Ronald Weasley

Név: Ronald „Bilius” Weasley
Becenév: Ron
Kor: 18 év
Rangod: Diák Prefektus
Nem: Férfi
Származás: Aranyvérű Varázsló
Születési idő: 1980. Március. 1
Születési hely: Anglia/London

Család:
Anya: Molly (Prevett) Weasley/ 48 év/ Háztartásbeli/
Apa: Arthur Percival Weasley/48 év/Minisztériumi alkalmazott/
Testvérek:
William Arthur (Bill) Weasley /28 év/ Gringottsnál dolgozik/
Charlie Weasley /26 év/Sárkányokkal foglalkozik Romániában/
Percival Ignatus Weasley /24 év/Minisztériumi alkalmazott/
Fred Weasley /22 év/ Varázsvicc vállalat vezetője/
George Weasley /22 év/ Varázsvicc vállalat vezetője/
Ginevra Molly Weasley / 17 éves/Tanuló/
Egyéb családtag:
Fleur Delacour /21 év/Háztartásbeli (Bill felesége)
Muriel Prewett/107 éves/ Nyugdíjazott (Nagynéném)

Háziállat:
Az egész család baglya Errol. Az én különbejáratú állatom pedig Pulipinty.

Pálcád: 12 hüvelyk, anyaga eperfa, egyszarvúszőr maggal.
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 7. évfolyam

Előtörténet:
1980. március elsején születtem a Weasley család hatodik fiúgyermekeként és bár örültek nekem, nagyon szerettek volna már egy kislányt is. Widra St. Capdellben, egy brit városkában jöttem világra, ami évszázadok óta elismert otthona sok neves varázslócsaládnak. Mi is – mint aranyvérűek – ebbe a rétegbe tartozunk. Bár közel sem annyira, mint például más hírnevesebb varázslócsaládok, de ezt a magam részéről nem bántam. Inkább legyünk szegények, de szeressük egymást, ne csak érdekből barátkozzunk. Anya folyamatosan ezt hajtogatja, és bár egy idő után már unom, tudom, hogy igaza van.
Nem mondhatom, hogy nagyon kellemes volt öt fiútestvérrel az életem, főleg hogy mindannyian idősebbek nálam. De nyugodtan mondhatom, hogy Bill, Charlie és Percy még egészen normálisak voltak, bár megvoltak a maguk furcsa szokásai, de ezek nem sok vizet zavartak. De ahogy mondani szokás, minden családban van egy fekete bárány, nos nálunk ez a szám duplázódott. Fred és George a két ikerbátyám, akikre a rosszcsont kifejezés egyenesen gyenge és sértő. Ők maguk az apokalipszis, mert szinte semmit sem képesek komolyan venni, folyton csak viccelődnek és mindenféle csínyeken dolgoznak, nem számít, ki az áldozat. Senkit sem kímélnek és ezt sajnos a saját bőrömön is megtapasztalhattam, elvégre ki más lenne képes egy ártatlan hatéves kisfiú maciját azzá az állattá változtatni, amitől a legjobban retteg még a mai napig is?! Hát természetesen csak és kizárólag ők.
Annak ellenére azonban, hogy a gyermekkorom nagy részét megkeserítették, nagyon szerettem őket. És persze kimondhatatlanul boldog voltam, amikor egy évvel utánam megszületett a húgom Ginny. Bár ezt már igazán csak évekkel később tudtam értékelni, mivel egyetlen lányként Fred és George számára jobb célpontot biztosított, mint én. Tehát ennek is megvolt a jó és a rossz oldala is. Rossz az volt, hogy anya onnantól kezdve a "viselkedj rendesen" mellé mindig hozzátette, hogy "vigyázz a húgodra".
Amikor betöltöttem a 11. életévemet, boldog voltam, hogy végre a bátyáimhoz hasonlóan én is megkezdhetem tanulmányaimat a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Amikor aznap reggel megérkeztünk családommal a Kings Cross pályaudvarra, akkor következett be életemben a legnagyobb fordulat. A híres Harry Potter is akkor kezdte a tanulmányait, és pont tőlünk kért segítséget, hogy hogyan juthatna be a vágányra. A vonaton egy kupéba kerültünk, ahol még a sebhelyét is megmutatta, majd néhány órával később egy lány rontott be hozzánk, hogy valami békát keres. Én éppen a patkányomat, Makeszt akarta sárgává változtatni, amire Fred tanított meg, de nem igazán sikerült.
