Csevegőtér 6

Ginny Weasley írta:

Pansy Parkinson írta:

*Létpek zaja szűrődött be a folyosórol. Társaságom lesz.. Az ajtó kinyílt, és egy vörös lány lépett be.. Ginny Weasley. Csodás! *
-Szia Ginny!
*Köszöntem nyájasan, viszont az arcomon gonosz vigyor ült.*
-Igaz a pletyka? Mesélj csak, milyen volt a partim?
*Nem fecsegtem, egyből a közepébe csaptam. Az a hír járja, hogy Weasle meg Granger terhes lett, de én nem hiszek senkinek, amíg az érintettől nem tudom meg az igazat.*

* Hasonlóan nyájas mosolyt vetettem rá, közben igyekeztem nem olyan dolgokat a fejéhez vágni, ami tettlegességig vezethet. A partijáról szóló kérdésre megrándult a szám széle. Azon a partin nem történ semmi olyan, amiről neki tudnia kéne... *
- Fárasztó. * feleltem tömören, miközben megálltam az ajtó mellett a falnak dőlve. *

*Még mindig csak a sejtelmes mosoly ült az arcomon. Fárasztó? Végül is...*
-Tudod, Weasley, nem akarok tolakodó lenni, de az a hír járjam hogy te... Terhes vagy... Mondd csak, igaz ez?
*Kérdeztem a tőlem telhető leg kedvesebb hangon. Muszály lesz megtudnom az igazat, sosem voltam még ennyire kíváncsi... És ami azt illeti, talán nem is leszek.*

Pansy Parkinson írta:

*Létpek zaja szűrődött be a folyosórol. Társaságom lesz.. Az ajtó kinyílt, és egy vörös lány lépett be.. Ginny Weasley. Csodás! *
-Szia Ginny!
*Köszöntem nyájasan, viszont az arcomon gonosz vigyor ült.*
-Igaz a pletyka? Mesélj csak, milyen volt a partim?
*Nem fecsegtem, egyből a közepébe csaptam. Az a hír járja, hogy Weasle meg Granger terhes lett, de én nem hiszek senkinek, amíg az érintettől nem tudom meg az igazat.*

* Hasonlóan nyájas mosolyt vetettem rá, közben igyekeztem nem olyan dolgokat a fejéhez vágni, ami tettlegességig vezethet. A partijáról szóló kérdésre megrándult a szám széle. Azon a partin nem történ semmi olyan, amiről neki tudnia kéne... *
- Fárasztó. * feleltem tömören, miközben megálltam az ajtó mellett a falnak dőlve. *

*Létpek zaja szűrődött be a folyosórol. Társaságom lesz.. Az ajtó kinyílt, és egy vörös lány lépett be.. Ginny Weasley. Csodás! *
-Szia Ginny!
*Köszöntem nyájasan, viszont az arcomon gonosz vigyor ült.*
-Igaz a pletyka? Mesélj csak, milyen volt a partim?
*Nem fecsegtem, egyből a közepébe csaptam. Az a hír járja, hogy Weasle meg Granger terhes lett, de én nem hiszek senkinek, amíg az érintettől nem tudom meg az igazat.*

* Nem elég, hogy anya olyan édesen adta a tudtomra a nemtetszését a rivallójával, Madam Pomfrey még zavarba is hozott, mikor kijelentette, hogy márpedig ő meg akar vizsgálni engem, mert "hogyan is lehetek ilyen felelőtlen, hát még magam is gyerek vagyok, miért is tudnám, hogy nincs semmi gond?". Hát, gond az éppen nincs. Ennek biztos tudatában léptem be a társalgóba ám azonnal kedvem lett volna visszafordulni is. Pansy. Remek. Édes Merlinem... *

*Unottan sétálok be az üres csevegőbe. Úgy látszik, itt sem lesz senki, így leülök az egyik puha fotelbe, és nézem a halkan ropogó tüzet.*

-Köszönöm professzor úr. Jó éjszakát.
Macnuss professzor úr viszonozza a köszönést, majd a könyvvel a kezemben, elindulok kifelé. A prefektus közben visszaér, és elkísér egészen a Griffendélesek portréjáig. Ott kinyílik a portré, és bentről az a lány tűnik elő, aki a vonaton akart tanácsot adni Nimbusszal kapcsolatban.
- Szia Hermione.
Az engem kísérő prefektus elindul visszafelé. Hermionéval együtt bemegyek, aki megmutatja nekem a szobámat.
- Köszönöm. Jó éjszakát.
Hermione szintén elköszön, majd benyitok a szobámba.

*Egy darabig csak fürkészem Danielt. A Nimbusz tüsszentése nem zavar meg. Egy ideig csak némán nézek. Szerintem ígéretes tanítvány lesz.*
- Nincs mit Daniel! Remélem élvezni fogod az órákat.
*Ezzel bátorító mosolyt eresztek meg felé.*

- Jó estét professzor úr.
Leülve az egyik székre, bólintok, és átveszem a könyvet, melyről megfeledkeztem az Abszol úton.
- Köszönöm a könyvet.
Nimbusz a vállamon tüsszent egyet. Ezt pedig Macnuss professzor úr észre is veszi.

- Szervusz! Daniel ugye? Ülj csak le nyugodtan. Nincs semmi gond nem kell félni.

*Szólok megnyugtatóan és megvárom, míg leül valahová, csak utána folytatom.*

- Csak azért kerestelek, mert láttam, hogy nem vetted fel a bűbájtan tankönyvedet. Szeretnél bűbájtant tanulni igaz?

Nem sokkal később mi is ideérünk. A prefektus hármat kopog.
- Szabad.
A hang Macnuss professzortól jöhetett. A prefektus benyit.
- Meghoztam Danvoltot.
- Köszönöm.
A prefektus elmegy, én pedig bemegyek, és becsukom az ajtót.
- Miért hívott, professzor úr?

*Beléptem a terembe és nem volt ott más, csak Ginny Wealey, aki a kanapén ült. Jómagam is tanítom őt. Griffendéles a lány és épp terhes, ha jól tudom. Ahogy belépek, becsukom az ajtót magam után és a lány felé köszönök:*

- Szervusz!

*Nálam volt a könyvem. Leültem és kinyitva olvasni kezdtem.*

* Elképedve rohantam be, ujjaim közt egy vörös levél maradványait szorongatva. Mikor nem találtam bent senkit, akivel beszélni szerettem volna remegő lábakkal a kanapéhoz támolyogtam és legyőzve émelygésem - aminek ezúttal semmi köze nem volt az állapotomhoz - felidéztem magamban a rivallóból zengő anyám hangját.
Igen, találhattam volna jobb helyet is a kibontására az előcsarnoknál, de hiába rohantam ki a Nagyteremből nem jutottam messzebb, mivel az iromány sziszegés közben felrobbant és... és utána csak álltam, dermedten.
Megborzongtam az emlékre, miközben tanácstalanul a térdemre könyököltem, majd a kezembe temettem az arcom. A levél darabkái a földön landoltak. *
~ Anya teljesen megbolondult... ~

*Mosolyogva léptem be a társalgóba és még vidámabban pillantottam Eloisera*
Nocsak, kit sodort ide a szél? Hogy vagy?

*Az élet egy hatalmas szívás. Vagy nemis.. Az iskola egy hatamas szívás.. Még szerencse, hogy hamarosan itt a vég(e), és húzhatok haza a fenébe. Gondolataimba merülve viharzok be a társalgóba, majd egy kényelmesnek tűnő fotelba vetem magam, kényelembe helyezem magam, s mivel álmos épp nem vagyok, az élet komoly dolgain kezdek gondolkodni, pontosabban azon, hogy meghúznak-e valamiből, vagy ismét szerencsém lesz.. *

* Sóhajtva, szótlanul néztem Mollyra. Hiába akartam vitába szállni vele, csak mondta, mondta és mondta. Bizonyos értelemben meg bírtam érteni, hiszen bennem is hatalmas volt a kavarodás, de úgy éreztem, ezzel nem terhelhetek másokat. Az pedig, hogy Harryvel még nem tudtam beszélni a dologról, de abban biztos voltam, hogy nem fogja magára hagyni Ginnyt. Úgy éreztem, már ezért is hálásak lehetnénk... de nem... *
- Molly, ezt Te sem gondolhatod komolyan... * kezdtem, de Ő csak beszélt tovább, én pedig hagytam. Majd néhány perccel utána én is távoztam. *

Ugyan már Lily! Az én lányom nem hülye! Ha rivallót kap, úgyis elbújik valahova, mielőtt kibontaná. Én is mindig ezt csináltam a rivallóimmal! Egyébként is! Pont fordítva Lily, hát épp ez az! A könnyű helyzetek miatt leszidom, de másnap ugyanolyan örömmel nézek rá, mint eddig. De most.. most, itt egy krízis helyzet és most kellene neki igazán őszintének lenni. Nem ilyenkor, amikor már megtörtént a baj! *vitatkoztam és ezúttal hatalmas igazság érzetem volt*
Megérdemli a rivallót! *mondtam ítéletet a rivallókkal kapcsolatban, de azt sem hagyhattam szó nélkül, amit Lily továbbra mondott. A sírás is abbamaradt és kellőképp összeszedtem magam, hogy elővegyem a normális hangerőm*
Eszem ágába nem volt kitagadni! De igenis tudatni fogom vele, mit tett! *sóhajtottam, majd megigazítottam a hajam, a kusza vörös tincseket a helyére rendeztem és felálltam* Nem fogom cserben hagyni, ott leszek mellette... de a dühöm nem fog elmúlni. Egy darabig biztos nem és el sem fogom takarni. Most pedig megyek... még ki kell takarítanom a szobákat.. és vacsorát kell főznöm... Viszlát.. és sajnálom, hogy nem volt kedvesebb témánk ennél.. Minden jót! *azzal kiviharoztam a szobából*

* Csak intettem Perselusnak és közben gondolatban hálát adtam, amiért lelép. Nem tudtam, mennyire járulna hozzá a jelenléte a beszélgetés szerencsés alakulásához, de Mollyt elnézve nem maradt túl sok választásunk.
Először azt gondoltam, megvárom, míg szóhoz jutok, de aztán mikor a rivallók kerültek szóba úgy éreztem, bármit is követtek el a gyerekek nem hagyhatom, hogy Molly első felindulásában nyilvánosan megalázza őket. Egy házasságon kívüli gyermekre egyébként is figyel a varázsvilág, a Potter név pedig csak tovább hergelné a kedélyeket. Ezért döntöttem úgy, hogy védelmembe veszem őket, még akkor is, ha elítélem, amit tettek. Vagy amit nem tettek. *
- Molly, drágám, kérlek! Rivallók küldözgetésével csak még jobban megaláznád őket és magunkat is. Igen, beismerem még nem beszéltem Harryvel a dologról, de én úgy gondolom, ilyen esetekben mutatkozik meg a valódi szeretet, nem a könnyű pillanatokban! * mély levegőt vettem, miközben Mollynak még egy zsebkendőt nyújtottam, aztán a kezeimet az övéi köré kulcsolva folytattam. *
- Azzal nem érsz el semmit, ha most kitagadod Ginnyt. Talán csak azt, hogy mérgében elszakítja tőled az unokádat, azt pedig Te sem szeretnéd, igaz? * próbálkoztam esetlenül, a szavakat keresve. *

Én.. ezek után nem tudok a lányom szemébe nézni! *szipogtam és egy zsebkendővel törölgettem le arcomról a könnyeket* De arra kíváncsi leszek, hogy majd Ő.. ő hogy fog majd a szemembe nézni? *Újabb sírás tört rám* El kellett volna mondania.. az anyja vagyok, vagy nem? Felneveltem, etettem és ez a hála? Ez?! ~ Ő volt az egyetlen kicsi lányom... és ez kell, hogy kiderüljön róla..~ De megálljon csak.. Küldök neki egy rivallót! És nem csak neki.. Harrynek is! Ő.. róla sem gondoltam volna ilyesmit.. fogadott fiamként kezeltem, mindig is.. és tőle is ezt kellett kapjam?! Lily, valld be! Te sem tudtál még a fiaddal beszélni erről! *kifújtam az orrom, két szipogás között Pernek is intettem búcsúzóul*

Lily Evans Potter írta:

* Egy nagyon, nagyon, nagyon csúnya pillantást vetettem Perselusra, de aztán jobbnak láttam Mollyval foglalkozni, aki sokkal rosszabbul fogadta a hírt, mint vártam. Nem is. Épp ezt vártam tőle...
Finoman átöleltem, miközben a szavakat kerestem. Mire is? *
- Molly, ez nem ellened irányult, hidd el! Csak arra tudok gondolni, hogy mindketten eléggé össze vannak zavarodva. Még nagyon fiatalok ehhez, és... én sem álltam Harry mellett, mikor kellett volna. Viszont abban biztos vagyok, hogy csak egy dolgot tehetünk: támogatnunk kell a döntéseiket.

*Nagyon kezdett úgy tűnni, hogy egy kitörni készülő női hisztéria van kilátásban így jobbnak láttam menekülőre fogni a dolgot.* Felálltam és mit sem törődve a nőkkel az ajtóhoz mentem.*
-Azt hiszem nekem most mennem kell még van néhány sürgős bájital amit meg kell csinálnom a Szent Mungonak.-
*Hadartam el és már kint is voltam a biztonságot jelentő folyóson.*

* Egy nagyon, nagyon, nagyon csúnya pillantást vetettem Perselusra, de aztán jobbnak láttam Mollyval foglalkozni, aki sokkal rosszabbul fogadta a hírt, mint vártam. Nem is. Épp ezt vártam tőle...
Finoman átöleltem, miközben a szavakat kerestem. Mire is? *
- Molly, ez nem ellened irányult, hidd el! Csak arra tudok gondolni, hogy mindketten eléggé össze vannak zavarodva. Még nagyon fiatalok ehhez, és... én sem álltam Harry mellett, mikor kellett volna. Viszont abban biztos vagyok, hogy csak egy dolgot tehetünk: támogatnunk kell a döntéseiket.

*Lily szavai lassan jutottak el a tudatomig, majd villámcsapásként nyilalltak a szívembe.*
Mi..? Az..az nem lehet! Ginny... Ginny szólt volna! *hebegtem, ajkaim remegtek, majd éreztem ahogy elönt a düh és az arcomba tódul a vér a méregtől. Felpattantam és visítottam, még Pers szavait is figyelmen kívül hagytam*
EZ NEM LEHET IGAZ! MIÉRT NEM SZÓLT?! MIÉRT TŐLED KELL MEGTUDNOM? *Kétségbeestem* ~Hát ennyire nem vagyok jó anya? Hogy a saját lányom képtelen elmondani nekem, az igazságot. Nem érdekel, hogy Harrytől van... de miért tette ezt velem? Miért?~ *sírva fakadtam, amiért a lányom ennyire nem bízik meg bennem.*
Miért kellett benne ekkorát csalódnom?! Mondd, miért?! *zokogtam, majd leültem*
Egyáltalán hogyan és mikor? Mióta tudja hogy terhes? Miért hozott ekkora szégyent rám, ránk, a családjára?! *tódultak a kérdések, a szívem összeszorult. Dühös voltam, mérges, de leginkább csalódott. Mérhetetlenül csalódott!*

~És lőn világosság...~
*Végre sikrűlt kinyögnie, Moly arcán lévő kifejezést csak egy kis szájrándulással tudtam jellemezni.*
-Na végre, azt hittem holnap reggelig húzod.- *Mondtam ki hangosan is amit gondoltam*

Molly Weasley írta:

*Értetlenül pislogtam először Perselusra, majd Lilyre, aztán újra Perselusra. Hirtelen elment az étvágyam, mert valami nagyon rossz érzés fogott el. Még hozzá az anyai ösztöneim nem sejtettek jót.* ~Az én hibám.. jobban oda kellett volna figyelnem.. Úristen mi történhetett?!~
Perselus, Lily! Te is tudod jól, hogy nem szoktam túl sokat kérni, tőled aztán meg pláne nem Pers. De most! Merlin szerelmére áruljátok már el, mi van!! *szinte könyörögtem*

* Egy méregzöld pillantást vetettem Perselusra, majd Molly kérlelő szavai hallatán jobbnak láttam megfogni a kezeit. *
- Kérlek, ne aggódj! A dolog nem olyan rémes, mint gondolod, inkább csak váratlan, hirtelen és... * mély sóhajt hallattam, majd úgy döntöttem, nem húzhatom tovább. *
- Harrynek és Ginnynek kisbabája lesz. * nyögtem finomkodva, mintha félnék a saját szavaimtól. *

*Értetlenül pislogtam először Perselusra, majd Lilyre, aztán újra Perselusra. Hirtelen elment az étvágyam, mert valami nagyon rossz érzés fogott el. Még hozzá az anyai ösztöneim nem sejtettek jót.* ~Az én hibám.. jobban oda kellett volna figyelnem.. Úristen mi történhetett?!~
Perselus, Lily! Te is tudod jól, hogy nem szoktam túl sokat kérni, tőled aztán meg pláne nem Pers. De most! Merlin szerelmére áruljátok már el, mi van!! *szinte könyörögtem*

Lily Evans Potter írta:

Molly Weasley írta:

Nem. Isten tudja miért, de az ikrek folyton ellopkodják otthonról az összeset. Még el se olvashatom, mert viszik magukkal. *Csóváltam a fejem* Aztán, amikor kérdezem, hogy hol van az újság, hát hol van? Na hol? Egész véletlen mindegyiket kint hagyják az Abszol úton! *rosszallóan sóhajtottam, majd megkínáltam Perselust egy kis pogácsával udvariasságból*
Ha jól számoltam, az utóbbi 6 Prófétát nem tudtam még csak megnézni sem. Képzelheted... megöl a kíváncsiság és persze Arthur sem mond semmit... ~Mint ha titkolnának előlem valamit.. ~

* Mély sóhajjal érzi, hogy ez azért nem lesz teljesen jó, de igazán nem tehettem meg Mollyval, hogy kétségek közt hagyjam. Hiszen egy cipőben járunk. *
- Nos, azt hiszem, én tudom mit titkolnak. Csak azt csodálom, hogy Ginevra még nem mondta... * segélykérően pislogtam Perre. Bár aztán rájöüttem, az Ő segítsége inkább csak rontana a dolgokon, így végül elhallgattam. *

*Felhúzott szemöldökkel hallgattam a beszélgetést és csak nemet intettem Mollynak a pogácsájára.*
-Még ma kinyögöd Lily vagy mondjam én?- *Fáradtan hangzottak a szavaim.
~Mintha lenne valami közöm az egészhez.~