Perselus Piton dolgozó szobája

~Mardekárosok gyöngyszemei~

Egész életemben soha nem gondoltam volna, hogy valami megérem, hogy Perselus Piton fog engem büntető munkára küldeni, de lám még is megtörtént és mindez nem mást miatt, mint Draco Malfoy hibájából. És ha ez még nem lett volna elég tudtam, hogy McGalagony professzor is értesülni fog a történtekről és tényleg csak reménykedni tudtam benne, hogy valahogyan majd megért engem. Ez volt minden lehetőségem arra, hogy bármiféle nagyobb katasztrófa nélkül kikerüljek ebből az egész szituációból. De nem, a helyzet csak rosszabbodott, mert Malfoynak is mikor kell, ha nem most kinyitnia azt a nagy száját, ami miatt a szó legszorosabb értelmében ebbe a slamasztikába keveredtünk.
- Inkább ne most rögtön ha nem olyan sürgős. - mondtam sziszegve, szinte összeszorítva a fogaimat amik azt hittem mentem kitörnek az erőlködéstől. Azt akartam, hogy ezt egyedül Malfoy hallja, mert ehhez aztán Pitonnak semmi köze. Egyébként is, szerintem már az esküvőt sem kellett volna megemlíteni, mert úgy vélem ezzel csak még jobban felidegesítettük, már ha ez lehetséges egyáltalán a kilesett csók után. Bár mivel már háttal nekünk megindult az irodája felé, az arcáról nem tudtam leolvasni, de valahogy nem vágytam rá, hogy esetleg megforduljon.
Amikor Malfoy megfogta a kezem és rászorított, egy kicsit, biztatásként vagy sem, nem tudom, de mivel elindult én követtem. Piton háta mögött haladva az volt a szabályos érzésem, mintha a saját kivégzésemre indulnék, és attól tartottam nem tévedhetek olyan nagyot. Elvégre keresztül kellett haladnunk szinte az egész kastélyon, mivel a harmadik emeleten botlottunk egymásba, Piton dolgozószobája pedig a Pincében található. És hát persze, hogy nem úsztuk meg az utat bámuló tekintetek nélkül. Egy rakat Griffendéles és Mardekáros éppen közös órára ment és nekem egy pillanatra be kellett csuknom a szemem, hogy túléljem azt, ami majd azután vár rám, hogy Piton végzett velünk. A saját háztársaim tekintete döbbent volt, a mardekárosoké pedig gyilkos. De még csak ezután jött a java, ugyan is Harry és Ron az első emeletem ácsorogtam amikor elhaladtunk mellettük. Képtelen voltam odanézni és szinte megváltásként ért, amikor Piton irodájának ajtaja bezárult mögöttünk.
- Tanár úr, legyen szíves idehívni McGalagony professzort. - szólaltam meg végül és önkéntelenül is úgy szorítottam meg Draco kezét, hogy csak reménykedni tudtam benne, hogy nem törtem el. Külső szemlélő számára egy magabiztos diák voltam, mivel a pirosság már eltűnt az arcomról, belül azonban eléggé meg voltam szeppenve. Annak ellenére, hogy tudtam jogom van a házvezetőtanárom jelenlétéhez, ilyen esetekben, benne volt a házirendben.

...