Roxfort

Harry Potterrel foglalkozó szerepjátékos fórum.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Roxfort Története
Staff Tagok

Staff Tagok

Viktor Krum (Varázsló) Staffgif
Kattints Értünk!
FRPG Top Sites - Magyarország
Chat
Kiemelt Oldalak
Viktor Krum (Varázsló) Z5iV7

free forum

free forum

free forum


A Hónap Női karaktere
Viktor Krum (Varázsló) Ftlx6t
A Hónap Férfi Karaktere
Viktor Krum (Varázsló) 3347qiw
A Hónap Játéka
Viktor Krum (Varázsló) 34xl2x4
A Hónap Szerelmes Párja
Viktor Krum (Varázsló) Ic7783

Share
 

 Viktor Krum (Varázsló)

Go down 
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Varázsló
Draco Malfoy

Iskolai Házad : Mardekár
Hozzászólások száma : 1582
Join date : 2010. Jul. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Roxfort

Viktor Krum (Varázsló) Empty
TémanyitásTárgy: Viktor Krum (Varázsló)   Viktor Krum (Varázsló) EmptyVas. Szept. 12, 2010 7:11 am

Viktor Krum (Varázsló) Goblet-07

Név: Viktor Krum
Becenév: Viktor
Kor: 21 év
Rangod: Varázsló
Nem: Férfi
Származás: Aranyvérű
Születési idő: 1976. december 05.
Születési hely: Plovdiv, Bulgária

Család:
Anya: Teodorina Krum / 53 / - gyógyító
Apa: Bozhidar Krum / 55 / - visszavonult kviddicsjátékos
Testvérek: Zoja Mileta Krum / 16 / - tanuló
Egyéb családtag: -
Háziállat: -

Érdekesség: Nevem jelentése: győzedelmes és igen gyakori Bulgária területén, ahogy édesapám származási helyén, Oroszországban is. Nem beszélek túl jól angolul.
Személyes tárgya: A pálcám.

Pálcád: Gyertyán és Sárkány-szívizomhúr, jóval vastagabb a megszokottnál, elég merev.
Iskolai házad: A Durmstrangban nincsenek házak.


Előtörténet: Bulgáriában születtem, 1976. telén, az első hó idején. Abban az évben ugyanis a jeges szelek megelőzték a fehér pelyheket.
A Krum család első, régen várt fiúgyermekeként jöttem világra, ami azért volt érdekes, mert már a fogantatásom pillanatában mindenki arra tippelt, hogy én is a női nem táborát fogom szaporítani. Apám hat nővérével minden esélyem megvolt erre. Aztán a jóslatok mégsem váltak be, s azóta a születési dátumomat percre pontosan zengi százezer varázsló, boszorkány, minden Bolgár és Orosz kviddics szurkoló. A rajongói magazinok hasábjain első bejegyzésként mindig az eleje szerepel. Ezért most, ha megengeditek, én a végével folytatom, a megszokottól eltérően ...
Amikor most, huszonegy éves fejjel nézem a lányt, akit szeretek tudom, hogy nem bántam meg semmit. Hallom a nevetését, látom az arcán azt a visszafogott boldogságot, ami akkor, négy éve megfogott benne. Amiért én is nagy könyvtár-járó lettem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Ahogy leng a haja a bulgáriai, meleg nyári szélben arra gondolok, milyen szépek is ezek a percek. És arra, hogy bár lenne rá mód, hogy sose érjenek véget ...
Természetesen örültem, amiért Hermione Granger elfogadta a meghívásom, hiszen a szíve már másé, s bár én fel sem fogom, mi olyan vonzó abban a fiúban, nem kukacoskodom. Már azt is nagy nyereménynek éreztem, hogy egyáltalán eljött; hogy bízik bennem annyira, amennyire! Pedig mióta nem találkoztunk, akkor már teljes négy éve csak levélváltás útján kommunikáltunk, s bár én minden levelének minden csinos betűjét ittam magamba, mint az éltető napfényt, nem szóltam. Pedig néma gyereknek anyja se érti a szavát!
Hermione ennek ellenére nagyon jól érezte magát nálunk. Nosztalgikus beszélgetéseink messzire nyúltak, kérdezte, mit csináltam négy év alatt, míg nem volt alkalmunk személyesen is találkozni. Én pedig meséltem, készségesen ...
Elmondtam, milyen furcsa dolog úgy gondolni a Durmstrangra, mint felnőtt férfi. Arra, hogy többé már nem az lesz az otthonom, hanem a ház, amit Bulgáriában vettem, közel a szüleimhez. Arról nem is beszélve, mennyi-mennyi élményt szereztem a kviddics, a munkám által is! A díjak, a mérkőzések, az ellenfelek, a kézfogások ... a sikoltozó rajongók, az ellendrukkerek, a fények, a vakuk, a cikesz gyorsan röppenő aranyozott csillogása a távolban ...
Ezek mind-mind életem meghatározó részletei voltak abban a négy évben. Azt persze nem tettem hozzá, hogy a fényűzés nem pótolhatta Őt, mert illetlenségnek éreztem. De még én magam is elcsodálkoztam azon, mennyit beszéltem akkor éjjel. Megállás nélkül folytak belőlem a szavak, a történetek, a kalandok, amik Őnélküle, a támogatása nélkül nem értek volna semmit.
Felhánytorgattam a Roxfortos hónapokat, a Trimágus Tusát, ami életem egyik legszebb és legnehezebb éve volt. Előbbi azért, mert megismertem Őt, utóbbi pedig mert a Trimágus Tusa nem bizonyult könnyen legyőzendő akadálynak. A harmadik próba, melyen elbuktam az útvesztőben, s melyben Cedric Diggory majdnem életét vesztette ... a második próba, ahol sikerült felhoznom Őt a tóból egy jól alkalmazott cápafej-bűbájjal. Az első próba, ahol diadalmaskodtam a kínai Gömblángsárkány ellen ...
És persze a kedvencem, a Karácsonyi Bál! Máig emlékszem, milyen szemet gyönyörködtető volt akkor Hermione, akinek a nevét azóta már megtanultam kiejteni, hála Merlinnek!
Azon az estén csókoltam meg először, de reményeim szerint nem utoljára. És másnapra már meg is jelent annak a szörnyűséges Rita Vitrolnak a cikke Hermioneről és az úgy nevezett " hódításairól " amiből természetesen egy szó sem volt igaz! Ennek ellenére mikor elváltak útjaink megkértem, hogy írjon. És Ő, a lány, akit szerettem, írt! Mindig. Hosszan. Töredelmesen. Életemben nem örültem még úgy levélnek, mint azokban a hónapokban!
Ezt azonban megint kicenzúráztam, nehogy kellemetlenül érezze magát. Inkább beszéltem neki arról, miképp fedeztek fel annak idején, mennyit segített a felkészülésben apám, mennyire támogatott fényes karrierem útján a családom. A kviddics bele égette magát a mindennapjaimba, de mivel otthon tökéletes jegyeket vártak, így a tanulást sem ereszthettem bő lére. Őrültem, hogy végre egy hasonlóan elmélkedő teremtéssel hozott össze a sors, aki a clupoa szó megemlítésére nem hiszi azt, hogy az valami bolgár nemzeti étel!
Elmeséltem neki, hogy a családom nőtagjai régebben mindig idióta beceneveket aggattak rám, hogy a húgom féltékeny a sikereimre és, hogy sosem mondtam ki hangosan Tudjukki valódi nevét! Hogy legszívesebben én is segítettem volna nekik a Nagy Csata idején ... hogy a nagyapámat gellert Grindelwald ölte meg ...
De Hermione, nagy örömömre, nem jegyzetelt, nem sikoltozott a beszámoló alatt. Csöndben hallgatott, néha belekérdezett, de egyébként rendkívül megnyerő hallgatóságnak bizonyult. Még akkor is, mikor a beszámolómat egyszerűen így zártam:
" Ez pedig mind a születésemmel vette kezdetét 1976. december 05-én ... "

Jellem: Az első szó, ami rólam bárkinek is eszébe juthat az a kviddics. Na igen, de a tehetség nem velem született, hosszú évek munkájába került kifejlesztenem. Még akkor is, ha páran az ellenkezőjét állítják. Ami azonban hozott anyagnak minősül az a szűkszavúságom, a mogorvaságom és a tettrekészségem. Jellememhez az is hozzá tartozik, hogy sosem adom fel, rendkívül makacs vagyok, nem ritkán önfejű. Ezek a jó fogó alapismérvei, már pedig engem többen a világ legjobb fogói közé sorolnak.
A családommal jó a kapcsolatom, bár apámmal nem sokat beszélek. Egyikünket sem lehet bőbeszédűséggel vádolni, de hálás vagyok neki, hogy annak idején a Durmstrangba küldött. Ő a mentorom, a példaképem egyben. Nem szeretem a pletykákat, a hazugságokat, ezért a baráti köröm magja elég szegényes; hiába, sokan akarnak egy világhírű játékos közelében legyeskedni. Azonban aki közelebbről megismer az megláthatja, hogy a mogorva máz mögött őszinte, igaz szív lakozik rengeteg energiával.
Évek óta gyengéd érzelmeket táplálok Hermione Granger iránt. Ő az, akit sosem fogok elengedni ... Mert számomra Ő az igazi!

Kinézet: Nem vagyok különösebben magas, mindössze 180 cm vagyok, ehhez mérten pedig 78 kg-nyi tiszta izom. Az edzések megtették a hatásukat, fizikai képességeim határát feszegetem azóta is, bár még csak huszonegy éves vagyok. Hajam sűrű, rövid és sötétbarna, a szemeim is ezen a színpalettán mozognak. Arcom egyesek szerint nem túl megnyerő, mások viszont az ellenkezőjére esküsznek. Ez szubjektív, kár is szót vesztegetni rá!
Az öltözködésemben hozzá szoktam a meleg, télies pulóverekhez, kabátokhoz, mert Oroszországban, a Durmstrangban mindig borzasztóan hideg van. Nem mondom, hogy túl sokat adok a divatra, csak úgy öltözködöm, mint bármelyik másik átlagos fiatalember, aki fél életét a havasok közt és a kviddics pályán töltötte.
Vissza az elejére Go down
 
Viktor Krum (Varázsló)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Roxfort :: Karakterek :: Varázslók :: Aranyvérű-
Ugrás: