, majd érdeklődve vártam, hogy mit fog mondani. 80%...Akkor azt hiszem az én számításaim szerint 10% annak az esélye, hogy napkelte előtt egyedül kijutnék. Ellépett tőlem, de ez megszokott már. –Nem tudom…Ha egyedül lennék maximum 10%-ot adnék magamnak, hogy napkelte előtt kijutok innen- Mondtam most már élettel teli mosollyal az arcomon. Elindult, én pedig egy picit még álltam egy helyben, majd utána indultam. Mivel pálca fényt nem használtunk…Ami lássuk bele, lehet okos ötlet, kissé szorosan mögötte mentem.
Kicsapni?? Azt hiszem akkor mardosna a legnagyobb bűntudat az életemben… -Köszönöm, de nem szeretném, hogy kicsapjanak! Miattam meg pláne nem….Tehát, ha téged büntetnek engem is kell. Elvégre miattam használtad.- Mondtam mosolyogva, és mivel nem láttam merre van kinyújtottam a kezem és belekapaszkodtam a pólójába, majd mögé léptem. –Bocsi, de nem látok túl jól.- Mondtam, majd elengedtem. Mivel elég közel vagyok hozzá érzem, hogy merre megy…És nagyjából látom is, de azért nem bízok annyira magamban sötétben…Szeléné szeme sem szegít sokat. De mondjuk szép kéken világít, és valamennyire látok…De nem az igazi.
Mindig is félős voltam, és ezt sose tudtam leküzdeni magamban, de az, hogy a mai nap, ilyen cifrára alakuljon a fene sem gondolta. De legközelebb pórázra verem Szelénét, és bezárom a szobánkba…többet onnan nem fog kijönni, csak ha én úgy akarom. És az nem most fog lenni…Oké én megértem, hogy ez sem lesz jó, de nem érdekel, még egy ilyen éjszakát…Nem biztos, hogy épp ésszel túl élek…Kérdésére elmosolyodtam. –Igen. Hálás vagyok neked, amiért velem jöttél. Pedig lett volna alkalmad elmenni, és senki nem rótta volna fel neked.- Mondtam, majd jobbra fordultam, nem mintha sok értelme lenne…De valahogy szerintem most erre kell menni…Vagy nem és akkor beljebb megyünk…Majd kiderül. Megvártam míg beér, majd két lépésre lemaradva tőle követtem.
–Mond csak…Lehetne egy kérdésem?- Kérdeztem, s mielőtt bármit is mondana folytattam. –Valami zavar bennem? Mármint…Úgy értem, hogy nem kellemes a társaságom vagy valami ilyesmi. Elég távolságtartó vagy…Pedig én nem akarlak bántani…Semmilyen értelemben- Mondtam ki krek perec, mivel erre tényleg kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down
Conor Leroy
Varázsló
Conor Leroy

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. May. 29.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 10:52 am

Rose

Amikor bocsánatot kért csak megráztam a fejemet jelezve, hogy semmi baj. A csata hangjai és a kígyó gondolom megrémíthették a lányt mivel éreztem ahogy markolja a pólómat és hozzám bújik. Ettől megijedtem. A pókokkal nem volt bajom és a kígyókkal sem, de sikerült beparáznom egy lánytól aki felt és hozzámbújt. Nem az ijesztett meg, hogy ennyire közel került hozzám, hanem, hogy jól esett az, hogy ennyire hozzámbújuk és biztonságban érzi magát velem. Miután eltüntettem a kígyót csend lett. Talán vége van. A lányt is elengedtem aki ki is lépett a hátam mogul. Halkan megköszörültem a torkomat és mostmár tartottam a 2 lépés távolságot. Senkit nem akarok közel engedni magamhoz. Ez eddigis így olt a legjobb. Nem most fogom elkezdeni megszegni a saját szabályaimat.
-Igazából.. azt hiszem nincsen jobb dolgom és most az lesz a legnagyobb bajunk, hogy kijussunk innen bár 80%-ban biztos vagyok abban, hogy hol vagyunk…-mondtam csendesen majd a következő mondata kicsit meglepett. Szóval ha nem kényszerítik nem mondja el senkinek az átkot, vagy ha meg is akarnának bűnteni akkor is fogjam rá.
-Majd megoldom valahogy… maximum kicsapnak innen… de nem fogom rád kenni. Én döntöttem úgy, hogy használni fogom az átkot. Legalább így meg tudtalak védeni…-mondtam csendesen majd megköszörültem a tokomat és elindultam arra amerre a kastélyt sejtettem. Pár lépés után bevártam a lányt. Igazából a mai estént elég izgalmasra sikeredett bár még az is benne van a pakliban, hogy el fogunk tévedni itt a fák között mert még egyáltalán nem biztos, hogy visszatalálok, de ezt nem fogom neki kimutatni. Szegény már ígyis elég sokat parázott este.
Mi a franc van? Mióta érdekelnek engem mások érzései? Mióta törődök én mással magamon és a testvéremen kívül? Ez kezd ijesztővé válni. Legalábbis számomra. Nem fogom magamhoz közel engedni és akkor nem csalódhatok benne. Minden ember azt állítja, hogy Ő más, és nem lehet baj. A második ilyen ember után megtanultam, hogy nem létezik olyan ember a testvéremen kívül akiben megbízhatnék feltétel nélkül.
-Mostmár jobban avgy?-kérdeztem csendesen miközben magam előtt a földet bámultam.
Vissza az elejére Go down
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 10:30 am

~Conor *-*~



Már épp neki iramodtam volna, amikor Conor elkapta a kezem. Hát oké, ha most nem épp úgymond az életünkért futnánk tuti megálltam volna, és csodálkopzva nézek rá. De mivel tudtam miért csinálta, így csak megfogtam a kezét és kissé megszorítottam, hogy vettem a lapot. Nem nagyon néztem merre mentünk, de megbíztam Conor-ban. Sejtem, hogy csak nem adna oda a pókoknak élve…Az kéne még. Nekem is a tiltott átkok egyikéhez kellene fordulni…De nem fűlik hozzá a fogam. Majd ha auror leszek, lesz időm eleget használni ezt az átkot…Addig meg, marad a „zsebemben”. Jobb kezemben tartottam a pálcát, s felnyúltam Szeléné-hez, hogy kicsit megsimogassam a fejét, mielőtt belém mélyesztené a karmait. De megértette, mivel dorombolt egyet. Ezt célzásnak vettem, hogy érti, nem kell aggódnom, így aggódhattam magam miatt. Mivel kissé elvoltam foglalva, nem nagyon vettem észre, hogy Conor megállt…Így nekiütköztem. Persze nem estünk el, meg semmi szimplán belementem. De rögtön megálltam, és kinyögtem annyit, hogy:- Bocs- Bunkó nem vagyok! Sose voltam és nem is leszek! Ezt meg pláne nem ma akarom elkezdeni. Mivel sejtettem mi van a bokorban sóhajtottam, és magam mellé eresztettem a pálcám, de ha szükség van rá, már is tudom használni. Kissé Conor mögé álltam, de nem túl látványosan.
Kérdése kissé meglepett, de vele szinkronban választoltam. –A kígyó- Mondtuk egyszerre…Ezzel csak egy baj van…-Én azoktól is félek- És már számomra is teljesen nevetséges volt ez a dolog. Araknofóbiám van, és félek a kigyótól….azt hiszem most bizton mondhatom magamra, hogy nevetségesen viselkedek. De nem tehetek róla…Számomra ez a két állat visszataszító. Amikor meghallottam az átkot…Hát mit ne mondjak, beleremegtem. Kígyó, pók…Ohh Szent Merlin mi jöhet még?? Ezt ugye nem csinálta komolyan…Az a dög, nagyon nagy lett. Most kívánom azt, hogy bárcsak ez egy hülye rémálom lenne, és felkelhetnék. De amilyen peches vagyok, nem álom ez a valóság. Időközben a kígyó bekúszott a bokor mögé, majd előjöttek a pókkal…De jó..Miért nem lehet ezt a bokor mögött elintézni??? Nem is tudom, biztos nekem akarnak rosszat. Egy ideig néztem a készülő csatát, amikor Conor keze a hasamra csúszott, majd megragadta a ruhám és magamögé utasított. Ilyenkor jó, hogy Ő magasabb nálam. Ráhajtottam a fejem a hátára és belekapaszkodtam a felsőjébe. Kérnie sem kellett, nem nézném végig…De azt hiszem ő végig nézi.
Csönd volt, de nem sokáig mivel a pók összeroppant...Ohh hogy a fülem miért nem tudtam befogni…Jobban jártam volna. Sokkal jobban. Amikor az élettelen test a földre zuhant, kinéztem Conor válla fölött. Egy pár másodpercig szemeztem a kígyóval, majd eltüntették. Hálásan sóhajtottam fel, majd eszembe jutott, hogy nem szereti ha fogdossák, így elvettem róla a kezem, de előttem megigazítottam a kicsit összegyűrt felsőjét, majd elléptem tőle.
-Első körben, hálás vagyok neked, az életem mentetted meg. Másodszor, ne haragudj, amiért magammal rángattalak…Biztos volt jobb dolgod is, mintsem rám vigyázni.- Léptem mellé, majd levetem a nyakamból Szeléné-t, és megdajkáltam. Nekem mondjuk most nagyobb szükségem volt a szeretetére, mintsem neki az enyémre.- Az, hogy mit használtál, tőlem senki nem fogja megtudni…Bár szerintem az Igazgató Úr, már úgy is tudja…De ha szól, irányítsd hozzám…- Mondtam halvány mosollyal az arcomon.


