Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Előtörténetek Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Előtörténetek Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Előtörténetek Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Előtörténetek 3347qiw
A Hónap Játéka
Előtörténetek 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Előtörténetek Ic7783

Share
 

 Előtörténetek

Go down 
SzerzőÜzenet
Ginny Weasley
Boszorkány/Moderátor
Ginny Weasley

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 3608
Join date : 2010. Jul. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola & Odú

Előtörténetek Empty
TémanyitásTárgy: Re: Előtörténetek   Előtörténetek EmptyCsüt. Szept. 02, 2010 6:14 am

[Only mods are allowed to see this image]

Név: Lily Evans Potter ( született: Lily Rose Evans )
Becenév: Lily és a leggyakoribb becenevem: Anya
Kor: 38 éves
Rangod: Boszorkány ---> Auror
Nem:
Származás: Mugli születésű
Születési idő: 1960. január 30.
Születési hely: Fonó Sor, London, Anglia

Család:
Anya: Mary Jones - 59 éves - mugli óvónő
Apa: Christian Evans - 61 éves - mugli állatorvos
Testvérek: Petunia Dursley ( született: Petunia Evans ) - 38 éves
Egyéb családtag: A férjem: James Potter - 38 éves - auror
A fiam: Harry James Potter - 18 éves - diák
Háziállat: Volt egy macskánk, még mikor Harry megszületett, aki oda lett, mikor Godric's Hollowból menekültünk. Azóta nem volt több háziállatunk.


Érdekesség: Mikor első ízben érkeztem vissza Roxfortból, még kislányként, Petuniával úgy össze verekedtünk - már nem is emlékszem, mi miatt -, hogy felhasadt a bal szemöldököm. Azóta is egy kis törés emlékeztet benne az incidensre.
Ezen kívül fiatal diákként küldtem egy akváriumot Lumpsluck professzornak, egy aranyhallal, ami később a Frencise nevet kapta.
Személyes tárgya: Van egy nyakláncom, amit még édesanyámtól kaptam sok-sok évvel ezelőtt. Mindig magamnál hordom, ha nem is a nyakamban; az emlékeztet arra, milyen fontos is a család, a szeretet, a megértés.

Pálcád: 11,5 hüvelyk, kényelmesen hajlékony, cseresznyefa és egyszarvúszőr a magja
Iskolai házad: Griffendéles voltam, de már végeztem.


Előtörténet:

Kedves Naplóm!

Igen, tudom, megfogadtam, hogy nem írok beléd többet, mert - emlékszem - azt mondtam, naplót vezetni diáklányos dolog; családanyák nem csinálják! De ma mégsem bírtam megállni, mert bár a lapjaid már évek óta üresek, az idő halad tovább, nekem pedig rengeteg mesélni valóm van ...
Akkor bele is vágok, ha nem baj!
1960. január 30-án születtem a Fonó Soron, ám egy pillanatig sem éltem ott, ugyanis szüleim - Christian és Mary - messzebb laktak, egy barátságos brit kertvárosban. Oda vittek haza a kórházból, a nővéremhez, Petuniához.
A gyermekkorom teljesen átlagosan telt. Óvodába jártam, s bár néha történtek velem furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok, ezeket mindenki letudta egy biccentéssel, mondván: majd kinövöm. Azonban míg ez a mondat beválik azoknál akik példának okáért mondjuk örökmozgók vagy sejpítenek, nálam nem vált be. Bennem ugyanis már akkor, alig két-három évesen is sokkal nagyobb erő lakozott; olyan, amit a közönséges halandó fel sem bír fogni. De erre majd visszatérek később.
A nővéremmel, Petuniával, azaz Tuneyval, tökéletes volt köztünk az egyetértés! Két év kor különbség mellett ez - azt hiszem - elvárható is. Amikor alig látszottam ki a földből Ő tanított színezni úgy, hogy ne menjek ki a vonalból, Ő vitt ki délutánonként a közelben álló játszótérre. Nagyon szerettem, olyan akartam lenni, mint Ő! Ő, aki szőke volt és közkeletű, gyermeteg kifejezéssel "nagylányos". Rengeteget segített az édesanyánknak, én pedig álmodozva néztem a jelenetet, miközben azt tervezgettem, ha nagy leszek az én kislányommal is ilyen jól megleszünk majd! Édesapám pedig a férfi ideált képezte az életemben. Az idő folyamán számos családi videó előkerült, ahol még az alig öt éves énem bőszen hangoztatja: ha felnő, olyan férje lesz, mint a Mamának a Papa!
Tehát igazi, idilli családi életünk volt, mondhatom. Az egész mese, játék, móka, kacagás.
Aztán egy napon belépett az életembe Perselus Tobias Piton és mindent a feje tetejére állított!

Úgy emlékszem, 1970. júliusában történt a dolog. Mintha csak tegnap lett volna ...
Tuney-val épp a közeli játszótéren szórakoztunk. Meleg volt, bár már jócskán alkonyodott. A nap épp utolsó, aranyszín sugaraival öntözte meg a tájat, mielőtt eltűnt volna a nyugati horizonton.
Azonban ez nem szegte kedvünket. Épp azon gondolkoztunk, milyen kifogással bírjuk rá a mamát, hogy hadd maradjunk kint még egy kicsit, mikor remek ötletem támadt. Felpattantam a hintára, Tuney mellé és hajtani kezdtem. Őrjítő magasságokba emelkedtem a közönséges játékszerrel, majd mikor elértem a hinta tűrőképességének csúcsát egyszerűen kiugrottam belőle. Irreálisan sokáig lebegtem oda fönt, míg végül talpra huppantam a tér salakkal felszórt talaján. Emlékszem, mennyire félt Tuney. Azt mondogatta, nem jó amit csinálok, meg hogy a Mama megtiltotta. Ez nem volt igaz. Mama csak azt mondta, bánjak óvatosan ezzel az ismeretlen adottsággal. De - mivel nem volt jelen senki, kettőnkön kívül - merészebb voltam.
Hirtelen elő lépett egy hortenzia bokor mögül valaki. A fiú velem egy idősnek tűnt, hosszú, lenőtt haja volt, meglehetősen ápolatlan megjelenése már-már szándékosságot sejtetett. Azonban ez mind eltörpült amellett, amit mondott. Tőle tudtam meg, mi vagyok. Hogy honnan ez a sok energia, ami szédítő dolgokra tesz képessé. Boszorkány vagyok. Ő pedig varázsló. Először megsértődtem, nem hittem neki; inkább elvonultam haza Petuniával. Csak később, mikor megérkezett a levél a Roxfortból döbbentem rá, hogy a fiú igazat mondott ...
Ezt követően egyre szorosabb barátság alakult ki köztem és Perselus között. Nem érdekeltek a ruhái, a haja ... nekem az tetszett meg, ami belül volt. Elmesélte, milyen sokat veszekednek a szülei, hogy Ő félvér, de megnyugtatott: nem baj, ha én mugli születésű vagyok, mert a Varázslóképzőnek voltak már ilyen tanulói. Csak vele osztozhattam ebben a hatalmas, csodálatos adottságban, az élményben. És ezzel akaratlanul is megbántottam a nővéremet.