A beosztási ceremónián a Griffendél házba kerültem, ahogy eddig családom összes többi tagja is, majd utánam Harry Potter és Hermione Granger (a lány a vonatról) is csatlakozott hozzánk. Már elsőben kiderült, hogy Hermione mennyire szabályszerető és könyvmoly típus, mindig mindent jobban tudott és mindenre tudta a választ, ami hihetetlen idegesítő volt. Közben pedig furcsa dolgok történtek az iskolában és persze Harry és én hamar a sűrűjében találtuk magunkat, legnagyobb meglepetésünkre Hermionéval együtt. Lényegében egészen megkedveltük egymást az ég végére, bár ebben lényegesen az is közrejátszott, hogy a segítsége nélkül tutira belehaltunk volna a műveletbe, hogy megvédjük Voldemorttól a Bölcsek kövét, amelyet az iskola harmadik emeleti tiltott szárnyában egy csapóajtó alatt őrzött Bolyhoska, Hagrid háromfejű kutyája. Az a szörnyeteg kis híján leharapta a fejünket!
A második év sem indult valami zökkenőmentesen, tekintve, hogy Harryt a bácsikája és a nénikéje szinte túszként tartotta a házában, tehát Fred és George segítségével és persze apa megbűvölt trabantjával mentünk megmenteni. Az akció sikeres volt, bár anya közel sem volt ennyire boldog, még azzal is megfenyegetett minket, hogy rácsot szerel az ablakunkra! És ha ez még nem lett volna elég, a Roxfort Expresszt is lekéstük szeptember elsején, így kénytelenek voltunk megint igénybe venni apa trabantját, ezúttal azonban csak Harry és én. Hát nem volt éppen a legkellemesebb utunk, de az érkezés mindennél rosszabb volt, ugyanis az iskola udvarán lévő Fúriafűzben landoltunk. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom a nevének az eredetét. Ráadásként még büntetést is kaptunk, de legalább nem csaptak ki minket, bár anya rivallója után lehet, jobban jártam volna. Viszont ez az év sem telt békésen, mert valami elmebeteg, aki Mardekár utódjának képzelte magát, kinyitotta az úgynevezett Titkok Kamráját, amelyben egy szörny élt, aki gyilkolta a Mardekár Malazár nézetei szerint nem az iskolába való diákokat. Mint megtudtuk, a kamrát már 50 évvel ezelőtt is kinyitották és akkor meghalt egy lány, aki azóta is az iskolában kísért a második emeleti lányvécében. Az első áldozat Frics macskája volt, majd Colin, a fényképész. Megpróbáltuk kideríteni, ki lehet az, és Hermione elkészítette a Százfűlé főzetet, amelynek segítségével kivallathattuk Draco Malfoyt, de legnagyobb sajnálatomra nem ő volt az, aki elkövette a bűntettet! A görény kivételesen tiszta volt! Ráadásul a párbaj szakkör keretében Harry legyőzte, amire az a becstelen alak egy kígyót uszított rá… Így derült ki, hogy Harry tud párszaszóul, vagyis a kígyók nyelvén.
Ezt követően az Azkabanba vitték Hagridot, mert Lucius Malfoy őt gyanúsította a történtek miatt és még Dumbledore-t is elküldték az iskolából. Hagrid azt mondta még, segítségül kövessük a pókokat… Soha többet nem hallgatok rá, ezt már azután eldöntöttem, hogy megúsztuk azt, hogy Aragog és csemetéi elfogyasszanak vacsorára!
Később azonban legnagyobb megdöbbenésünkre Hermionére is kővé dermedve találtak rá… Mint megtudtuk, a könyvtárból tartott a klub helység felé, amikor kővé dermesztették. Beletelt némi időbe, mire rájöttünk, hogy mi történt, és Hermione még kővé dermedten is segített nekünk, mert a kezében volt egy papír. Rájött, hogy a kamrában rejtőző szörny egy baziliszkusz, amely több száz évig is elél… Ahogy arra is rájött, hogy a csövekben közlekedik. Ezt követően jött a fekete leves. Kihallgattuk a tanárokat, ahogy arról beszélnek, hogy a szörny elrabolt egy diákot… a húgomat! Harry-vel és Lockhart professzorral lementünk a Titkok Kamrájába, ott azonban egy sziklaomlás elválasztott Harrytől, így én kénytelen-kelletlen visszavittem az iskolába a saját felejtésátkától kiütött professzort és szóltam McGalagony professzornak a történtekről. Majd megőrültem az idegességtől, de végül minden a lehető legjobban sült el.
A harmadik év nyarán Harry egy kicsit korábban lelépett a bácsikájáéktól és a Foltozott üstben futottunk össze, ahol mint kiderült, egy veszélyes bűnöző, Sirius Black megszökött az Azkabanból, ahova azért zárták, mert annak idején Voldemort hűséges halálfalója volt. De a hab a tortán, hogy állítólag Harryre vadászik.
Nos… év végére ezek a dolgok is lényegesen új színezetet kaptak, hála a legújabb sötét varázslatok kivédése tanárnak, Remus Lupin professzornak. Mint Hermione kiderítette, Lupin vérfarkas, mi több animágus, ahogy Sirius Black is, aki egy hatalmas fekete kutya alakjában szökött be a kastélyba, hogy levadássza Harryt. Valójában ő soha nem akarta bántani Harryt, hanem végig a patkányomra utazott, Makeszre, akiről kiderült, hogy valójában a halottnak hitt Peter Pettigrew, az igazi áruló. Ő volt az, aki elárulta Harry szüleit, nem pedig Sirius. De a legdurvább az egészben, hogy Hermione átkozott macskája, Csámpás segített a vadászatban neki. Az a macska egy átkozott dög, akárki akármit is mond. És ha ezek az izgalmak még nem lettek volna elegek, amikor telihold alkalmával minderre fény derült, teljesen váratlanul felbukkant Piton is. Feltétlen meg akarta ölni Siriust, méghozzá nagyon kegyetlen módon, de amikor Lupin vérfarkassá változott, egy kicsit borultak a tervei.
Végeredményben Sirius megmenekült és Hermione időnyerőjének hála Hagrid kedvenc hippogriffje, Csikócsőr is, akit le akartak fejezni, mert az a trollagyú Malfoy képtelen szót fogadni egy tanárnak, aki nem Piton.
Negyedikben a Roxfort adott otthont a Trimágus Tusának, és persze ismét egy új sötét varázslatok kivédése tanárnak, aki ezúttal Alastor Mordon volt. Persze már maga a Tusa is problémák sorozatát indította el, ugyanis két másik iskola diákjai is részt vettek rajta, Franciaországból a Bauxebutton iskola és a németországi Durmstrang diákjai, a híres Viktor Krummal az élen. A híres bolgár fogó a Roxfortban! Az egész helyzet akkor fordult rosszra, amikor valaki bedobta Harry nevét a serlegbe, amely kiválasztotta őt… mint plusz főt. És én még szégyenszemre azt hittem, ő maga dobta bele a nevét a serlegbe, pedig nem így volt. Aztán elérkezett a karácsonyi bál, ahova legnagyobb meglepetésemre Hermione Viktor Krummal az oldalán érkezett. Az az átkozott bolgár, nem értem mit evett rajta, amikor nem is nagy szám. Csak egy fogó, és? Egyébként is olyan tenyérbe mászó a képe, hogy az valami rettenetes, ráadásul nem is beszél rendesen angolul! Még a nevét sem tudta rendesen megtanulni! És ezek után még volt bőr a képén Rita Vitrol cikkének megjelenése után megkérdezni Harrytől, hogy van-e közte és Hermione között bármi is! Pofátlanság!
A tusa utolsó fordulójában azonban elszabadult a pánik. Harry sebesen, megvágott karral azzal került elő, hogy Voldemort visszatért. Ez persze elég volt hozzá, hogy kirobbantsa az azonnali pánikot. Mindenki fejvesztve menekült, őt pedig szem elől tévesztettük. Mint később megtudtam, Alastor Mordon valójában a feneketlen ládája mélyén ülte végig az évet, akiről pedig azt hittük, hogy ő maga, az valójában Bartemius Kupor volt, Voldemort egyik halálfalója. Bár az nagyon szép volt, amikor egy alkalommal pattogó fehér görénnyé változtatta Malfoy-t Harry szeme láttára! Harry azt mondta, eszméletlen volt és sose felejti el, valahogy nem csodálom.
Ötödik évben egy minisztériumi alkalmazottat, nevezett Dolores Umbridge-t kaptunk a nyakunkba, aki a bevezetett szabályaival szinte teljesen megfojtotta a diákokat. Ráadásként az óráján nem tanultunk semmit, nem hogy megvédeni magunkat, mert a mágiaügyi miniszter attól tartott, Dumbledore a helyére pályázik. Mekkora szamár… Mivel meg akartunk tanulni védekezni, ezért Harry oktatásával és Hermione ötlete alapján megalakítottuk a DS-t, vagyis a Dumbeldore Seregét. Persze lebuktunk, hála Cho Chang barátnőjének, aki elárult minket, így Umbridge és a Főinspektori Különítmény a troll Draco Malfoyjal az élen elkapott minket és azt akarták, hogy áruljuk el, mi Dumbledore titkos fegyvere. Persze Harry és Hermione szépen rászedték, és mire visszajöttek értünk, addig mi végeztünk a Mardekárosokkal és már mehettünk is a minisztériumba megmenteni Siriust, aki a jóslatok termében volt Harry látomása szerint és kínozták. Az azonban csapda volt és mi belesétáltunk… Sirius pedig meghalt, ahogy sokan mások is.
A hatodik évben Harry újonnan talált bájitaltan könyve hozta ránk a bajt, amit Lumpslucktól kapott, aki visszatért bájitaltant tanítani. Hermione az elejétől kezdve mondta, hogy szabaduljon meg attól a könyvtől, de Harry nem tette. Mi több, a benne szereplő dolgokat is kipróbálta szép számmal, ami nagyon klassz volt. Legalábbis amíg rá nem jöttünk, hogy Draco Malfoy halálfaló, aki bejuttatta a többieket az iskolába, és mint megtudtuk, Piton is az… Ő végzett Dumbledore-ral Harry szeme láttára a csillagvizsgáló toronyban. Innentől tudtuk, hogy minden meg fog változni, mert Dumbledore-on kívül csak mi hárman tudtunk a Hocruxok létezéséről.
A hetedik évünket nem kezdtük meg a Roxfortban. Az én helyemet a padlásszellem vette át, mondván otthon betegeskedem. Hermione elvette a szülei emlékeit saját magáról és Ausztráliába küldte őket. Ezt követően elindultunk, hogy kihozzuk Harryt a bácsikája házából, mert miután betöltötte a tizenhetedik életévét, eltűnik majd róla a nyomjel. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet, de Piton levágta Fred fülét, Mordon pedig belehalt az akcióba. A bátyám, Bill és Fleure esküvőjén pedig újra felbukkant Viktor Krum… Nem tudom mit oldalog még itt, amikor már semmi keresnivalója sincs itt! Nem értem, Fleurnek minek kellett meghívnia! És ha ez még nem lett volna elég, a mágiaügyi miniszter személyesen hozta el nekünk Dumbledore hagyatékát. Én egy önoltót, Hermione egy mesekönyvet, Harry pedig az első elkapott cikeszét kapta.
Az esküvő után azonban nem sokáig örülhettünk, mert Kingsley patrónusa jelent meg és közölte a szörnyű tényeket, hogy a háború elkezdődött, a minisztérium elesett, a miniszterelnök pedig elhalálozott. Ez volt a végszó, így Harryvel és Hermionével azonnal eltűntünk társas hopponálással egy londoni színháznegyedbe. Azonban beülve egy kávézóba rá kellett jönnünk, hogy követtek minket. Gyorsan lerendeztük a két halálfalót és újra elmenekültünk, ezúttal sikeresebben. Egy rövid ideig a Grimmauld téri házban bujkáltunk, majd erdőkben és egyéb más helyeken is kerestük a Hocruxokat, hogy azzal elpusztíthassuk Voldemortot. Volt egy rövidebb idő, amikor kétségbeestem és ezért magára hagytam Harryt és Hermionét, de aztán visszatértem hozzájuk, bár nem volt a legegyszerűbb megtalálni őket, de az önoltóm segített. Közben megtaláltuk Griffendél kardját, így az egyenesen a minisztérium épületében Umbridge nyakából ellopott amulettel végezni tudtunk örökre.
Ám váratlanul halálfalók bukkantak fel és bár Hermione egy csalánártással megpróbálta megvédeni Harryt a lelepleződéstől, legnagyobb balszerencsénkre a Malfoy Kúriában végeztük, ahol annak a szemét görénynek kellett azonosítani Harryt. De ezer szerencséje, hogy nem tette meg. Viszont a dolgok sokkalta rosszabb fordulatot vettek. Harry Voldemorté, én pedig aranyvérű vagyok… Kettőnket levittek a pincébe és bezártak, azonban Hermione odafent maradt Bellatrixszal. És amikor meghallottuk azokat az eszelős sikolyokat, nem kellett zseninek lenni, hogy kitaláljuk, mi történik. Rövid időn belül Dobby segítségével megszöktünk és megmentettük Hermionét is, azonban Dobby meghalt. Harry Bill és Fleur tengerparti házának, a Kagylólaknak kertjében helyezte örök nyugalomra. Ezt követően jött csak a fekete leves, mert nekünk sincs jobb szabadidős tevékenységünk, mint betörni a Gringottsba egy kobold segédletével és Bellatrix pálcájával. Hát az már biztos, hogy egy kicsit sem unatkoztunk, bár azt a sárkányos távozást lehet nem kellett volna. Kissé túlzottan is látványosra sikeredett, de most már mindegy.
Végeredményben megszereztük szinte az összes Hockruxot, már csak Hollóháti Heléna diadémja volt vissza, amit azonban sok-sok évvel ezelőtt a tudásra szomjazó lánya ellopott és megszökött vele. Az anyja utánaküldte az egyik hűséges báróját, aki mint később kiderült, szerelmes volt a lányba, s mivel az nem jött vele vissza, előbb vele, aztán magával is végzett. A legdurvább az egészben, hogy amikor visszatértünk Roxfortba, szembe kellett néznünk a tényekkel, hogy a diákok felvették a harcot az iskolában tanárokat majmoló halálfalókkal, méghozzá a szükség szobáját használva menedéknek. Végeredményben Luna felvitte Harryt a Hollóháti toronyba, hogy megnézhesse, hogy is néz ki a diadém, közben Voldemort rájött, hogy Harry az iskolában van, Piton pedig annyira megijedt McGalagonytól, hogy kiugrott az egyik ablakon, a ház professzorunk pedig meghirdette a háborút, amely már esedékes volt. Amíg az alsóbb évesek a szükség szobáján keresztül távoztak, azok, akik úgy döntöttek maradnak és harcolnak, felkészültek az összecsapásra. Nem sokkal később anyáék is megérkeztek és persze azonnal haza akarták parancsolni Ginnyt. De azért őt sem kellett félteni.
Hermione és én közben lementünk a Titkok Kamrájába, ugyanis is Bellatrixnak sikerült elszednie tőlünk Griffendél kardját, így valami más megoldást kellett találnunk a Nagyúr utolsó lélekdarabjának megsemmisítésére. Harry kiderítette, hogy Hollóháti Heléne valójában a Szürke Hölgy, a Hollóhát ház kísértete, a báró, aki pedig elvette az életét, maga a Véres Báró! A diadém pedig a szükség szobájában volt elrejtve egy szekrény tetején. Már odabent voltunk, amikor váratlanul felbukkant Malfoy és két talpnyalója, hogy megakadályozzanak minket. Valamelyik idióta még a táltostüzet is elszabadította, aztán persze nem tudta eloltani! Harry pedig még visszament megmenteni Malfoyt.
A csata egészen jól haladt, de amikor harry felszívódott, mindannyian megijedtünk, leginkább én és Hermione. Nekünk mindenről tudni kellett volna, de ez nem volt a terv része. Kivéve hogy ez Harry Potter saját terve volt. Valahogy elhitette a nagyúrral hogy megölte, majd amikor kiterítették elénk a hulláját, azt hittem mindennek vége. Neville fejére került a teszlek süveg, amely lángra kapott, de előtte megidézte számára Griffendél kardját, amellyel levágta annak az ostoba kígyónak a fejét. Az volt az utolsó Hocrux, mint kiderült. Majd a nagyteremben Harry végleg végzett Voldemorttal.
A nyár ezt követően helyreállítási munkálatok tömkelegéből állt, hogy szeptemberben az iskola újra megnyithassa kapuit. Hermione pedig szakított velem, mert azt mondta, már nem érez úgy irántam… Nem értem őt. De úgy döntöttem, hogy vissza akarom szerezni, szeretem őt és nem leszek ostoba, mint régebben.

Jellem: Ron alapjáraton félős, kicsit nagyszájú és raplis, de úgy alapjában jóindulatú, lelkes és humoros srác – bár tény, hogy korántsem annyira nem elvetemült, mint ikerbátyjai. Ijedős és nyavalygós típus, könnyen kétségbe esik, de amikor szükség van rá, igazán bátor és önfeláldozó tud lenni. Gyakran megesik, hogy nem gondolkozik, mielőtt kimondana valamit, így néha elég sértő megjegyzései vannak (és észre sem veszi, ha valami rosszat mondott!). Tanulni nem nagyon szeret, az észjárása sem túl csavaros, de az édességekért és a varázlósakkért annál inkább rajong. Könnyen dühbe gurul és nehezen lehet leállítani. Nagyon érzékeny arra, ha a családját sértegetik, és mindennél jobban félti a kishúgát, Ginny-t (főleg a kotnyeles udvarlóktól). Jó a logikája, ennél fogva kiváló taktikus, de ha a tervet a gyakorlatba kell átültetni, és neki is kulcsszerepe van benne, akkor az már eleve kudarcra van ítélve...

Kinézet: Középmagas vagyok, rövid tűzvörös hajam és kék szemeim vannak.