A hozzászólást Rose Mary Seraph összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 14, 2011 10:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Conor Leroy
Varázsló
Conor Leroy

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. May. 29.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 9:49 am

Rose

Pillanatnyilag az érdekelt a legkevésbé, hogy mekkora bajom lehet abból, hogy a tiltott átkot használtam, bár igazából ha úgy vesszük még viszonylag jól csináltam mert nem sokon múlott, hogy a gyilkos átkot küldjem a pókra. Igazából nem nagyon értettem mitől készült ki ennyire. Nem Ő használta azt az átkot szóval ebből neki nem sok baja lehet, de mivel akkor éppen nem volt sokkal jobb ötletem azért esett a Cruciatus átokra. Csak csendesen figyeltem. Semmi megnyugtató nem jutott az eszembe bár az is előfordulhat, hogy nem is akartam megnyugtatni. Majd úgyis feldolgozza magától, ilyen helyzetekbe pár szó úgysem segít. Bár tényleg nem értettem minek akadt ki. Ha nem beszél senkinek a mai estéről elég kevés esély van arra, hogy kiderüljön, hogy használtam ezt az átkot. A sötét varázslatok egybként is mindig közel álltak a szívemhez. Pusztán ezért, mert sokkal nagyobb erejük van mint bármilyen másik varázslatnak. Amikor megvédett a póktól csak biccentettem egyet. Nem igazán volt kedvám hálákodni meg ilyenek. Megfogta a kezemet és futni kezdett. Kivételesen hagytam neki és vele egy tempóban futni kezdtem miközben figyeltem arra, hogy merre megyünk. Amikor már rendesen futottunk elengedte a kezemet. Jobb kezemmel erősen markoltam a pálcámat és a bal kezemmel megfogtam a lány kezét miközben futottunk. Így kicsit nagyobb biztonságban tudtam, így legalább tudtam kontrolálni, ha bármi történik vele. Zizegést hallottam az előttünk lévő bokorból és hirtelen megálltam és mivel a lány kezét fogtam így Ő is megállásra kényszerült. A bokorral szembe léptem és a hátam mögé húztam a lányt.
-Tudod mi a pók ellensége?-kérdeztem csendesen.
-A kígyó…-feleltem csendesen a saját kérdésemre. A lányra pillantottam.
-Maradj közel…-mondtam neki csendesen majd a bokor felé irányítottam a pálcámat.
-Serpensortia…-mondtam ki a varázsigét és egy kígyót lőtt ki a pálcám. A kígyóra céloztam.
-Baziteo!-mondtam ki a következő varázsigét és a kígyó elég nagy méretű lett tőle és egyenesen a bokor felé siklott. A pálcámat továbbra is a kígyóra szegeztem miközben egyik kezemet hátra csúsztattam a lány hátára és szorosan magamhoz húztam és csak remélni tudtam, hogy nem ért félre egyből. Nem nagyon mozdultunk. A kígyóval sem állunk most sokkal jobban , de azt egyszerűbben el tudom tünteni mint a pókot. Egy elég nagy méretű pók lépett elő a bokorből és a két állat elég gyorsan egymásnak esett.
-Ne nézz oda…-mondtam csendesen.
Pillanatok alatt a pók a kígyó szorításába került, pár hangos roppanás jelezte, hogy éppen porrá töri a pókot a kígyó erős szorítása és élettelenül feküdt a földön a hatalmas pók. A kígyó felénk fordult.
-Vipera ivanesca…-mondtam csendesen és a kígyó eltünt.
Vissza az elejére Go down
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 9:25 am

~Conoooor *-*~



-Nem hiszem, de mondjuk ha szimplán azt mondtad volna, mielőtt elkapsz, hogy : „Nyugi csak Conor vagyok” nem szólok semmit, mert tudom, hogy olyan vagyok aki talán nem bánt.- És igen a talán nem véletlenül mondtam ki. Nekem semmi bajom Conor-ral, és azzal sem, amilyen, de egyszerűen van amikor a hideg futkos a hátamon, és ez például egy ilyen alkalom volt. –És bár…Ha jobban belegondolok, egy inkább a tesódra vallana, mintsem rád.- Gondoltam bele kicsit még jobban. Mivel hát Mark az örök vidám, élettel teli egyéniség, míg Conor a kissé sötétebb iker. De hát, ezért olyan jók együtt.
Megéreztem, amikor elhúzta a karját, de nem tudósítottam neki, túl nagy jelentőséget. Abból a pár alkalomból, amikor beszéltem Conor-ral, már leszűrtem, hogy nem szereti ha más fogdossa, szimplán nem olyan …Hogy fogalmazzak…Olyan érdekes na…talán ez a legjobb szó rá. Mivel nem nagyon barátkozik és legtöbbet a testvérével van, na nem mintha bűn lenne, és nem mintha neki nem lennének barátai…Csak akkor is…Érdekes.
A macska megtalálására inkább nem mondok semmit…Sose szerettem kint kódorogni egyedül a sötétben. Jó ez sem igaz, mivel imádok kint lenni, de nem úgy, hogy nincs világos. És bár a hold megmutatta magát….Sajnos rosszkor mivel a pókok is megmutatják magukat. Conor a semmiből jött én pedig megugrottam…Kezd idegesítővé válni, hogy én folyton megijedek. Kissé remegve érzékeltem, hogy Conor ismételten átkarolt, ez nem is zavart, jelen pillanatban..az jobban, hogy az a dög közeledett. Szerencsémre Conor-nak volt annyi vagy jóval több lélekereje, hogy elküldte egy átokkal.
De amint az lenni szokott, megint jött egy másik…Oké..nem ez az első, hogy ilyen méretes dögök jönnek elő…És ahol egy van, ott több is van…Csak tudnám honnan jönnek. És én FÉLEK TŐLÜK! Ergo aki velem van az peches, mivel hallgathatja a sikításom. Azt hiszem jogosan döbbentem le, amikor Conor az egyik olyan átkot használta, amit nem is lehetne neki…Iskola területen meg pláne nem…És azt hiszem…Ezért még bajba fog kerülni…Velem együtt.
A lábaim felmondták a szolgálatot, kicsúsztak alólam én pedig a földre estem. Persze nem nagyon, csak épp annyira, hogy fenékre essek…Nem mintha bánnám…Most úgy szem bírnék állva maradni. Szépen lassan kezdtem megnyugodni, és a kérdésére heves fejrázással válaszoltam. De amint sikerül, majd lenyugodnom, elmondom én szóban is, hogy nem vagyok jól! Pechemre…Még mindig nem ért véget ez az „idilli” állapot, ugyan is, egy dög megint felénk tartott, s mivel kedvenc védelmezőm neki háttal volt ezt nem is láthatta. Remegő kézzel felemeltem a pálcám a pókra irányítottam, majd elsuttogtam a bűbájt.
-Diffindo- A pók persze azonnal összekaszabolódott…Megigazítottam Szeléné-t, hogy biztos le ne essen...De nem is kellett sokat variálnom, belekapaszkodott a ruhámba, és ezzel ő biztonságos helyen is van...Sokkal inkább mintha a kezemben lenne. Majd pedig felálltam, megragadtam –ismét- Conor karját. Kivételesen nem nagyon érdekelt, hogy baja van ezzel, megrántottam és húzni kezdtem magam után, míg meg nem mozdult és futni nem kezdtünk. Elengedtem, majd hátranéztem.
-Ezeket a dögöket nem lehet lerázni…Mindenhol ott vannak…tapasztalat- Lihegtem miközben hátra-hátra néztem, hogy jönnek-e utánunk.
Vissza az elejére Go down
Conor Leroy
Varázsló
Conor Leroy

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. May. 29.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 8:41 am

Rose

-Ha egyszercsak elősétáltam volna a fák közül attól persze nem ijedtél volna meg mi?-morogtam csendesen, inkább magamnak mint a lánynak. Nem attól féltem, hogy megijed Skyler-től, hanem azt nem akartam, hogy a fiolát lássa amit valószínüleg még mindig hűen őriz a kis bestia akiben eddig még soha nem csalódtam. Én szívem szerint vissza akartam volna menni a kastélyba mivel a macska nem hozzám tartozott hanem a lányhoz és Mark-kal ellentétben az ilyen alkalmak engem nem nagyon hoznak lázba. Végülis sok választásom nem maradt miután megragadta a kezemet és maga mellé húzott. Finoman elhúztam a karomat. Nem nagyon szerttem ha csak így hozzám nyúlnak ez valahogy nekem túl belsőséges, illetve lehet, hogy csak szimplán nem esik jól. Valószínüleg az ikertestvérem ebben a helyzetben elejtett volna egy enyhén szexuális töltetű mondatot ami vagy bejön a lányoknál vagy nem. De Én nem Ő vagyok és ez itt a lényeg. Már éppen kamuzni akartam valamit arra a kérdésére, hogy Én miért vagyok itt amikor egyszercsak megiramodott a macskája után és pillanatok alatt szem elöl tévesztettem. Hogy lehet egy csaj ilyen meggondolatlan most komolyan? Csak úgy rohangálni a tiltott rengetegben ha ennyire parázik és este is van nem éppen a legokosabb dolog. Imádom amikor az emberek nem gondolkoznak miközben cselekszenek. Na de mindegy. Elindultam a lány után mert nem akartam, hogy az egész estét itt töltse sikoltozva bár ez a törődök másokkal dolog nem igazán volt az Én világom. Halkan felsóhajtottam és követtem a hangját.
Amikor megtaláltam a lányt egy elég szép méretű pókkal nézett éppen farkasszemet. Halkan felsóhajtottam. Én a pók mögött álltam így az nem vehetett észre. Ez van ha az ember magára hagy valakit aki teljesen be van parázva és azt is elfelejti, hogy mi a saját neve. Eltüntettem a pálcám fényét és futni kezdtem. Elgé nagy ívben megkerültem őket majd a lány mögé léptem. És a pálcámmal becéloztam a pókot.
-Arania Exhumai!-mondtam hangosan miközben átöleltem a lányt a derekánál nehogy belefusson a pálcámba vagy mit tudom Én, a hirtelen ijedtségtől. Telibe találtam a pókot ami pillanatokon belül meghátrált, de egy másik előkerült közvetlenül mellőle. Mi a franc? Ezek már osztódnak is. Kicsit kezdett elegem lenni és hirtelen csak kinyögtem az első átkot ami először eszembe jutott.
-Crucio!-mondtam reflexszerúen és a pók éles hangot kiadva szenvedni kezdett. Hátrébb húztam a lány konkrétan a hátam mögé és elengedtem.
-Confringo!-mondtam a következő varázsigét és felrobbantottam a pók alatt a földet ami elég szépet repült tőle.
Aztán csendes lett minden és nyugodt. Újra a lány felé fordultam.
-Jól vagy?-kérdeztem csendesen.
Vissza az elejére Go down
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptySzer. Júl. 13, 2011 8:21 am