A szüleim örültek a hírnek, optimistán álltak az ismeretlenhez. Petunia azonban haragvó lett velem szemben, dühös volt rám, amiért Ő nem kapott az ajándékból, amiben nekem részem lett. Hiába mondogattam mindig, hogy erről nem Ő tehet és nem is én, Tuney megmakacsolta magát. Azt hiszem, akkor szakadtunk el végleg egymástól, mikor Perrel véletlenül megtaláltuk Tuney a Roxforthoz írt levelét. Ezt a ballépést követően csak az iskolában, a "gyogyósok" közt - ahogy Tuney mondta - voltak barátaim. Ám megismertem olyanokat is, akikkel nem ment minden zökkenő mentesen.
Példának okáért ott volt mindjárt az első napon James Potter és Sirius Black. Ki nem állhattam őket, azért, ahogyan Perselusszal bántak! Mindkettejüket felfújt hólyagoknak bélyegeztem, ám ez az idő folyamán megváltozott.
Akkor kezdtem el rokonszenvet érezni James Potter iránt, mikor Per ötödéves korunkban sárvérűnek nevezett. Na, onnantól minden kötél, minden a barátságunkat összetartó szál elszakadt köztünk, mintha elvágták volna. Mert éveken át magyarázkodtam felőle mindenkinek, hogy miért vagyok együtt vele, miért vagyunk barátok! Griffendéles és mardekáros közt ez már akkor sem volt divat ... Perselus pedig ennyivel fogta és tönkre tette a barátságunkat! Örökre.

Az iskola után titokban összeházasodtam James Potterrel, mindössze tizennyolc évesen. Az esküvőn a legjobb barátja, Sirius Black állt mellé tanúként, aki az évek során az én baráti köröm tagjává is vált, ahogy James másik két "szárnysegédje" : Peter Pettigrew és Remus John Lupin is.
A szüleim szerették Jamest, megbékéltek vele, elfogadták őt. Ám Petunia úgy meneküt előle is, mintha leprát hordozna. Két évvel később hozzá ment egy Vernon Dursley nevű, begyöpösödött, mugli férfihoz és a Privet Drive 4. alá költözött. Én pedig életet adtam Jamesszel közös gyermekünknek, aki a Harry James Potter nevet kapta!
Akkor megértettem, mit jelent anyának lenni. Harry állandó mozgásban volt, ehhez képest nem lehetett haragudni rá. A keresztapja Sirius Black lett, a keresztanyjának pedig iskolai barátnőmet, Margaret Dashwoodot választottuk. A szüleim részt vettek a keresztelőn, Tuney a férjével és az idő közben megszületett kisfiával távol maradt. Ez borzasztó rosszul érintett, de igyekeztem túl tenni magam a dolgon. Újdonsült családom ebben nagyon sokat segített! Mindent nekik köszönhettem ...

Aztán a boldogságomnak is vége szakadt. A halál vetett neki véget!
Mert ez az undok, sötét hírnök nem válogat, ahogy maga az ura sem. Aurorként számtalanszor szembe néztem már - csak úgy, mint a férjem - a néhai Tom Rowle Denemmel, aki abban az időben már Voldemort néven volt ismert, s számtalanszor meg is menekültünk előle.
Azonban ebben az esetben a gyakorlat nem segített. A kisfiunkat, Harryt akarta. El akarta venni tőlünk! A világtól! Így hát levédettük a Fidelius-bűbájjal Godric's Hollow-i házunkat - ahol az esküvő óta éltünk - és titokgazdának megtettük Siriust. Legalábbis mindenki így tudta. Ám végül Sirius nem vállalta a feladatot, ezért azt inkább Peter Pettigrewra bíztuk. Vesztünkre.
A csaló ugyanis elárult minket. Voldemort az éj leple alatt jött, s nem sokon múlott, hogy megmenekültünk előle. A Főnix Rendjének pár tagja: Frank és Alice Longbottom, Sirius, Remus és Rémszem kimentettek minket, majd elbújtattak.
Máig emlékszem, milyen bonyolult procedúra volt ez, s mégis milyen gyorsan kellett végre hajtani. Rémszem megtörte a bűbájt, mert a leple alatt nem lehetett hoppanálni. Mikor Tudjukki kitárta a bejárati ajtót mi már a fölső szinten készülődtünk a távozásra. Mi Jamesszel dehoppanáltunk, bár rossz elő érzetem volt ezzel kapcsolatban. Úgy volt, hogy Harryt valaki kihozza, de hiába vártunk hosszú perceket, csak nem bukkant fel a megbeszélt helyen. Mivel Tudjukki érkezésével egyetemben a megkettőző bűbájjal létre hoztak egy ál-Jamest, meg egy ál-Lilyt magunkat nem féltettem. A fiunkat annál inkább!
Rémszem végül vissza ment érte, de akkor már késő volt ... legalábbis én meggyőződéssel vallottam ezt! Tudjukki nem hagyhatta életben Harryt, elég ideje volt, hogy végezzen vele!
Életem legszörnyűbb percei voltak, amíg Alastorra vártunk. Mikor végre vissza tért hatalmasat fordult velem a világ! Harry életben maradt, számomra érthetetlen módon. Csupán egy villám alakú sebhely jelezte, miken ment keresztül az imént. Akkor és ott eldöntöttem, többet nem szakadok el tőle, bármi történjen is.
De Dumbledore rábeszélt. Azt mondta, Harrynek biztonságosabb ha az utolsó " élő " rokonaihoz, vagyis Petuniáékhoz kerül. Így, bár boldogtalanul, de elengedtem Őt. Nehéz volt, őrjítően nehéz, de nem tehettünk mást!
Így mire Harry iskolába ment a veszély megszűnt, egy időre. Mi bujkálva ugyan, de figyeltük az eseményeket, s így némileg megnyugtatott a tény, hogy Harry Potter Albus Dumbledore közelében lehet. A professzor sokkal odaadóbban óvta Őt, mint azt a testvérem tette.

Négy évvel ezelőttig ment ez így, ám akkor ismét felborult a rendszer. A Nagyúr vissza tért, s ismét hatalomra tört. Ám végül - a múlt évben - sikeresen legyőzetett, immár örökre.
Hallottam a Prófétában, ami Perselusszal történt. De még mindig nem tudom, érdemes lenne-e meglátogatni. Azt hiszem, kéne bár nem tölt el túláradó öröm a gondolatra. Sok mindent meg kéne beszélnünk.
De - remélem - innentől csak a boldogság lesz terítéken!
És képzeld, Harry barátai holnap átjönnek hozzánk. Még sosem volt alkalmunk vendégeket fogadni, a bújkálás miatt. Szóval rettentően izgatott vagyok! Most bocsáss meg, de mennem kell. A fiúk már éhesek, és én még nem csináltam vacsorát ...

Bejegyezte: Lily Evans Potter
Időpont: 1998. június 22.
Hely: Godric's Hollow



Jellem: Az évek során erős, talpraesett nő lett belőlem. A problémák megedzettek, tudom, mire vagyok képes.
A családom a mindenem. James húsz évnyi házasság után is ugyan azt jelenti számomra, mint az első hónapokban. Harry pedig ... nos ... igyekszem néha elővenni az anyai szigort vele kapcsolatban, de - köztünk szólva - gyakorolnom kéne még. Feltétlenül, odaadóan szeretem mindkettejüket!
Nem felejtettem el, milyen volt gyereknek lenni. Még ma is sokszor rácsodálkozom a világra, amiben élek. Azt hiszem, ez a legfontosabb. Hogy szeressük egymást és, hogy kitartsunk a másik mellett. Én erre törekszem mostanában.

Kinézet: 166 cm magas vagyok és 55 kg. Borzasztó, de már Harry is magasabb nálam!
A hajam égővörös, a lapockámig ér és enyhén hullámos. Legtöbbször kibontva hordom, de vannak alkalmak, mikor jobb összefogni.
Szemeim zöldek, mandulavágásúak és távol ülőek. A fiam örökölte őket, bár külsejének többi részét illetően szakasztott az apja. Az a helyzet, hogy ezt a legkevésbé sem bánom.
Bőröm fehér, öltözködésem nőies, kifinomult. Általában mugli ruhákat hordok, otthon egyikünk sem mászkál talárban. Szeretem a blúzokat, a garbókat és a vidám, világos színeket. Csak ilyen és ehhez hasonló ruhákat viselek.

_________________
[Only mods are allowed to see this image] [Only mods are allowed to see this image]
[Only mods are allowed to see this image] [Only mods are allowed to see this image]
Nyuszika by: Herms [Only mods are allowed to see this image]
Anyaszomorító, Teherbeesős boszi by: Mennydörgőcske
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Varázsló
Draco Malfoy

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 1582
Join date : 2010. Jul. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Roxfort

Előtörténetek Empty
TémanyitásTárgy: Re: Előtörténetek   Előtörténetek EmptyKedd Aug. 31, 2010 4:15 am

[Only mods are allowed to see this image]

Név: Harry James Potter
Becenév: Harry, a "Kis Túlélő"
Kor: 18 éves.
Rangod: Diák (A jövőben auror)
Nem: Férfi
Származás: Félvérvarázsló
Születési idő: 1980. Július. 31.
Születési hely: Anglia, Godric’s Hollow

Család:
Anya: Lily Evans Potter /38 éves / auror /
Apa: James Potter / 38 éves / auror /
Testvérek: nincs testvérem
Egyéb családtag:
Sirius Black – Keresztapa
Margaret Dashwood – Keresztanya
Petunia Dursley – Nagynéni
Vernon Dursley – Nagybácsi
Dudley Dursley – Unokatestvér
Háziállat: Hedvig, a hóbaglyom.

Érdekesség: Párszaszájú vagyok, azaz értek a kígyók nyelvén és titkon Voldemort belőlem is Horcruxot csinált.
Személyes tárgya: Van egy láthatatlanná tévő köpenyem, ami évek óta apáról-fiúra száll, és ami a halál ereklyéinek egyike.

Pálcád: Magyal – főnix toll alapanyagú (Az igazgató úr főnixének, Fawkesnak egyik tollából készült.)
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 7. évfolyam

Előtörténet:

Most össze kellene foglalnom, mi történt velem eddig. Higgyétek el, nem egy könnyű feladat, mert a dolgok összekuszálódtak. Sokszor gondoltam arra életutam során, hogy amiben most élek, az egy álom és hamarosan fel kell ébrednem, hogy bevigyem a házba Vernon bácsi újságját, vagy, hogy Petunia néni helyett csináljak rántottát reggelire. Mert ki akarna felkelni akkor, amikor élete legszebb perceit éli át? Amikor nem hallottam meg az ébresztőm csipogását, akkor kellett szembesülnöm azzal, hogy ami velem történik az a valóság. Egy biztos! Soha, egyszer sem kívántam azt, hogy felriadjak Vernon bácsi dörömbölésétől, vagy Petunia néni visításától, hogy mikor kelek ki az ágyamból. Akár milyen szenvedésben volt részem, inkább választottam azt a cudar valóságot, amely összekötött a mágiával, mint azt, ahol ezek a dolgok nem léteznek…
1980-ban születtem július végén. Anyám Lily Potter és apám James Potter Sirius Blacket szánta keresztapámnak. Egy hatalmas, sötét varázsló tört az életünkre egy éjjel és meg akart ölni engem. Nem sikerült neki és erről csak egy villám alakú sebhely tanúskodik a homlokomon. Dursleyékhez kerültem még kis baba koromban, akik elhitették velem, hogy a szüleim autóbalesetben haltak meg. Rengeteget kellett szenvednem náluk azért, mert elítélték a mágiát.
A 11. Születésnapomon tudtam meg Hagrid által, hogy varázsló vagyok és hogy felvettek a Roxfortba. A vonaton ismerkedhettem meg Hermionéval és Ronnal, az iskolában, pedig a kviddiccsel. Hamar megtanultam, így én voltam az évszázad legfiatalabb fogója. A tanév során kiderült, hogy Voldemort nagyúr, aki tíz éve minden hatalmát elvesztette általam, megpróbálja megszerezni a bölcsek kövét, hogy így újra testet ölthessen, és visszatérhessen a hatalomba. Nekem és a barátaimnak sikerült megakadályoznunk. A következő tanévben merényleteket követtek el a mugliivadékok ellen. Kiderült, hogy a Titkok Kamráját kinyitották és az ott lakó baziliszkusz fenyegeti a „sárvérűeket”. Egy bőrkötéses, 50 éves napló segítségével – amivel Ginny megdobta Mirthilt, a hisztis kísértetet a lány mosdóban – megismerkedhettem Tom Denemmel, akiről kiderült, hogy ő a hajdani Voldemort 16 évesesen. Sikerült megküzdenem vele, megölnöm a Baziliszkuszt és kihozni Ginnyt a kamrából.
A harmadik év kezdődött el számomra a Roxfortban. Mielőtt elkezdhettem volna, megtudtam, hogy Sirius Black kiszabadult az Azkabanból és valószínűleg az életemre készül törni. Úgy tudtam, hogy ő árulta el a szüleimet is, amiért mérhetetlen haragot és kínt éreztem. Azonban végül kiderült, hogy nem Sirius Black - a keresztapám – a bűnös, hanem Peter Pettigrew, aki Ron Makesze volt 12 éven át. Siriust sikerül megmentenünk, de Féregfark megszökött. Ebben az évben szerencsére nem találkoztam Voldemorttal, de sajnos a dementorokat, már nem tudtam elkerülni. Meg tanultam védekezni ellenük a patrónus bűbájjal és az is kiderült számomra, hogy a patrónusom egy szarvas. A következő évben megrendezésre került a Trimágus tusa, amelyben 3 varázsló iskola méri össze tudását. A szabályok szerint, csak nagykorú vehetett részt a Trimágus tusán, azonban valahogy belekerült a nevem a serlegbe és az kiválasztott negyedik bajnokként. Rengeteget kellett tanulnom akkor, hogy helyt tudjak állni a próbákon, de szerencsére Rémszem professzor a segítségemre volt. A tusán az utolsó próba csapda volt: a serleg, zsupszkulcs volt, ami a temető vitt engem és Cedric Digoryt, ahol Voldemort és Féregfark várt minket. Az a nap volt az egyik legszörnyűbb az életemben és nemcsak azért, mert a szemem láttára ölték meg Cedricet. Voldemort újra testet öltött és ezúttal az én vérem is benne folyt az ereiben. Bár megmenekültem, muszáj volt beszámolnom Voldemort visszatéréséről. Dumbledore feltétel nélkül hitt nekem, azonban Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter, hatalmát féltve inkább ragaszkodott a társadalom biztonságának látszatához, és önmagát is meggyőzte, hogy hazudok.
A hatalmát visszanyert Voldemort nem lépett színre nyíltan, a Mágiaügyi Minisztérium pedig lejárató kampányt folytatott Dumbledore és én ellenem. A miniszter a Roxfortba küldte tanárnak, majd főinspektornak a szadista hajlamú boszorkányt, Dolores Umbridge-et, aki noha elvileg sötét varázslatok kivédését tanított, valójában megakadályozta, hogy a gyerekek gyakorlati önvédelmet tanuljanak, mert Caramel attól félt, hogy Dumbledore megtámadja a minisztériumot. Én és a barátaim ezért Dumbledore Serege néven titkos önvédelmi szakkört szerveztünk. Nekem mindeközben visszatérő álmom volt egy sötét folyosóról, míg végül kiderült, hogy – a hajdani, meghiúsult gyilkos átok következtében – Voldemorttal kölcsönösen beleláttunk egymás fejébe. Amikor Voldemort erről tudomást szerzett, csapdába csalt engem, és a kaland – amelynek végeztével a minisztérium is kénytelen volt elismerni, hogy a Sötét Nagyúr visszatért – Sirius Black életébe kerül. Megtudhattam, hogy Voldemort hajdan egy jóslat miatt tört az életemre, mert úgy vélte, én vagyok az egyetlen, aki elpusztíthatja őt. Kénytelen voltam szembenézni a ténnyel, hogy a sors akarata szerint végül vagy én fogom megölni Voldemortot, vagy Voldemort engem.
A 6. Évfolyamot elkezdve, Dumbledore közölte velem, hogy ebben az évben különórákat szeretne tartani nekem. Az órák során régi emlékekbe tekintettünk be, és képet tudtam alkotni Voldemort múltjáról. Megtudtam, hogy a Sötét Nagyúr hétfelé szakította lelkét: hat horcruxot készített, hogy így nyerje el a halhatatlanságot. Voldemort tehát mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az összes horcruxát meg nem semmisítették. Én eközben – a titokzatos „Félvér Herceg” régi tankönyvének segítségével zseniális bájitalfőzővé váltam – gyanakodni kezdtem, hogy Draco Malfoy valójában halálfaló, és Piton segít neki titkos célja elérésében. Dumbledore ismételten leszögezte, hogy feltétel nélkül megbízik Pitonban. Végül kiderült, hogy Malfoy terve – Voldemort parancsára – Dumbledore megölése volt. Malfoy azonban képtelen volt elkövetni a gyilkosságot, így Piton – számos halálfaló, valamint a láthatatlanul jelen levő szemem láttára – a gyilkos átokkal megölte Dumbledore-t. A gyilkosságot követő csatában számomra kiderült, hogy valójában Piton a Félvér Herceg. Elhatároztam, hogy utolsó évemre nem térek vissza a Roxfortba, hanem teljesítem a Dumbledore-tól rám hagyott küldetést: felkutatom és elpusztítom a horcruxokat, és ha sikerül, bosszút állok Pitonon is.
Hermione, Ron és én izgalmas és megrendítő kalandok során jutottunk a horcruxok nyomára. Az események egy csatában végződtek, amelyre a Roxfortban került sor. Kiderült számomra, hogy Piton Dumbledore kérésére végzett az igazgatóval, aki egy mágikus baleset (az egyik horcrux elpusztítása) miatt már amúgy is a halálán volt. Az is kiderült, hogy valójában én is egy horcrux voltam, amelyet Voldemort tudtán és akaratán kívül készített: amikor annak idején visszaszállt Voldemortra a gyilkos átok, a sötét varázsló amúgy is szakadozott lelkéből lehasadt egy rész, és bevette magát a szobában lévő egyetlen élőlény – vagyis az én fejembe. Így Voldemort mindaddig elpusztíthatatlan volt, amíg én életben voltam. Úgy döntöttem, hogy önként életem adom barátaimért, és védekezés nélkül állok Voldemort elé, aki ismételten kimondta rám a gyilkos átkot. Mivel azonban kalandom folytán nekem – a történelem folyamán először – sikerült egyesítenem három mágikus tárgyat, a Halál ereklyéit, a halál urává váltam. Dumbledore elmondta nekem, hogy mikor Voldemort a visszatéréséhez felhasználta a vérem, akkor megerősítette a kettejünk közötti mágikus kapcsolatot, ezért Voldemort nem tudott megölni. Azonban Voldemort lélekdarabjával végzett a gyilkos átok. A végső összecsapásban Voldemort még egyszer, utoljára megpróbált megölni, azonban az átok ismét visszapattant, és – az immár horcruxok nélküli – Voldemort meghalt.
Számomra máig zavarosak a dolgok, hogy végülis hogy kaptam vissza a szüleim és a keresztapámat, de nem is érdekel. Az a lényeg, hogy most újra boldog lehetek a családommal, azonban újra kell járnom a 7. évfolyamot.

Kívánjatok sok szerencsét, mert a tanulással azóta is hadilábon állok!

Jellem: Vannak rossz tulajdonságaim, mint a makacsság és az önfejűség. Ha valamit a fejembe veszek, megcsinálom, hiába visítoznak a nálam okosabb és bölcsebb emberek. Rendelkezem nem elhanyagolható jó tulajdonságokkal is, mint a bátorság, segítőkészség, önfeláldozás és tehetség. Valamint mindazok után, amiken átmentem, képes vagyok szeretni, ami szintén nagy szó.

Kinézet: Vékony, szemüveges kis ficsúr. A hajam rövid, fekete olykor inkább hasonlít bozótra, mint hajra. A szemem az anyámtól örököltem, zöld, mandulavágásúak. Van egy villám alakú jel a homlokomon, amúgy a magasságom 170 cm és 65 km vagyok.


A hozzászólást Draco Malfoy összesen 8 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 07, 2010 7:47 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Előtörténetek Empty
TémanyitásTárgy: Narcissa Malfoy   Előtörténetek EmptySzomb. Aug. 07, 2010 4:58 am

[Only mods are allowed to see this image]

Név: Narcissa Black Malfoy
Becenév: Cissy, Anya
Kor: 43 éves
Rangod: -
Nem:
Származás: Aranyvérű/Boszorkány
Születési idő: 1955.
Születési hely: Anglia, London

Család:
Anya: Druella Rosier/Háztartásbeli/Elhunyt
Apa: Cygnus Black/Elhunyt
Testvérek:
Bellatrix Black Lastrange/48 éves/Halálfaló
Andromeda Black Tonks/Ismeretlen.
Egyéb családtag:
Lucius Malfoy/44 éves/Halálfaló (férj)
Draco Malfoy/18 éves/Tanuló (gyermeke)
Sirius Black/38 éves (unokatestvér)
Regulus Balck (unokatestvér)
Nymphadora Tonks/38 éves/Auror (unokahúg)
Phineas Nigellus Black/Elhunyt/Roxfort első mardekáros igazgatója ( valószínűleg a dédapja)
Háziállat: Draconak van egy baglya.

Érdekesség:
Narcissa nem halálfaló, csak egyet ért a nézeteikkel.

Személyes tárgya: Egy gyűrű amit Luciustól kapott és ami egyenes ágon öröklődik a Malfoyoknál férfi ágon, ezzel a gyűrűvel jegyzik el menyasszonyukat.

Pálcád: Nincs adat.
Iskolai házad: Mardekár volt.

Előtörténet:
1955.-ben születtem az angliai Londonban. A családom az egyik leghíresebb aranyvérű varázslócsalád, a mi családunkból származik Roxfort első mardekáros igazgatója. Ugyan úgy ahogy a férjemet engem is arisztokrata módjára neveltek. Már a születésünktől fogva belénk nevelték a mugli gyűlölést és azt, hogy a varázsvilágban csak az arra méltóknak van helyük. Ebben a szellemben nőttem fel és mikor megkezdtem Roxforti tanulmányaimat akkor természetes volt, hogy a mardekárba kerülök.
Iskolában jó tanuló voltam. Luciussal hetedéves korunkban jöttünk össze, annak ellenére, hogy már fiatalon egy társaságban mozogtunk. Mindenki irigykedett rám mivel akkoriban ő volt az iskola szépfiúja. A szüleim persze tudtak a dologról mivel ez eldöntött ügy volt, talán már születésünktől fogva, de nem bántam. Az aranyvérű családoknál természetesen a szülök döntik el kivel házasodik meg a gyermekük és minket már évekkel korábban egymásnak szenteltek. Nagyon fontos a vér tisztasága, de sajnos most már egyre kevesebb aranyvérű család van és sokan félnek a vérfertőzéstől.
Két nővérem közül az idősebbik Bellatrix, Rodolphus Lestrangehez ment hozzá aki szintén aranyvérű, nekik gyermekük nem született mivel Bella soha nem akart szülni és neki nem a család volt fontos, hanem az, hogy vakon kövesse a Sötét Nagyurat. Fiatalabbik nővérem Andromedát kitagadták mivel egy mugli születésű varázslóhoz ment hozzá, ezt a szüleink nem tudták soha megbocsájtani neki. Andromedának egy lánya született Nymphadora akiből auror lett, ez pedig talán még nagyobb érvágás volt a családnak, mint a házassága.
Az iskola elvégzése után természetesen nem dolgoztam, mivel jó anyagi körülmények között éltem és a férjem is jó módú volt. Miután Draco megszületett 7 éves koráig az én felügyeletem alatt magántanárok tanították meg neki mindazt amit tudnia kellett.
A Nagyúr eltűnése után nyugodtabb életünk lett miután Luciusnak sikerült kimagyaráznia a Wizengamott előtt azt, hogy kényszer hatására lett halálfaló. Bellát elítélték a férjével együtt és Azkabanba zárták.
Ezek után csak azzal kellett foglalkoznunk, hogy a családjaink nevén ne essen több csorba. Ennek szenteltük minden időnket, amit nem a fiunk nevelésével töltöttünk.
Évekkel később mikor a Nagyúr újra testet öltött mindenki vissza ment az Urához addigra én is rájöttem, hogy értelmetlen szélalomharc az egész, és már csak azzal akartam foglalkozni, hogy élve kerüljünk ki b előle. Harry Potter miatt Luciust Azkabanba zárták, de én nem sajnáltam, mert tudtam, hogy amíg ott van addig legalább nem eshet baja. Ettől kezdve Darcoért kellett aggódnom, mert közben ő is csatlakozott a halálfalókhoz és a jegyet is megkapta.
Bella nagyon büszke volt rá, én meg azt hittem ott és akkor halok meg. Ettől akartam a leginkább megóvni őt, de nem sikerült és minden eszközt megmozgattam, hogy ne érje semmi a fiamat. Megkértem a keresztapját is, hogy segítsen Draconak teljesíteni azt a feladatot, amit az a szörnyszülött kiszabott rá.
Mikor elérkezett a végső csata képes voltam a Nagyúr képébe hazudni mikor engem küldött oda a mozdulatlanul fekvő Harryhez. Csak annyit kérdeztem tőle, hogy él-e még a fiam és mikor azt válaszolta, hogy igen akkor tudtam csak így élhetjük túl. Ahogy meg volt írva Potter győzött és mi szépen csendben áldottuk a sorsunkat, hogy túl éltük. Bella nővérem meghalt, de Andromeda él és vele csak most kezdtem el felvenni újra a kapcsolatot. Nem mondom, hogy többé már nem érdekel a származás, és csak a család a fontos, de megpróbálom elfogadni azokat is akiknek nem tiszta a vére. Az arisztokrata életet nem akarom feladni, mert másképp nem tudok élni, de utálni már nem akarok senkit.

Jellem:
Narcissa Malfoy egy igazi úrinő, egy dáma. Tökéletesen elsajátította az arisztokratákra jellemző vonásokat. Udvarias ugyan akkor kimért, gőgös természetű. Nem szívesen érintkezik nálánál alacsonyabb rendű személyekkel. Nem szereti a muglikat, egyet értetett Voldemort eszméjével, de inkább férje nyomására és fia biztonsága érdekében. Igazi anya, akinek mindig a fia az első, ez a háború alatt meg is mutatkozott benne. Élete értelmei férje, akit gyermekkora óta szeret, és egy szem fia Draco, akinek ott segít ahol csak tud.
Beképzelt és ezt szereti éreztetni másokkal is, sznob ugyanúgy mint bármelyik másik arisztokrata. Nem lépett be a halálfalókhoz ami annyit jelent, hogy nincs a karján a sötét jegy, de egy ideig egyet ért a nézeteikkel. Nem gonosz inkább a férje által egy megfélemlített asszony.

Kinézet:ü
Magas, karcsú és szőke haja van. Kék szemeiben érzelem is van. Mindig olyan arcot vág mintha valami büdöset szagolna.

_________________
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Előtörténetek Empty
TémanyitásTárgy: Re: Előtörténetek   Előtörténetek EmptyPént. Aug. 06, 2010 4:54 am

[Only mods are allowed to see this image]

Név: Minerva McGalagony
Becenév: Minnie
Kor: 73 éves
Rangod:
Nem:
Származás: Félvér/Boszorkány
Születési idő: 1925.10.04
Születési hely: Ismeretlen.

Család: Nincs
Anya: Mugli/Ismeretlen.
Apa: Aranyvérű/Ismeretlen.
Testvérek: Nincs
Egyéb családtag: Nincs
Háziállat: Nincs

Mikor volt az első átalakulásod: Valamikor 20 évei elején.
Érdekesség: Kortársai közül ő az egyike azon ritka embereknek akik bejegyzett animágusok. Macskává képes aátalakulni.
Személyes tárgya: Ugyan az iskola tulajdona, de az ő birtokában van az időnyerő készülék.
Pálcád: Nincs adat róla.
Iskolai házad: Griffengél volt.


Előtörténet:
1925. Oktober 4.-én születtem. Félvér vagyok, apám aki aranyvérű családjának utolsó férfi leszármazottja nem arra tanított, hogy megkülönböztessem a származásokat. Ő maga tudta, hogy a családja jóformán kihal vele együtt mivel mugli nőt vett feleségül, őt nem tagadták ki mivel már nem volt élő családtag. A McGalagony név már senkinek nem mond semmit a varázsvilágban.
Soha nem okozott gondot anyámnak, hogy a varászvilágban él és mindenki elfogadta őt ami azért különleges mert abban az időben ez szokatlan volt, hogy egy varázstalan ember a varázsvilágban él. 11 évesen megkaptam a levelemet Roxfortból, ahol akkor Albus Dumbledore volt az átváltoztatástan tanár. Ő volt az aki megszerettette velem a tantárgyat. Az iskola elvégzése után a Mágiaügyi Minisztériumnak segítettem felkutatni a még bejegyzetlen animágusokat és én is kísérleteztem. Közben persze utazgattam és információkat gyűjtöttem az animágiáról. Férjhez soha nem mentem, mert mikor lett volna lehetőségem akkor a karierem érdekelt utánna pedig a tanári életembe nem fért bele.
1957.-ben kezdtem el itt dolgozni a Roxfortban mint Átváltoztatástan tanár mivel Dumbledore akkor már igazgató volt és én lettem a Griffendél ház feje is. Majd pár év elteltével igazgatóhelyettessé váltam és néhányszor voltam rövid ideig igazgató is. Nagyon sok mindenben segítettem Albusnak, mint például mikor a Tudjukki megölte Harry Potter szüleit akkor az én feladatom volt megfigyelni a környéket ahova az igazgató a kis Harryt vinni akarta és vitte is.
A Főnix Rendjéhez én is csatlakoztam Tudjukki elleni harcban és mikor ő eltünt akkor mindenki fellélegzett, csak Albus tudta, hogy nem ért véget minden.
Elöször akkor lettem igazgató mikor a Titkok Kamrája újra ki nyílt és Albust eltávolították az iskolából. Aztán pár évvel később mikor Perselus Piton az ő kérésére kimondta rá a halálos átkot, és persze a végső csat után mikor Piton úgymond elmenekült. Ma már persze tudom mit miért tett Perselus és hősiesebb volt bármelyik Griffendélesnél. Jelenleg még mindig én vagyok az igazgató és a Minisztérium döntése alapján én is maradok egy darabig. Jó bő egy hónap múlva újra szeptember lesz és még nekem össze kell szednem az iskolát mivel a végső harc színhelye a kastély volt és ami épp megmaradt belőle az még nem alkalmas tanításra.

Jellem:
Szigorú, de igazságos. Sokan Perselus Pitonhoz hasonlítják vele ellentétben viszont neki van humora és nem kivételezik a saját házának diákjaival. A nőkhöz méltóan ő is nagyon szeret pletykálkodni és akik ebben a segítségére vannak azok Madame Pompfrey és Bimba Professzor. Származását sokra tartja mindig van rajta valami skót kockás ruhanemű. Dumbledore-ral ellentétben nem tudja olyan könnyen venni a dolgokat mint a hajdani igazgató.


Kinézet:
Hajam színe fekete, ami most már kezd őszbe átmenni és mindig kontyba hordom. Szem szín zöld. Átlagos magasságú és mindig van rajta valami skót kockás, ami tökéletesen passzol az egyéniségéhez. Átváltozva egy szürke macskának néz ki akinek legfőbb ismertető jele a szem körüli nagy karikák.

_________________
[Only mods are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Perselus Piton
Bájitaltan Tanár/Admin/Mardekár Ház Feje
Perselus Piton

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 2447
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 60
Tartózkodási hely : Roxfort

Előtörténetek Empty
TémanyitásTárgy: Re: Előtörténetek   Előtörténetek EmptyCsüt. Júl. 08, 2010 7:48 am

[Only mods are allowed to see this image]
Teljes név, Sirius Black
Becenév: Tapmancs
Kor: 38 év
Nem: Férfi
Származás: Aranyvérű/Varázsló
Születési idő: 1960
Születési hely: Anglia, London

Család:
Anya: Walburga Black/Aranyvérű/Boszorkány
Apa: Orion Black/Aranyvérű/Varázsló

Testvérek: Regulus Black/Sirius Öccse
Egyéb családtag: Phineas Nigellus Black/Roxfort egykori igazgatója/Aranyvérű/Varázsló; Nagybátyja Alphard Black/Aranyvérű/Varázsló;
Unokatestvér: Nymphadora Tonks Félvér/Auror/Boszorkány, Bellatrix Lastrange Halálfaló/Ąranyvérű/Boszorkány, Narcissa Malfoy Aranyvérű/Boszorkány

Háziállat: Ő maga az

Érdekesség: Bejegyzetlen Animágus ami annyit tesz, hogy át tud változni egy adott állattá. Ő egy nagy fekete kutya.
Személyes tárgya: Pálca
Pálcád: Ollivander-féle munka. A szimbólumokat maga Black véste bele.

Előtörténet: 1960-ban születtem Londonban. Aranyvérű családból származom úgyhogy az ennek megfelelően neveltek. Próbálták belém verni, azt, hogy a muglik buták és veszélyesek, de én soha nem fogadtam ezt el. Öcsémmel Regulussal soha nem jöttem ki, mert ő is olyan gondolkodású volt mint a szüleink, később ő is beállt halálfalónak és ez lett a veszte. Mint minden varázsló gyerek én is 11 évesen kezdtem a Roxfortot ahol a családi hagyományokat megszegve Griffendéles lettem, már ez elég volt a szüleimnek, hogy kitagadjanak. Persze nem tették meg azonnal. Már az első nap megismerkedtem a későbbi egyik legjobb barátommal James Potterrel és az örök ellenségemmel Perselus Pitonnal. Pipogyuszt közös erővel utáltuk ami néha bevallom túl ment néhány határon. Másik jó barátom Remus Lupin vérfarkas. Dumbledore tudta, hogy mi és mégis felvette ő miatta ültették a fúriafűzt. Nagyon nehezen nyílt meg nekünk, de amikor elmondta mi kalandnak fogtuk fel és a kedvéért megtanultuk az animágiát. Én egy nagy fekete kutyává tudok változni és Tapmancs lett a nevem e miatt. Később négyen megalapítottuk a tekergők térképét mely a Roxfort alaprajza és látható rajta mindenki aki a Kastélyban van, és mi lettünk négyen a tekergők Lupin lett Holdsáp, James lett Ágas, Peter Féregfark és én lettem Tapmancs. Így teltek az éveink. Mikor 15 éves lettem a szüleimmel nagyon összevesztünk, mert nem tudták elfogadni a gondolkozás módomat a szobám falát mugli lányok képeivel és motoros képekkel raktam tele és ez nagyon szúrta a szemüket. Azon a nyáron megszöktem tőlük és James szülei fogadtak be. Ők is aranyvérűek voltak mégis modern gondolkodásuk volt nagyon rendesek voltak velem egész szünidő alatt. Mikor vissza mentünk a suliba akkor már érezhető volt a feszültség sok mardekáros már akkor belépett Voldemort csatlósai közé úgy mint Piton és az öcsém is.
Mi sem maradtunk tétlenek mire elvégeztük Roxfortot addigra mi is beálltunk a Dumbledore által alapított Fönix Rendjébe így próbáltunk meg harcolni a halálfalók ellen. James megtudta, hogy támadást akar Voldemort indítani ellene és a családja ellen Dumbledore kitalálta, hogy levédjük a házukat és én leszek a titokgazda. Jamesnek meg nekem volt egy olyan sejtésünk hogy Remus áruló lehet és mivel én sok időt töltöttem vele arra gondoltunk, hogy inkább Peter Pettigrew legyen a titokgazda mert rá senki nem gondolna. Hát ez volt az amit nem kellett volna megtenni mert sajnos kiderült, hogy nem Lupin az áruló hanem az a kis patkány. Mikor rájöttünk már késő volt megpróbáltam elkapni Petert, de nem sikerült mert az a gyáva kis féreg felrobbantotta magát és csak egy kisujjat találtak a helyszínen. Rögtön én lettem meggyanúsítva, hogy miattam halt meg több mugli ember is míg Féregfark simán elmenekülhetett.
Engem bezártak Azkabanba ahol 12 évig raboskodtam mígnem meg tudtam szökni, Lupin akkor épp Roxfortban tanított és rájött, hogy Peter hol van. Szellemszálláson húztam meg magam és vártuk a kínálkozó lehetőséget, hogy elkapjuk. Közben persze kíváncsi voltam a keresztfiamra is aki James fia Harry volt. Nem bírtam nyugton ülni ezért sokszor kiszöktem, hogy néha lássam őt persze kutya formában, mert úgy gondoltam, hogy így kevésbé vagyok felismerhető. Tévedtem mert az a nyamvadt Pipogyusz mindenre rájött és persze tájékoztatta az Igazgatót is erről a tényről. Harry és Hermione segítségével sikerült megszöknöm és elbújnom.
Mikor a Mágiaügyi Minisztériumban az unoka testvérem megpróbált megölni mindenki azt hitte, hogy meghaltam, pedig nem csak egy jó indok volt, hogy végleg eltűnhessek. Dumbledore megkért rá, hogy ne is menjek vissza Harryékhez. Nagyon fájt a tudat, hogy nem mondhatom meg a keresztfiamnak mi az igazság, de tudtam jól, hogy igaza van az öreg mágusnak.

Jellem: Bátor ember és nem aranyvérmániás, mint a családja, ezért is került a Griffendélbe. Forrófejű emiatt sokszor került veszélybe és emellett még meggondolatlan is, mert másokat is bajba sodor makacsságával. Van viszont humora és mindig benne van egy kis mókában. Próbál nyugton maradni, de ez nem mindig sikerül neki.

Kinézet:Közép magas, szeme színe szürke, haja fekete és rövid, de amíg Azkabanban volt megnőtt neki rendesen.
Jó képű, az iskolában minden lány oda volt érte ma már azért szerényebb.

_________________
[Only mods are allowed to see this image]


A hozzászólást Perselus Piton összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 12, 2010 12:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down
https://roxfort.forumotion.co.uk
Hermione Malfoy
Admin/Bűbájtan Tanár/Hollóhát Ház Feje
Hermione Malfoy

Iskolai Házad : Griffendél
Hozzászólások száma : 5018
Join date : 2010. Jul. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Roxfort

Előtörténetek Empty
TémanyitásTárgy: Előtörténetek   Előtörténetek EmptyCsüt. Júl. 08, 2010 7:01 am

Név: Hermione Jane Granger
Becenév: Mione, Mio
Kor: 18 éves
Nem:
Származás: Mugli születésű boszorkány
Születési idő:1979. Szeptember 19.
Születési hely: Anglia, London

Család:
Anya: Mrs. Granger/Mugli/Fogorvos
Apa: Mr. Granger/Mugli/Fogorvos
Testvérek: Nincs
Háziállat: Macska, a neve Csámpás.

Érdekesség: Szeret tanulni, imádja a könyveket. Tudása leginkább lexikális, sokan okoskodónak tartják, mert mindig mindent tud. Az arany trióban ő az ész.
Személyes tárgya: A Roxfort története a kedvenc könyve ebben mindig mindent megtalál, amire épp szüksége van.

Pálcád: Szőlőfából készült, egy sárkány szívizomhúrjával.
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 7. évfolyam

Előtörténet:
1979.Szeptember 19.-én születtem Londonban egy egyszerű mugli családba. Szüleim muglik vagyis varázstalan emberek, és fogorvosként dolgoznak mind a ketten. Én a gyerekkoromat átlagosan töltöttem úgy mint minden mugli gyerek soha semmi különlegeset nem csináltam és nem is vettem észre semmi különöset. Három éves koromtól óvodába jártam, öt évesen meg iskolába, mint mindenki. A varázslat az életemben egyáltalán nem jelentkezett, legalább is egy ideig.
Éltem az egyszerű gyerekek életét mígnem 11 éves koromban levelet kaptam Roxfortból amiben arról tájékoztattak, hogy boszorkány vagyok és felvettek A Boszorkány és Varázslóképző szakiskolába.
Nagyon meglepődtünk anyáékkal, de ők titkon tudták, hogy én más vagyok, mert mindenkinél gyorsabban tanultam és imádtam olvasni, amit persze a mai napig is szeretek. A levélben minden le volt írva, hogy hová kell mennünk és mi el is mentünk a Foltozott Üstbe ott pedig megkerestük Tomot a csapost, aki megmutatta az Abszol út bejáratát. Teljesen elvarázsolt minket a hely nem is gondoltuk volna, hogy van egy teljesen másik világ is a miénk mellett, minden könyvet és szükséges tárgyat megvettünk és én otthon rögtön bele is fogtam elolvasni minden könyvet amit kaptam, mert azt akartam, hogy mire elkezdődik az iskola addigra már mindent tudjak róla. Tudtam, hogy vannak olyanok is, akik egész életüket a varázsvilágban élték le, míg én semmit sem tudtam róla. Nem akartam velük szemben hátrányban indulni, így minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megismerjem a számomra eddig láthatatlan társadalmat.
Az iskolában megismerkedtem két fiúval akikkel mondhatni örökre szóló barátságot kötöttünk, annak ellenére, hogy az elején egyáltalán nem jöttünk ki jól.. A nevük Harry Potter és Ron Weasley. Rengeteg kalandban volt részünk, első évesként megmentettük a bölcsek kövét, másodikban kinyitottuk a titkok kamráját, a következő évben megmentettük Harry keresztapját a börtöntől, majd negyedikben túléltük a Trimágus tusát. Ennek a versenynek az alkalmából ismerkedtem meg Viktor Krumal. S habár csak rövid ideig voltak a vendégeink, és a nevemet sem tudja kimondani rendesen a mai napig levelezünk. Majd ötödikben azt is megtudtuk ki is a Félvér Herceg.
Most itt állunk a háború végén Tudjukki végre meghalt. Harry megölte egy kis segítséggel melyben szinte mindenkinek volt valami része.
Én pihenek és a szeptemberre készülök ugyanis a heted évről a hockrux keresés miatt lemaradtunk és nekem el kell végeznem az iskolát ahhoz hogy tovább tanulhassak. Persze a két fiúnak nem ez lett volna a terve, de sikerült őket is meggyőznöm, hogy ez a helyes lépés.
Most itt ülök a szobámban a szüleim házában, akiket sikeresen vissza hoztam Ausztráliából. Ugyanis oda küldtem őket teljesen más néven és megváltoztatott emlékekkel nehogy a halálfalók megtalálják őket azért tettem ezt, mert féltem, hogy miattam rajtuk fognak bosszút állni. Úgyhogy, visszamegyek az iskolába és végre lesz egy életveszélyes kalandok nélküli, csak tanulással és a barátaimmal eltöltött évem.

Jellem: Sokan okoskodónak tartanak, mert mindig mindent tudok. A tudásom néha igen idegesítő tud lenni, amit én is, és a barátaim is elismernek. Kedvenc helyem a könyvtár és a könyvekért teljesen megörülök, szeretem a régi darabok ódon illatát. Persze a könyvmolyokkal ellentétben én meglátom azt is ami nincs a lapokon, tudok szeretni és bizony a fiúkat is észreveszem (még ha nem is mutatom ki feltűnően), és persze a fiúk is engem. Bátor és erős jellem vagyok, mindig hűséges ahhoz aki hozzám is az. Próbálom minden emberben meglátni a jót és szinte soha nem ítélkezek mások felett.
S annak ellenére hogy sok időt töltök a könyvek között, még én is tudom jól érezni magamat a barátaimmal még ha ez néha kihágásokkal is jár. Nem gondol annyit a fiúzásra, mint hasonló korú társai, szeret független lenni, és amit a legjobban utál, ha ő függ egy másik személytől.

Kinézet: 175cm magas, barna szemei olyanok, mint a csokoládé: Félhosszú barna göndör fürtjeit nem mindig tudja ráncba szedni, de ennek ellenére jól áll neki. Alkata csinos ugyan, de nem egy kimondott szépség királynő. Külsejében fellelhető hiányosságait, főként az eszével kompenzálja.

_________________
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
[Only mods are allowed to see this link]
Magyar mennydörgő By: Ginny
Majdnem Mrs. Malfoy By: Ginny
A leendő Mrs. Malfoy By: Kanapé mögött bujkáló após
[Only mods are allowed to see this image]


A hozzászólást Hermione Granger összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 11, 2010 3:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Előtörténetek Empty
TémanyitásTárgy: Re: Előtörténetek   Előtörténetek Empty

Vissza az elejére Go down
 
Előtörténetek
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Vegyes :: Nem használt dolgok-
Ugrás: