Dolgozószoba

Még az ellenségem gyermekét sem akarnám szándékosan Hagrid gondjaira bízni. Nem mintha nem bíznék meg benne, hogy jó kezekben lesznek, de Hagrid hajlamos háziállatnak titulálni olyan állatokat, amelyeket még az állatkertben is rácsok és mindenfelé üvegfal mögött engednek csak szabadon. Nem mintha bármelyik állatkert is rendelkezne a közeljövőben egy háromfejű kutyával, vagy egy sárkánnyal. Már pusztán a gondolatra is végigfutott a hideg a hátamon és le kellett gyűrnöm a késztetést, hogy megrázzam a fejemet, helyette inkább Jake arcát tanulmányoztam. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy eléggé kimerült ezért reméltem, hogy hamar a végére érünk a beszélgetésnek anélkül, hogy büntető munkán kellene gondolkodnom.
- Rendben van. Köszönöm szépen, hogy elmondtad az igazságot. - mosolyogtam rá őszintén a csészém pereme felett, és szinte biztos voltam benne, ha Draco hallottam volna ezt a beszélgetést, azonnal közölte volna, hogy jó hatással van rám. Na igen, egy olyan férfival mint ő meg kellett tanulnom, hogyan tudok kompromisszumot kötni. Főleg olyan, ami nekem kedvez, ennek ellenére, nem áll szándékomban senkit sem manipulálni, csak ellenszolgáltatást nyújtok. De ezt a módszert csak és kizárólag a legvégső esetben használom, mint például most.
- Igen, ahogy megígértem. Most pedig menj és pihenj egy kicsit, mielőtt itt alszol el. - mosolyogtam rá kedvesen, majd még belekortyoltam a teámba, ezzel kiürítve a csészémet. Ezt követően még vetettem egy pillantást Jake arcára, majd kihúztam a fiókomat és elővettem belőle a javítandó dolgozatokat, mert feltétlenül szerettem volna még ma este a végére érni.

//Részemről köszönöm //

Teljesen el voltam kalandozva, mert a tea illata, és a szoba kellemessége, a klubhelyiség nyújtotta kényelmet idézte fel bennem. Nem akartam tiszteletlen lenni, vagy ilyesmi, csak… csak nem tudom. Valahogyan így éreztem jól magamat. Kortyoltam egyet a teából, aztán ránéztem a házvezetőmre. Sóhajtottam egyet az ajánlatára, most teljesen patt helyzetben vagyok. Annak viszont örülök, hogyha el is mondom mi történt, Les nem fog büntetést kapni. Szóval vettem a bátorságomat, és lassan megszólaltam. –Leslie kezdte a dobálózást… én meg nem hagytam magam. Persze, csak engem kaptak rajta… mint mindig. –vallottam be az igazságot, és már arra is felkészültem, hogy Les miként fog majd reagálni, miután ezt elmondom neki. Képtelen voltam hazudni neki, de másnak muszáj volt. Persze a tanároknak sem lett volna szabad, de ha mindig megmondtam volna az igazat, többször kerültem volna már büntetésbe. Kortyolgattam a teámat, hogy addig is lefoglaljam magam valamivel, meg persze Mrs. Malfoy ne lássa a már-már leragadó szemeimet se.

– Tényleg csak ez lesz a büntetésem, és nem kell a Tiltott rengetegbe mennem? –kérdezek rá biztosra, bár nem úgy ismertem a házvezetőmet, mint aki megszegi a szavát. Szerencsére Griffendéles volt, mikor még idejárt, és nem Mardekáros. Még az a jó, hogy nem Piton a házvezetőm. Ő szó nélkül elzavart volna büntetőmunkára… Kényelmesen befészkeltem magam a fotelba, és ha így haladok még be is fogok aludni. Még az lenne a szép, meg a ciki is, hogy a büntetőmunka megbeszélésekor bealudtam, ráadásul a házvezetőm szeme láttára.

Tudtam, hogy a későbbiekben vissza kell majd térnem a dolgozatokhoz, most azonban képtelennek éreztem rá magamat. Nem mellesleg pedig szerettem minden figyelmemet a beszélgető partnerem felé fordítani, még akkor is ha csak egy diák ült velem szemben. Igen, én határozottan nem Perselus Piton vagyok. Ennek megfelelően tehát figyeltem Jaket, ahogy kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, majd magához veszi az egyik csésze gőzölgő teát. Én magam is így cselekedtem és két kanál cukrot és némi tejet beleöntve elkevergettem, majd az ajkaimhoz emeltem és belekortyoltam. A kastély falai mindig hűvösek, ezért már fiatalon is nagyon szerettem a forró teát amit a reggelinél szolgáltak fel, bár ezt mostanság már kávéra cseréltem.
- A tapasztalatom, pedig személyes történéseken alapul. - tettem hozzá nyomatékosan, amikor lemondta, hogy azért tette, mert számára túl nagy volt a csönd. Nem tekintettem hazugságnak, mert szinte biztosan tudtam, hogy védeni szeretne valakit és bár megértettem őt, elsősorban tanár vagyok. Mintha évekkel ezelőtt lett volna, hogy azt hazudtam McGalagony professzornak, hogy azért voltam a lány WCben hogy egyedül győzzem le a Trollt, aki behatolt az iskola falai közé. Mindazon által halk sóhajjal nyugtáztam, hogy minden bizonnyal újra megtenném, ha oda kerülnék egy hasonló helyzetbe. Hiszen ők a legjobb barátaim, én nincs olyan, amit értük ne tenne meg az ember.
- Nem szeretnélek Hagridhoz büntetőmunkára küldeni, tehát mit szólsz az ajánlatomhoz. Te elmondod őszintén mi történt és akkor csak ez a kis látogatás lesz a büntetésed, a társadnak meg még ennyi sem. - pillantottam rá komolyan, miközben visszatettem csészémet a porcelán alátétre, amelyen kék és lila virágfejek díszelegtek. Ezzel egyértelműen bárki tudtára adva, hogy nem az én teáskészletem volt. Narcissatól kaptuk nászajándékba.

Valahol mélyen örülök annak, hogy a híres, s neves Hermione a házvezetőm, merthogy annyit hallottam már róla, és tudtam, hogy nem fog leordítani rögtön. Olyan, mint McGalagony professzor, szigorú, de mégis kedves. Azonban, én még sem mertem ránézni, kicsit félek is, hogy milyen büntetést fogok kapni. Viszont a meglepettség ül ki az arcomra, ugyanis teával kínált meg, amit nagyon is szeretek. Boldogan emeltem fel a tekintetemet, és vettem el egy csészével, miközben befészkeltem magamat a fotelba, mit sem zavartatva magamat, mintha otthon lennék, vagy éppen a klubhelyiségben. Szórtam bele némi cukrot, és egy kis tejet is, majd fogtam a kanalat, és elkevergettem. Az illata valami mennyei volt, teljesen elmerültem benne, és csak akkor kaptam fel a fejemet, mikor újra kérdeztek tőlem. Kicsit elpirultam, mikor észbe kaptam, hogyan is ülök a fotelban. Cipőimből kibújva, és lábaim is tökéletesen elfértek mellettem. Előny, ha az ember picike, mert minden kis helyen tökéletesen elférek.

– Kicsit unalmas volt a nagy csönd, és így akartam változtatni rajta. –füllentettem egy hatalmasat, de megfogadtam még kint, hogy kihagyom Les-t belőle. A füleim csak úgy vörösek, mert tudom, hogy nem fogja elhinni, de valamit mondanom kellett. Ha meg is leszek büntetve, legalább ne mondják azt rám, hogy áruló. Az mindennél rosszabb, mert elveszíthetem a barátaim bizalmát, és akkor egyedül maradok. Kortyolok a teából, hogy legalább addig se kelljen zavartan figyelnem, és tudjak még időt nyerni magamnak.

Halk sóhajjal vettem tudomásul, miszerint dobálózott a nagyteremben és Iason ezért küldte hozzám. A hollóhátasokkal nem volt sok probléma, kivétel volt ez alól, azonban Jake. Néha erősen úgy érzem, hogy a süvegnek talán a Griffendélbe kellett volna osztania, legalább is ha azt nézzük, mikbe keveredik. Mindazonáltal kimondottan éles eszű, és ez meglátszik az osztályzatain is, megállja tehát helyét a hollóhátban. Anna ellenére azonban, hogy mindig belekeveredik valamibe, most sem mer rám nézni, csak a padlót bámulja. A megbánás jó dolog, egy kissé magamra emlékeztet, még arra, amikor először büntettek meg Harryék miatt.
- Nos, elsőként mit szólnál, ha innánk egy csésze teát, és egy kicsit beszélgetnénk. - vetettem fel egy lehetőséget sokatmondóan pillantva rá. Nem akartam a teljes tények ismerete nélkül büntetőmunkát adni neki. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg csak Hagridnak lenne szüksége segítségre, de ezt azonnal el is felejtem. Eszem ágában sincs kiengedni őt a rengetegbe, szerezhet az iskola falain belül is kellemetlen élményeket.
Amikor felemelte végre a tekintetét, egy halvány mosoly kíséretében elővettem a pálcámat, és egyet pöccintve vele, máris az asztalon gőzölgött két csésze forró tea, mellette pedig egy cukor és tej tartóval.
- Tehát, mi vitt rá a dobálózásra, hiszen tapasztalatom szerint ehhez két ember szükséges. - jegyeztem meg, miközben a dolgozatokat szépen eltettem az asztal egyik fiókjába, hiszen most nem lesz időm befejezni a javításukat.

Nagyon féltem, hogy most milyen büntetést is fogok kapni. Legutóbb a gyengélkedőn kellett segítenem az ágytálakat elmosni, varázslat nélkül. Utána vagy egy hétig sikáltam a kezemet. A fejemet még mindig nem emelem fel, valahogy nem is szeretném. Kerülni akarom Mrs. Malfoy tekintetét addig, amíg lehet. A parancsra azonnal leültem, de tekintetem még mindig a cipőmön hevert. A kérdésre nagyot sóhajtottam, majd nekiláttam összeszedni a gondolataim és el is mondtam azokat, miután összeálltak.
– Dobálóztam a nagyteremben, és a Professzor őr rajta kapott és egyenesen magához küldött. –foglaltam össze a lényeget. Leslie-t nem mártom be, nem olyan vagyok, elviszem helyette is a balhét. Bármennyire is mérges vagyok rá, nem mondom meg, hogy ő is benne volt. Bátorságomat veszem, és felemelem a fejemet, hogy a házvezetőmre nézhessek. Kíváncsian figyelek rá, lesem minden mozdulatát, de tudom, hogy semmiféleképpen nem tudom megúszni a büntetést.
– Mit lesz a büntetésem? –kérdezem megszeppenve, de remélem ebből nem az jön le neki, hogy mennyire szeretem a büntetést. Csak pusztán érdekel, hogy lelkileg fel tudjak készülni rá. Nekem kell az idő, hogy felkészüljek az ilyen traumákra.

Nemrég fektettem le aludni a lányokat, majd mivel tudtam, hogy most jó ideig nyugalmam lesz, ezért hozzáláttam, hogy kijavítsam a 4. évfolyamos Griffendél ház lakóinak bűbájtan dolgozatait. Ezen felül egy pillantást vetve a naptáramba emlékeztettem magamat, hogy új dolgozatot kell összeállítanom de ugyanebben a témában a Hugrabugosok számára, melyet csütörtökön fognak megírni. A holnapi órán pedig a hollóhátasaim is visszakapják majd a már megírt és leértékelt házi dolgozataikat. Mély sóhajjal vettem tudomásul, hogy nem egyszerű egyszerre anyának, feleségnek és tanárnak is lenni, de semmit sem változtatnék meg az életemen.
A gondolatmenetemet és a javításomat egy kopogás zavarta meg. Egy pálcaintéssel szélesre tártam az irodám ajtaját, hogy az alany beléphessen rajta. Ez a következő pillanatban meg is történt, a belépő pedig nem volt más, mint Jake Arias. A fiatal ember most kezdte a Roxfortot, de már többször találkozok vele az irodámban, mint amikor nekik tartok órát.
- Kérem, Mr. Arias foglaljon helyet. - mondtam neki szigorú tekintettel, amelyet azonban kedves mosolyom, amely az arcomon ütötte fel a fejét enyhített valamelyest. Könnyed pálcamozdulattal egy kényelmes kis fotelt varázsoltam az asztalom másik oldalára.
- Moorcock professzornak sajnálatos módon nem állt módjában tájékoztatni arról, hogy mi történt így kérem, tegye meg ön. - magyaráztam a fiatalembernek, mert már az ebédnél futólag találkoztunk beszélgetésre nem maradt időnk, mert McGalagony professzor félre vont, hogy megvitassunk egy általam kiszabott büntetőmunkát az egyik Griffendélesre.

Búslakodva lépkedek a folyosón, egyenesen a házvezetőm felé. Megint büntetést kapok, mert nem csináltam semmit sem, nagyon jó lesz. Nem is én kezdtem a dobálózást, hanem Leslie, és én kapok büntetést nem ő. Nagyon nem örülök neki, főleg, hogy még Karácsonykor is itt kell lennem a suliba. Anyuék meg elutazták, engem meg itt hagytak. Még egy ok, hogy ne szeressem őket. Megpillantom az ajtót, ahova Hermione Malfoy neve van írva. Megállok előtte, nagyot sóhajtok és egy gombóccal a torkomban, kopogok be. Amint megkaptam az engedélyt, be is lépek, lehajtott fejjel sétálok az asztalához. Ismét veszek egy mély levegőt, azután belekezdek a mondandómba.
- Elnézést a zavarásért Mrs. Malfoy. Mr. Moorcock küldött, hogy felvegyem a büntetőmunkámat. -húztam szomorú mosolyra a számat. Nem nagyon szeretem azt, ha engem büntetnek meg a semmiért. Persze Leslie mindent megúszik, én meg mindig büntetést kapok. A cipőm orrát bámulva, nagyokat pislogva rá várom, hogy megint mit kell majd csinálnom a suliban, vagy akörül.