Merlin szakállára…Már így is teljesen beparáltattam magam….Erdő…Este…Csak pálca fényben…Pókokkal…A legrosszabb rémálmomban is mindig ezeket látom..Pókok. Ohh anyám, annyira félek a pókoktól. És most már zajokat is hallok, csodálatos. Új nevet kaphatok: Paranoiák királynője. Nagyot sóhajtva tovább szólongattam Szelénét, amikor valaki mögém lépett, és befogta a szám…Mondanom sem kell, mennyire megijedtem. Beleremegett az egész testem. Odakaptam a számhoz, de szerencsémre már elengedte a szám. Ohh anyám…Conor….
-Conor, menny a francba! Halálra ijesztettél. Lehetnél tekintettel arra, hogy én veled ellentétben FÉLEK!-Vágtam a fejéhez és bár tudom, hogy nem nagyon hatja meg a dolog, de jobb ha ezzel tisztában van. Nem szoktunk sokat beszélni, a bátyjával ellentétben…Kettejük közül conor a „sötétebb” testvér. De hát ez van. –Előveheted a törpesárkányod. Már láttam.- Mondtam mosolyogva, majd hátat fordítottam és haladtam tovább. Köben végig a földet nézve. Hova az istenbe tűnhetett el ez a macska.
-Még, hogy én mit keresek itt? Ugyan ezt kérdezhetném tőled! És csak hogy tudd, nem szórakozni jöttem..-ha arra jöttem volna tuti hozok magammal valakit, aki nem fél, és megtud védeni az esetleges bajoktól…Mert ahogy ismerem magam, a Stupor-nál tovább nem tudnék gondolkozni…Jó de tudnék…Csakhogy a félelem nagy úr…És ha pók jönne…Szerintem próbálkoznom is kár lenne…Azon nyomban meghalnék.
-Konkrétan a macskám után jöttem. De ha már itt vagy, hálás lennék, ha velem tartanál. Valahogy biztosabb, hogy élve kijutok- Pillantottam a hátam mögé mosolyogva. És akár akar jönni akár nem…Jönni fog. Elkaptam a karját és magam mellé rántottam.-Ne haragudj, de ha máshogy nem akkor kényszerítelek…-Ezt nem nevezném annak, de hát…Nem tudok mit csinálni.
-És te? Csak ne hogy azt mond te is a sárkányod miatt jöttél ki.- Fordultam felé mosolyogva. De mielőtt bármit is mondhatott volna, jobbra fordultam, és neki iramodtam, nem másért mint Szeléné hangjára kaptam fel a fejem. Az az átkozott macska…Csak kapjam el a grabancánál fogva rángatom vissza…. Na de ha már itt tartunk…az örvény jól elhagytam…És Conor-t is.
-Szeléné…Hol a francban vagy???- Kérdeztem kissé hangosabban a kelleténél. De meghallhatta mivel nyávogni kezdett, én pedig megint futhattam. Hát…Jól bekerültem az erdő sűrűjébe az is biztos….Szerencsémre a Hold kibújt a felhők mögül én pedig megtaláltam Szeléné-t. Fel is vettem majd leporoltam.
-Soha többet nem jössz ki éjszaka! Maximum, ha hozunk magunkkal valakit- Koppintottam a fejére a pálcámmal. És akkor most…Megfordultam, hogy visszamenjek…Úgy-ahogy…De a fáról lelógott egy pók. Egy nagyon nagy pók…Hát mit áld Merlin…kifogott rajtam ez a dög. Én pedig ahogy az lenni szokott felsikítottam. Persze a pók nem ijedt meg csak én. Leereszkedett és elindult felém. Én pedig hátrálni kezdtem. Na most legyek okos. Ezekre a sima bűbáj nem használ…Más meg nem jut az eszembe…Szeléné időközben a nyakam köré ült…Igen a macska is fél nem csak én.
Vissza az elejére Go down
Conor Leroy
Varázsló
Conor Leroy

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. May. 29.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptySzer. Júl. 13, 2011 6:19 am

Rose

Szerettem este kint mászkálni. Csend volt és nyugalom na meg persze tiltott dolog is volt, de hát istenem nem árt egy kis szabályszegés. Egyébként is dolgom volt a tiltott rengetek egyesek számára rémisztő fái között. A pálcámat a kezemben tartottam. Elég sok varázslatot ismertem ahhoz, hogy bármitől meg tudjam védeni magamat. Amikor már elég mélyen jártam a fák között halkan elmormoltam a varázsigét és a pálcám hegye halványan világított ezzel mutatva számomra az utat. Pár napja elküldtem Skyler-t egy bizonyos fioláért amiben egy számomra nagyonis fontos dolog volt. A személy akitől ezt megkaphattam elég messze lakott innen így nem csoda, hogy a kis bestiámnak napokig tartott az útja. Elvileg ma kell visszaérnie ha minden igaz. A fák között sétálva egy halk lányhangot hallottam. Halkan elmormoltam a varázsigét és a pálcám fénye kialudt és csak a sötétet láttam. Amikor verge megszokta a szemem a sötétet elindultam a hang irányába. Amikor közelebb értem felismertem az illetőt. Rose volt az. Nem sokat beszélgettünk eddig, de Ő is Mardekáros volt. Többet nem nagyon tudtam róla bár néha napján beszélgettünk,de nem sokat. Senkivel sem szoktam úgy igazán beszélgetni a testvéremen kívül. Nagyon halkan megközelítettem a lányt és hátulról elkaptam és befogtam a száját.
-Ne sikolts…-suttogtam a fülébe és lassan elengedtem a lányt. Éreztem , hogy valami felkúszik a nadrágomon és becsúszzan a zsebembe. Félkézzel odanyúltam és amikor éreztem Skyler kicsi testét kihúztam a kezemet. Most nem fogom elővenni őt Rose előtt.
-Mit keresel itt ilyenkor?-kérdeztem egy kicsit furcsálva bár visszafelé is igaz lenne a kérdés.
Vissza az elejére Go down
Rose Mary Seraph
Iskola Első/ 7. Éves Diák/Moderátor
Rose Mary Seraph

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 132
Join date : 2011. Apr. 25.

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény EmptyHétf. Júl. 11, 2011 12:28 am

~Leroy fivérek egyike xD ~

Pocsék nap, bár nagyon jó is! Melegm van! Sőt, egész nap melegem volt. Csak négyszer mentem be a hálóba átöltözni. Nem mintha lenne tanítás ma…Vagy ha volt is. Én mindet ellógtam, barátnőmmel együtt. De megvolt rá a jó okunk, mivel ma van a szülinapja. Bejártuk Roxmorts-ot, elmentünk a Szellem Szállásra, meg így körbe a területen. Most végre beesteledett, és pihenni akart. Jó kis nap volt. Nem mondom. A Nagyterembe beérve megvacsoráztunk, majd felmentünk a hálókörletünkbe. Én elmentem letusolni, majd átöltöztem. Felvettem egy halványkék combközépig érő szoknyát, ahhoz, egy fehér színű bokacsizmát, aminek volt egy kis sarka, és felsőnek, egy barackvirág színben pompázó pólót. Felvettem a nyakláncom, majd lófarokba kötöttem a hajam. A fru-frum eligazítottam, és nekiláttam megírni az aznapi leckéket. A többiek már elaludtak, nem csoda, hisz 11 órát, ütött a nagy óra is. Én épp befejeztem a leckém, amikor Szeléné, úgy gondolta ő barangolni megy. Kiugrott az ablakon és elindult a Tiltott rengeteg felé. Más esetben, engedném, de most már este van és nem akarom, hogy baja legyen. Felkaptam a pálcám az asztalról és után rohantam. Nagy nehezen sikerült elosonnom a Prefektusok mellett, és kiszaladtam az erdő fele. Ijedős vagyok, ezt mindenki tudja rólam. És az erdőben pókok vannak. Én pedig rettegek a pókoktól, legyen akár milyen kicsi, avagy ártalmatlan. Beszaladtam az erdőbe. A patak felé rohantam, hátha ott megtalálom Szeléné-t, de nem volt ott. Így elkezdtem hívogatni. Becézgettem, csábítgattam, de csak nem jött elő. A hold pedig, pont ma nem akart sütni, így kénytelen voltam a pálcám használni.
-Szeléné, az ördögbe is, gyere már elő!-Kezdett bosszantani, hogy ez az átkozott macska nem jön elő. Körbenéztem, és megláttam az örvényt. Majd az ösvénnyel párhuzamosan, elindultam és tovább hívogattam Szeléné-t, persze csak suttogva. Tuti hasra fogok eni, valamelyik ágban…Így a pálcámmal az utat világítottam, s néha fel-fel kaptam a fejem egy-egy neszre. Csak pókot ne lássak, csak pókot ne!!!!
Vissza az elejére Go down
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Ösvény   Ösvény EmptyVas. Júl. 04, 2010 9:14 am

...

_________________
Crash... there was you and me...
Apóskámtól
Darrentől I love you
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
Ösvény Bi5h08
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Ösvény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Ösvény Empty

Vissza az elejére Go down
 
Ösvény
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Tiltott Rengeteg :: Tiltott Rengeteg-
Ugrás: