Elhagyatott ház

Két hét telt el a bukásom óta, azóta sok mindenen mentem át. Először is szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy ismét majdnem halott vagyok, aztán azzal a ténnyel, hogy egy véletlen folytán sikerült valakibe beköltözzek, így életben maradtam. Ezúttal a szerencsének köszönhettem létezésemet, amit nem igazán tudtam elfogadni, de ez még mindig jobb, mint a másik lehetőség azaz a halál. Az illető elég gyenge lélekkel rendelkezett és ő sem volt olyan ártatlan mint azt gondolná róla az ember, így sokkal könyebben meg tudtam törni őt, így fokozatosan erősödni tudtam. Bár az ő pálcája nem volt olyan erős mint az enyém, amit használok, mégis sikerült néhány olyan bűbájt alkalmazzak, amivel átformálhattam a testét, hogy végre úgy nézhessek tükörbe, hogy önmagamat látom, nem pedig egy idegen arcot. Végül sikerült elérnem, hogy úgy nézzek ki mint az előző visszatérésem során. A bűbáj végrehajtása után, meg kellett alkossam a sötét jegyet ismét a bőrömön. Szerencsére a lelkem megőrzött minden olyan bűbájt, amit addig tanultam, így bár olyan erős akkor még nem voltam, az igézeteket nagyon is jól ismertem. Tudtam egyetlen módja a hatalmam visszaszerzésének az eredeti pálcám visszaszerzése lenne. Tudtam Potter ellen hatástalan, de azért mégis csak ez kötődik hozzám. Persze ez nem olyan egyszerű, pláne egyedül. Utoljára a Malfoy-kúriában használtam a pálcát, amikor elvettem Luciustól az övét, persze arról fogalmam sem volt, hogy most kinél lehet, de abban biztos voltam, hogy nem állíthatok be csak úgy házba, hogy kérem a pálcámat, különösen ilyen állapotban, amikor a bűbájaim nem olyan hatásosak a pálcám miatt. A Malfoy családból csak egy valakihez fordulhatok, most már egyértelmű Bellatrix Lestrange-hez, az egyik legjobb tanítványom és a leghűségesebb halálfaló is egyben. Először persze keresnem kellett egy jó helyet, ahol nem keresnének, és elég nagy mágiával van átjárva. Egyetlen ilyen helyet ismertem a házat, ahol minden elkezdődött, ahol először buktam el. A mágikus nyomok még most is ott vannak és a házat is erős bűbájokkal védik, ami pont kapóra jött nekem, így odahoppanáltam. Ahogy sétáltam az úton beugrottak az emlékek a 17 évvel ezelőtti eseményekről, és nemsokára éreztem, hogy átlépem a bűbájok határát, és így szabadon nyulhattam hozzá a sötét jegyhez, természetesen, most csak Bellát hívtam, nagyon kíváncsi voltam arra, hogy eljön-e. Ha így tenne, akkor részt vehetne a hosszú-távú terveimben is, ha nem Olivander ismét látogatást fog tenni nálam, hogy készítse el a pálcám pontos mását.

A ház messze a település erdejének belsejében terül el, talán már évezredek óta nem lakták, hiszen mindenki tudja, átokverte ház ez.